Vargha Balázs (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály minden munkája 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
1801
Levelek és személyes írások 875 FESTETICS GYÖRGY GRÓFNAK Méltóságos Gróf, érdemem felett kegyes jóltévő uram! Talám mikorára ezen levelemnek szerencséje lészen Nagyságodhoz, akkorára már oda is érkezik a recepisse, és így a dolognak egész hogyléte tudtára lesz némelly részbe Nagyságodnak, de mégis minden esetre itten deducálni kívánom az egész történetet, annyival is örömestebb, hogy ha valami gyanúja volt Nagyságodnak a parolátlanság felől erántam, attól a tehertől is könnyebbedjék emlékezetem. Éppen a halhatatlan Dr. Földinek, kiről, hogy nemzetéhez való szerelme emésztette meg, méltán és tulajdon értelemben elmondhatni, éppen Dr. Földinek a temetésén valók, midőn a Nagyságod becses levelét a postalegény házamhoz hozta. Kétszer hiába jővén, harmadik ízbe, estvéli 7 órakor, addig erősködött az anyámon, hogy véle a recepissét subscribáltatta, mondván hogy azt nekik rögtön vissza kell küldeni, mert éppen most érkezett egy nagy levél eránta a sümegi postáról. Én egy óra múlva hazaérkeztem, és a levelet felbontam 3, sőt egy leánnyal együtt 4 személly előtt, és a nevezett pénzt benne nem találtuk. Azonnal a postára mentem, kérdeztem a pénzt, de felőle semmit sem akartak tudni, mondván, hogy a postán úgysem szabad pénzt küldeni. Az expeditor csak hímelt-hámolt és habozott, megvallotta, hogy január óta mindég nála hevert a levél, de (amint ő szabadkozott) az utca nem lévén reá feltéve, házunkra nem talált. Hanem az igen kopasz mentség, mert azonkívül, hogy én elég elméretes vagyok e hazámban, és hasonló néven ebbe senki sincs több, még az is igen elfogja őket, hogy én a levélhordó legényre rábíztam, hogy a nekem szólló leveleket házamhoz lehozza, sőt magam is leírván egy papirosra nevemet, két ízben küldöttem azt el, hogy ollyan nevű embernek nincs-e a postán levele, és ami nagyobb.