Magyar Rendőr, 1940 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

MAGYAR RENDŐR A magyar közigazgatás megújulása Ez a sokat magában foglaló cím egy most megjelent kitűnő könyv címe, amelyet Mártonffy Károly miniszteri ta­nácsos, az Országos Gyakorlati Közigaz­gatási Vizsgabizottság titkára írt s adott ki­ mindenkinek okulására akit a sorsa, hivatása a köz szolgálatára állí­tott. A könyv tudós szerzője századokra visszamenően vizsgálta meg, hogy a köz­­igazgatás korszerűsítéseinek köv­etelése mily régi időkig nyúlik vissza és rájött, hogy ez soha meg nem nyugvó törekvés volt mindig és visszavonhatatlanul fel­bukkan, valahányszor a közigazgatás rendszere annyira megmerevedik, hogy a változó és fejlődő élet igényeit nem tudja kielégíteni. A közigazgatási reform sohasem szűnik meg eleven szükséglet lenni, mert az élet­formái szakadatlanul mozgásban vannak, s a közigazgatásnak ezekhez rögtönösen alkalmazkodva kell működnie. Ez az eszmény. De míg ehhez az eszményhez eljuthat egy ország, mennyi küzködés, mennyi harc, mennyi erő használódik el! Éppen arról szól a magyar közigazga­tás korszerűsítésének története, hogy milyen közigazgatási reformtörekvések előzték meg napjaink közigazgatási re­formvágyát és hogy minő eszközök, mó­dok állanak ma a rendelkezésre, hogy a magyar közigazgatás megújulhasson. Mártonffy Károly könyve élvezetes, tanulságos olvasmány. Amellett, hogy az önmagáért való bürokrácia kinövéseit ostorozza, tízesztendei elméleti előkészü­let és megismételt külföldi tanulmány­utak, valamint a magyar közszolgálati reform megvalósítását célzó munkálatok­ban tíz évig tartó gyakorlati részvétel jogán rámutat a magyar közigazgatás megújulásának legcélravezetőbb módoza­taira és eszközeire. Ezenfelül más célt is követ: a jogtanuló ifjúság, a fiatal tiszt­viselők lelkére akarja még kötni, hogy­­az igazi jogászi munka mindig az, hogy a problémát, a hiányt megérezzük és annak megoldását megkíséreljük. Ke­resni kell az utat, amelyen még senki sem, vagy kevesen jártak. Ott kell ki­próbálni az erőnket. Probléma, hiány és járatlan út még töméntelen van a ma­gyar, — de nem csupán magyar — —­ közszolgálati jogban.» A közigazgatás korszerűsítése lényegé­ben véve szervezési munka. A nagy ál­lamvezetők a történelem tanulsága sze­rint egyben rendesen nagy szervezők is voltak. Éppen ezért fordult szerző figyelem­mel a nagy szervezők munkássága felé és azok közül is az alkotó közigazgatási szervezők gondolatokat ébresztő példa­képe, Stein báró felé, aki mint Porosz­­ország nagy újjászervezője az egész köz­­szolgálatot alapjaiban átdolgozta. Musso­lini és Salazar államszervező munkájára is erős nyomatékkal figyelmeztet. Nagyon érdekesek azok a fejezetek, amelyekben a közigazgatás reformjának más országokban felbukkant javaslatai­val foglalkozik. A francia közigazgatási bíróság elnökének, Henri Chardon-nak «A köztársaság megszervezése a béke számára» című munkáját, Tardieu-nek, a volt francia miniszterelnöknek «Az ál­lam reformja» című tanulmányát, Blum Leo: «A kormányzat reformja» című munkáját emeli ki elsősorban és nagyon értékeli Bardoux «A francia dráma» cí­men adott kritikáját is. A spanyolok kö­zül Madariaga javaslataira, a belga ta­nulmányi központ tervére, az amerikai Egyesült Államok racionalizáló törekvé­seire és nálunk Magyaria kezdeményezé­seire figyelmeztet. Új és köztudatban nagyrészt még nem ismeretes történeti adatok tömegét talál­juk az «Adalékok közigazgatásunk szer­vezetének és ügyintézésének történetéhez» című fejezetében. Régi királyi rendele­tek és a közigazgatási szervezet átalakí­tására bizottságok kiküldését elrendelő törvények elevenednek meg az olvasó előtt, bizonyságául annak, hogy milyen régi nálunk is a jó közigazgatás utáni vágyakozás. A Gubernium 1673-ban, a «Szervezési munkálat», az 1687-ik évi újabb szervezési munkálat, az 1715. évi LIX. t.­cikk által elrendelt rendszerki­dolgozás, az 1790-ik évi közigazgatási re­formmunkálatok, az ország közhatalmá­nak «Nemzeti Tanács» formájában elgon­dolt 1790-ik évi megszervezésének terve, az 1811-iki «nemzeti közigazgatás» kö­vetelése, Szögyény-Marich László 1859- ből való részletes kritikája a magyar köz­­igazgatásról: mindennél szemléltetőbben bizonyítják, hogy nálunk «a közigazgatás szervezetének javítására és korszerűsíté­sére való törekvés párhuzamosan ha­lad a közigazgatással, követi, mint tes­tet az árnyék.» Ugyanilyen régi nálunk az ügyinté­zés reformjának követelése. 