Magyar Rendőr, 1938 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
jét és céljai emelkedettségét, gondos kezek, szakavatott elmék munkája. Antal Dezső építészmérnök úr, a RÁC alapítótagja s régi, hűséges barátja, aki 15 év előtt a RÁC óbudai klubházát tervezte, volt az, aki az üdülő terveit elkészítette. Az a megoldás, amelyet itt látunk magunk előtt megvalósítva, jóval szerényebb, mint amilyent az elgondolója először bemutatott. De a rendelkezésre áló költségek fogyatékossága által kikényszerített tervmódosítás nem bontotta meg az épület szépségét és nemesvonalúságát. Ez év június 21-én fogott hozzá a hitelezéshez Varga Antal budapesti építőmester úr, Weber Henrik budapesti vállalkozó úr segítségével, aki az üdülő vízszerelési és csatornázási munkáit végezte. Az építkezés megszakítás nélkül csaknem máig tartott, igen nehéz körülmények között. Nemcsak a nagy távolságot s az ezzel kapcsolatos szállítási nehézségeket kellett az építkezésnél leküzdeni, de az időjárás szeszélyeit is, különösen pedig a vízhiányt. Az épület berendezve készen áll arra, hogy célját betöltse. A falába illesztett emléktábla minden időkre hirdetni fogja, ki volt az üdülő életrehívója, s kik alkották meg. Nincs emléktáblája, de szíveinkbe van vésve azoknak a neve, akik testületünk iránt érzett szerzetüktől vezetve lelkes, önzetlen támogatásukkal, folytonos segítségükkel nap-nap mellett azon voltak, hogy a rendőrtiszti üdülő mennél hamarább megépülhessen. Elsősorban emelem ki közülük az én igen kedves bajtársamat, dr. Schréder Gyula rendőrtanácsos urat, aki kezdettől fogva fáradhatatlanul, nagy hozzáértéssel minden szabad idejét rááldozva munkálta a rendőrtiszti üdülő megépítésének ügyét és lelke volt annak. Kiemelem Zboray Géza dr. főszolgabíró, Hetényi Vilmos főjegyző, Pintér Sándor erdőtanácsos urak támogatását is, amelyért mindig hálának leszünk. És szívből köszönöm Klausz József községi bíró úrnak és vitéz Kecskés úrnak, a Magyar Turista Egyesület étterembérlőjének közreműködését is. A rendőrtiszti üdülő megépítésének helyi jelentősége is van. Az ország szívétől, Budapesttől alig 40 kilométer távolságra fekvő, Nagy-Magyarország határain túlra néző, csodálatos kilátású, pompás klímájú Dobogókő most érkezett el fejlődésének ahhoz a korszakához, amikor joggal hívja fel az illetékes körök, elsősorban a kormányhatóságok figyelmét arra, hogy az ország csekélyszámú magaslati helyei között mint elsőrendű klimatikus üdülőhely fontos szerepet igényel magának. A rendőrtiszti üdülő ennek az eljövendő, szépséges Dobogókő-gyógyhelynek egyik gyöngyszeme lesz majd. Amikor most a rendőrtiszti üdülőt rendeltetési útjára bocsátom és átadom a Rendőrtiszti Atlétikai Club és a Rendőrtiszti Nyugdíjpótló Egyesület jelenlévő elnökeinek, Kalmár Béla és dr. Dóra Sándor főkapitányhelyettes uraknak, kérem a Mindenható áldását a rendőrtiszti üdülőre, hogy híven szolgálja azokat a nemes célokat, amelyek megvalósítása érdekében létesült. Legyen az minden időkben gondozó pihenője a rendőrtiszti karnak, erősítse meg az elfáradtakat, elevenítse meg szellemüket, hozza őket közel egymás szívéhez, hogy szoros bajtársi összefogásban, mindig éberen és mindig egész férfiakként tölthessék be nemes hivatásukat, minden akadályokon keresztül Magyarország rendjének biztosítását és fenntartását. MAGYAR RENDŐR Tahy László belügyi államtitkár az üdülőház szimbolikus jelentőségéről A főkapitány nagy tetszéssel fogadott avatóbeszéde után Tahy László m. kir. titkos tanácsos, belügyi államtitkár tartalmas, rövid beszédben köszönte meg az üdvözlést. Az államtitkár többek között a következőket mondotta: — Végtelen örömömre szolgál és valóban megelégedéssel tölt el, hogy a budapesti rendőrtisztikar e pompás és