Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
A demokrácia görög szó és annyit jelent, hogy népuralom Annyit jelent, hogy a törvényhozás és kormányzás a nép kezében van, nem pedig az uralkodó vagy a nép egy kis felső töredékének, a kiváltságos osztálynak a kezében. A demokrácia tehát azt is jelenti, hogy a nép minden tagja szabad és egyenlő, hogy nincs kiváltság, társadalmi előjog. Persze ez csak az elmélet, az eszménykép, az elérendő cél. A gyakorlat, ahogyan az a történelemben megmutatkozik, egészen más képet ábrázól így a híres görög államban, Athénben az ókorban, Krisztus születése előtt 500 körül a kormányzás demokratikus volt, azaz a nép minden, tagja résztvett az álam ügyeinek intézésében. Csakhogy anép“ nem a lakosság összességét jelentette, hanem csak a szabad polgárok, az uralkodó szabadok összességét. Ezen kívül azonban éltek Athénben és környékén még számosan, akiknek semmiféle joguk nem volt. Ezek voltak a rabszolgák, ак.̋nek munkájából és verejtékéből éltek a szabadok. A rabszolgát a szabad athéni polgár megnetette, nem tekintette embernek, azt mondta róla, hogy „beszélő szerszám“. Nem több tehát, mint az eke vagy sarló vagy az igavonó barom. Pedig ezeknek a rabszolgáknak a munkája tette lehetővé, hogy az athéni polgárnak nem kellett küzködnie a megélhetésért és minden szabad idejét a közügyekkel való foglalkozásnak, az irodalomnak, művészetnek és egyéb nemes vagy nemtelen szórakozásoknak szentelhette. A görög vagy másnéven antik demokrácia után a történelemben a nagy francia forradalomban jött létre egy másik demokrácia, amelyet rendszerint polgári demokráciának neveznek. A kettő között az a lényeges különbség, hogy a görög demokráciában a nép, már most az a népesség, amelyet népnek, szabadnak neveztek, a hatalmat közvetlenül gyakorolta. Minden polgár, akinek megvolt a polgárjoga, személyesen vett részt az állam ügyeinek intézésében, kiment Athénben a nagypiactérre, szónokolhatott, szavazott, javaslatokat tehetett és így tovább. Abban a kis városállamban ez lehetséges is volt, de hogyan tehette volna ezt meg a sokmilliós francia nép, száz meg száz kilométer távolságban egymástól? Hogyan mehetett volna a francia nép minden tagja minden hónapban Parisba, hogy ott a tereken vagy hatalmas épületekben megtárgyalja az ország ügyek bajos dolgait és döntsön a háború és béke és egyéb fontos állami ügyek kérdésében? Ehelyett a lakosok, ott ahol laktak, kiválasztották a szerinük legalkalmasabbat, megbízták a képviseletükkel és csak ezek utaztak Párisba , a képviselőházba, a parlamentbe. Az emberek képviselőjüknek tehát általános felhatalmazást adtak, hogy döntsön a felmerült kérdésekben tetszése, vagy meggyőződése szerint. Ezt a módszert közvetett demokráciának nevezik és ez annyit jelent, hogy ahatalom forrása ugyan a nép, de a hatalmat a nép által választott képviselők gyakorolják. Hogy ez a rendszer milyen a valóságban, arról találóan beszél Engels, mondván, hogy ,,a demokratikus köztársaságban a vagyon közvetve, de annál biztosabban gyakorolja a hatalmat és pedig először a hivatalnokok közvetlen megvesztegetése, másodszor a kormány és a tőzsde szövetsége formájában“. Azaz a képviselők nem a nép érdekeit képviselik, hanem saját érdekeiket és azok érdekeit, akik megvásárolják őket. A pénz uralkodik az ilyen államrendszerben és a jogegyenlőség, a törvény előtti egyenlőség és szabadság olyanformán érvényesül, ahogyan egy francia író, Anatole France írja, hogy mindenkinek, polgárnak, proletárnak, szegénynek, gazdagnak egyformán meg van engedve, hogy a Szajna hídja alatt aludjék. Van