Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

MAGYAR RENDŐR vette gróf Batthyány Lajost miniszter­­elnökké. Egyben értesítette őt, hogy elő­terjesztése tárgyában, miszerint Jellachich csapatai vonussanak vissza, még nem ha­tározott véglegesen, továbbá, hogy nem járul királyi beleegyezésével az előző ka­binet eljárásához, mely szentesítés nélkül rendelkezett az újonckiállítás és bank­jegykibocsátás kérdéseiben. Batthyány erre már a Ház szeptember 16-i ülésén ismét le akart mondani azzal a m­egoko­­lással, hogy Jellaehichra vonatkozó elő­terjesztését nem fogadta el a király, de több hozzászólás után megmaradt a he­lyén, sőt másnap, 17-én már be is mu­tatta az új minisztérium névsorát (Kos­suth nem volt köztük), melyet a kiegye­zést óhajtó középutas politikusokból ál­lított össze. Szeptember 19-én a képviselőház ülé­sén hat erdélyi szász képviselő lemon­dott mandátumáról és elhagyták Pestet, kijelentvén, hogy elveikkel nem tartják összeegyeztethetőnek ebben a Házban megmaradni. (A kamarilla keze.) Szeptember 21-ére volt kitűzve a nádor­­főhercegnek és Jellachichnak találkozása a Balatonon. Ez a találkozás azonban el­maradt, mert a bánt kísérete nem en­gedte a Kisfaludy-gőzösre szállni, viszont a nádor pedig a hajó kikötését tiltotta meg. Szeptember 22-én a visszatérő Ist­ván főherceg Martonvásáron még a tisz­tekhez buzdító beszédet intézett, 23-án azonban Budát váratlanul elhagyva Bécsbe utazott, a miniszterelnökhöz intézett le­vele szerint ő felsége parancsára... Szeptember 24-én azután Schönbrunnban leköszönt nádori méltóságáról. (Magyar­­országtól távol, kegyvesztetten halt meg az utolsó nádor.) Szeptember 22-én Schönbrunnból kel­tezve a király egy kiáltványt intézett a nemzethez. „Magyar népemhez! ... Ez év március havában engedve a magyar ren­dek kérelmének“ szentesítette — úgy­mond — az új alkotmányt, mely „egy­részről a magyar közigazgatásnak a kor igényeihez mért, új, független alakítása, másrészről pedig, mint azt az említett törvények előszava is kijelenti, továbbá is a többi örökös tartományaival fenn­álló kapocs fenntartására szolgál, annak szilárdítását, nem pedig tágítását vette célba. Annál mélyebb megütközéssel kel­tett ama törekvést tapasztalnom, melyet részben azok közül is támogatnak néme­lyek, kiket magam koronám tanácsosai közé felvettem, s a többi örökös tarto­mányaimmal fennálló összeköttetés teljes mellőzésével szüntelen annak tágítására irányozvák.“ (Felsorolja: némely külha­­talmakkal közvetlen érintkezés, az olasz harctérre csapatoknak csak a belbéke helyreállítása után adása, illetve ennek feltételhez kötése, ujoncozás és papirpénz­­kibocsátás a királyi jogok csorbításával.) .Meg nem engedhetem és nem fogom megengedni, hogy hadseregemnek min­den tartományaimat hathatósan otalmazó egysége mellőztessék!“ ... Majd a horvát lázadásra nézve: „Ama határozottságnak, mellyel horvát-szlavon részről kívánsá­gaik fenntarttattak, rövid idő alatt azon meggyőződést kellett felhívnia, hogy itt egy egész hű nemzet kívánságai forognak kérdésben, melyeknek elnyomása sem Magyarország, sem a kapcsolt részek ér­dekeinek meg nem felelhet. ... Biztosítom magyar koronám népeit, hogy valamint egy részről az ország minden törvényes jogait tekintetbe venni erősen eltökéltem, úgy másrészről koronám jogait császári­királyi hatalmam minden eszközeivel fenntartani tudandom, azon erős meggyő­­ződésben élvén, hogy fenntartásuk az egyetlen út, melyen a különböző nem­zetiségek közös hódolatban találkozván, a kiegyezés és egyesülés eszközét lelen­­dik.“ Ugyanekkor királyi had­parancs jött a magyarországi csapatokhoz, mely elítéli a „néhány miniszter által is támogatott vészteljes és törvénytelen Lányt, minek eredménye jön, hogy még hadseregem is, melynek hűsége, úgy elme és vitézsége úgy jelenleg, mint a múltban a legveszé­lyesebb próbákat diadalmasan kiállotta, éppen a hűség hazájában, Magyarorszá­gon kísértésbe vitetett s ennek részben ellentállni nem birt. (Ezután anélkül, hogy Jellachich csapatainak a magyar kormány által kért visszahívását elrendelné, így folytatta: „Teljes bizalommal vagyok, hogy minden katonai parancsnok tekin­télye egész súlyával... minden lehető eszköz felhasználásával oda fog töre­kedni, hogy ugyanazon hadsereg részei­nek ellenséges találkozása elkerültessék.