Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
MAGYAR RENDŐR vette gróf Batthyány Lajost miniszterelnökké. Egyben értesítette őt, hogy előterjesztése tárgyában, miszerint Jellachich csapatai vonussanak vissza, még nem határozott véglegesen, továbbá, hogy nem járul királyi beleegyezésével az előző kabinet eljárásához, mely szentesítés nélkül rendelkezett az újonckiállítás és bankjegykibocsátás kérdéseiben. Batthyány erre már a Ház szeptember 16-i ülésén ismét le akart mondani azzal a megokolással, hogy Jellaehichra vonatkozó előterjesztését nem fogadta el a király, de több hozzászólás után megmaradt a helyén, sőt másnap, 17-én már be is mutatta az új minisztérium névsorát (Kossuth nem volt köztük), melyet a kiegyezést óhajtó középutas politikusokból állított össze. Szeptember 19-én a képviselőház ülésén hat erdélyi szász képviselő lemondott mandátumáról és elhagyták Pestet, kijelentvén, hogy elveikkel nem tartják összeegyeztethetőnek ebben a Házban megmaradni. (A kamarilla keze.) Szeptember 21-ére volt kitűzve a nádorfőhercegnek és Jellachichnak találkozása a Balatonon. Ez a találkozás azonban elmaradt, mert a bánt kísérete nem engedte a Kisfaludy-gőzösre szállni, viszont a nádor pedig a hajó kikötését tiltotta meg. Szeptember 22-én a visszatérő István főherceg Martonvásáron még a tisztekhez buzdító beszédet intézett, 23-án azonban Budát váratlanul elhagyva Bécsbe utazott, a miniszterelnökhöz intézett levele szerint ő felsége parancsára... Szeptember 24-én azután Schönbrunnban leköszönt nádori méltóságáról. (Magyarországtól távol, kegyvesztetten halt meg az utolsó nádor.) Szeptember 22-én Schönbrunnból keltezve a király egy kiáltványt intézett a nemzethez. „Magyar népemhez! ... Ez év március havában engedve a magyar rendek kérelmének“ szentesítette — úgymond — az új alkotmányt, mely „egyrészről a magyar közigazgatásnak a kor igényeihez mért, új, független alakítása, másrészről pedig, mint azt az említett törvények előszava is kijelenti, továbbá is a többi örökös tartományaival fennálló kapocs fenntartására szolgál, annak szilárdítását, nem pedig tágítását vette célba. Annál mélyebb megütközéssel keltett ama törekvést tapasztalnom, melyet részben azok közül is támogatnak némelyek, kiket magam koronám tanácsosai közé felvettem, s a többi örökös tartományaimmal fennálló összeköttetés teljes mellőzésével szüntelen annak tágítására irányozvák.“ (Felsorolja: némely külhatalmakkal közvetlen érintkezés, az olasz harctérre csapatoknak csak a belbéke helyreállítása után adása, illetve ennek feltételhez kötése, ujoncozás és papirpénzkibocsátás a királyi jogok csorbításával.) .Meg nem engedhetem és nem fogom megengedni, hogy hadseregemnek minden tartományaimat hathatósan otalmazó egysége mellőztessék!“ ... Majd a horvát lázadásra nézve: „Ama határozottságnak, mellyel horvát-szlavon részről kívánságaik fenntarttattak, rövid idő alatt azon meggyőződést kellett felhívnia, hogy itt egy egész hű nemzet kívánságai forognak kérdésben, melyeknek elnyomása sem Magyarország, sem a kapcsolt részek érdekeinek meg nem felelhet. ... Biztosítom magyar koronám népeit, hogy valamint egy részről az ország minden törvényes jogait tekintetbe venni erősen eltökéltem, úgy másrészről koronám jogait császárikirályi hatalmam minden eszközeivel fenntartani tudandom, azon erős meggyőződésben élvén, hogy fenntartásuk az egyetlen út, melyen a különböző nemzetiségek közös hódolatban találkozván, a kiegyezés és egyesülés eszközét lelendik.“ Ugyanekkor királyi hadparancs jött a magyarországi csapatokhoz, mely elítéli a „néhány miniszter által is támogatott vészteljes és törvénytelen Lányt, minek eredménye jön, hogy még hadseregem is, melynek hűsége, úgy elme és vitézsége úgy jelenleg, mint a múltban a legveszélyesebb próbákat diadalmasan kiállotta, éppen a hűség hazájában, Magyarországon kísértésbe vitetett s ennek részben ellentállni nem birt. (Ezután anélkül, hogy Jellachich csapatainak a magyar kormány által kért visszahívását elrendelné, így folytatta: „Teljes bizalommal vagyok, hogy minden katonai parancsnok tekintélye egész súlyával... minden lehető eszköz felhasználásával oda fog törekedni, hogy ugyanazon hadsereg részeinek ellenséges találkozása elkerültessék.