Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1947-08-01 / 15. szám
Zemplén megye.... Mult századvégi kis lexikon sárga lapjai ezt közüik róla: „...fekszik a tiszamelléki kerületben, Gácsország határán, Sáros és Abauj megyétől keletre. Északi és nyugati része hegyes, egyebütt termékeny róna. Itt van a Bodrogköz s a kitűnő bortermő Hegyalja i.. A helyrajzi és földrajzi adatok tökéletes ismeretébens hagyjuk el a Zemplén megye kapuját jelző országúti táblát. Jeepünk tojástáncot jár,hogy megkímélje az úton menetrendszerűen közlekedő kacsa- és libajáratokat. Gesztely Gesztelyen szakítjuk meg először az utazást. A falu éppen nagy társadalmi eseményt ünnepel: a református templom tornya új csillagot kapott. Az őrsön Nagy András r. őrmester őrsparancsnok, valamint Nagy Lajos, Szulcsik Antal és Bartus István próbarendőr bajtársainkat üdvözöljük. Hangulatuk kissé borús. Hamarosan megtudjuk ennek az okát is. Nagy András örsparancsnok kezdi meg a sort: — A girincsi őrssel együtt ebben pillanatban гщд mostohagyermekek vagyunk, mert három hete csatoltak bennünket Borsod megyétől Zemplénhez. Az adminisztráció az Örs átcsatolásának megtörténtét, sajnos, még nem tudta követni, így még nagyon sok kezdeti nehézséggel vagyunk kénytelenek megküzdeni. Viszont tudom azt, hogy ez rövidesen megszűnik, mert éppen most volt bint a szemlélőnk, aki a hiányosságokat feljegyezte. Egy dolgot szeretnék még megemlíteni: minden héten őrsparancsnoki értekezletre megyünk be a járási kapitányságra, amelynek utazási és étkezési költsége engem terhel. Ez havonta csaknem 30 forintomba kerül. Nagy Lajos bajtársunk veszi át a szót: — Ha vannak is hiányosságok és most még ezek kellemetlenek is, nem panaszkodunk, mert olyan fejlődésen mentünk keresztül amiről csak elismeréssel beszélhetünk. Nen Ф is szólva arról, hogy 'a falunkban lakik ecegrt volt csendőralhadnagy aki nyilván nem a m rendszerünk embere és mégis ezeke mondotta: „36 vezetőitek lehetnek akik 2 és fél év alatt így elláttál titeket. Mi bizony ennyi idő után még sokkal kezdetlegesebb állapotban voltunk!“ Bartop bajtársnak is van hozzá fűznivalója: — Mi is érezzük ezt. Mi már csak szánalmas bábuknak tekintjük a csendőröket, akiket egy rendszer a saját érdekeiért rángatott dróton és a 25 év után elért legjobb felszerelésért sem adnánk oda politikai szabadságunkat! Távozásunk előtt büszkén mesélik el a bajtársak érdekesebb nyomozásaikat, amely bűncselekmények felderítése még pesti viszonylatban is szépmunkát jelent. Megyaszó Foghíjjal köves úton érkezünk meg a megyaszói mintaörsre. Ezen a mintaörsön, ugyanúgy, mint az előbbül. Toror Ferenc törzsőrmester örsparancsnok bajtársunknak az a panasza, hogy a hetenkénti örsparancsnoki értekezletre az utazási és étkezési költség az örsparancsnokot terjteli. Megérkeznek közben az őrsön szolgálatot teljesítő bajtársak az ebédről és elmesélik, hogy a konyhát feletteel állítani nem tudják és már így a faluban családoknál étkeznek. A tatár 3ak egyébként még nem igen tudnak hozzászólni az őrs egyéni problémáihoz, mivel legtöbbjük csak néhány nap óta teljesít az őrsön szolgálatot. A legrégebbi beosztott, Iván Ernő r. őrmester bajtárs komoly pádokkal bizonyítja a községgel való jóviszonyt, az erőteljes együttműködést és így nyugodtan távozhatunk Megyaszóról, amely valóban mintaörs. Szerencs Lujtán elnyúló hegyi úton érkezünk be a szerencsi járási kapitányságra. Csendes vasárnap délután van, de a kapitányságon bent találhatjuk Bangha Tibor r. alhadnagyot, a kapitányság helyettes vezetőjét Az eddig meglátogatott őrsök a szerencsi járáshoz tartoztak, így illetékesnek továbbítjuk az őrsökön elhangzottakat. Bangha bajtársunk az őrsparancsnoki értekezlettel kapcsolatos panaszra a következőket mondja: — Talán ne is ennyire elszigetelten nézzük ezt a problémát, mivel egy gyakorlati példával ennél sokkal súlyosabb helyzetre mutathatok rá. Tegnap indult el kapitányságunk egyik nyomozója különböző ügyekben Gesztély és Girincs környékére. Megmutatom az útielőlegekről szóló jegyzéket, amelynek összege Ft 2.2. (Kettő!!) esendőm Lajos rny. alhadnagy volt ez, aki különféle aktákban jár el ezen a vidéken. (Ezek a helységek Szerencstől 20—25 km-re fekszenek.) Ebből az útielőlegként kapott 2 forintból kell fedeznie utazási és étkezési költségeit. Komolyan megelégedettek lennénk, ha kapitányságunknak csak egy motorkerékpárja lenne. Bonyha bajtársunskal folytatott beszélgetés során szóbal:erült Bartus István próbarendőr és Nagy András örsparancsnok, akik a kapitányság helyettes vezetője szerint, munkájukért komoly dicséretet érdemelnek. Tállya Bangka Tibor útmutatása alapján a Szerencstől 8 km-re lévő tállyai őrsöt keressük fel. Károlyfalvi János r. őrmester örsparancsnok mutatja itt meg nekünk az ös épületét, ami szerintünk hiányos, mert a vidéki őrsökre jellemző kerekeskút hiányzik az udvarról. Az örsparancsnok elmondja, hogy vízért a felső szomszédhoz járnak, aki nem szívesen veszi ezt, mert kútja sekély és két vödör után már piszkos a víz. Ugyanekkor elmondja Károlyfalvi bajtársunk, hogy az őrs épület a községháza tulajdona és nyár nem egy ízben szó volt a kát megásásáról. Hogy a tállyai Örs kútproblémajának megoldáshoz valamivel mi is hozzájáruljunk, felkerestük Викеvszky főjegyző urat, aki előadott kérésünkre kijelentette, hogy az öcs kívánságát mindenben támogatja és nekünk végleges ígéretet tett, hogy augusztus első hetéig szakértővel megnézeti az őrs udvarod és amennyiben 20 méternél nem mélyebben vizet találnak (ami valószínű), a legrövidebb időn belül a kutat az őrs részére megfuratja. A tállyai őrsön haj társaink örültek ennek a kis eredménynek is, ami azt mutatja, hogy az illetékeseknek jobban kellene utánanézniük egyes őrsök problémáinak, amelyek nem is olyan nagy nehézségek árán oldhatók meg. Bodrogkeresztúr Karókon úszó szőlőlevelekkel borított hegyoldalak között fut utunk Bodrogkeresztúrig. Az őrsépület kapuja előtt Mizsák Bertalan r. őrmester fogad bennünket és vezet be az őrs helyiségébe, ahol megtudjuk ... Jobban mondva nem tudunk meg semmit, mivel az őrs tagjai 4 nappal ezelőtt érkeztek ide. Ugyanis Bodrogkeresztúr .