Magyar Rendőr, 1940 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

ítéltetés — jogkövetkezményeként — más hatóság részéről intézkedés tételét vonja, vagy vonhatja maga után. Ennek felisme­rése, adott jogesetben, a rendőri büntető­­bíró általános közigazgatási képzettségétől és mérlegelésétől függ. Tudnia kell termé­szetesen mindenekelőtt azt, hogy mily esetekben vonhat maga után az olítéltetés egyes jogkövetkezményeket, más hatósá­gok részéről teendő intézkedésekben. * A közszolgálati alkalmazottak ellen ho­zott jogerős кiliágási ítéleteket általában csak a Rbsz. 161. §-ának második bekez­désében meghatározott két esetben kell hivatalból közölnünk -felettes hatóságaik­kal és pedig: 1. ha az ítélet elzárásbünte­tést állapít meg, 2. ha az elkövetett kihá­gás egyébként fegyelmi büntetést vonhat maga után (pl. botrányt okozó részegség). Kivételt, szigorított kivételt csak két fegy­veres testület, a rendőrség és pénzügyőr­ség szolgálatában álló egyének kihágási ügyeire állapít meg a § következő bekez­dése, amennyiben az ezek (tisztek, tisztvi­­sélők, őrszemélyzet és egyéb alkalmazot­tak) ellen hozott minden jogerős büntető határozatot (ítéletet) közölni kell felettes hatóságukkal. Ha tehát egy rendőrt, vagy pénzügyőrt, mint magánembert az általa elkövetett bejelentési kihágás miatt 1 pengő pénz­­büntetésre ítél a rendőri büntetőbíróság, a jogerős büntető ítéletet még abban az esetben is közölni kell az illető felettes hatóságával, ha a kiszabott büntetés végre­hajtása feltételesen fel is függesztetek. Ebből a kivételesen szigorúbb rendelkezés­ből azután jogszerüleg következik az is, hogy rendőr és pénzügyőr (illetőleg e tes­tületek szolgálatában álló egyén) ellen tulajdonképpen nem is bocsátható ki bün­tető parancs; velük szemben, még a leg­­jcöentéktelenebb kihágás esetében is, alakszerű tárgyalás .megtartása után ítéle­tet kell hoznia a rendőri büntetőbírónak. A „jogerős büntető határozatnak“ a Rbsz. 161. §-án alapuló közlése ugyanis „külön intézkedés“, már pedig a Rbsz. 63. §-a ér­telmében büntetőparancs kibocsátásának nincs helye, ha az elítéléssel kapcsolato­san valamely külön intézkedést is kell tenni. * A jogerős ítélet közlését, mint az el­­ítéltetéssel kapcsolatosan teendő külön in­tézkedést a Rbsz. 161. §-a parancsolólag írja elő. Az első bekezdés szerint az ítéle­tet „hivatalból közölni kell“, a második bekezdés szerint a „jogerős határozato­kat“ az ott felsorolt esetekben, a harma­dik bekezdés szerint pedig a „jogerős büntető határozatot“ — „közölni kell“. Ez az imperativ, rendelkezés köti a rendőri büntetőbírót, hiszen a közlés elrendelésé­től — a § 5. bekezdése értelmében — még felfüggesztő ítélet esetén sem tekint­het el. Ennek ellenére gyakorlatunk azt mutatja, hogy az ítélet közlésének elren­­de’ése a — kivétel. Röviden ki kettl térnem még arra is, hogy a Rbsz. 161. §-ának második és harmadik bekezdése a közszolgálatban álló egyének „felettes hatóságait“ jelöli meg, mint olyan hatóságokat, amelyekkel a jogerős büntető ítéletet közölni kell. к it he s szerint (Idézett munkája 364. old.) „felettes hatóság alatt mindig a közvetlen felettes fegyelmi hatóságot kell érteni.“ Mivel a közszolgálati ágazatokban a „felettes“ hatóság nem mindig azonos a „fegyelmi“ hatósággal (pl. a tanító felettes hatósága a tanfelügyelő, fegyelmi ható­sága pedig a közigazgatási bizottság fe­gyelmi választmánya), itt különböztetni kell a két fogalom között és szerintem — Élt’hes magyarázatától eltérően — a Rbsz. rendelkezését szósz érint kell követ­nünk s nem a fegyelmi, hanem a felettes hatósággal kell közölnünk a büntető ítéle­tet. E.járási jogszabályunk szövegében ugyanis nem elírási tévedésből fordul elő a „felettes“ jelző, a szabályalkotó ismé­telten, tehát kétségtelenül tudatosan hasz­nálta ezt a „fegyelmi“ szó helyett és bizo­nyára azt célozta ezzel, hogy elsősorban a közszolgálati alkalmazottnak közvetlen felettes hatósága szerezzen értesülést annak büntetőjogilag megtorolt cselekményéről vagy mulasztásáról s ezekben kifogásol­ható magatartásáról, ez a felettes hatóság úgyis köteles lévén a fegyelmi fórumnak hivatalból azonnal jelentést tenni. * A Rbsz 161. §-a a jogerős ítéletnek „közlés“-ét rendeli el, nem pedig az illeté­kes „más hatóság“ egyébnemű értesítését. Ebből következőleg helytelen az az össze­visszaság, amely egyes rendőrhatóságok­nál tapasztalható. Vannak alsófokú ható­ságok, ahol a rendőri büntetőbíró „je­lenti“, hogy a terheltet jogerősen elítélte és kéri ellene a megfelelő közigazgatási intézkedést. Másutt „hivatalos feljegy­zés“-!, vagy „emlékeztető“-t készít erről, ismét másutt: „lássa a közigazgatási elő­adó!