1724-ből is­merjük az első ügyintézési utasítást, amelyet 1734-ben, 1769-ben, 1784-ben, újabbak követtek. II. Lipót király 1792- ben gróf Pálffynak, a helytartótanács elnökének ügyintézési reformirányelveket írt elő. Mártonffy ezek után behatóan ismerteti Mária Terézia főispáni utastását, mint a magyar közigazgatás kirívóbb hibáinak elkerülését célzó munkálatot. Könyvének azok a fejezetei, amelyek az utolsó két évtizedben a közigazgatás egy­szerűsítésének kormánybiztosa, a 33-as országos bizottság 6-os albizottsága és a közigazgatási racionalizálási bizottság ed­dig való munkálkodását ismertetik s az általuk kiadott könyveket felsorolja, nem részletezzük, mert azokat olvasóink a napi sajtóból is nagyrészt ismerik. Inkább azokra a fejezetekre hívom fel még a figyelmet, amelyek a magyar köz­­igazgatási reform további útját világítják meg, s a közigazgatás egységes vezetését, a különböző miniszterek, a főszolgabíró, alispán, polgármester, főispán jövőbeli közigazgatási szerepét érintik. A köztiszt­viselők és a közönség, a közigazgatás és a sajtó, a közhivatali munka tisztviselő szemmel nézve című fejezetrészek mél­tóan csatlakoznak a könyv eddig ismerte­tett anyagához. «Közigazgatásunk kor­szerű szervezésének jövője» a címe annak a fejezetnek, amellyel a könyv zárul. Ez is tele van érdekességekkel és megszív­lelni való részletekkel. Akárhonnan idéz­zünk belőle, az idézetek mindannyiunk tapasztalait és vágyát szólaltatják meg helyettünk is: «A közigazgatás racionali­zálása a lehető legegyszerűbb eljárást, az állami akarat leggazdaságosabb megvaló­sítását, a közönség jogos magánérdekének a lehető legmesszebbmenő védelmét és kíméletét, állandó, mindennapos lelki fel­­készültséget, adottságot jelent.» «Magunk is kérdezhetjük, mi lesz a racionalizálással?» «Az, amit abból a köztisztviselők al­kotni, teremteni fognak.» «A köztisztviselőre tulajdonképpen ket­tős feladatot ró a hivatása. Egyrészről a fennálló jognak kell érvényt szereznie, a jogszabályokat kell alkalmaznia, erre kö­telezi a hivatali esküje. Másrészt látnia kell, neki elsősorban, a jog hézagait, nehézkességeit, az élettől való idegensé­­gét, sokszor egyenesen alkalmazhatatlan­­ságát, tehát törekednie kell, vagy kellene a javításra, módosításra, tökéletesítésre. Van köztisztviselő, akiben az első követel­mény, csupán a fennálló jog teljes ér­­vényre juttatására való törekvés a túl­nyomó, vagy kizárólagos. A nagy többség ebbe a kategóriába tartozik s kétségtelen, hogy ezek a köztisztviselők is maradék­talanul eleget tesznek hivatali kötelessé­geiknek, mert hiszen ez a kötelesség éppen a jogszabály alkalmazását írja elő. A má­sik típus a folyton jobbat kereső, a refor­mokat előkészítő köztisztviselő típusa. A két lelki tulajdonságnak, a fennállóhoz való szükséges ragaszkodásnak és a jövő fejlődését előkészítő vágynak ugyanabban a személyben való szerencsés vegyülete az, amit a közszolgálat érdeke megkíván.» Ezek az idézetek mutatják meg legjob­ban, mennyire átélt, kedvenc kérdéssel, mily szeretettel foglalkozott Mártonffy Károly ebben a munkájában. Nincs olyan része, amely gondolatokat ne ébreszthetne, amely új távlatokat ne láttatna és ne hasz­nálna bárkinek, aki elolvassa. Magyarország előrehaladásának, boldo­gulásának akarói, magyar nagyság álmo­dói, olvassátok el ezt a könyvet! * A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg, 80, 332 oldal,­ára fűzve 12 pengő. 5 Műfog ORBA tagok részére a Minisztérium által ki­utalandó összegért, előleg és rá­fizetés nélkül Reeeel 10—1-la és d. u. S—6-lg. BÍRÓ SÁNDOR triss. tojás* m.. Budapest, VIII., Rákóczi-út 25. sz. — Telefon: 142—ISO A Nemzeti IВ у у I férfikalap szaküzlete. VII., Erzsébet-körút 9—11. (New-York-palota.) Tel.: Önállósitási alap ВЭ01 p 0 [ Д 345-no. — Kalapkülönlegességek. Sapkák. Cilinderek. (Kölcsönzés is.) Tiszti támogatásával ! A kesztyűk, őskeresztény cég! — A testület tagjainak 5 százalék engedmény. A Nemzeti Önállósitási Alap támogatásával 1­50 éve fennálló, aranyéremmel kitüntetett cég. Alapítási év: 1890 IFJ. SIMON FERENC angol úri szabósága IV., Kaplony­ utca 3. Telefon: 387—007 Ragián- és sportruhaspecialista. Modern szabás és első­rangú munka garantálva A Testület tagjainek készpénz­­vásárlásnál 5°/o engedmény, vagy kedvező fizetési feltételek

Next