Magyar Rendőr, 1936 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

m­. évfolyam BUDAPEST, 1936 JANUÁR 1­­. Szám MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA A szerkesztő bizottság tagjai: Vitéz BENEDEK GÉZA, m. kir. rendőrfelügyelő NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácsos DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrtanácsos DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfelügyelő Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy út 23. III. em. — Telefon: 24-1-48 Új esztendő Az ismerős kép minden elkövetkező év küszöbén ugyanaz: háttérben a jó öreg Szilveszter apó hántolja az óesztendőt, vele együtt eltemeti, eltakarítja annak minden csalódását és szomorú emlékét, elől pedig vi­dám, mosolygó arcú angyalkák vezetik elénk a re­ménységekkel, ígéretekkel teli új esztendőt. Ám, ha ezek a mosolygó kis angyalok az egyik újév reggelén összegyűjtögetnék mindazt a sok kíván­ságot, vágyat, és reményt, ami ilyenkor az ember mil­liói szívének titkos rekeszében gerjed, és az Úr trónu­sának zsámolya elé raknák, nehéz feladat elé állítanák még az égi hatalmasságokat is. Mert ezeknek az újévi kívánságoknak nincs határuk, de nincs bennük rend­szer sem. Mást és mást kíván magának minden ha­landó, aszerint,­­ amint a földi boldogságot kincstől, gazdagságtól, hírnévtől, dicsőségtől, előmeneteltől, az anyagi és szellemi javaknak ettől vagy attól a cso­portjától várja. A mi testületünkhöz tartozó ezreknek is megannyi ezerfelé szállnak a kívánságai, amikor a szilveszter­éjszakai tizenkét óraütés ott találja bajtársainkat: a szolgálatban, a gondtalan vidámság fényes hajlékai­ban épúgy, mint a hideg őrhelyen, avagy kivételesen talán a csendes családi körben — egyéniségük, hely­zetük és körülményeik szerint találgatják, mit is vár­janak ettől az új esztendőtől, amely talán mégis csak jobb lesz, mint a sok csalódást hozott, sivár óesz­tendő volt. De akárhányfelé is szállnak az egyéni vágyak, vannak közös kívánságaink, vágyaink és reménysé­geink, amelyekben az új esztendő napján is egyek va­gyunk. Nem kell léleklátóknak lennünk, hogy kiolvas­hassuk ezt a rendőrtestület nagy egészének közös vá­gyakban és közös várakozásokban összeforrott lelké­ből, tudjuk, érezzük, hogy ezekben a kérdésekben minden magyar rendőr álláspontja egységes. A nagy, testületi kérdések közül elsősorban a rendőrség státusrendezésére gondolunk. Arra a meg­oldatlan kérdésre, amely borús, nehéz felhőként ta­karja felettünk az eget, és előrehaladásunk legszeré­nyebb kilátásait is. A rendőri szervezet valamennyi tagozatának többsége közvetlenül érdekelt a várva­­várt állományrendezés kérdése körül, hiszen az 1936. év tavaszán nagyon sokan már a tizenharmadik esz­tendejébe lépnek annak, hogy az 1924. évi átmeneti rendezés óta egy és ugyanazon rendfokozatban, ugyan­azon fizetési osztályban vesztegelnek. Nem akarunk párhuzamot vonni a rendőri hiva­tás és egyéb szolgálati ágazatok között, amely utób­biaknál mégis csak nagyobb százalékban történnek kinevezések, és amelyeknél majdnem kizárt dolog az egy fizetési osztályban való 12—13 éves veszteglés — de ismételten rá kell mutatnunk arra a rendkívül fon­tos szerepe, amelyet az állami életben a m. kir. rend­őrség becsülettel, hűséggel és önfeláldozással tölt be, és amelyért nem kér mást, csupán egyenlő elbánást a hasonló fontosságú állami, elsősorban karhatalmi szer­vekkel. Most az új esztendő ismét időszerűvé teszi, hogy az e kérdéshez kapcsolódó kívánságainkkal foglalkoz­zunk és reményünknek adjunk kifejezést a tekintet­ben, hogy az elkövetkező év folyamán ezek a kíván­ságok is napirendre kerülnek. Nem folyamodunk az új esztendőt kísérő angyalkákhoz, hiszen a mi kérdé­seink megoldásához nincs szükség —­­ természetfölötti erőkre. Est modus in rebus — mondja a húni köz­mondás, és mi szentül hisszük, meggyőződéssel vall­juk, hogy a rendőrség státusviszonyaiban előállt bajok, zavarok és nyomasztó nehézségek emberi tudással és jóakarattal is kiküszöbölhetők lesznek. Talán szerve­zési, számítási vagy egyéb művelettel, talán valami áthidaló intézkedéssel, de mindenesetre megoldható, avagy elvágható ez a gordiusi csomó! Mint a trianoni magyar sors osztályosai, nagyon jól tudjuk, hogy teljes megnyugvást csak a felszaba­dulás jelenthet, a tágabb határok, a régi államterület és a megnagyobbodott működési kör hoznák meg az új életlehetőségeket, az előmenetelt, a békebeli állo­­mány­viszony­okat. De mai, szomorú adottságunkban is, addig is, amíg a legszebb magyar imádságban ki­­könyörgött víg esztendőt elhozza ránk az isteni gond­viselés, bizalommal fordulunk megértő felsőbbségünk­höz, hárítsák el hivatásunk útjából a feltorlódott aka­dályokat, orvosolják a rendőrtestület szervi­umjait és emeljék ki minden más szolgálati ágazatnál hátrányo­sabb helyzetéből. Az az erkölcsi és anyagi erő, amely ezt a testületet előbbre viszi, sokszorosan meghozza gyümölcseit a belső rendben, békében és a haza bol­dogulásában, amelyeknek legerősebb biztosítéka a hi­vatása magaslatán álló rendőrség!

Next