Ortutay Gyula (szerk.): Magyar népballadák - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)

„Székelyföldön járásom alatt jöttem vélet­lenül azon észleletre, mily sok ily régi kincs hever, senkitől sem figyelve meg, a nép al­só rétegeiben, s attól fogva az egyet számta­lan foglalatosságaim közepett sem vesztet­tem el szemem elől, magam is gyűjtöget­tem mind a székelyföldön jártamkor, mind pedig Kolosvárt lakó sok székely férfi és asszony-embereknél - majd a forradalom után következett években levelezésbe bo­csátkoztam sok papi és világi rendű bará­taimmal, s azok segédével nagy tárházat gyűjtöttem össze a »székelységeknek«.. . Lassan kint tisztult bennem a gondolat úgy adni ki a népkölteményeket, a szólásmódo­kat, oly hangejtéssel éppen, mint a nép ki­ejti­­ a virágot egész hímével, illatával mu­tatni be a közönségnek, a plántát úgy szól­va azon módúlag, mint a természet anya­keblén felvirult, állítani elé.” Kriza János

Next