Magyar Rendőr, 1937 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1937-08-01 / 15. szám
346 A névtelen levél fontossága 1 3Misfél évtized előtti mblógyilkosság tetteseinek kinyavmlása és elfogása A névtelen levél alapján Huszonnégy évvel ezelőtt, 1913. évi augusztus hó 3-án véres gyilkosság tartotta izgalomban a gyulai tanyavilágot. Ezen a napon ugyanis, egy esős vasárnapi hajnalon, meggyilkolva találták a gyulaszabadkai tanyakörzet egyik tanyáján Ludvig Ádám jómódú gazdálkodót. Ludvig Ádám egyedül élő agglegény volt és senki sem tartózkodott rajta kívül a tanyán, mikor a gyilkosok végeztek vele. A másnap megtartott rendőri vizsgálat huszonnyolc késszúrástól eredő sebet talált az áldozat holttestén. Annak idején a gyulai rendőrség a gyilkossággal Cs. P. gyulai napszámost gyanúsította, aki nyomtalanul eltűnt a nyomozó hatóságok szeme elől. Csak a háború alatt került ismét elő, egy újabb gyilkossággal kapcsolatban, amikor a forgalmas Csabai úton fényes nappal meggyilkolta Krisztenstein Adolfné trafikosnőt és annak nyolcesztendős kisleányát és utána kirabolta a trafikot. A gyulai rendőrség a bejelentés után erélyes nyomozást indított és úgyszólván órák alatt kinyomozta a tettest Cs. P. személyében, akit nyomban le is tartóztatott. Cs. P. bevallotta a Krisztenstein-gyilkosságot, de körömszakadtáig tagadta a Ludvig-féle gyilkosságot. Letartóztatása után a rendőrség Cs.-t átszállította az ügyészség fogházába, ahol Cs. elmebajt színlelt. Hosszabb megfigyelés után beszállították a gyulai közkórház elmeosztályára. Innen a kommün alatti zavaros időkben kiszabadult. Kommün alatti magatartása sem lett a bíróság előtt tisztázva, mert amikor a románok megszállották Gyulát, Cs. a románok szolgálatába állott és az egyik elhagyatott gyulai tanyán valóságos rablóbandát szervezett. Onnan járt a közeli tanyákra rabolni és fosztogatni. Amikor a románok kivonultak Gyuláról, Cs. is velük ment Romániába és így kivonta magát a magyar igazságszolgáltatás keze alól. Amikor a gyulai ügyészség később tudomást szerzett Cs. romániai tartózkodási helyéről, felterjesztést tett az igazságügyminisztériumba. Az igazságügyminisztérium diplomáciai úton kikérte Romániától a hírhedt gonosztevőt. 1928. évi június hó 20-án értesítést kapott a gyulai rendőrség, hogy Cs.-t június hó 28-án átadja a román hatóság a magyar rendőrségnek. Annak idején Békés vármegye több napilapja részletes tudósításokat közölt Cs. viselt dolgairól és kiadatásáról. 1928. évi június hó 23-án a gyulai rendőrkapitányság névtelen levelet kapott, mely röviden a következőket tartalmazta: «Nem akarom, hogy ártatlan szenvedjen, hanem a bűnös. Nem Cs. gyilkolta meg Ludvigot. Tessék Gyulaváriba kimenni, ott lakik özv. H.-né, címét nem tudom. Azt erélyesen kihallgatni, az meg tudná mondani, ki gyilkolta meg Ludvigot. Állítólag a gyilkos véres ingét is kimosta. A névtelen levél érthetően nagy izgalmat keltett a kapitányságon, annál is inkább, mert mindenki Cs. átadását várta, hogy tisztázódjon a Ludvig-gyilkosság, mert a nagyközönség állandóan azt hangoztatta, hogy Ludvigot nem gyilkolta meg más, mint Cs. A névtelen levél tárgyában erélyes puhatolózás indult, melynek során Márta János detektívtársammal kimentünk Gyulavári községbe. Mivel Gyulavári csendőrségi terület volt, érintkezésbe léptünk a csendőrörssel. A hozzánk csatlakozott csendőrjárőrrel megkezdtük a puhatolást a levélben említett H.-né felkutatására. Megállapítottuk, hogy H.-né nem Gyulavári községben, hanem a gróf Almásy-uradalom Solymos-majorjában tartózkodik. A fehérhajú, töpörödött öregasszony nagyon megijedt, amikor a csendőrökkel együtt bementünk lakásába. Mingyárt közöltük is vele, hogy rendőrségi detektívek vagyunk Gyuláról, egy ügyben fogjuk kikérdezni. Ne féljen, szedje össze minden erejét, nyugodtan gondolkozzék. Mielőtt még a kérdést feladtam neki, észrevettem, hogy nagyon ideges, arcizmai remegnek, arcszíne változik, majd mélyeket sóhajt, mire hirtelen rászóltam, segítsen lelkiismeretén, ne habozzon, mondja meg Ludvig gyilkosát. Az öregasszony erre székre ült és kijelentette, hogy a gyilkosságról semmit sem tud, majd újabb kérdéseimreannyit mondott, hogy amikor a gyilkosság kitudódott, azt kezdték beszélni, hogy a gyilkos nem más, mint Mózes nevezetű fia és annak cimborája, I M. A gyilkosságról csak ennyit tud. Hát azt honnét sejti, hogy a két legény volt a gyilkos? — kérdeztük. H.-né újból megszólalt, hogy I. M. testvére, I. J. mondta neki a gyilkosságot követő harharmadik napon, hogy Mózes öccse, meg a rend fia lehettek csak a gyilkosok, mert amikor öcsém a gyilkosság hajnalán hazajött, az inge csupa vér volt. Azt is mondta I. J., hogy J.