Magyar Rendőr, 1936 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
m. évfolyam BUDAPEST, 1936 JANUÁR 1. Szám MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA A szerkesztő bizottság tagjai: Vitéz BENEDEK GÉZA, m. kir. rendőrfelügyelő NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácsos DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrtanácsos DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfelügyelő Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy út 23. III. em. — Telefon: 24-1-48 Új esztendő Az ismerős kép minden elkövetkező év küszöbén ugyanaz: háttérben a jó öreg Szilveszter apó hántolja az óesztendőt, vele együtt eltemeti, eltakarítja annak minden csalódását és szomorú emlékét, elől pedig vidám, mosolygó arcú angyalkák vezetik elénk a reménységekkel, ígéretekkel teli új esztendőt. Ám, ha ezek a mosolygó kis angyalok az egyik újév reggelén összegyűjtögetnék mindazt a sok kívánságot, vágyat, és reményt, ami ilyenkor az ember milliói szívének titkos rekeszében gerjed, és az Úr trónusának zsámolya elé raknák, nehéz feladat elé állítanák még az égi hatalmasságokat is. Mert ezeknek az újévi kívánságoknak nincs határuk, de nincs bennük rendszer sem. Mást és mást kíván magának minden halandó, aszerint, amint a földi boldogságot kincstől, gazdagságtól, hírnévtől, dicsőségtől, előmeneteltől, az anyagi és szellemi javaknak ettől vagy attól a csoportjától várja. A mi testületünkhöz tartozó ezreknek is megannyi ezerfelé szállnak a kívánságai, amikor a szilveszteréjszakai tizenkét óraütés ott találja bajtársainkat: a szolgálatban, a gondtalan vidámság fényes hajlékaiban épúgy, mint a hideg őrhelyen, avagy kivételesen talán a csendes családi körben — egyéniségük, helyzetük és körülményeik szerint találgatják, mit is várjanak ettől az új esztendőtől, amely talán mégis csak jobb lesz, mint a sok csalódást hozott, sivár óesztendő volt. De akárhányfelé is szállnak az egyéni vágyak, vannak közös kívánságaink, vágyaink és reménységeink, amelyekben az új esztendő napján is egyek vagyunk. Nem kell léleklátóknak lennünk, hogy kiolvashassuk ezt a rendőrtestület nagy egészének közös vágyakban és közös várakozásokban összeforrott lelkéből, tudjuk, érezzük, hogy ezekben a kérdésekben minden magyar rendőr álláspontja egységes. A nagy, testületi kérdések közül elsősorban a rendőrség státusrendezésére gondolunk. Arra a megoldatlan kérdésre, amely borús, nehéz felhőként takarja felettünk az eget, és előrehaladásunk legszerényebb kilátásait is. A rendőri szervezet valamennyi tagozatának többsége közvetlenül érdekelt a várvavárt állományrendezés kérdése körül, hiszen az 1936. év tavaszán nagyon sokan már a tizenharmadik esztendejébe lépnek annak, hogy az 1924. évi átmeneti rendezés óta egy és ugyanazon rendfokozatban, ugyanazon fizetési osztályban vesztegelnek. Nem akarunk párhuzamot vonni a rendőri hivatás és egyéb szolgálati ágazatok között, amely utóbbiaknál mégis csak nagyobb százalékban történnek kinevezések, és amelyeknél majdnem kizárt dolog az egy fizetési osztályban való 12—13 éves veszteglés — de ismételten rá kell mutatnunk arra a rendkívül fontos szerepe, amelyet az állami életben a m. kir. rendőrség becsülettel, hűséggel és önfeláldozással tölt be, és amelyért nem kér mást, csupán egyenlő elbánást a hasonló fontosságú állami, elsősorban karhatalmi szervekkel. Most az új esztendő ismét időszerűvé teszi, hogy az e kérdéshez kapcsolódó kívánságainkkal foglalkozzunk és reményünknek adjunk kifejezést a tekintetben, hogy az elkövetkező év folyamán ezek a kívánságok is napirendre kerülnek. Nem folyamodunk az új esztendőt kísérő angyalkákhoz, hiszen a mi kérdéseink megoldásához nincs szükség — természetfölötti erőkre. Est modus in rebus — mondja a húni közmondás, és mi szentül hisszük, meggyőződéssel valljuk, hogy a rendőrség státusviszonyaiban előállt bajok, zavarok és nyomasztó nehézségek emberi tudással és jóakarattal is kiküszöbölhetők lesznek. Talán szervezési, számítási vagy egyéb művelettel, talán valami áthidaló intézkedéssel, de mindenesetre megoldható, avagy elvágható ez a gordiusi csomó! Mint a trianoni magyar sors osztályosai, nagyon jól tudjuk, hogy teljes megnyugvást csak a felszabadulás jelenthet, a tágabb határok, a régi államterület és a megnagyobbodott működési kör hoznák meg az új életlehetőségeket, az előmenetelt, a békebeli állományviszonyokat. De mai, szomorú adottságunkban is, addig is, amíg a legszebb magyar imádságban kikönyörgött víg esztendőt elhozza ránk az isteni gondviselés, bizalommal fordulunk megértő felsőbbségünkhöz, hárítsák el hivatásunk útjából a feltorlódott akadályokat, orvosolják a rendőrtestület szerviumjait és emeljék ki minden más szolgálati ágazatnál hátrányosabb helyzetéből. Az az erkölcsi és anyagi erő, amely ezt a testületet előbbre viszi, sokszorosan meghozza gyümölcseit a belső rendben, békében és a haza boldogulásában, amelyeknek legerősebb biztosítéka a hivatása magaslatán álló rendőrség!