Magyar Rendőr, 1965. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-18 / 12. szám

n®ms­ záztizenhét év — és negyvenhat esztendő; ilyen messzire van­nak mögöttünk a magyar tör­ténelem márciusai. Az 1848-as és az 1919-es március két tavasz nagy forradalmát hozta. Az első a plebejus népét (Marx Károly csak egyetlen jel­zőt tartott rá méltónak, ezt írta egy levelében: „A pompás magyar ügy!”), a második pedig a magyar proletáriá­­tusét. (Lenin mondta: „Magyarország példája döntő a proletárság számára, az európai proletáriátus és a dolgozó parasztság számára, mert nehéz pilla­natokban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot”). S ha mindkét magyar már­ciust le is verte túlerő és árulás, em­lékük, erejük örökké élt és élni fog a magyar történelemben. Mert eszméiket a kor színvonalán valósítja meg a ma­gyar népi demokrácia, a szocializmus teljes felépítésén munkáló jelen. A nép fölébredett Nehéz megindultság nélkül lapozni a sárguló papirosra nyomtatott „Életké­pekében. A dátum: „1848. Mart. 19.” Íme, néhány sora:­­ „A magyar nemzet szabadsága e nap­tól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochális nap. Ezentúl minden új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte száza­dok óta megtagadott jogait, a nép ki­vívta jogait, miknek lánczait legköze­lebb találta . . . künn' az egyetemi piacz közepén, már ekkor túláradt néptömeg közepeit adá elő Vidács P., mikép gá­­toltatott az egyetemi fiatalság e moz­galmakban részvételtől, tanáraik milly kicsinységes fenyetődzésekkel akarták a meggyulladt lángokat eloltogatni. Mondá, hogy megötödöltetéssel fenye­­gettetének. Általános kaczaj és zúgás ... Az eső szünet nélkül esett. Jó jel!­mondá a nép. Párizsban, Paler­­móban és Bécsben is esett, mikor a nép jogait követelte... Ez nap dél­utánján a nép kívánta a színházi al­igazgató Bajza Józseftől, hogy a szín­házban e nap ünnepélyére teljes kivi­lágítás mellett Bánk Bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arczokkal, ünnepi ruháiban .. A proletárdiktatúra: a magyar nép válasza , a másik 1919. március 21-e? A polgári kormány azon a napon mi­nisztertanácsot tartott. Tizenöt napi­rendi pontot tárgyaltak, közöttük egy­házi kinevezéseket, az államrendőrség detektívtestületének státuszrendszerét. Egy napirendi pont ezt a címet kapta „Vasútvonalaknak állami költségen való megépítése a keresetnélküli mérnökök és munkások foglalkoztatása céljából". A másik pont címe: „Az 1848/49-es honvédek, honvédözvegyek és árvák ellátásának felemelése”. A tárgy ko­molyságát aligha jellemzi más jobban, mint az, hogy a honvéd, aki a szabad­ságharc idején húszesztendős lehetett, az emlékezetes minisztertanács napján kilencvenéves aggastyánként élt — ha élt. (Már előbb bezárták, mert nem volt lakója, a 48-as honvédek egyik menházáso..) És a kinevezések listája is elgondol­koztató. Egyetemi tanárrá nevezték ki Vass Józsefet, Horthy későbbi minisz­terét; mesterkanonokká Túrr Bélát, az uszító sajtó későbbi vezércikkíróját; követségi tanácsossá pedig azt a To­­kách-Tolvay Józsefet, aki később min­den jobboldali banda vezérségében sze­repet vállalt. A proletárdiktatúra egyik ellensége, Böhm Vilmos írta könyvében március 21-ről: „A proletárdiktatúra proklamá­­lása nemcsak a munkásság körében keltett orkánszerű örömujjongást és lelkesedést, a polgárság és a tisztek legnagyobb része is hallatlan lelkese­déssel fogadta az új rendszert.”­­ A Városház tere 1845-ben (kőrajz)­ ikiáltották a Tanácsköz­társaságot. A mátyás­földi MAG-munkások repülő zászlóaljat alakítottak és létrehozták a Vili. vadász­­repülő harci századot. Napok alatt nyolc korszerű repülőgé­pet szereltek össze. Az alaku­lat pilótái, szerelői az olasz frontról érkeztek, s vala­mennyien kitűnően képzett repülő hírében állottak. Stromfeld Aurél parancs­nokságával komoly haditette­ket vitt véghez a század. A Tanácsköztársaság honvédő háborúja alatt az intervenció­­sok rettegve emlegették­ őket. Az akkori helyzetben ez volt a leggyorsabb és legnagyobb tűzerejű gépekkel rendelkező repülőalakulat. A Focker D. 7-es repülőgépek 200 lóerős motorral, a légcsavar forgása közben átlövő géppuskákkal és toronygépfegyverrel voltak ellátva. Az első parancs Felsőzsol­­cára