Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők 19. század 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)
Jókai Mór
Jókai Mór gyökerű iglicetövis marad itt meg és a kék iringó; abból is ördögszekeret csinál a szél, amit végigkarikáztat a sivatagon. S amennyire a legmagasabb buckatetőről ellátok, nincs előttem egyéb, mint hullámzó sárga föld, fehér levelű fák, szürke bozótok; egy-egy özvegy kánya károg a száraz fa tetején, más állat nem vetődik ide. De amíg arra a buckatetőre feljutottam, többet jártam a tenyeremen, térdemen, mint a talpamon, mert a homok szalad az ember lába alól, s lejtőnek fel visszafelé segít. Lefelé már könnyebb: ott kész az orosz csúszkapálya, csak le kell rá ülni. Itten fordultunk fel a szekerünkkel, mert útnak nyoma sincs; a kerékvágás rögtön összefolyik, csak a jó gondolat vezeti az embert; pedig hát ez a fő közlekedési út két nagy alföldi város között. S ennek az útnak a fele járóját képezi a híres fehértói csárda. Ahogy a neve elárulja, itt a homokpusztát egy nagy kerek tó szakítja félbe, melynek a környéke vakító fehér a kuksótól (így hívják az alföldön a sziket). A víz közelében összerepedezett vastag rétegekben fekszik a nyers szóda, míg a tó északi részében sűrű nádas verte fel a bugáit. És azután nagy sík terület veszi körül a tavat, olyan egyenes, mintha az indzsellér lénázta volna meg: csak egy vakondtúrás sem domborodik rajta. Takarja végtül végig a pimpó meg a timpó. Ezek a szikes föld otthonos lakói, ittott helyet adva a sárga virágú székifűnek. Minden növény úgy odalapul a földhöz. Ez az ő védelmük. Különben őket is eltemetné a szél a pusztai homokkal, de így nem vetheti meg sehol a lábát, elszalad fölöttük. Ennek a tónak a közelében épült a fehér-tói csárda. Bekerítve nincs. Ott áll a szikkadt sár közepén, ökörnyom, patkányom ripacsossá verte előtte az utat, mely félrecsap a hat oszlopon nyugvó állás alá, ahol az utasok meg szoktak etetni. Csárdafal, állásoszlop megvallja őszintén, hogy vályogból épült, amit ugyanabból a szikes fekete agyagból gyúrtak, amiből az egész legelő áll, s azt nem állja a vakolat. Az istálló fala pedig becsületes fecskerakás. (Két