Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)
19. Csokonai V. Mihálynak
Levilhk juk cselekedeteknek helytelenségét leginkább e szókban: nád-ja arundo ejus, — dat hoc ad-ja - sinit hagy ja. Ők ezeket a szókat így írják, hagyya, azt állítván, hogy a hang így ejtődik. Jó, legyen, noha én azt állítom, hogy aki idiótának nem akarja magát igenis méltán neveztetni, annak nemcsak a hangra, hanem a derivatiora is kell vigyázni; de ha amiatt hangzat a sinit haggya, miért nem ággyá és naggya a hangzat miatt a dat hoc és az arundo ejus? Ennyire viszi az embert a dühösség és megátalkodott harag. telle : dicitur quidem in Transylvania; de az eufória tőle, véle, felelet kíván. Ez igazabb is, kedvesebb is, attya, pater ejus. Atya pater, ja ejus. Hinc atyaja, a Synkope kiugratja a közbülső a betűt s lesz atyja, azaz atyja, anyja, bátyja, sed non fatyja quia radix est fattyú non fatyu. Éjjtel, male, radix est éj, hinc éjjel de noete, mint reggel (reg obsoletum) de mane. NB. Nox Hungarorum Éjtsgaka ostendit etiam irrationabilem idiotarum scribendi modum. Éj nox, sgak regio coeli. Hinc regio coeli nocturna. Mivel a j és _reegyüvé vett hangzat közel járt a hanghoz, az ollyan ortográfusok, mint a Museum írói, akik botjat bottyának, írják, először étyakának, osztán éjtszakának írták. Sed irrationabilis scribendi modus annos praescriptionis allegare non potest, usum nunquam gignit, láttgik, láttgik, male játsgik, látsgik debet esse. Icátok, látsg, csendessen. Ez intolerabile csendesen, kegyesen, kedvesen, szépen, rátúl, erőssen, üressen, pirossan kétssel íródnak nemcsak in adverbiis, hanem in adjectivis is. Szóllani. Mihi, et quidem mihi tantum vagy legalább mihi primum, nem szóllani, hanem szólani. Ugyanis a gyökér nem szól - hanem szó. -- Beszéljemi igenis két /-t kíván, mert beszéd (beszédlem) propter euphoniam beszédem. Új cum accentu supra u et simplicit. tészen novust a