Vargha Balázs (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály minden munkája 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
1793
780 Csokonai Vitéz Mihály Estve későn a hegyek közt utamat vitték magok A sötét felhőkbe látszó tíz-tizenkét csillagok. Egy magyar korcsmába botlék Onga mellett s bémenek. Hat leányt egy banyának a kocikba öltenek. Nagysokára, hogy kifútta már magát az agg madám, Gazra fektetett, de pénzem néki mind ezért adám. Másnap a nedves homálynak gyásszá hogy fénnyel derűlt. Rózsaszínnel a hegyormon már a hajnal felkerült. A letördelt tengerik közt éppen úgy menék elé, Mintha Kármelt látni mentem volna a Szentföld felé. Végre Szikszó városába mint zarándok béjuték, S klastromunk házába ottan gvárdiánunkhoz futék. Ott beszállván, egybe kérdem: Regmec esne mennyire? Míg kiszívd két pipával, elmehetsz, nincs messzire. Egy ökör csizmadia mondta, elmenék ökör szaván, S feltevém, hogy elmasérzok szent apostolok lován. Megtudám mások szavából, hogyha hét mértföldre nem, Hatra mégis volna Regmec. - Puff reményem s mindenem! Vártam itt: Miskolcon írtam három ízbe, egy fiú Vitte arra a levélkém, s hát reményem mind hiút Itten egy hónapja telt el, míg szerencsémet lesem. Messze Regmec - senki sem volt - rajta eképp túlesem Békaegérharc, Tempefőim, vélem itten voltának, kikhez apró verseimmel mások is járultanak. Itt Gorám, itt az És vers: bár mehetnék most velek Hív Kazinczymhoz ! kit, óh jaj már csak ekkép tisztelek. Békaegérharc velem volt: írtam itten hevertembe annak elejébe teendő tractamentecskét, mellynek címje: IV/táj a belygiumi törvényszék előtt a Békaegérharc iránt. Bírák: Mines, Menippus, Mátyás király, Erasmus, Voltaire. Vádolok: Domine Spectabilis Pater Sasdhanemhiszy és Csajkos, hajdan Librorum Revisor, most udvari bolond, ami mindegy. Az alperes Csokonai Vitéz Mihály etc. azaz én magam, prókátorom Blumauer etc. etc. etc.