Magyar Rendőr, 1965. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-20 / 21. szám
Hűtlen és hanyag kezelés a mezőgazdaságban vaskos dossziéban egymás után sorakoznak az állatgondozással, a termények tárolásával, a betakarítással, a bizonylati fegyelemmel kapcsolatos mulasztások iratai. Rossz érzés markol az ember szívébe. Sok az állatelhullás, nagy mennyiségű burgonya, kukorica, szálastakarmány, építőanyag megy tönkre, válik használhatatlanná .. . Hajdú-Bihar megyében a mezőgazdaságban több mint 1 millió 200 ezer forint a kárérték. A társadalmi tulajdon hűtlen és hanyag kezelésének anyagi következménye ebből csaknem félmillió. Félmillió forint veszteség, egyeten bűncselekmény kategóriából, egyetlen megyében... nem kevés! És vannak még olyan esetek is, melyekről nem szereznek tudomást az illetékesek. A hanyag és hűtlen kezelésből eredő veszteségek megyénként váltakoznak, ám, ha a Hajdú-Bihar megyei összeget átlagnak vennénk, úgy számíthatnánk, hogy az országban évi 10 millió (!) forintot is elérhet az ilyen természetű anyagi veszteség. A Hajdú-Bihar megyei rendőrök a bűncselekmények megelőzésének és felderítésének járt útjain haladnak. Ez, persze, helyes. De ,a sajnálatos, hogy a beszélgetésekben nem tájékoztattak olyan kezdeményezésről, amit más szervek is megszívlelhetnének. Pedig az aktív tömegkapcsolatnak még sok lehetősége van. Például társadalmi tulajdonvédelmi aktív a hálózat az objektumokban, a tsz-ek ellenőrző bizottságainak fokozott bevonása, észrevételeik igénylése, a tanácsok mezőgazdasági állandó bizottságainak segítése, a tárolási és bizonylati fegyelem megszilárdításának előmozdítása és így tovább. A bizonylati fegyelem hiánya Az utóbbi évek, de még az utóbbi hónapok bűnesetei is világosan szemléltetik, hogy tennivaló bőven van. A Debrecen-szepesi Győzelem Tsz-ben a vezetők két éven keresztül, hűtlen és hanyag kezeléssel, s egyéb bűntettekkel súlyos kárt okoztak. A 160 000 forintos mérleghamisításról nem is beszélve, a segédüzemek rendezetlen állapotával, s a bizonylati fegyelem nagyfokú lazaságával növelték a kárt. Így például elmulasztották a munkák végzéséhez szükséges anyagok előzetes utalványozását, sok esetben szabálytalanul végezték az anyagbeszerzést és bevételezést. A „többlet”-ből a tsz építőbrigádja magánmunkálatokat vállalt. A polgári Hunyadi Tsz főkönyvelője és társai ellen is bűnvádi eljárásra került sor. A hűtlen, hanyag kezelés más visszaélésekkel párosult A szakértő valóban kriminális állapotokat talált. Az alapvizonylatok tetemes része „egyszerűen” hiányzott. Fiktív vásárlási okmányok felhasználásával a bűnszövetkezet mintegy 128 000 forint kárt okozott a tsz-nek. A hajdúvidi Kinizsi Tsz-ben egymást követték az állatelhullások. Csupán ez év márciusában 212 darab juh pusztult el, nem is akármilyen körülmények között. Kiderült, hogy éjszaka kóbor kutyák hatoltak a hodályba és széttépték az állatokat. „Hogyan?!” — kérdezhetnék jogosan ... Csupán azért, mert a vezető személyek nem gondoskodtak megfelelően az éjszakai őrzésről. Másutt pedig az történt (s ez nem ritka eset), hogy a lucernaszéna kazlazására vonatkozó agronómiai szabályokat nem tartották be. A nyers, mintegy 500 mázsa (!) takarmányt öngyulladás pusztította el. Jelenleg újabb súlyos ügyben folyik a vizsgálat. Nem kevesebb, mint 300 darab birka elhullásáról van szó. A hanyagság volt ebben a főszereplő. A megelőzés tükrében Tévedés ne essék ... nem a Hajdú-Bihar megyei rendőröket marasztaljuk el, hiszen a társadalmi tulajdon védelme nem csupán