“ jelzéssel továbbítja a kihágási ira­tokat az illető intézkedésre hivatott elő­adóhoz. Pedig ebben az esetben nem a „segédfogalmazó“ jelent a „főtanácsos­nak“, nem az „előadó“ levelez az „elő­adóval“, hanem a rendőri büntetőbíróság, mint hatóság „hivatalból közli“ a jogerős ítéletet a másik hatósággal, tudniillik a rendőrkapitánysággal, mint pl. tolonc­­iigyekben eljáró közigazgatási hatósággal. A jogerős ítélet közlése nem mellék­­büntetés. A Btk általános része nem so­rolja fel ezek között. Kétségtelen azon­ban, hogy az elítéltre joghátránnyal járó intézkedés, mely ellen fellebbezésnek is helye van, amelyet tehát az ítélet rendel­kező részében kell kimondani. Ezért ta­lán nem állok egyedül azzal a vélemény­nyel, hogy amennyiben az elsőfokú rendőri büntetőbíróság a jogerős ítélet közlését adott esetben szabálytalanul mellőzte volna, azt a felsőbbfokú rendőri büntetőbíróságok csupán a terhelt ter­hére előterjesztett fellebbezés alapján rendelhetik el, mert ezzel az elsőfokú íté­letet a terhelt terhére változtatják meg. (Rbsz. 205. §.) Ilyen fellebbezés hiányá­ban pedig a közlés elrendelését mellőző elsőfokú ítélet megsemmisítésének és új határozathozatalra utasításnak van helye, mivel a felülbírálás alá kerülő ítéletben a Rbsz. 161. §-ábam fogla’t „lényeges el­járási szabály egyáltalán nem volt alkal­mazva“. VEGYÜNK EGYÜNK CSOKOLÁDÉT KEKSZET! Gyorsabb a mosás,­­több a szabad idő... Ha Persilt basznál a mosáshoz, végtelennek tetsző órák fáradtságos' munkája mind felesle­gessé válik. A Persil önműködő mosószer, amely a főzés alatt min­den szennyet tökéle­tesen kiold a fehérne­műből. Amint említettem, a jogerős ítélet köz­lését az ítélet rendelkező részében kell elrendelni s ezt az intézkedést a megoko­­lási részben megfelelően indokolni. Leg­célszerűbb azt az ítélet egyéb (büntetést kiszabó, költségekben marasztaló stb.) rendelkezései után a következő szöveggel m egf ogalm azn i: „Elrendelem végül a Rbsz. 161. §-a alapján a jogerős ítéletnek a rendőr­­kapitánysággal, mint toloncügyi ható­sággal hivatalból leendő közlését.“ (Vagy: ... a m. kir. X-i pénzügyigaz­­gatósággal, mint a terhelt felettes ható­ságával leendő közlését.) A megokolás pedig kifejti, hogy adott esetben példdául: „ a terhelt a rendőrhatósági mutat­­ványi engedély feltételeit kihágási cse­lekményeivel megszegvén, elítéltetése az engedélyező hatóság részéről intézkedés tételét vonhatja maga után.“ Az ítélet ebbeli rendelkezéseinek foga­natosítása akként történik, hogy a jogerős ítélet hiteles kiadmányát megküldjük az illetékes hatóságnak. Az átirat egészen rövid lehet, pl.: „A jogerős ítéletet, benti rendelkezése folytán hivatalból közlöm.“ Arról bizonyára szükségtelen bővebbén írnom, hogy a további eljárásra hivatott hatóságokkal csupán a „jogerős“ ítélet közölhető, miként ez a rendelethely szö­vegéből is, fejtegetéseimből is nyilván­való. Jogszabályellenes tehát az a szórvá­nyosan mégis . előfordult intézkedés, amellyel egyes rendőri büntetőbírósagok az eljárás megindításáról értesítették az illető más hatóságot, vagy a közszolgálati alkalmazottnak felettes hatóságát. Az ilyen intézkedés elébe vág a bírói határo­zatnak és nem egyszer méltánytalanul sérti annak a terheltnek érdekeit, akire nézve a rendőri büntető eljárás felmentő ítélettel is végződhetik. Ha az elkövetett kihágás súlyosabb volta sürgős intézke­dést tenne szükségessé, akkor sem Indo­kolt ez a jogszerűtlen intézkedés, hanem a rendőri büntető ügyet soronkívül -le kell tárgyalni és minden törvényes -esz­közzel siettetni a jogerős befejezését.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék