Magyar Rendőr, 1940 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-01 / 1. szám
MAGYAR RENDŐR A magyar közigazgatás megújulása Ez a sokat magában foglaló cím egy most megjelent kitűnő könyv címe, amelyet Mártonffy Károly miniszteri tanácsos, az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság titkára írt s adott ki mindenkinek okulására akit a sorsa, hivatása a köz szolgálatára állított. A könyv tudós szerzője századokra visszamenően vizsgálta meg, hogy a közigazgatás korszerűsítéseinek követelése mily régi időkig nyúlik vissza és rájött, hogy ez soha meg nem nyugvó törekvés volt mindig és visszavonhatatlanul felbukkan, valahányszor a közigazgatás rendszere annyira megmerevedik, hogy a változó és fejlődő élet igényeit nem tudja kielégíteni. A közigazgatási reform sohasem szűnik meg eleven szükséglet lenni, mert az életformái szakadatlanul mozgásban vannak, s a közigazgatásnak ezekhez rögtönösen alkalmazkodva kell működnie. Ez az eszmény. De míg ehhez az eszményhez eljuthat egy ország, mennyi küzködés, mennyi harc, mennyi erő használódik el! Éppen arról szól a magyar közigazgatás korszerűsítésének története, hogy milyen közigazgatási reformtörekvések előzték meg napjaink közigazgatási reformvágyát és hogy minő eszközök, módok állanak ma a rendelkezésre, hogy a magyar közigazgatás megújulhasson. Mártonffy Károly könyve élvezetes, tanulságos olvasmány. Amellett, hogy az önmagáért való bürokrácia kinövéseit ostorozza, tízesztendei elméleti előkészület és megismételt külföldi tanulmányutak, valamint a magyar közszolgálati reform megvalósítását célzó munkálatokban tíz évig tartó gyakorlati részvétel jogán rámutat a magyar közigazgatás megújulásának legcélravezetőbb módozataira és eszközeire. Ezenfelül más célt is követ: a jogtanuló ifjúság, a fiatal tisztviselők lelkére akarja még kötni, hogyaz igazi jogászi munka mindig az, hogy a problémát, a hiányt megérezzük és annak megoldását megkíséreljük. Keresni kell az utat, amelyen még senki sem, vagy kevesen jártak. Ott kell kipróbálni az erőnket. Probléma, hiány és járatlan út még töméntelen van a magyar, — de nem csupán magyar — — közszolgálati jogban.» A közigazgatás korszerűsítése lényegében véve szervezési munka. A nagy államvezetők a történelem tanulsága szerint egyben rendesen nagy szervezők is voltak. Éppen ezért fordult szerző figyelemmel a nagy szervezők munkássága felé és azok közül is az alkotó közigazgatási szervezők gondolatokat ébresztő példaképe, Stein báró felé, aki mint Poroszország nagy újjászervezője az egész közszolgálatot alapjaiban átdolgozta. Mussolini és Salazar államszervező munkájára is erős nyomatékkal figyelmeztet. Nagyon érdekesek azok a fejezetek, amelyekben a közigazgatás reformjának más országokban felbukkant javaslataival foglalkozik. A francia közigazgatási bíróság elnökének, Henri Chardon-nak «A köztársaság megszervezése a béke számára» című munkáját, Tardieu-nek, a volt francia miniszterelnöknek «Az állam reformja» című tanulmányát, Blum Leo: «A kormányzat reformja» című munkáját emeli ki elsősorban és nagyon értékeli Bardoux «A francia dráma» címen adott kritikáját is. A spanyolok közül Madariaga javaslataira, a belga tanulmányi központ tervére, az amerikai Egyesült Államok racionalizáló törekvéseire és nálunk Magyaria kezdeményezéseire figyelmeztet. Új és köztudatban nagyrészt még nem ismeretes történeti adatok tömegét találjuk az «Adalékok közigazgatásunk szervezetének és ügyintézésének történetéhez» című fejezetében. Régi királyi rendeletek és a közigazgatási szervezet átalakítására bizottságok kiküldését elrendelő törvények elevenednek meg az olvasó előtt, bizonyságául annak, hogy milyen régi nálunk is a jó közigazgatás utáni vágyakozás. A Gubernium 1673-ban, a «Szervezési munkálat», az 1687-ik évi újabb szervezési munkálat, az 1715. évi LIX. t.cikk által elrendelt rendszerkidolgozás, az 1790-ik évi közigazgatási reformmunkálatok, az ország közhatalmának «Nemzeti Tanács» formájában elgondolt 1790-ik évi megszervezésének terve, az 1811-iki «nemzeti közigazgatás» követelése, Szögyény-Marich László 1859- ből való részletes kritikája a magyar közigazgatásról: mindennél szemléltetőbben bizonyítják, hogy nálunk «a közigazgatás szervezetének javítására és korszerűsítésére való törekvés párhuzamosan halad a közigazgatással, követi, mint testet az árnyék.» Ugyanilyen régi nálunk az ügyintézés reformjának követelése. 