Vargha Balázs (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály minden munkája 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
1800
866 Csokonai Vitéz Mihály viléi sírnak hideg nyárfái mellől, hogy az igazság, a Gráciák s annak idejébe az örök álom édesdeden szálljanak meg engemet homályos ákászom árnyékában. De hová ragadsz, hová, édes érzése az Életnek ! ... ? Méltóztassék Nagyságod megbocsátani, hogy a világról elfelejtkezvén, a Nagyságod tisztelt személlyéről itten illy hibásan el találok felejtkezni. Nem - nem e világból való Nagyságod, nem e puha lelkű s alacsony módú emberek közűl. A Szent Sophia templomában látom én felszentelve Nagyságodat; az értelem mysteriumiba van béavatva; s a közjó oltárára halmozza a tömjéneket, melylyeknek füstje az égig emelkedik s az egész hazát elborítja illatjával; a Múzsák, ki lanton, ki trombitán, zengik tiszteleti adóként a magok panegyrisseit; az én lelkem elragadtatva repül ki belőlem s hála-sóhajtásokká válván, e füstök, e hangok, ez érdemek felhőiben elenyészik és én . . . mit tudjak tenni ? ... ? elhallgatok. Grófi Méltóságodnak Debrecenben 19. decembris 1800. PUKY ISTVÁNNAK Nagyérdemű Barátom ! Felétek akartam Derzsről visszajönni; de az elmúlt. Vetted-é az útamba Madarasról Matolcsi uram által hozzád írott levelemet? Mert vártam a kosarat, kalapot s az Abderitákat. Kérlek, küldd be őket a legátustól, hogy, kivált az utolsót, most vásárkor Szikszóra kiküldhessem. Mindennemű s nevezetű munkáim az újesztendővel elkezdenek kijönni: ki nyerne azokból előbb, mint Te ? Te, az én legállandóbb, legtisztább szívű barátom. - Csohány legkissebb szolgája Csokonay Vitéz Mihály m. p.