Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

A demokrácia görög szó és annyit jelent, hogy nép­uralom Annyit jelent, hogy a törvényhozás és kor­­mányzás a nép kezében van, nem pedig az uralkodó vagy a nép egy kis felső töredékének, a kiváltságos osztálynak a kezében. A demokrácia tehát azt is jelenti, hogy a nép minden tagja szabad és egyenlő, hogy nincs kiváltság, társadalmi előjog. Persze ez csak az elmélet, az eszménykép, az el­érendő cél. A gyakorlat, ahogyan az a történelemben megmutatkozik, egészen más képet ábrázól így a híres görög államban, Athénben az ókorban, Krisztus szüle­tése előtt 500 körül a kormányzás demokratikus volt, azaz a nép minden, tagja résztvett az ál­am ügyeinek intézésében. Csakhogy a­­­nép“ nem a lakosság összes­­ségét jelentette, hanem csak a szabad polgárok, az ural­kodó szabadok összességét. Ezen kívül azonban éltek Athénben és környékén még számosan, akiknek semmi­­féle joguk nem volt. Ezek voltak a rabszolgák, ак.̋­­nek munkájából és verejtékéből éltek a szabadok. A rab­szolgát a szabad athéni polgár megn­etette, nem tekin­tette embernek, azt mondta róla, hogy „beszélő szer­szám“. Nem több tehát, mint az eke vagy sarló vagy az igavonó barom. Pedig ezeknek a rabszolgáknak a mun­kája tette lehetővé, hogy az athéni polgárnak nem kel­lett küzködnie a megélhetésért és minden szabad idejét a közügyekkel való foglalkozásnak, az irodalomnak, mű­vészetnek és egyéb nemes vagy nemtelen szórakozások­nak szentelhette. A görög vagy másnéven antik demokrácia után a történelemben a nagy francia forradalomban jött létre egy másik demokrácia, amelyet rendszerint polgári demokráciának neveznek. A kettő között az a lényeges különbség, hogy a görög demokráciában a nép, már most az a népesség, amelyet népnek, szabadnak nevez­tek, a hatalmat közvetlenül gyakorolta. Minden polgár, akinek megvolt a polgárjoga, személyesen vett részt az állam ügyeinek intézésében, kiment Athénben a nagy­­piactérre, szónokolhatott, szavazott, javaslatokat tehe­tett és így tovább. Abban a kis városállamban ez le­hetséges is volt, de hogyan tehette volna ezt meg a sok­milliós francia nép, száz meg száz kilométer távolság­ban egymástól? Hogyan mehetett volna a francia nép minden tagja minden hónapban Parisba, hogy ott a tereken vagy hatalmas épületekben megtárgyalja az or­szág ügyek­ bajos dolgait és döntsön a háború és béke és egyéb fontos­ állami ügyek kérdésében? Ehelyett a lakosok, ott ahol laktak, kiválasztották a szerin­ük leg­alkalmasabbat, megbízták a képviseletükkel és csak ezek utaztak Párisba , a képviselőházba, a parla­mentbe. Az emberek képviselőjüknek tehát általános felhatalmazást adtak, hogy döntsön a felmerült kérdé­sekben tetszése, vagy meggyőződése szerint. Ezt a mód­szert közvetett demokráciának nevezik és ez annyit je­lent, hogy a­­hatalom forrása ugyan a nép, de a hatal­mat a nép által választott képviselők gyakorolják. Hogy ez a rendszer milyen a valóságban, arról találóan beszél Engels, mondván, hogy ,,a demokratikus köztársaság­ban a vagyon közvetve, de annál biztosabban gyako­rolja a hatalmat és pedig először a hivatalnokok köz­vetlen megvesztegetése, másodszor a kormány és a tőzsde szövetsége formájában“. Azaz a képviselők nem a nép érdekeit képviselik, hanem saját érdekeiket és azok érdekeit, akik megvásárolják őket. A pénz ural­kodik az ilyen államrendszerben és a jogegyenlőség, a törvény előtti egyenlőség és szabadság olyanformán ér­vényesül, ahogyan egy francia író, Anatole France írja, hogy mindenkinek, polgárnak, proletárnak, szegénynek, gazdagnak egyformán meg van engedve, hogy a Szajna hídja alatt aludjék. Van