Magyar Rendőr, 1940 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

ítéltetés — jogkövetkezményeként — más hatóság részéről intézkedés tételét vonja, vagy vonhatja maga után. Ennek felismerése, adott jogesetben, a rendőri büntetőbíró általános közigazgatási képzettségétől és mérlegelésétől függ. Tudnia kell természetesen mindenekelőtt azt, hogy mily esetekben vonhat maga után az elítéltetés egyes jogkövetkezményeket, más hatóságok részéről teendő intézkedésekben. * A közszolgálati alkalmazottak ellen hozott jogerős kihágási ítéleteket általában csak a Kbsz. 161. §-ának második bekezdésében meghatározott két esetben kell hivatalból közölnünkfelettes hatóságaikkal és pedig: 1. ha az ítélet elzárásbüntetést állapít meg, 2. ha az elkövetett kihágás egyébként fegyelmi büntetést vonhat maga után (pl. botrányt okozó részegség). Kivételt, szigorított kivételt csak két fegyveres testület, a rendőrség és pénzügyőrség szolgálatában álló egyének kihágási ügyeire állapít meg a következő bekezdése, amennyiben az ezek (tisztek, tisztviselők, őrszemélyzet és egyéb alkalmazottak) ellen hozott minden jogerős büntető határozatot (ítéletet) közölni kell felettes hatóságokkal. Ha tehát egy rendőrt, vagy pénzügyőrt, mint magánembert az általa elkövetett bejelentési kihágás miatt pengő pénzbüntetésre ítél a rendőri büntetőbíróság, a jogerős büntető ítéletet még abban az esetben is közölni kell az illető felettes hatóságával, ha a kiszabott büntetés végrehajtása feltételesen fel is függesztetek. Ebből a kivételesen szigorúbb rendelkezésből azután jogszerűleg következik az is, hogy rendőr és pénzügyőr (illetőleg e testületek szolgálatában álló egyén) ellen tulajdonképpen nem is bocsátható ki büntető parancs; velük szemben, még a legjelentéktelenebb kihágás esetében is, alakszerű tárgyalásmegtartása után ítéletet kell hoznia a rendőri büntetőbírónak. A „jogerős büntető határozatnak“ a Bbsz. 161. §-án alapuló közlése ugyanis „külön intézkedés“, márpedig a Rbsz. 63. §-a értelmében büntetőparancs kibocsátásának nincs helye, ha az elítéléssel kapcsolatosan valamely külön intézkedést is kell tenni. * A jogerős ítélet közlését, mint az elítéltetéssel kapcsolatosan teendő külön intézkedést a Rbsz. 161. §-a parancsolólag írja elő. Az első bekezdés szerint az ítéletet „hivatalból közölni kell“, a második bekezdés szerint a „jogerős határozatokat“ az ott felsorolt esetekben, a harmadik bekezdés szerint pedig a „jogerős büntető határozatot“ — „közölni kell“. Ez az imperatív, rendelkezés köti a rendőri büntetőbírót, hiszen a közlés elrendelésétől — a § 5. bekezdése értelmében — még felfüggesztő ítélet esetén sem tekinthet el. Ennek ellenére gyakorlatunk azt mutatja, hogy az ítélet közlésének elrendelése a kivétel. Röviden ki kezd térnem még arra is, hogy a Kbsz. 161. §-ának második és harmadik bekezdése a közszolgálatban álló egyének „felettes hatóságait“ jelöli meg, mint olyan hatóságokat, amelyekkel a jogerős büntető ítéletet közölni kell. Mithes szerint (idézett munkája 364. old.) „felettes hatóság alatt mindig a közvetlen felettes fegyelmi hatóságot kell érteni.“ Mivel a közszolgálati ágazatokban a „felettes“ hatóság nem mindig azonos a „fegyelmi“ hatósággal (pl. a tanító felettes hatósága a tanfelügyelő, fegyelmi hatósága pedig a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya), itt különböztetni kell a két fogalom között és szerintem — Értékes magyarázatától eltérően — a Bbsz. rendelkezését szó szerint kell követnünk s nem a fegyelmi, hanem a felettes hatósággal kell közölnünk a büntető ítéletet. Eljárási jogszabályunk szövegében ugyanis nem elírási tévedésből fordul elő a „felettes“ jelző, a szabályalkotó ismételten, tehát kétségtelenül tudatosan használta ezt a „fegyelmi“ szó helyett és bizonyára azt célozta ezzel, hogy elsősorban a közszolgálati alkalmazottnak közvetlen felettes hatósága szerezzen értesülést annak büntetőjogilag megtorolt cselekményéről vagy mulasztásáról s ezekben kifogásolható magatartásáról, ez a felettes hatóság úgyis köteles lévén a fegyelmi fórumnak hivatalból azonnal jelentést tenni. * A Bbsz 161. §-a a jogerős ítéletnek „közlés“-ét rendeli el, nem pedig az illetékes „más hatóság“ egyébnemű értesítését. Ebből következőleg helytelen az az összevisszaság, amely egyes rendőrhatóságoknál tapasztalható. Vannak alsófokú hatóságok, ahol a rendőri büntetőbíró „jelenti“, hogy a terheltet jogerősen elítélte és kéri ellene a megfelelő közigazgatási intézkedést. Másutt „hivatalos feljegyzés“-t, vagy „emlékeztető“-t készít erről, ismét másutt: „lássa a közigazgatási előadó!“ jelzéssel továbbítja a kihágási iratokat az illető intézkedésre hivatott előadóhoz. Pedig ebben az esetben nem a „segédfogalmazó“ jelent a „főtanácsosnak“, nem az „előadó“ levelet az „előadóval“, hanem a rendőri büntetőbíróság, mint hatóság „hivatalból közli“ a jogerős ítéletet a másik hatósággal, tudniillik a rendőrkapitánysággal, mint pl. toloncügyekben eljáró közigazgatási hatósággal. A jogerős ítélet közlése nem mellékbüntetés. A Btk általános része nem sorolja fel ezek között. Kétségtelen azonban, hogy az elítéltre joghátránnyal járó intézkedés, mely ellen fellebbezésnek is helye van, amelyet tehát az ítélet rendelkező részében kell kimondani. Ezért talán nem állok egyedül azzal a véleménynyel, hogy amennyiben az elsőfokú rendőri büntetőbíróság a jogerős ítélet közlését adott esetben szabálytalanul mellőzte volna, azt a felsőbbfokú rendőri büntetőbíróságok csupán a terhelt terhére előterjesztett fellebbezés alapján rendelhetik el, mert ezzel az elsőfokú ítéletet a terhelt terhére változtatják meg. (Rbsz. 205. §.) Ilyen fellebbezés hiányában pedig a közlés elrendelését mellőző elsőfokú ítélet megsemmisítésének és új határozathozatalra utasításnak van helye, mivel a felülbírálás alá kerülő ítéletben a Bbsz. 161. §-ában foglalt „lényeges eljárási szabály egyáltalán nem volt alkalmazva“. Gyorsabb a mosás,több a szabad idő... Amint említettem, a jogerős ítélet közlését az ítélet rendelkező részében kell elrendelni s ezt az intézkedést a megokolási részben megfelelően indokolni. Legcélszerűbb azt az ítélet egyéb (büntetést kiszabó, költségekben marasztaló stb.) rendelkezései után a következő szöveggel megfogalmazni: „Elrendelem végül a Bbsz. 161. §-a alapján a jogerős ítéletnek a rendőrkapitánysággal, mint toloncügyi hatósággal hivatalból leendő közlését.“ (Vagy: ... a m. kir. X-i pénzügyigazgatósággal, mint a terhelt felettes hatóságával leendő közlését.) A megokolás pedig kifejti, hogy adott esetben például: „ a terhelt a rendőrhatósági mutatványi engedély feltételeit kihágási cselekményeivel megszegvén, elítéltetése az engedélyező hatóság részéről intézkedés tételét vonhatja maga után.“ Az ítélet ebbeli rendelkezéseinek foganatosítása akként történik, hogy a jogerős ítélet hiteles kiadmányát megküldjük az illetékes hatóságnak. Az átirat egészen rövid lehet, pl.: „A jogerős ítéletet, benti rendelkezése folytán hivatalból közlöm.“ Arról bizonyára szükségtelen bővebben írnom, hogy a további eljárásra hivatott hatóságokkal csupán a „jogerős“ ítélet közölhető, miként ez a rendelethely szövegéből is, fejtegetéseimből is nyilvánvaló. Jogszabályellenes tehát az a szórványosan mégis előfordult intézkedés, amellyel egyes rendőri büntetőbíróságok az eljárás megindításáról értesítették az illető más hatóságot, vagy a közszolgálati alkalmazottnak felettes hatóságát. Az ilyen intézkedés elébe vág a bírói határozatnak és nem egyszer méltánytalanul sérti annak a terheltnek érdekeit, akire nézve a rendőri büntető eljárás felmentő ítélettel is végződhetik. Ha az elkövetett kihágás súlyosabb volta sürgős intézkedést tenne szükségessé, akkor sem indokolt ez a jogszerűtlen intézkedés, hanem a rendőri büntető ügyet soron kívülle kell tárgyalni és minden törvényeseszközzel siettetni a jogerős befejezését. Ha Persilt használ a mosáshoz, végtelennek tetsző órák fáradtságos munkája mind feleslegessé válik. A Persil önműködő mosószer, amely a főzés alatt minden szennyet tökéletesen kiold a fehérneműből. VEGYÜNK EGYÜNK CSOKOLÁDÉT KEKSZET!