Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Tolnai Lajos: A sötét világ
A SÖTÉT VILÁG 133 - Nem, innen soha el nem megy! - kiálták pátosszal. - Ő a mienk! A kerékbetöréssel még egypár évig vártak. Az egyház megválasztott, szemben Bodolla Jánossal, az Antal doktor főgondnok öccsével, zsinati képviselőjének; a város megválasztott városi képviseleti tagjának; a város fölléptetett országgyűlési képviselői jelöltjének. Azt lehetett várni, hogy a láthatár megtisztul. Egy rettenetes hibát követtem el; akkor írtam A báróné ténsasszony című regényemet, melynek főhőse, Dr. Schwindler Gusztáv, később báró Hunyady G. országgyűlési képviselő - a marosvásárhelyiek szerint - a város egyik főembere, dr. Knöpfler Vilmos lett volna. Az egész város - szerintük - ott mozgott e regényben. - Istenem - kulcsolta össze szegény nőm kezeit -, mit tettél? Másfelől A nemes vérben meg egy csomó grófot, koldus nemest sértettem volna meg. Most háborodott fel csak Erdély, most szüreteltek csak az én kolozsvári derék ellenségeim! Szegény Nagy Péter püspök, ki baráti szeretetével tisztelt meg, nem tudta, hová legyen, hová tegyen! Vigasztaló soraiban így ír: „Bízzunk az időben, mely még a vackort is meglágyítja. Szellemi magas műveltsége biztosít engem arról, hogy a most ellenszenvtől kemény szívek meglágyulnak, és a rokonszenv hőfoka sokkal magasabbra fog hágni, mint állott a gyűlölet hideg vége az áramlat tetőpontján. Tudom, hogy nehéz szerepe jutott: a tűrés. Elhiggye, lelkemből fájlalom, hogy mi Erdélyben a Királyhágón túlról hozzánk jöttél így, ily módon tanúsítjuk hírhedt vendégszeretetünket! De ha a német közmondás szerint: a türelem, rózsát terem, én azt tartom, hogy tűrni az erős tud, és bármit mondjon is bölcs Salamon, utóvégre mégis az erősé a diadal.”