Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)

38. Csokonai V. Mihálynak

Levelek sem egyikét, sem másikát. És nem gondolok vele, ha el nem végzi is, aminthogy jelenlétem nélkül el sem is végezheti. 3. CSOKONAI V. MIHÁLYNAK Regmec, 12 Xbr. [dec.] 1802. Nagyérdemű barátom. Daykámnak versei, s az Édes Gergely édessége eddig kezénél lesznek az úrnak; s annyira óhajtom látni, hogy az úr a Dayka Heldi­c iránt tett kérésemet teljesítette, hogy a nagy óhajtás miatt ismét alkalmatlankodom elő­­hozásával. Tegye az úr azt az áldozatot, mind nékem, mind Daykámnak. Ha én nem is, ő bizonyosan érdemli azt. - Semjénből lett indulásom napján írtam Fráter Istók barátunknak, hogy az anyám házánál egy festőt hagyok, aki egy aranyért fest egy képet, és jól talál, és arra kértem, hogy általa mind magokat, mind az urat festesse le. Né­mely ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja is van. S egyszer elkapja a halál, s a megmaradtak kesergik, hogy elveszett barát­­juknak ezt az emlékeztető árnyékát nem bírják. Én, mint Franklin, eléggé egyenes vagyok megvallani, hogy hiú­ság bennem sok van, és hogy érte hálát adok az örök Rendeléseknek, mert az sok szép örömeim kútfeje. Ha az úrnak módja lesz Teleki László nevű togatus if­júval szólani (ez a kis Doboziakat neveli), emlékeztesse azon kérésemre, hogy vegyen számomra egy tisztán ma­radt, azaz be nem firkált erejű Bázeli Hornért. - Nagy Gábor úr megcselekszi, hogy kifizeti azt, míg magam le­mehetek és a pénzt letehetem. S ki tudja, nem adta-e Te­leki úr már a könyvet Spáh Gábor úrnak? Éljen az úr kedvére, s engem tartson meg barátságos indulatiban. ro

Next