azonban egy harmadik fajta demokrácia is, amelyet mostanában úgy hívnak, hogy népi demokrácia. Ez nem éppen ügyes elnevezés, mert, ha magyarra fordítjuk, akkor népi népuralmat jelent, de mégis meg kell különböztetnünk a tobbi demokráciáktól és erre legalkalmasabb a népi megjelölés, mert ez a rendszer igyekezik kiküszöbölni a többi demokrácia hátrányait és új intézményeket hoz létre, melyek valóban a nép uralmának a biztosítására szolgálnak, így a pártok messzemenő hatásköre, de különösen a szakszervezetek szerepe azt mutatja, hogy a népi demokrácia átmenet a közvetett és közvetlen demokrácia között. A közvetett demokráciában a nép és képviselője minden öt évben egyszer találkozik a választásoknál és utána nincs módja a népnek arra, hogy visszahívja, vagy megvonja tőle a megbízatását, ha nincs megelégedve a működésével. A pártok és szakszervezetek azonban tömegeikkel állandó érintkezést tartanak fenn és amikor a szakszervezetek és pártok vezetői beleszólnak az állam ügyeinek intézésébe, akkor állandóan a tagok ellenőrzése mellett cselekszenek. Tehát a közvetett és közvetlen demokrácia előnyeinek az egyesítése az, amikor a pártok és szakszervezetek kiküldöttei minden közintézmény munkájában részt vesz- nek, a tagsággal viszont beszámolók, vitanapok, értekezletek, aktívaülések stb. stb. révén állandó érintkezés-, ben vannak, amikor is a tagság kifejezheti bírálatát vezetőivel szemben határozatokat hozhat és azok végrehajtására utasíthatja a vezetőséget. Hasonlóképpen a polgári demokráciának megjavítását jelenti a népi demokráciának az a ténye, hogy az államszervezet, elsősorban a rendőrség a demokratikus pártokra és a szervezett munkásságra támaszkodik. Viszont a népi demokráciának egészen új, sajátos intézményei is vannak. Ilyenek a nemzeti bizottságok, a népbíróságok és üzemi bizottságok. Különösen a nemzeti bizottságoknak van az ország demokratikus átalakításában jelentős szerepük. A nemzeti bizottságok ugyan az ország teljes felszabadulása után visszaadták az állami főhatalom tetemes részét a demokratikus megválasztott kormánynak, de fenntartották maguknak továbbra is a kezdeményezés, tanácsadás és ellenőrzés demokratikus feladatait. Ha a demokrácia szekere kátyúbajutással fenyeget, akkor akcióba lép a nemzeti bizottság és népi erejével lendít egyet ezen a szekéren. A népbíróságok szintén a nép közvetlen közreműködésével teljesítik feladatukat, hogy megtisztítsák a nemzetet a reakciós, fasiszta elemektől és miként az igazoló bizottságok is, személyek kiválogatásával, azaz a nem oda való elemek eltávolításával igyekeznek biztosítani az ország demokratikus szerkezetét. Rendkívül fontos szerepük van az ország demokratikus átalakításában az üzemi bizottságok intézményének. Nem igazi demokrácia az, amely csak politikai tekintetben demokrácia. A demokrácia csak akkor teljes, ha ez nemcsak a nép politikai uralmát jelenti, hanem olyan rendszert, amelyben a népnek beleszólása van a gazdasági javak termelésébe és elosztásába is, azaz amikor a népi demokráciából gazdasági demokrácia lesz. Az első lépés ezen az úton az üzemi bizottságok létesítése, amelyek véget vettek a tőkések ama hiedelmének, hogy az én házam az én váram, tehát korlátozzák a tőkés uralmát saját vállalatánál és biztosítani igyekeznek azt az elvet, hogy a termelésnek nem az a célja, hogy a tőkés minél több haszonra tegyen szert, hanem az,hogy a népnek minderre meglegyen, amire csak szüksége van. S. P. г Demokrácia — NEPI demokrácia » 5« A magyar történelem megismerésén keresztül megérted a jelent és iránymutatást kapsz a jövő felé