Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők 19. század 1. - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)
Csokonai Vitéz Mihály
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805) A CSÓKOK Egy történet az arany időből négy könyvben AJÁNLÓ CSÓK Rozáliám! te raktál Arculatomra csókot. Rozáliám! te raktál E verseimbe csókot, Teáltalad poétát Tett énbelőlem a csók! Légyen tehát fenéked Szentelve e csomó csók. Ha téged én, galambom, Tiszteljek ennyi csókkal, Tisztelj te is, galambom, Engem meg ennyi csókkal ! S meg ötven ennyi csókkal! AZ OLVASÓHOZ Ez az aprós munka kijött ezelőtt darab idővel. De hol? négy alaknak hév sajtócskája alatt. Hasonló-e ez a kiadás az eredetihez, azt csak én tudom és az én pátrónám. .. Rozália. Abban a szerzőnek lelke egész ki volt nyomva: itt annak csak egy része éreztetik a képzelődés, osztán csak szebben is esik a nyomtatás az eleven rózsára, mint a papírosra. A többit, szerető olvasó, érzékeny ítéletedre bízom. Ha kedvedet elnyertem vélek, csókolom az én csókjaimat. Ha nem, csókold azt, amit jobban szeretsz. Élj vígan! ELSŐ KÖNYV Csókokat éneklek én, s egy boldog párt, ki a tiszta szerelmet addig érezte, addig fáradott annak rózsás útján, hogy sokára csakugyan a boldog jutalmat egymás nyakán ezer