1724-ből ismerjük az első ügyintézési utasítást, amelyet 1734-ben, 1769-ben, 1784-ben, újabbak követtek. II. Lipót király 1792- ben gróf Pálffynak, a helytartótanács elnökének ügyintézési reformirányelveket írt elő. Mártonffy ezek után behatóan ismerteti Mária Terézia főispáni utastását, mint a magyar közigazgatás kirívóbb hibáinak elkerülését célzó munkálatot. Könyvének azok a fejezetei, amelyek az utolsó két évtizedben a közigazgatás egyszerűsítésének kormánybiztosa, a 33-as országos bizottság 6-os albizottsága és a közigazgatási racionalizálási bizottság eddig való munkálkodását ismertetik s az általuk kiadott könyveket felsorolja, nem részletezzük, mert azokat olvasóink a napi sajtóból is nagyrészt ismerik. Inkább azokra a fejezetekre hívom fel még a figyelmet, amelyek a magyar közigazgatási reform további útját világítják meg, s a közigazgatás egységes vezetését, a különböző miniszterek, a főszolgabíró, alispán, polgármester, főispán jövőbeli közigazgatási szerepét érintik. A köztisztviselők és a közönség, a közigazgatás és a sajtó, a közhivatali munka tisztviselő szemmel nézve című fejezetrészek méltóan csatlakoznak a könyv eddig ismertetett anyagához. «Közigazgatásunk korszerű szervezésének jövője» a címe annak a fejezetnek, amellyel a könyv zárul. Ez is tele van érdekességekkel és megszívlelni való részletekkel. Akárhonnan idézzünk belőle, az idézetek mindannyiunk tapasztalait és vágyát szólaltatják meg helyettünk is: «A közigazgatás racionalizálása a lehető legegyszerűbb eljárást, az állami akarat leggazdaságosabb megvalósítását, a közönség jogos magánérdekének a lehető legmesszebbmenő védelmét és kíméletét, állandó, mindennapos lelki felkészültséget, adottságot jelent.» «Magunk is kérdezhetjük, mi lesz a racionalizálással?» «Az, amit abból a köztisztviselők alkotni, teremteni fognak.» «A köztisztviselőre tulajdonképpen kettős feladatot ró a hivatása. Egyrészről a fennálló jognak kell érvényt szereznie, a jogszabályokat kell alkalmaznia, erre kötelezi a hivatali esküje. Másrészt látnia kell, neki elsősorban, a jog hézagait, nehézkességeit, az élettől való idegenségét, sokszor egyenesen alkalmazhatatlanságát, tehát törekednie kell, vagy kellene a javításra, módosításra, tökéletesítésre. Van köztisztviselő, akiben az első követelmény, csupán a fennálló jog teljes érvényre juttatására való törekvés a túlnyomó, vagy kizárólagos. A nagy többség ebbe a kategóriába tartozik s kétségtelen, hogy ezek a köztisztviselők is maradéktalanul eleget tesznek hivatali kötelességeiknek, mert hiszen ez a kötelesség éppen a jogszabály alkalmazását írja elő. A másik típus a folyton jobbat kereső, a reformokat előkészítő köztisztviselő típusa. A két lelki tulajdonságnak, a fennállóhoz való szükséges ragaszkodásnak és a jövő fejlődését előkészítő vágynak ugyanabban a személyben való szerencsés vegyülete az, amit a közszolgálat érdeke megkíván.» Ezek az idézetek mutatják meg legjobban, mennyire átélt, kedvenc kérdéssel, mily szeretettel foglalkozott Mártonffy Károly ebben a munkájában. Nincs olyan része, amely gondolatokat ne ébreszthetne, amely új távlatokat ne láttatna és ne használna bárkinek, aki elolvassa. Magyarország előrehaladásának, boldogulásának akarói, magyar nagyság álmodói, olvassátok el ezt a könyvet! * A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg, 80, 332 oldal,ára fűzve 12 pengő. 5 Műfog ORBA tagok részére a Minisztérium által kiutalandó összegért, előleg és ráfizetés nélkül Reeeel 10—1-la és d. u. S—6-lg. BÍRÓ SÁNDOR triss. tojás* m.. Budapest, VIII., Rákóczi-út 25. sz. — Telefon: 142—ISO A Nemzeti IВ у у I férfikalap szaküzlete. VII., Erzsébet-körút 9—11. (New-York-palota.) Tel.: Önállósitási alap ВЭ01 p 0 [ Д 345-no. — Kalapkülönlegességek. Sapkák. Cilinderek. (Kölcsönzés is.) Tiszti támogatásával ! A kesztyűk, őskeresztény cég! — A testület tagjainak 5 százalék engedmény. A Nemzeti Önállósitási Alap támogatásával 150 éve fennálló, aranyéremmel kitüntetett cég. Alapítási év: 1890 IFJ. SIMON FERENC angol úri szabósága IV., Kaplony utca 3. Telefon: 387—007 Ragián- és sportruhaspecialista. Modern szabás és elsőrangú munka garantálva A Testület tagjainek készpénzvásárlásnál 5°/o engedmény, vagy kedvező fizetési feltételek