“ Szeptember 25-én újabb királyi kiált­vány a magyar néphez. ..... Hogy a vér­ontás meggátoltassák s az anarchia bor­zalmai eltávolíttassanak, indíttatva érez­tem magamat Lamberg gróf altábornagyo­­mat minden, Magyarországon lévő csapa­tok és bármi néven nevezendő fegyveres testek főparancsnokságával megbízni ... Első feladatául azt tűztem ki, hogy min­denütt fegyverszünetet eszközöljön ... Magyar népeimtől annál inkább várok bizalomteljes előzékenységet királyi biz­tosom iránt, amennyiben már megtétettek a szükséges lépések, hogy mindenkit ki­elégítő s a belviszályokat kiegyenlítő intézkedések léphessenek életbe össz­­monarchiám minden magyar és nem magyar államai közt, és teljes egyetértés állíttassák helyre úgy, amint az századok óta... a pragmatica sanctio által is biz­tosíttatott.“ (Ez volt V. Ferdinánd király­nak első, határozott állásfoglalása az „összmonarchia“ eszméje m­­ellett, az általa szentesített 48-as törvényekkel szemben.) Szeptember 27-én a képviselőház ülésén Madarász László felszólalására, aki e ki­rályi rendeleteket az 1848: III. t.-c. 3. §-a szerinti miniszteri ellenjegyzés hiá­nyában törvényteleneknek jelentette ki, Kossuth Lajos is hasonló nyilatkozatot tett. .A király szerint Magyarország Ausztriához tartozik, — folytatta Kossuth — én azonban erről mit sem tudok. És mert ezekből látszik, hogy alkotmányun­kat meg akarják semmisíteni, egyhangú­lag kell érvénytelenségüket kijelente­nünk.“ Majd zsebéből kiáltványt vett elő, amelyet a nemzethez és a hadsereghez intézett, a magyar alkotmány nevében megtiltva gróf Lambergnek a főparancs­nokság átvételét. Szeptember 28-án gróf Lamberg al­tábornagyot a pesti Lánchidfőnél a fel­bőszült nép megtámadta és meggyilkolta. Ezt a súlyos bűncselekményt az ország­gyűlés elítélte s ezt falragaszokon közölte a közönséggel, a királyhoz pedig ilyen­értelmű jelentést tett. A miniszterelnök Bécsbe utazott, igazolni kívánta eljárását, majd lemondott. Szeptember 30-án Jellachich Pákozdon háromnapi fegyverszünetet kért a ma­gyar csapatoktól, de ezt megszegve Bécs felé menekült. (Ugyanez nap végeztette ki Görgey (akkor őrnagy) gróf Zichy Ödön földbirtokost, akinél a bán kiált­ványának több példányát találták.) Október 2-án gróf Latour osztrák had­ügyminiszter egy körrendeletet intézett az ottani magasabb parancsnokságokhoz a következő szöveggel: „Itt most a monar­chia épségben m­aradása forogván kér­désben, a törvényes állapotot fegyveres kézzel szükséges helyreállítani. Midőn evégből minden, Magyarországgal határos katonai parancsnokságnak rendelkezés alatt álló csapatait mozgósítom, hogy e célra közreműködjem és a horvát bán hadműveleteit támogassam, ezennel meg­bízom Excellenciádat stb., stb...“ Egyéb­iránt valamennyi csapatparancsnok utasí­tást vett: a horvát bánnal való érintke­zésre és felkeresésére, valamint az ő pa­rancsai teljesítésére is, mire nézve egy császári manifesztum fog kiadatni.“ Október 3-án a király schönbrunni kel­tezéssel és „Récsey Ádám miniszer­ellnök“ ellenjegyzésével (ez az öreg gárdista még magyarul sem igen tudott) újabb rende­letet adott ki, amelyben a Kossuth Lajos és társai által törvénytelenségekre ragad­tatott képviselőház érvénytelen végzéseire hivatkozva és Lamberg gróf „irtózatos megöletését“ is a házhatározat folyomá­nyának tulajdonítva, így rendelkezett: „1. Az országgyűlést ezennel feloszlatjuk, úgy, hogy jelen, legkegyelmesebb leira­tunk közhírré tétele után üléseit azonnal berekeszteni köteles. 2. A jelen ország­gyűlés képviselőházának általunk nem szentesített mindennemű végzéseit és ren­deleteit törvényteleneknek és semmisek­nek nyilvánítjuk ki. 3. Báró Jellachich József altábornagyunk, H., T. és D.-orszá­­gok bánya főparancsnoksága alá rendel­tetnek a Magyarországon és kapcsolt ré­szeiben, nemkülönben. Erdélyben lévő összes hadseregek és mindennemű fegy­veres csapatok, akár nemzetőrök, akár önkéntesek legyenek. 4. Míg a felforgatott rend és béke helyre nem áll Magyar­­országon, az ország haditörvények alá rendeltetik. 5. Jellachich báró, mint ki­rályi felségünk teljhatalmú biztosa kül­detik ki... parancsainak mindenben épp­úgy hódoljanak és engedelmeskedjenek, mint legfelsőbb királyi felségünk iránt tenni tartoznak. (A 6. pont vizsgálatot rendel el Lamberg gyilkosai ellen, akik közül egy Kolossy nevű jogászt kinyo­moztak és a szabadságharc után ki is végeztek.) 7. A polgári közigazgatás egyéb folyó tárgyai ideiglenesen az illető mi­nisztériumok tisztviselői által a törvények szerint fognak vezettetni. Ennek folytán az összbirodalom közös érdekei biztosí­tása és kormányzásának egysége mara­dandóig helyreállítandó.“ Ugyanekkor királyi kézirat: „Récsey báró táborszernagyomat ezennel magyar ministerelnökömmé nevezem ki“. Október 6-án a bécsi forradalom gróf A Nemzeti Önállósítási alap támo­gatásával.Dr. Horváth Dezső Múzeum-körut­­i Károlyi-u. sarok 185-126 Díjtalan készülék-bemutatás rádiószaküzlete Telefon

Next