Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1947-08-01 / 15. szám
a tokaji járás területén újonnan felállított rendőrőrs. Nem is időzünk tovább. Késő délutánra jár az idő, amikor elindulunk Sátoraljaújhely irányába. \ ■ ' ? Sátoraljaújhely 36 km után tűnik fel Sátoraljaújhely külvárosa. A kapitányságon kapott útbaigazítás alapján lakásán keressük fel Körmöczy József r. őrnagyot, a vármegye szemlélőjét, aki negyedórával előttünk érkezett meg háromnapos szemlekörútjáról. Beszámolunk atunk eredményéről Körmöczy bajtársnak, aki erre röviden és határozottan válaszol: — A megye régi rendőri életéhez hozzászólni nem tudok, mivel csupán két hete vagyok itt. Most jöttem vissza szemleutamról és nemcsak a Magyar Rendőr, de én is jegyeztem. Kijelenthetem, hogy a megyében, amely jelenleg nagy átszervezés alatt áll, a legrövidebb időn belül rend lesz. Csupán egyet szeretnék megemlíteni, mivel az éppen most megalakult bodrogkeresztúri őrsről is szó volt: az őrsöt meg kell alakítani, de igen nagy problémát jelent, hogy az őrs megalakításához szükséges szalmazsákokat, ágyakat, pokrócokat és minden egyéb felszerelési tárgyat honnan vegyem, miában gyártani, megfelelő munkatársakra szükség van. Mind a felettes, mind a beosztott rendőrheljtársak elismeréssel beszélnek Dömötör József r. alhadnagyról, az őrszemélyzet parancsnokáról. De ezután már a Magyar Rendőr munkatársának minden kérdezési tudománya hiábavaló, mert elfogadható válaszokat és véleményeket a kapitányság legtöbb beosztottjára nem kapott. Iván Pál bajtársunkkal meglátogattuk a járási kapitányság üdülőjét, amely koronát tett a jó munkára és az eddig látottakra. Kabinok, csónakok, tenniszpálya, kuglipálya, vúszómedence, szép park, eeyeteményes kert és minden egyéb kellék, aminél többet egy rendőr sem kívánhat a kellemes pihenéshez. Viszont legalább úgy bántott minket, mint Iván Pál r. főhadnagyot, hogy a csónakokat cs bajtársok megrongáljálг, az evezőket eltörik, de a tettes kilétét sohasem sikerül kideríteni. Tokaji utunkkal kapcsolatban itt kérjük meg Dankó Mihály Itzy. hadnagy bajtársunkat, hogy pisztolyt dekáját a kabátja alatt legalább oldalt viselje és ne hátul, mert a tokaji utcán sétálva, vesti nyelven „azonnal kiszúrtuk“ Tokaj bűnügyi nyomozóját. Távozunk Tokajból, ahol jó vezetés mellett néhány ember jó munkát végez és ez a jó munka a tökéletességig fokozódhatnék, ha jó munkatársak lennének, vagy a meglévők öntudatosakká, tehát valóban munkatársakká válnának. * * * Indulunk vissza. Irány: Budapest! •A mi lexikonunk Z-betűnél Zemplén megyével bővült. Valóban itt van Bodroköz és a kitűnő bortermő Hegyalja és kérjük, hogy ami még nincs itt, azt az illetékesek a legrövidebb időn belül pótolják. Róna Tibor my. fhdgy. Tokaj Besötétedés előtt futunk be Tokajba, ahol Bandi János r. őrmester, mint napos ügyeletes jelentkezik. Az ő felvilágosításai alapján keressük fel Lazarovics r. alhadnagyot, az ügyeletes tisztet lakásán, de miután nem tartózkodik otthon, visszatérünk a kapitányságra, ahol Dömötör József r. alhadnagy és személyzeti parancsnokot találjuk és nem sokkal ezután megérkezik Iván Pál r. főhadnagy, a kapitányság vezetője. Érkezésekor az óra 11 óra 15 percet mutatótt. Arra a kérdésünkre, hogy ilyen későn miért jön be a kapitányságra, kijelentette, hogy ez csak természetes, mert tudni akarja, hogy minden rendben van-e. Iván főhadnagy szobájában ülünk le beszélgetni és ez a beszélgetés,amely a hajnali órákig húzódott el, rávilágított egy járási kapitányság vezetőjének szép és tervszerű munkájára. (Mint megtudtuk, Iván bajtársunk a spanyol közársasági hadseregben harcolt és nagy részt vállalt a fasiszták elleni küzdelmekben. Csaknem fél napot töltöttünk el a tokaji járási kapitányságon és így módunkban volt megállapítani, hogy a kapitányság vezetőjétől, Iván Pál főhadnagytól függő dolgok a legnagyobb rendben mennek. Ha a jó munkaerőt és szervezőt nem is lehet szó az állá „ séta. Ilyen sem volt még testületünk történetében. Mert ha sétahajó, miért áll, s ha áll, miért sétahajó? De ne vágjunk a dolgok elé. A bajtársi vacsora a belügyminisztériumban dolgozó rendőrségi vezetők és a „Magyar Rendőr“ szerkesztőségének együttes vacsorája volt, amely július 18-án este zajlott le a fent említett álló sétahajón. Ezek után eláruljuk az álló sétahajó titkát. A rendező határfolyamlégirendészeti csoport érdeme az ötlet. Elhatározták, hogy olyan meglepetésszereznek a vacsora résztvevőinek, hogy megemlegetik ezt az estét. A meghívókon az állott, hogy a vacsora sétahajón lesz és fél nyolckor kezdődik.. A résztvevők sokáig tanakodtak. Szép-szép, de hogyan fognak késő éjszaka hazamenni? Izgatott telefonálások kezdődtek, melyekre megnyugtató válasz érkezett: a hajóról mindenki a kívánt helyen és időben kszállhat.. Fél nyolc felé gyülekezett a meghívottak serege. Többen, későn jövők, lélekszakadva rohantak s kendőjüket lobogtatva, integettek, hogy a hajó várja meg őket. S a hajó várt, angyali türelemmel. Nyolc órakor azután megoldódott a titok: kiderült, hogy az álló hajó igénybevétele nem került pénzbe, fűtése és elindítása viszont súlyos összegeket emésztett volna fel. Ezért a rendezőség lemondott a vendégek megsétáltatásáról. Az est igen kellemes hangulatban telt el. A vendégek, Rajk László belügyminiszterrel és dr. Szébenyi Endre államtitkárral az élen jól szórakoztak a „Magyar Rendőr“ szerkesztőségének munkáját karakírozó rajzokon. A vacsorán Marschall alezredes bajtárs üdvözölte a Minisztert és a megjelenteket. Rajk László belügyminiszter válaszában kiemelte a bajtársi vacsorák jelentőségét, majd elismerő szavakkal emlékezett meg a szerkesztőség eddig végzs m munkájáról. Vacsora után a rendőrtánczenekar muzsikájára megkezdődött a tánc a fedélzeten, s bizony az utolsó villamosok szállították haza a vidám vendégeket. Jól sikerült ötlet volt, gratulálunk a rendezőségnek!