“ Szeptember 25-én újabb királyi kiáltvány a magyar néphez. ..... Hogy a vérontás meggátoltassák s az anarchia borzalmai eltávolíttassanak, indíttatva éreztem magamat Lamberg gróf altábornagyomat minden, Magyarországon lévő csapatok és bármi néven nevezendő fegyveres testek főparancsnokságával megbízni ... Első feladatául azt tűztem ki, hogy mindenütt fegyverszünetet eszközöljön ... Magyar népeimtől annál inkább várok bizalomteljes előzékenységet királyi biztosom iránt, amennyiben már megtétettek a szükséges lépések, hogy mindenkit kielégítő s a belviszályokat kiegyenlítő intézkedések léphessenek életbe összmonarchiám minden magyar és nem magyar államai közt, és teljes egyetértés állíttassák helyre úgy, amint az századok óta... a pragmatica sanctio által is biztosíttatott.“ (Ez volt V. Ferdinánd királynak első, határozott állásfoglalása az „összmonarchia“ eszméje mellett, az általa szentesített 48-as törvényekkel szemben.) Szeptember 27-én a képviselőház ülésén Madarász László felszólalására, aki e királyi rendeleteket az 1848: III. t.-c. 3. §-a szerinti miniszteri ellenjegyzés hiányában törvényteleneknek jelentette ki, Kossuth Lajos is hasonló nyilatkozatot tett. .A király szerint Magyarország Ausztriához tartozik, — folytatta Kossuth — én azonban erről mit sem tudok. És mert ezekből látszik, hogy alkotmányunkat meg akarják semmisíteni, egyhangúlag kell érvénytelenségüket kijelentenünk.“ Majd zsebéből kiáltványt vett elő, amelyet a nemzethez és a hadsereghez intézett, a magyar alkotmány nevében megtiltva gróf Lambergnek a főparancsnokság átvételét. Szeptember 28-án gróf Lamberg altábornagyot a pesti Lánchidfőnél a felbőszült nép megtámadta és meggyilkolta. Ezt a súlyos bűncselekményt az országgyűlés elítélte s ezt falragaszokon közölte a közönséggel, a királyhoz pedig ilyenértelmű jelentést tett. A miniszterelnök Bécsbe utazott, igazolni kívánta eljárását, majd lemondott. Szeptember 30-án Jellachich Pákozdon háromnapi fegyverszünetet kért a magyar csapatoktól, de ezt megszegve Bécs felé menekült. (Ugyanez nap végeztette ki Görgey (akkor őrnagy) gróf Zichy Ödön földbirtokost, akinél a bán kiáltványának több példányát találták.) Október 2-án gróf Latour osztrák hadügyminiszter egy körrendeletet intézett az ottani magasabb parancsnokságokhoz a következő szöveggel: „Itt most a monarchia épségben maradása forogván kérdésben, a törvényes állapotot fegyveres kézzel szükséges helyreállítani. Midőn evégből minden, Magyarországgal határos katonai parancsnokságnak rendelkezés alatt álló csapatait mozgósítom, hogy e célra közreműködjem és a horvát bán hadműveleteit támogassam, ezennel megbízom Excellenciádat stb., stb...“ Egyébiránt valamennyi csapatparancsnok utasítást vett: a horvát bánnal való érintkezésre és felkeresésére, valamint az ő parancsai teljesítésére is, mire nézve egy császári manifesztum fog kiadatni.“ Október 3-án a király schönbrunni keltezéssel és „Récsey Ádám miniszerellnök“ ellenjegyzésével (ez az öreg gárdista még magyarul sem igen tudott) újabb rendeletet adott ki, amelyben a Kossuth Lajos és társai által törvénytelenségekre ragadtatott képviselőház érvénytelen végzéseire hivatkozva és Lamberg gróf „irtózatos megöletését“ is a házhatározat folyományának tulajdonítva, így rendelkezett: „1. Az országgyűlést ezennel feloszlatjuk, úgy, hogy jelen, legkegyelmesebb leiratunk közhírré tétele után üléseit azonnal berekeszteni köteles. 2. A jelen országgyűlés képviselőházának általunk nem szentesített mindennemű végzéseit és rendeleteit törvényteleneknek és semmiseknek nyilvánítjuk ki. 3. Báró Jellachich József altábornagyunk, H., T. és D.-országok bánya főparancsnoksága alá rendeltetnek a Magyarországon és kapcsolt részeiben, nemkülönben. Erdélyben lévő összes hadseregek és mindennemű fegyveres csapatok, akár nemzetőrök, akár önkéntesek legyenek. 4. Míg a felforgatott rend és béke helyre nem áll Magyarországon, az ország haditörvények alá rendeltetik. 5. Jellachich báró, mint királyi felségünk teljhatalmú biztosa küldetik ki... parancsainak mindenben éppúgy hódoljanak és engedelmeskedjenek, mint legfelsőbb királyi felségünk iránt tenni tartoznak. (A 6. pont vizsgálatot rendel el Lamberg gyilkosai ellen, akik közül egy Kolossy nevű jogászt kinyomoztak és a szabadságharc után ki is végeztek.) 7. A polgári közigazgatás egyéb folyó tárgyai ideiglenesen az illető minisztériumok tisztviselői által a törvények szerint fognak vezettetni. Ennek folytán az összbirodalom közös érdekei biztosítása és kormányzásának egysége maradandóig helyreállítandó.“ Ugyanekkor királyi kézirat: „Récsey báró táborszernagyomat ezennel magyar ministerelnökömmé nevezem ki“. Október 6-án a bécsi forradalom gróf A Nemzeti Önállósítási alap támogatásával.Dr. Horváth Dezső Múzeum-köruti Károlyi-u. sarok 185-126 Díjtalan készülék-bemutatás rádiószaküzlete Telefon