Vargha Balázs (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály minden munkája 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
1800
86 Csokonai Vitéz Mihálysal és keserűséggel elegyített utolsó szavait teszem magaimmá: Classem preaclaram statui, mea carmina vidi. Felix, heu nimium felix si littora tantum Nunquam Dardaniae tetigissent nostra carinae. BORBÉLY GÁBORNÉNAK Tekintetes Ifjasszony! A Szépség Ereje nemcsak a Bajnoki Szíven nagy, hanem a poétát is tisztelettel ragadja el az emberiség becsének éneklésére, sőt a legbölcsebb Szókrates áldozatot tett a Gráciáknak. Három ilyen Gráciákkal van a mi Alföldünknek is szerencséje dicsekedni: első a Tekintetes Asszony, azután Darvas Nanette, a harmadikat szabad legyen ki nem neveznem, hogy így kiki magára érthesse, s én a szépek neheztelésétől, mellyet kerülni szent kötelességem, szép módjával ment lehessek. Akik a Gráciáknak áldoztak, rózsát vittek őnékik: én is rózsa gyanánt udvariok e kis ajándékkal, mellynek színét a selyem, illatját a benne lévő poézis csinálja. Méltóztassa a Tekintetes Ifjasszony azzal a nyájas szívvel elfogadni, melly a kellemesség istenasszonykáinak belső tulajdona. Alázatos kézcsókolással maradok a Tekintetes Asszonynak legkissebb tisztelője Csokonay Mihály m. k. Debrecenben iB. Septembris, iSoo.