Mezei Márta (szerk.): Magyar költők 18. század - Magyar Remekírók (Budapest, 1983)
Csokonai Vitéz Mihály
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1775-1805) AZ ÉN POÉZISOM TERMÉSZETE Sírhalmok, óh köd-lepte kertek, Te szívborzasztó éjszaka! Te alvilág vakablaka! Ti holtak, akik itt hevertek! Ti múlandóság birtokának Setétes völgyei, Ahol petécses fantomának Bóbiskolt Herveg! Gyászhely! melytől lelkünk irtódzik, Hol minden érzésünk elhal, Fülünk csak csendességet hall, Szemünk a semmitől kapródzik, Csak kupressz árnyékát láthatja A holdnak fényinél, Midőn azt bágyadtan ingatja Egy sír fuvalka szél. Szörnyű környék! hová a lélek Ha ólomszárnyakon repül, Rémülve jár, álél, elhűl S félholtan hátrál vissza vélek. Szörnyű környék! kérkedj Youngoddal, Ki hantodon ragyog, Isten veled s mord ánglusoddal! Én ánglus nem vagyok.