Magyar Rendőr, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 1. szám
SZOLGÁLATBAN— SZOLGÁLATON KÍVÜL Intézkedések — fényszóróban — Magot, pirított magot tessék. Forint egy pohárral a frissen pirított magból — kínálja portékáját egy kétes külsejű nő a Keleti pályaudvar előtt. Gyakran merül a pohár az öblös kosárba. Rágják az emberek és köpködik tele a járdát meg egymás ruháját. Sípszó hasít a levegőbe — mindenki odanéz. A szolgálatos rendőr papírzacskót vétet fel egy nénikével és a szemétgyűjtőbe dobatja. Milyen figyelmes a tisztaságra! Itt meg pár lépésre tele forintért árulják a szemetelnivalót. Látja, tudja, de nem intézkedik. Mint ahogy számos más rendőr — köztük tiszt is — szó nélkül megy el a kétszeres szabálysértés mellett. Vajon ki, mikor és hogyan intézkedik? — Erre kerestük a választ villámriportjainkban. Több jó rendőri intézkedést láttunk. Jócskán akadtak persze bosszantó jelenségek is: szervezetlenség, kényelem, közömbösség — az „ahogy esik, úgy puffanik” gondolkodás még elég gyakran jelentkezik. A szabálytalankodó gépkocsivezetők először méltatlankodtak, de a „szolgálaton kívüli” Somogyi Ferenc 1. tizedes hajthatatlan maradt s miről észrevette, hogy az IB—06—12 forgalmi rendszámú tehergépkocsi tilos helyen várakozik. Figyelmeztette a gépkocsivezetőt, hogy útkereszteződésben tilos a várakozás. Az vitába szállt a fiatal rendőrrel. Kijelentette, hogy már 20 éve vezet, ismeri a KRESZ-t, s ez nem útkereszteződés, hanem útelágazás. — Akkor ismerkedjék meg sürgősen az új KRESZ-szel — mondta udvariasan a rendőr —, mert amit ön állít, az még a régiből való. — Ezután közölte vele, hogy szabálysértés miatt feljelenti. Közben egy rendőrségi Moszkvics tarolt a járda széléhez és vezetője — Ferencz Miklós r. törzsőrmester, a hatvani közlekedési alosztály beosztottja — magához intette a mozgóőrszemet. — A váltásparancsnok, Kazinczy János r. főtörzsőrmester utasítása, hogy a további szolgálatot együtt lássuk el. A szomszéd községekben közúti ellenőrzést, Petőfibánya községben pedig garázs-ellenőrzést is tartunk. Kíváncsiak voltunk, mi indokolta a hirtelen jött átcsoportosítást, amikor itt, a város egyik legforgalmasabb részén is elkel a szolgálatos rendőr. Nem is szólva arról: déltájban egyáltalán milyen gépjárműveket találnak majd a garázsokban? Az őrsön azután megtudtuk, hogy csupán a közös szolgálat az indok, mert nagyon ritkán kerülhet erre sor. Ezért más rendőr híján a mozgóőrszemet vonták be. Nem lehetne talán tervszerűbbé tenni a két szerv együttműködését? Véleményünk szerint A váltásparancsnok néhány szóbar útravalót ad a hirtelenjében megváltoztatott szolgálati teendőkről ugyanis az ötletszerű szolgálatvezénylés és átcsoportosítás nem szolgálja a közbiztonságot. Szolgálaton kívül is A kerecsenyi temetőkanyarnál, az útszélen két Trabant fog közre egy szólómotorkerékpárt. Rendőr intézkedik a gépkocsivezetőkkel. Nem látunk rajta derékszíjat, tehát nincs szolgálatban. Vagy talán mégis? — Szolgálatba igyekszem a motorkerékpáromon — mondja Somogyi Ferenc 1. tizedes az egri közlekedési alosztály beosztottja, amikor az intézkedést befejezte. — Ez a kanyar a beláthatatlan emelkedővel igen veszélyes útszakasz. Egyébként tábla és záróvonal is jelzi ezt. A két Trabant ennek ellenére a záróvonalat átlépve előzött egy lovaskocsit, s akadályozta a szembe jövő forgalmat. Bár nem vagyok szolgálatban, az ilyen súlyos szabálytalanság láttán kötelességem volt intézkedni. — Mi volt az intézkedés lényege? — Ötven-ötven forintra bírságoltam a két gépkocsivezetőt. Volt ugyan ellenvetés, de hiába, mert szemtanúja voltam a szabálysértésnek. íme, egy a sok közül, aki mindig rendőrnek érzi magát, s ha szabálytalanságot észlel, szolgálaton kívül is intézkedik. Nem ezt tapasztaltuk