azonban egy harmadik fajta demokrácia is, ame­lyet mostanában úgy hívnak, hogy népi demokrácia. Ez nem éppen ügyes elnevezés, mert, ha magyarra fordít­juk, akkor népi népuralmat jelent, de mégis meg kell különböztetnünk a tobbi demokráciáktól és erre legalkal­masabb a népi megjelölés, mert­ ez a rendszer igyekezik kiküszöbölni a többi demokrácia hátrányait és új intéz­­ményeket hoz létre, melyek valóban a nép uralmának a biztosítására szolgálnak, így a pártok messzemenő hatás­köre, de különösen a szakszervezetek szerepe azt mu­tatja, hogy a népi demokrácia átmenet a közvetett és közvetlen demokrácia között. A közvetett demokráciá­ban a nép és képviselője minden öt évben egyszer talál­kozik a választásoknál és utána nincs módja a népnek arra, hogy visszahívja, vagy megvonja tőle a megbíza­tását, ha nincs megelégedve a működésével. A pártok és szakszervezetek azonban tömegeikkel­­ állandó érintke­zést tartanak fenn és amikor a szakszervezetek és pár­tok vezetői beleszólnak az állam ügyeinek intézésébe, akkor állandóan a tagok ellenőrzése mellett cseleksze­nek. Tehát a közvetett és közvetlen demokrácia előnyei­nek az egyesítése az, amikor a pártok és szakszervezetek kiküldöttei minden közintézmény munkájában részt vesz-­ nek, a tagsággal viszont beszámolók, vitanapok, érte­kezletek, aktívaülések stb. stb. révén állandó érintkezés-, ben vannak, amikor is a tagság kifejezheti bírálatát vezetőivel szemben határozatokat hozhat és azok vég­rehajtására utasíthatja a vezetőséget. Hasonlóképpen a polgári demokráciának megjavítását jelenti a népi demo­kráciának az a ténye, hogy az államszervezet, elsősor­­ban a rendőrség a demokratikus pártokra és a szerve­­zett munkásságra támaszkodik. Viszont a népi demokrá­ciának egészen új, sajátos intézményei is vannak. Ilye­nek a nemzeti bizottságok, a népbíróságok és üzemi bi­zottságok. Különösen a nemzeti bizottságoknak van az ország demokratikus átalakításában jelentős szerepük. A nemzeti bizottságok ugyan az ország teljes felszabadu­­lása után visszaadták az állami főhatalom tetemes részét a demokratikus megválasztott kormánynak, de fenntar­tották maguknak továbbra is a kezdeményezés, tanács­adás és ellenőrzés demokratikus feladatait. Ha a demo­krácia szekere kátyúbajutással fenyeget, akkor akcióba lép a nemzeti bizottság és népi erejével lendít egyet ezen a szekéren. A népbíróságok szintén a nép közvetlen közreműkö­désével teljesítik feladatukat, hogy megtisztítsák a nem­zetet a reakciós, fasiszta elemektől és miként az igazoló bizottságok is, személyek kiválogatásával, azaz a nem oda való elemek eltávolításával igyekeznek biztosítani az ország demokratikus szerkezetét. Rendkívül fontos szerepük van az ország demokra­tikus átalakításában az üzemi bizottságok intézményének. Nem igazi demokrácia az, amely csak politikai tekintet­ben demokrácia. A demokrácia csak akkor teljes, ha ez nemcsak a nép politikai uralmát jelenti, hanem olyan rendszert, amelyben a népnek beleszólása van a gazda­sági javak termelésébe és elosztásába is, azaz amikor a népi demokráciából gazdasági demokrácia lesz. Az első lépés ezen az úton az üzemi bizottságok létesítése, ame­­lyek véget vettek a tőkések ama hiedelmének, hogy az én házam az én váram, tehát korlátozzák a tőkés ural­mát saját vállalatánál és biztosítani igyekeznek azt az elvet, hogy a termelésnek nem az a célja, hogy a tőkés minél több haszonra tegyen szert, hanem az,hogy a nép­nek minderre meglegyen, amire csak szüksége van. S. P. г Demokrácia — NEPI demokrácia » 5« A magyar történelem megismerésén keresztül megérted a jelent és irány­mutatást kapsz a jövő felé

Next