rendőri ügy. A rendőri szervek a múlt évben is nagy számban küldtek figyelmeztető leveleket a mezőgazdasági objektumok és intézmények vezetőinek. Ez természetesen kötelességük. De mennyivel kevesebbet kellett volna küldeniük, ha minden gazdasági vezető, és a sok-sok jó szándékú dolgozó figyelmesebb lett volna, s nem tűrték volna a szemmel látható, kézzel tapintható mulasztásokat. Más a helyzet a szignalizációval, amikor bizonyos mértékig rejtettebb körülményekre derül fény, amelyeknek feltárására csak a bűnügyi vizsgálat képes. Sajátosan rendőri munka ez, hiszen többnyire a büntető ügyek bonyolult összefüggéséből kell kiszűrni az esetleg újabb bűncselekményekhez vezető tényezőket, körülményeket. Nincs ezzel különösebb probléma a megyében. A számszerűség, s a hibák kiküszöbölésének ellenőrzése megnyugtató. Az illetékes gazdasági vezetők, s a felügyeleti szervek nemritkán köszönetet is mondanak ezért. De a csaknem idillikus állapotot valami mégis megrontja. Az egyedi jelenségek szignalizálása mellett nemritkán olyan általános hibaforrások jelzései is szerepelnek, amelyek tartalmilag szinte egyenértékűek a figyelmeztető levelekkel. (Például: a tárolás, a raktározás, a bizonylati fegyelem jól ismert tünetei.) Úgy gondoljuk, ezek jórészt még a bűnügyi vizsgálat bevezetése és lefolytatása előtt felfedezhetők. Jobb később, mint soha. De, ha ezekre hamarabb felfigyelnének, gyakran még a bűnt is megelőzhetnénk. A szignalizáció pedig tartalmában is elhatárolódna az általánostól, és — hogy csak a mezőgazdaságnál maradjunk — olyan bonyolult jelenségeket ölelne fel, mint például az agronómia, állatgondozási, technológiai módszerek elmulasztása, vagy éppen az ellenőrzés fogyatékosságának, az összefonódásnak, a megbízhatalanságnak egymást kiegészítő jelenségei. Nem elképzelhetetlen, hogy miként a közlekedésben, a mezőgazdaság széles területén is olyan jól képzett szakemberek (ez esetben társadalmi tulajdonvédelmi aktívák) segítsék egyre nagyobb számban a kapitányságok, s még a főkapitányságok megfelelő szerveit is, akik kiválóan ismerik az állattenyésztést, a növénytermelést, a kémizálást, a gépesítést és így tovább. A hűtlen és hanyag kezelés által okozott károk ily módon bizonyára nagy mértékben csökkennének. Lovas László A műtrágya jórésze tönkre megy... A helytelen tárolás következménye: sok száz mázsa burgonya rothad a víz alatt . Hamis néven Az őrmester figyelt fel először a kerület egyik lakóháza előtt gyakran megálló nyugatnémet rendszámú szürke Taurusra. Ha megjelent, utána a környéken csempészáruk kerültek forgalomba. Összefüggést látott a két dolog között. Tudomására jutott, hogy a gépkocsi tulajdonosa L. Ferenc nyugat-németországi lakos, kereskedő és W. Ernőnét, budapesti ismerősét sűrűn meglátogatja. A puhatolás során igen érdekes összefüggésre bukkant: W. Ernőnének nem ismerőse, hanem a fia L. Ferenc. Kiderült, hogy L. Ferenc valódi nevét és adatait meghamisítva illegálisan jár Magyarországra. Ez már maga is bűncselekmény. Ezek után nem volt nehéz megállapítani, hogy Sz. 1946-ban szökött ki Nyugat-Németországba, miután itt bűncselekményeket követett el és félt a felelősségre vonástól. Kint különféle szervek foglalkoztak vele, úti okmányokat kapott és hamis adatokkal rendszeresen visszatért Magyarországra. Bűntársaival többek között órákat, aranytárgyakat és egyéb cikkeket csempésztek és itt értékesítették. Az ellenértékeket, valutát, régiségeket aztán kivitték az országból. Ezúttal pórul járt. Előzetes letartóztatásba helyezték... Sz.