-nek a véres ingét ő égette el, amikor a csendőrök a tanyákon nyomoztak a gyilkosok után. H.-nét autóba ültettük és bevittük a gyulai kapitányságra, ahol megmondta, hogy fia melyik tanyán tartózkodik, azonban I.-ről semmiféle felvilágosítást nem tudott adni. Amikor megtudtuk H. Mózes tartózkodási helyét, Márta János detektívtársammal elindultunk a józsefbenedeki tanyára, hogy ott elfogjuk az egyik tettest H. M. személyében. A józsefbenedeki tanyákhoz értünk, az egyik tanya előtt megálltunk és H. Mózes utánérdeklődtünk, miután édesanyja a tanyát pontosan megmondani nem tudta, hogy melyiken szolgál a fia. A tanya gazdájától csakhamar megtudtuk, hogy H. Mózes a Sch.-féle tanyán van alkalmazva. Ott a tanya gazdájával többet nem közöltünk, hanem tovább mentünk a megnevezett tanyához. Itt egy idősebb asszony, a tanya tulajdonosnője fogadott bennünket és erősen érdeklődött, miért jöttünk a tanyájukra. Akkor még nem mondtuk meg, hogy detektívek vagyunk. Csakhamar megmutatta, hogy férje merre szánt Mózessel, ha kell, mindjárt kiált is érte. Ezután hármasban elindultunk a szántók felé egy dűlőúton, hogy a tettest elfogjuk. A dűlőút végén megálltunk, mert annak a szántóföldnek a vége éppen oda nyúlt ki, ahol szántottak. Hamarosan ki is értek a föld végére és a gazda mindjárt hozzánk is jött. Bemutatkoztunk, hogy rendőrségi detektívek vagyunk és közöltük vele, hogy Mózes nevű szolgájával akarunk beszélni. A gazda Mózest a lovaktól odahívta és közölte vele, hogy az urak szeretnének vele beszélni. Mózes meg sem lepődött, de amikor közöltük vele, hogy detektívek vagyunk, látszott rajta, hogy kissé ideges lett. — Mózes, tudod, hogy miért jöttünk? Mózes nemmel válaszolt. Majd közöltük gazdájával, hogy Mózest magunkkal visszük a gyulai rendőrkapitányságra. Mielőtt elindultunk, Mózes gazdája azt kérdezte, hogy miért visszük el Mózest. Erre mi csak annyit mondtunk, hogy majd holnap megtudja. Mózest kocsinkba ültettük és elindultunk a kapitányság felé, hogy ott részletesen kikérdezzük. Megérkezésünk után csak annyit kérdeztem tőle, hogy merre találjuk I. J.-t. H. Mózes minden habozás nélkül azt válaszolta, hogy tudtával I. az újgyulai határban tartózkodik, de hogy melyik tanyán, nem tudja. H. Mózessel semmit nem közöltünk, csak annyit mondtam neki, hogy gondolkozzék, úgyis tudja, miért hoztuk be és miért keressük I.-t. I. J. felkutatására Márta János detektívvel együtt kimentünk az újgyulai tanyákra. Hamarosan megtudtuk, hogy melyik tanyán lakik, sőt egy fiatal leány azt is közölte velünk, hogy éppen most érkezett haza Békéscsabáról. A megmutatott tanyához mentünk, ahol I. lakott. A tanyára nem volt könnyű bejutni, mert egy hatalmas komondor fogadott bennünket. A kutya ugatására I. jött ki, még ünneplésen felöltözve, ahogy megérkezett Békéscsabáról. I. azt kérdezte tőlünk, hogy kit keresünk, mire mi azt válaszoltuk, hogy I.-t keressük és azzal szeretnénk beszélni. „Én volnék azt“ I. mit sem sejtve udvariaskodott, a komondort hátrazavarta,, majd lakásába hívott be bennünket. A lakásban feleségén kívül gyermekek is tartózkodtak. I.-n lehetett látni a kíváncsiságot, hogy kikis lehetünk és miért jöttünk. Még mielőtt megmondtam volna, hogy kik vagyunk, megkérdeztem, hogy M. nevezetű öccse hol van. I. nyugodtan azt felelte, hogy elesett a világháborúban. Ekkor közöltük csak I.-vel, hogy rendőrségi detektívek vagyunk, egy ügyben akarjuk kikérdezni és be fogjuk vinni Gyulára a rendőrségre. I. elbúcsúzott családjától, beszállt kocsinkba és bevittük Gyulára A rendőrségen elsőnek I.-t kérdeztük ki Ludvig meggyilkolásáról. I. eleinte úgy viselkedett, mintha semmit sem tudott volna a gyilkosságról. Később megtört, mert akkor már látta, hogy tagadása hiábavaló, a rendőrség mindent tud és elkezdett beszélni. Öccse a világháborúban elesett, vagy eltűnt. Nála lakott a kérdéses időben. A gyilkosság előtti estén kilenc óra tájban elment hazulról és csak másnap hajnalban tért vissza. Ekkor látta, hogy öccsének, aki éppen akkor öltözködött át, öszsze van szaggatva az inge és friss vérnyomok vannak rajta. Meg is kérdezte tőle, hogy mi történt. Azt mondta, hogy az orra vérzett. Estefelé elterjedt a tanyákon a hír, hogy Ludvig Ádám gazdálkodót meggyilkolták. Ekkor már tudta, hogy a gyilkos nem más, mint öccse Kérdőre is vonta újból este, amikor hazajött, de ekkor is tagadott. Másnap reggel látta, hogy csendőrök nyomoznaka tanyákon. Ekkor égette el öccsének a véres ingét, melyet az istállóban talált meg, a jászol alatt elrejtve. A csendőrök náluk is voltak és érdeklődtek a gyilkos után, azon- MAGYAR RENDŐR