céljainak mindenben megfelelő üdülőháza megnyitásán részt vehetek. Örömmel tölti el ez szívemet egyrészt azért, mert itt teljes mértékben biztosítva látom, hogy az idegölő, nehéz szellemi és fizikai munkában elfáradt rendőrtisztikar megtalálja a megfelelő helyet és illő alkalmat a jól megérdemelt pihenésre, de örülök másrészt annak is, hogy ma, amikor valahogyan szokás lett, hogy minden intézmény és mindenki az állam támogatását és segítségét kéri és veszi igénybe jóléti céljainak elérése és kulturális intézményeinek megteremtése érdekében, a budapesti rendőrtisztikar — s ezt külön hangsúlyoznom kell — e gyönyörű alkotását, az egész intézményt a maga erejéből, minden támogatás nélkül, valósította meg. — Ezenkívül szimbolikus jelentőséget is látok abban, hogy itt ezen a helyen, amely oly sajnálatosan közel esik most csonka hazánk határához, éppen a rendnek és közbiztonságnak hivatott őrei és azoknak vezetői építették meg otthonukat és pihenésük hajlékát. .. Beszéde további részében az államtitkár kilátásba helyezte a belügyi kormány segítségét az üdülőház további kiépítése és szép céljainak megvalósítása érdekében s azzal végezte szavait, hogy kellemes üdülést és testet-lelket üdítő pihenést kívánt a rendőrtisztikar tagjainak az új otthonban. A RÁC és a Rendőrtiszti Nyugdíjpótló üdvözlete Ezután Kalmár Béla főkapitányhelyettes, mint a Rendőrtiszti Atlétikai Club ügyvezető elnöke a következő szavakkal vette át a klub részére az üdülőt: — Nagy méltóságú Államtitkár Úri Méltóságos Főkapitány Úr! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint a Rendőrtiszti Atlétikai Club ügyvezetőelnöke, valamennyi klubtársam nevében mélységes hálával mondok köszönetet a budapesti rendőrség elöljáróinak azért, hogy a rendőrtisztikar sport- és társadalmi egyesületének ezt az üdülőházat megteremteni és megalkotni méltóztattak. Amikor most ezt az ingatlant, amelynek klubbom, a Rendőrtisztikar Nyugdíjpótló Egyesületével együtt társtulajdonosa, mélységes tisztelettel átveszem, ígérem, hogy minden erőmmel törekedni fogok és törekedni fogunk, hogy ez a ház minden időkre fenntartassék, megóvassék és egyik szimbolikus fellegvára legyen annak, hogy az abban testi és lelki fáradtságot kipihenő rendőrtisztikart, a magyar megújhodás, a magyar rend- és közbiztonság mindig megbízható védelmezőjének neveljük és megtarthassuk. Utána dr. Dóra Sándor főkapitányhelyettes, a Budapesti Rendőrtisztikar Nyugdíjpótló Egyesületének elnöke egyesülete nevében a következő beszédet tartotta: — Nagy méltóságú belügyi államtitkár úr! Méltóságos uraim! Kedves barátaim! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A Rendőrtisztikari Nyugdíjpótló Egyesület elnökségének nevében és képviseletében ezennel ünnepélyesen birtokba veszem — feles tulajdonjoggal — ezt a csonkaországunk egyik legmagasabb pontján, egyik legfénylőbb síkján épült Rendőrtiszti Üdülőtelepet, hogy megteremtőjének elgondolásához képest most már átadhassuk a maga rendeltetésének. Ha ezt a szép, ezt a stílusos, a kor igényeinek mindenben megfelelő üdülőházat alaposan szemügyre vesszük, akkor azt látjuk, hogy egyik frontjával kicsi országunk szívét, belsejét, a mi kedves fővárosunkat, Budapestet tündéri fényével és pompájával mutatja nekünk. Ha azonban az ezzel ellentétes frontot nézzük, ez már egészen mást mutat nekünk. Mutatja a mi fájdalmunkat, szenvedésünket, a mi keresztfánkat, amit gyűjtőnéven «trianoni határ »-nak nevezünk. De ennek a trianoni határnak közelsége ne riassza meg a szívünket, a mi lelkünket, ellenkezőleg, bátorítson bennünket, mert azok a sóhajtások, amelyek innen áthallatszanak, azok nem a lemondásnak, hanem élniakarásnak a jelzései. Hogy ezeket a jelzéseket odaát mikor fogják fel, mikor veszik