Magyar Rendőr, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 1. szám

SZOLGÁLATBAN— SZOLGÁLATON KÍVÜL Intézkedések — fényszóróban — Magot, pirított magot tessék. Fo­rint egy pohárral a frissen pirított magból — kínálja portékáját egy ké­tes külsejű nő a Keleti pályaudvar előtt. Gyakran merül a pohár az öblös ko­sárba. Rágják az emberek és köpködik tele a járdát meg egymás ruháját. Sípszó hasít a levegőbe — mindenki odanéz. A szolgálatos rendőr papír­zacskót vétet fel egy nénikével és a szemétgyűjtőbe dobatja. Milyen figyelmes a tisztaságra! Itt meg pár lépésre tele forintért árulják a szemetelnivalót. Látja, tudja, de nem intézkedik. Mint ahogy számos más rendőr — köztük tiszt is — szó nélkül megy el a kétszeres szabálysértés mel­lett. Vajon ki, mikor és hogyan intézke­dik? — Erre kerestük a választ villám­riportjainkban. Több jó rendőri intézkedést láttunk. Jócskán akadtak persze bosszantó je­lenségek is: szervezetlenség, kényelem, közömbösség — az „ahogy esik, úgy puffanik” gondolkodás még elég gyak­ran jelentkezik. A szabálytalankodó gépkocsivezetők először méltatlankodtak, de a „szol­gálaton kívüli” Somogyi Ferenc 1. tizedes hajthatatlan maradt s miről észrevette, hogy az IB—06—12 forgalmi rendszámú tehergépkocsi ti­los helyen várakozik. Figyelmeztette a gépkocsivezetőt, hogy útkereszteződés­ben tilos a várakozás. Az vitába szállt a fiatal rendőrrel. Kijelentette, hogy már 20 éve vezet, ismeri a KRESZ-t, s ez nem útkereszteződés, hanem út­elágazás. — Akkor ismerkedjék meg sürgősen az új KRESZ-szel — mondta udvaria­san a rendőr —, mert amit ön állít, az még a régiből való. — Ezután közölte vele, hogy szabálysértés miatt felje­lenti. Közben egy rendőrségi Moszkvics tarolt a járda széléhez és vezetője — Ferencz Miklós r. törzsőrmester, a hat­vani közlekedési alosztály beosztottja — magához intette a mozgóőrszemet. — A váltásparancsnok, Kazinczy Já­nos r. főtörzsőrmester utasítása, hogy a további szolgálatot együtt lássuk el. A szomszéd községekben közúti ellen­őrzést, Petőfi­bánya községben pedig garázs-ellenőrzést is tartunk. Kíváncsiak voltunk, mi indokolta a hirtelen jött átcsoportosítást, amikor itt, a város egyik legforgalmasabb ré­szén is elkel a szolgálatos rendőr. Nem is szólva arról: déltájban egyáltalán milyen gépjárműveket találnak majd a garázsokban? Az őrsön azután megtudtuk, hogy csupán a közös szolgálat az indok, mert nagyon ritkán kerülhet erre sor. Ezért más rendőr híján a mozgóőrsze­met vonták be. Nem lehetne talán tervszerűbbé tenni a két szerv együtt­működését? Véleményünk szerint A váltásparancsnok néhány szóbar útravalót ad a hirtelenjében meg­változtatott szolgálati teendőkről ugyanis az ötletszerű szolgálatvezény­lés és átcsoportosítás nem szolgálja a közbiztonságot. Szolgálaton kívül is A kerecsenyi temetőkanyarnál, az út­­szélen két Trabant fog közre egy szóló­motorkerékpárt. Rendőr intézkedik a gépkocsivezetőkkel. Nem látunk rajta derékszíjat, tehát nincs szolgálatban. Vagy talán mégis? — Szolgálatba igyekszem a motor­­kerékpáromon — mondja Somogyi Fe­renc 1. tizedes az egri közlekedési al­osztály beosztottja, amikor az intézke­dést befejezte. — Ez a kanyar a belát­hatatlan emelkedővel igen veszélyes útszakasz. Egyébként tábla és záróvo­nal is jelzi ezt. A két Trabant ennek ellenére a záróvonalat átlépve előzött egy lovaskocsit, s akadályozta a szem­be jövő forgalmat. Bár nem vagyok szolgálatban, az ilyen súlyos szabály­talanság láttán kötelességem volt in­tézkedni. — Mi volt az intézkedés lényege? — Ötven-ötven forintra bírságoltam a két gépkocsivezetőt. Volt ugyan el­lenvetés, de hiába, mert szemtanúja voltam a szabálysértésnek. íme, egy a sok közül, aki mindig rendőrnek érzi magát, s ha szabályta­lanságot észlel, szolgálaton kívül is in­tézkedik. Nem ezt tapasztaltuk viszont „Eger­ben két szolgálatban levő és egy szol­gálaton kívüli rendőrnél. A közömbösség netovábbja A mozgóőrszem a Szabadság téri MÁVAUT-megállóban beszélgetett egy szabadidős főtörzsőrmesterrel. Gépko­csinkat a túloldalon — majdnem szem­ben a két rendőrrel — „Megállni ti­los!” helyen állítottuk meg. Figyeltük, hogy vajon miként reagálnak a sza­bálysértésre. Röviddel ezután a CA— 17—45 számú Wartburg is mögénk állt. A két rendőr már tíz perce cseve­gett, amikor befutott az autóbusz, amelyre a főtörzsőrmester felszállt. A tizedes pedig átpillantott ugyan a ti­losban parkoló gépkocsikra, de azután elindult az ellenkező irányba. Félóráig keringett a