Kardos László (szerk.): Tóth Árpád válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1964)
Tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek
Tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek 893 dűlőn is szenvedéseid végtelenségén tűnődöm, elhagyottságodban felszakadó könnyeiden, magános köhécseléseiden, megrugdalt reményeiden, a drága véreden, amit a fiyomorú haladás óráiban hörögtél elő fulladó torkodból, s nem ízlik nekem ez a szépséges, híres ünneplés, amely immár nem tehet jóvá semmit. Elém képzellek ma, Csokonai Vitéz Mihály, s arra gondolok, milyen volna az, ha most végigsétálnál Debrecenen, e kemény és rossz városon, mely úgy vert el téged, mint egy csintalan suhancot szokás, és amelyhez mégis visszavánszorogtál, mint a bibliai tékozló fiú ? Aki olyan érthetetlen gyermeki szeretettel ragaszkodtál ehhez a rideg városhoz, ugye szeretnél szétnézni egy kicsit benne, s szívesen ámulnál, naiv poétalelked áradó melegével, azon a sok csodán, ami a te 18. századbeli lelkedet fogadná itt? A régihez képest ragyogó tündérváros lett a hajdani sárfészekből, paloták pompáznak az utakon, az engedelmes villám fénye teszi tündöklővé az esti utcákat, úri modorú, jól nevelt, jól öltözött emberek járnak, akik mind tisztelnek és nagyra tartanak téged, az egyik téren ércbeöntött emléked magasodik a környezet fölé, és sok ezer apró és meglepő dolog fogadna, amik mind azt mutatnák neked, hogy Debrecened európai, művelt nagyvárossá lett, mely fejlődésében, megnemesedésében hozzád is hű maradt. Ugye, Csokonai, jó volna egy napra visszaelevenedni ide közénk, a mai Debrecenbe? Mi jól tudjuk, hogy elragadtatásodban nem lenne igazad, hogy Debrecen ma tán annyit se ér, mint a te idődben, de könnyező örömmel látnák lelkesedésed naiv és édes boldogságát, s buzgón mutogatnak meg neked Debrecen nagyranőttének s kultuszod általánosságának Potemkin-csodáit. Egyetlen ilyen nap, mely csak derűt és dicsőséget tárna eléd, kifizetne minden szomorúságodért és mártírságodért. De jaj, szegény korhadó halott, már a virágok is elhervadtak, amelyek tested porából fakad