rendelte a századot. (Az itt látható fénykép is 1919 jú­niusában készült.) A Tisza fe­lett légiharcba keveredtek. Az ellenséges felderítő gépet le­szállásra szólították fel, de ez tüzet nyitott rájuk. Azután az ellenséges gép pilótája mene­külésre szánta el magát, Tisza­­lúcnál lelőtték. A hős vörös pilótákat Strom­feld Aurél, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke is megdi­csérte, amikor megszemlélte a lelőtt gépet. Néhány nap múlva értesítést kapott a Vili. repülőszázad, hogy a diósgyőri gyárat cseh intervenciós gépek bombázzák. Amikor az ellenséges gépek pilótái meglátták a magyar vadászokat, visszamenekültek támaszpontjukra. Sok nehéz feladatot kellett megoldaniuk. Többek közt pa­rancsot kaptak arra, hogy az Újszász határában előrenyo­muló intervenciós csapatokat és azok u­tánpótlását verjék v­issza. A harci repülők ezen a frontszakaszon is szép eredmé­nyeket értek el. Volt olyan pilóta, aki gépével ebben az ütközetben tizenkétszer for­dult a repülőtér és a front között. A­ hős repülő század hiába volt azonban győztes annyi csatában, mégis vissza kellett vonulnia. Egyre jobban nyu­gatra települtek, s gépeik vé­gül is Szombathelyen az ellen­forradalmárok kezébe kerül­tek. A század szétszóródott, a tisztek közül néhányan átáll­tak a fehérekhez, a közkato­nák pedig elbújdostak. Ké­sőbb a feledés homályába me­rültek a vörös repülők hős­tettei. Az itt közölt képet az egyik közkatona, Dogosi Géza, a hős repülő alakulat egykori szere­lője őrizte meg az utókor szá­mára. Ha a fényképet több mint négy évtized múltán a kezébe veszi, megindultan és büszkén gondol a dicső múlt­ra... F. S. A VÖRÖSÖK HARCI REPÜLŐI Plakát a Tanácsköztársaság idejéből OROVOR VAOROI $zamuiellyeblái* repülőgépen holta budapestié,­­ heten heria bemutatásra számos mosg­óhé­pszinház­ban. Aktuális h­elysz un­ feltételek az orosz orszagi eseményekről. ★ * hépehi bohevíznms diadalmas fejlődéséről sonoiMiMitiio »\ *►*<•«•tót»#* osarxAKtA tiűrp m n lu UUU A világ dolgozóihoz intézett kiált­vány — Kun Béla írta alá — így szólt: „A magyar proletárforradalmat két erő teremtette meg. Az egyik a munkások­nak, a földműves szegényeknek és a katonaságnak az az elhatározása, hogy nem akarták tovább hordani a tőke igáját, a másik az ántánt imperializ­musa, amely Magyarországot területé­nek megcsonkításával élelmiszerétől, ipari nyersanyagától, megélhetésének összes feltételétől meg akarta és meg akarja fosztani. Az ántánt ultimátu­mára, amely a román oligarchia szá­mára követelte Magyarország azonnal való és végleges átadását, a proletár­­diktatúra megteremtése a magyar nép válasza." A forradalom naptára Események, visszhang, új nevek. Mit mond az 1848-as? Március 16. A magyar országgyűlés küldöttsége Bécsben. A nép nagy lel­kesedéssel fogadja Kossuthot Március 17. Három új utcanév: az Egyetem tér — Mártius 15-e tere, a Hatvani utca — Szabad sajtó utca, a Városház tere pedig Szabadság tér. Március 18. Az országgyűlés alkot­­mányozó gyűlésnek nevezi ki magát Kimondják a nemesi kiváltságok, hű­béri viszonyok eltörlését Március 19. Megjelenik a radikálisok lapja, a „Március 15-e” első száma. Jelszava a lapfej felett: „Nem kell táb­­labíró-politika.” S az 1919-es naptár? Március 22. A Magyar Tanácsköztár­saság vezetői nevében Kun Béla Lenin­nel lép kapcsolatba szikratávírón. Le­nin a pártkongresszuson lelkes szavak­kal számol be a magyar proletárdikta­túráról. Március 23. A Forradalmi Kormány­zótanács döntése: köztulajdonba veszik az ipari, bánya- és közlekedési nagy­üzemeket. Március 24. Megszűnik a csendőrség, rendőrség és megszervezik a Vörös őr­séget. Március 25. A Forradalmi Kormány­zótanács rendeletet ad ki, azonnal meg kell szervezni a Munkásegyetemet. Első tantárgy: társadalomtudomány. * Amiért 1848 pesti népe forradalmi harcba indult, amiért 1919 márciusának magyar proletariátusa küzdött: szabad, független, demokratikus haza, alkotó élet, szocialista rend, munkáshatalom — ma valóság. Az ünnep, az évforduló nemcsak em­lékezés. Erő is. A múlt magyar forra­dalmárainak minden álmát a ma élő nemzedékek valósítják meg. Március, tavasz. Rügyet bontott az ághegyen, kétszer is forradalmat bontott magyar földön. Virágja örökké él. Gárdos Miklós

Next