Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)
40. Kis Jánosnak
Levelek 103 ten napoltam, egy budai rác ifjat javallottak, aki 1/2 Souveriandorért fest és szerencsésen talál. Csűri barátom, aki a váci siketnémák perceptora, ezzel festettette le azon egy papirosra ad vivum T. Domokos Lajos és T. Sinai Miklós urakat - szemközbe! Bécsi barátaim arra kértek, hogy ha több festéssel mehetnék fel magam, Czetter jobban dolgozhatna a rézre. Tavasszal különben is fel kell mennem. Vásárkor erről is tanácskozhatunk. Addig is változhatatlanul maradok a tekintetes úrnak Bagamér, tod. Xbr. 1802. Hív tisztelője Csokonai 40 KIS JÁNOSNAK Érd Sémijén, ápril. 6. 1801. Szeretett nagy férfi! Betegen vettem leveledet, de feléledtem s bajomat nem érzem többé. íme midőn azon kesergek, hogy az a szent tűz, mely már csak kevesek szívében tápláltatik, közelít elalvása felé, egy dicső lángot látok fellobbanni véletlenül. Háládatosan borulok a szent anyának, a Természetnek lábaihoz, s tisztelettel imádom bölcseségét, hogy a történetek fonalán oly szorosan fűzte a segédet a veszély mellé. Tégedet pedig, becsülhetetlen barát, örvendő köszönettel szorítlak mellyemre. Örvendj, édesem! és nem csak literatúránknak örvendj, hanem örvendj magadnak is. Mert ha a te Berzsenyid csak titokban írogatta is, és néked vezérlésed nélkül, verseit, de ötét a Természeten kívül bizonyosan leginkább és legközelebb a te példád szállította a múzsák tiszteletére. Nem azért mondom ezt, mivel őhozzá te élsz legközelebb, hanem azért, mert.