Vargha Balázs (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály minden munkája 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
1802
9°4 Csokonai Vitéz Mihály sobb atyámfiai s a jóakaróim ugyanezen veszedelembe borúltak. Megújítván előbbi alázatos kérésemet s annak foganatját teljes bizodalommal elvárván, magamat a Tekintetes Úrnak gráciájába ajánlom s egész tisztelettel maradok alázatos szolgája Csokonay Mihály m. k. Kérettetnek Nemzetes Kardszagi Bírák Uraimék, méltóztassék ezen levelet Tekintetes Pap József úrnak, minél elébb lehet Igarra általküldeni. Debrecenben, jún. i1-ik napján 1802. ERDŐDY ZSIGMONDNÉ GRÓFNÉNAK Méltóságos Grófné! Büszke voltam abba a szerencsémbe, hogy noha mind talentomom, mind személyem csekély volt is, én vettem fel legelsőbben a halhatatlan Czinderünk nevét, s a hazának és Nagyságodnak méltó panaszait együgyű lantomra ! És ámbár, ama fényes installation öszvegyűlt publicumnak némelly része előtt, mind versem, mind magam kedvetlenséget nyert miatta: belső érzésem mindazáltal s abból származott kevély nyugodalmam, feljül emeltek engem a közlelkek ítéletén; megelégedve bíztattam azzal magamat, hogy a Czindery barátinak, s egy szeretetre és tiszteletre méltó szép léleknek - ki az, aki így nem szólott a szomorú özvegyről, helybehagyását megnyerhettem. Vajha szerencsém lehetett volna Nagyságodnak azt az érdemem felett való és csupán természeti nemes szívéből származott gráciáját személlyesen megköszönnöm! s holtig dicsekedhetnem véle, hogy nékem a Somogy angyalának közelebbről udvarolni becsületem volt! De a vakmerő nyavalyák, a méltó bánatnak útjain berontottak