Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)

Név- és szómagyarázatok

876 Név- és szómagyarázatok pere után világnézetileg-politikailag a reakció oldalára tért. De Guignes (De Guignes) Joseph­­ (1721- 1800), francia orientalista, akadémi­kus. Főműve a Histoire générale des Huns, des Tures ... (A hunok, törökök általános története), Párizs, 1756-58. Denis, Johann Nepomuk Cos­mas Michael­­ (1729-1800), jeles osztrák költő és híres bibliográfus. Klopstock lelkes tisztelője s barátja, Osszián-fordító. Költeményeiben Klopstock bárd­­költészetét utánozta, és magát a Denis anagrammájával Sínednek, a bárdnak (költőnek) nevezte. Alapvető bibliog­ráfiai és könyvészeti, könyvtártani műveket adott ki.­­ 17­59-től a „szép­tudományok” professzora volt a je­zsuitáktól vezetett bécsi Theresianum­­ban; innen voltak széles körű magyar kapcsolatai. Denner, B­alt­ha­sár­­ (1685-1747), német portréfestő. Fő témája az udvari elő­kelőségek arcképei. Hírnevét viszont főképp öregemberek realisztikus kép­másaival szerezte meg. Az ecsetvoná­sok és vonalak rendkívül aprólékos, pontos alkalmazásával tűnt ki. Denon, Dominique­­ (1747-1825), francia művészettörténész és festő. A forra­dalom után Napóleon egyiptomi expedíciójához csatlakozott, amelyről híres útleírást adott ki, tájakra és mű­emlékekre vonatkozó rajzokkal. Na­póleon legfőbb múzeumigazgatója volt, s hírhedt szerepet vitt a meghó­dított országok műkincsei kiváloga­tásában és Párizsba szállításában. Descartes, Réné­­ (Cartesius Renatus) (1596-1650), francia filozófus. Dessewffy József­­ gróf (1771-1840), Felső-Tisza vidéki földbirtokos, kon­zervatív politikus, irodalmár, a Felső­­magyarországi Minerva című folyóirat alapítója. Nagy műveltségű és meré­szen nemzeti érzésű volt, de az 1820-as években már megmerevedett s az Aurora körének íróitól (főleg Bajzá­tól) és Széchenyitől élesen bírált régi típusú, akkor már korszerűtlenné vált literátor volt. Kazinczynak egyik leg­bizalmasabb barátja, támogatója, híve irodalmi harcaiban is. Gazdag leve­lezésükből Dessewffy finom esztétikai érzéke, nagy franciás műveltsége tűnik elő. ő volt Csokonainak egyik első és bátor tisztelője, szemben a kor felfo­gásával. Diespiter - Jupiter, a nap atyja. Dolce (Dolci), Carlo­­ (1616-1686), ba­rokkos olasz festő. Madonnái édes­kések, kitűnő portréi nagyobb figyel­met érdemelnek. Domby Márton­­ (1778-1864), politikus, esztéta, Csokonai barátja, ő írta az első életrajzot róla. Csokonai V. Mi­hály élete és kortársak emlékezése Cso­konairól. Pest, 1817. Domenichino (Domenico Zampieri) (1­581 — 1641), olasz festő, főleg freskóstílusa jelentős. Képein Caravaggio és Tizia­­no hatása érződik. Alakjait többnyire táji háttér elé helyezte s éles fényhatá­sokat alkalmazott. Domokos Lajos­­ (1728-1803), Debrecen főbírája, politikus, író. Az ő vezeté­sével szerkesztették meg a Debreceni Magyar Grammat­iká­t (Bécs, 1795).­­ Kazinczy kiművelt „szép magyar­­ság”-ával szemben a „romlatlan he­lyes magyarság”-ot képviselte. Donát, Johann­­ (1744-1830), neves oszt­rák festő, ki 1810-30 között Pesten működött s rengeteg portrét készí­tett. E tekintetben előde Barabásnak. Az öregkorára Magyarországon új hazára találó festő többek között egy kedves és népszerű Kazinczy-portrét is festett 1812-ben. Don Carlos­­ Schiller drámájának fősze­replője. Donner, Georg Raphael­­ (1693-1741).

Next