téren, majd a gépkocsik felé vette az irányt. A Wart­burg vezetője — a rendőr közeledésére — jobbnak látta, ha kereket old. — Na, talán most észrevesz bennün­ket — reménykedtünk. Tévedtünk. Megállt szemben a gépkocsival, jól szemügyre vette, és tovább folytatta sétáját. Közben a kocsi mögött feltűnt egy szolgálatilag felszerelt rendőr szakasz­vezető. Majd talán ő .. De ő sem törő­dött velünk, közömbösen ment el a gépkocsi mellett. Mi meg már alig bír­tuk „cérnával”. Most a Széchényi út mindkét olda­lán ment egy-egy szolgálatos rendőr a rendőrőrs irányába. Beszálltunk a ko­csiba, megelőztük őket és egy másik „Megállni tilos!” helyen várakoztunk Háromszor is megismételtük ezt az őr­sig, de semmi reagálást nem tapasztal­tunk. Szó nélkül elmentek mellettünk — mintha nem is rendőrök lennének. Az őrsön persze mentegetőztek. — Siettem a gépjárművezetői tanfo­lyamra — így az egyik. — Elgondolkoztam — mondta a má­sik. — Nagyon csodálkozom­­tizedes elv­társ — szólt közbe az egyik parancs­nok —, hiszen most jött haza az alap­fokú iskoláról. Sajnos, a csodálkozással nem sokra mennek. Annál is inkább, mert félóra alatt három rendőrnél tapasztaltuk ugyanazt a közömbösséget. A dolog másik oldala, hogy a mozgóőrszemmel feladatait csak szóban közölték az el­igazításon, s ő egy betűnyi feljegyzést sem készített, nem is szólva arról, hogy mutatók nélkül teljesített szolgá­latot. Úgy gondoljuk, eléggé világos, hol kell a problémák megoldásának a nyit­ját keresni! Szilvási Ferenc A mozgóőrszem csak nézte a tilos helyen parkoló gépkocsikat, de nem intézkedett Együttműködés — szépséghibával A fiatal próbaidős rendőr — Hordós László — mint mozgóőrszem teljesített szolgálatot Hatvanban. Amikor meg­­pillanottak a városon keresztülvágó 3. számú főútvonalon, éppen egy ke­rékpárost figyelmeztetett, aki szabály­talanul hajtott rá a főútvonalra. Az­után folytatta a járőrözést. Már mesz- Egy rendőr százados névjegyéhez eset még májusban történt, a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Úgy gondolom azonban, hogy tanulsága ma is ak­tuális. Mint rendőrnek, jóleső ér­zés volt látni a rendőrök fegyelmezett, kulturált in­tézkedéseit. Éppen tanúja lehettem például egy német nyelven adott, pontos, szak­szerű felvilágosításnak. De hát az életben — így a rendőri szolgálatban is — az örömök közé néha üröm is keveredik, pár sétánnyal arrébb egy rendőr százados­ra és mellette egy rendőr főtörzsőrmesterre lettem fi­gyelmes. Középkorú vidéki asszony állította meg őket. Az asszony 3—4 év körüli, könnyektől maszatos, pi­tyergő, szöszt hajú leányka kezét fogta, s kérte, hogy a leánykát — mint talált gyermeket — a rendőrök vegyék át tőle. Hogy a szá­zados mit válaszolt, nem hallottam, mert halkan be­szélt, az asszony viszont hangosan és idegesen egyre hajtogatta, hogy siet, mert megy a vonata. Úgy vettem ki a párbeszédből, valamint a százados távolodó mozgá­sából, hogy a vonatindu­lást emlegető asszonynak félre nem érthető eligazí­tásként azt mondta, vezes­se a gyermeket a hangos­­bemondó-helyre és ott ad­ja át. Ahogy Pesten mondják, türelmem cérnája fogytán — már-már közbe akartam lépni, hogy segítsek a vo­nathoz siető, de a szüleitől elmaradt síró gyermek mel­lett közömbösen elhaladni nem tudó asszonynak és magának a gyermeknek, s nem utolsósorban, hogy közelebbről megismerjem az intézkedő századost is, amikor lélekszakadva elő­került a gyermekét kereső, kétségbeesett anya, így a gyermek és a megtaláló problémája megoldódott — az enyém azonban nem. Ugyancsak meg kellett nyújtanom a lépéseimet, hogy­­ utolérjem a rendőr századost. Bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy meggondoltnak tartja-e az intézkedését. A százados vitatkozni pró­bált, és azt mondta, ő a gyermeket a hangosbemon­dóhoz irányította volna, s hangsúlyozta, hogy ő is el akarta kísérni a megtalálót. Mondják, hogy „néha a látszat csal”. Higgyünk en­nek a közmondásnak. De joggal kérdezzük: nem egy­szerűbb lett volna a gyer­meket megtaláló asszonyt inkább útjára engedni?! A százados sem felvilágo­sításával, sem pedig azzal nem kötelezett le, hogy amikor beosztási helye után érdeklődtem, névjegykár­tyáját kívánta átnyújtani. Sajnos, a szóban forgó és hasonló — ha nem is az írott joggal, szabályzattal, de az emberi együttélés ál­talános normáival ellentétes . Intézkedések láttán a legszebben nyomott név­jegykártya is elszürkül. L. B. * A rendőr szakaszve­zető is elment a sza­bálysértés mellett (Foto: Bartal Ferenc)

Next