Bisztray Gyula - Király István (szerk.): Mikszáth Kálmán: Különös házasság. A Noszty fiú esete Tóth Marival. A fekete város - Magyar Remekírók (Budapest, 1973)
A Noszty fiú esete Tóth Marival
A Noszty fiú esete Tóth Marival 487 Azonban - tette hozzá rögtön a túlságos fényűzéstől mégis jó tartózkodni, mert azt már Esterházy herceg se teszi, amire, amit maga, hogy az óráját kívülről akasztja ki a kabátján. Ámbátor a westminsteri hercegről mesélik a kaszinóban, hogy egy millió font sterlinges bankóját az istállójában tartja berámázva, csakhogy az istállót mégis csukják, míg ellenben a maga óráját bármely szegényember észrevétlenül leakaszthatja. Hiszen ebben kétségkívül van valami grandezza, de én mégis túlságosnak tartom a fennforgó viszonyok közt. Bubenyik kedélyesen vigyorgott, míg a szegény Matinka zavartan bámult a főispánra s csak éppen ösztönszerűleg kapott hátra a gombokhoz. Hát csakugyan egy óra volt ott összegubancolódva, amit akarata ellen akkor ránthatott ki gombjával valakinek a zsebéből a zsúfolt váróteremben, mikor a táskájáért lehajolt s azt a földről felemelte. Ezen aztán nagyokat nevettek. Maiinka behívta a kalauzt, átadta neki az órát, hogy keresse meg a gazdáját valahol a vonaton. - No, maga szerencsés kópé, Maiinka. Üljön le most és mesélje el, hogy és mint állnak a dolgok? - Hát csak úgy lassan - felelte a titkár a vállát vonogatva. - Sok baj van. - Mondjon például egyet. - A záptojások ára például nagyobb tegnap óta a piacon, mint a jó tojásoké. - Tudja-e, hogy ez igen kellemetlen? - szólt a főispán fejcsóválva. Matinka csak a fejével bólintott. - Magam is úgy gondolom. - És az apósom mit mond ezekhez? - Ő mindent elkövetett, amit lehet. De azért mégis igen hűvös lesz a fogadtatás. - A záptojások miatt gondolja? - Abból is sejthetni, hanem még inkább, hogy a diadalkaput, amit a város szélén voltaképpen őnagysága.