Mezei Márta (szerk.): Magyar költők 18. század - Magyar Remekírók (Budapest, 1983)
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály Mások siralmas énekekkel Bőgettessék az oboát, És holmi gyász-trenódiát Ríkassanak jajos versekkel. Én ily kedvetlen embereknek Nem leszek egyike, Legyen jutalma bár ezeknek A kedves estike. * Nékem inkább olly bokréta Árnyékozza képemet, Mellyet nyer a víg poéta, Múlatván a szépnemet: Ezt a vidámabb múzsáknak S a mosolygó gráciáknak Fűzzék öszve rózsaszínű újjai, Élesztgessék borba ferdett csókjai. Nem kell kupressz, mellyel Rácint Tisztelé Melpómene; Egy kis rózsa, egy kis rácint Nékem jobban illene. Mert ez Lillám szép szemével, Az pedig tekintetével Egyezvén, mindenkor lészen tüköröm; S így mindég új dalra késztet új öröm, így veszem fel víg lélekkel Gyengén rezgő lantomat; S majd Lillám új énekekkel Lelkesíti húromat, Míg leng a friss esti szellő, S szárnyán egy nárdust lehellő Rózsában megszállnak a kis istenek És mennybéli koncertecskét zengenek. 495