Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)

19. Csokonai V. Mihálynak

5« Kazinczy Feercnc '9 CSOKONAI V. MIHÁLYNAK [1792­ aug. 26.] Meg/egygett szók és szólások..­­.­­a levélben egyik, pro eggyik, ez úgy vélem figyelmetlenségből esett, fénnyé, pro fényje, vei fénye.­­ A gyökér fény. Hozzátővén a­­ suffixum, quod possessionem denotat, lesz fényje. Ezt, ámbár így is jól mondódik, az euphonia fénye­vő csinálja: dicsősség, pro dicsőség. Ez szenvedhetetlen hiba. Látjuk, hogy ily substantivumokat a magyar mindég az adjecti­­vumok mellé ragasztott­ság­gal vagy ség­gel csinál. Mint kegyes­ség, bolond­ság, vak­ság etc. - - Úgy de itt a gyökér nem dicsős,­­ hanem dicső, és így nem dicsős­ség, hanem dicsőség-----­Ilyen a békeség is, melyet most sokan felette rosszul békességnek írnak. Nézzük meg a régi kiadásokat s látni fogjuk, hogy mindenütt békeség és nem békesség az. Fáradtság, ma le, írni kell vagy fáradttságnak vagy fá­radságnak, ac si foret fáradás. Neheztelhet. Error valami. Nehéz, ergo neheztelni, non nehe­ztelni. NB. Mihálly male, bene Mihály, hallhatatlan poeta. Poeta immortalis, korántsem! Ha így íródik, inaudibilis poétát teszen, mert hallok audio, mortor pedig halok. 2. A VERSEKBEN Nyomdokából, pro­ból, csúnya dialektus. Széjjel, non verő széllyel. Az okát érteni könnyű a mondottakból: fordíttya male; terminatio ja est, mint: capit fogja, mordet harapja; hinc fordit­ja, von­ja, etc. A Museum kiadói Rajnis ellen való bosszúságból ttya-t és anya-t kez­­denek s már most szégyenük visszavonni szavukat. Lát­

Next