viszont „Egerben két szolgálatban levő és egy szolgálaton kívüli rendőrnél. A közömbösség netovábbja A mozgóőrszem a Szabadság téri MÁVAUT-megállóban beszélgetett egy szabadidős főtörzsőrmesterrel. Gépkocsinkat a túloldalon — majdnem szemben a két rendőrrel — „Megállni tilos!” helyen állítottuk meg. Figyeltük, hogy vajon miként reagálnak a szabálysértésre. Röviddel ezután a CA— 17—45 számú Wartburg is mögénk állt. A két rendőr már tíz perce csevegett, amikor befutott az autóbusz, amelyre a főtörzsőrmester felszállt. A tizedes pedig átpillantott ugyan a tilosban parkoló gépkocsikra, de azután elindult az ellenkező irányba. Félóráig keringett a téren, majd a gépkocsik felé vette az irányt. A Wartburg vezetője — a rendőr közeledésére — jobbnak látta, ha kereket old. — Na, talán most észrevesz bennünket — reménykedtünk. Tévedtünk. Megállt szemben a gépkocsival, jól szemügyre vette, és tovább folytatta sétáját. Közben a kocsi mögött feltűnt egy szolgálatilag felszerelt rendőr szakaszvezető. Majd talán ő .. De ő sem törődött velünk, közömbösen ment el a gépkocsi mellett. Mi meg már alig bírtuk „cérnával”. Most a Széchényi út mindkét oldalán ment egy-egy szolgálatos rendőr a rendőrőrs irányába. Beszálltunk a kocsiba, megelőztük őket és egy másik „Megállni tilos!” helyen várakoztunk Háromszor is megismételtük ezt az őrsig, de semmi reagálást nem tapasztaltunk. Szó nélkül elmentek mellettünk — mintha nem is rendőrök lennének. Az őrsön persze mentegetőztek. — Siettem a gépjárművezetői tanfolyamra — így az egyik. — Elgondolkoztam — mondta a másik. — Nagyon csodálkozomtizedes elvtárs — szólt közbe az egyik parancsnok —, hiszen most jött haza az alapfokú iskoláról. Sajnos, a csodálkozással nem sokra mennek. Annál is inkább, mert félóra alatt három rendőrnél tapasztaltuk ugyanazt a közömbösséget. A dolog másik oldala, hogy a mozgóőrszemmel feladatait csak szóban közölték az eligazításon, s ő egy betűnyi feljegyzést sem készített, nem is szólva arról, hogy mutatók nélkül teljesített szolgálatot. Úgy gondoljuk, eléggé világos, hol kell a problémák megoldásának a nyitját keresni! Szilvási Ferenc A mozgóőrszem csak nézte a tilos helyen parkoló gépkocsikat, de nem intézkedett Együttműködés — szépséghibával A fiatal próbaidős rendőr — Hordós László — mint mozgóőrszem teljesített szolgálatot Hatvanban. Amikor megpillanottak a városon keresztülvágó 3. számú főútvonalon, éppen egy kerékpárost figyelmeztetett, aki szabálytalanul hajtott rá a főútvonalra. Azután folytatta a járőrözést. Már mesz- Egy rendőr százados névjegyéhez eset még májusban történt, a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Úgy gondolom azonban, hogy tanulsága ma is aktuális. Mint rendőrnek, jóleső érzés volt látni a rendőrök fegyelmezett, kulturált intézkedéseit. Éppen tanúja lehettem például egy német nyelven adott, pontos, szakszerű felvilágosításnak. De hát az életben — így a rendőri szolgálatban is — az örömök közé néha üröm is keveredik, pár sétánnyal arrébb egy rendőr századosra és mellette egy rendőr főtörzsőrmesterre lettem figyelmes. Középkorú vidéki asszony állította meg őket. Az asszony 3—4 év körüli, könnyektől maszatos, pityergő, szöszt hajú leányka kezét fogta, s kérte, hogy a leánykát — mint talált gyermeket — a rendőrök vegyék át tőle. Hogy a százados mit válaszolt, nem hallottam, mert halkan beszélt, az asszony viszont hangosan és idegesen egyre hajtogatta, hogy siet, mert megy a vonata. Úgy vettem ki a párbeszédből, valamint a százados távolodó mozgásából, hogy a vonatindulást emlegető asszonynak félre nem érthető eligazításként azt mondta, vezesse a gyermeket a hangosbemondó-helyre és ott adja át. Ahogy Pesten mondják, türelmem cérnája fogytán — már-már közbe akartam lépni, hogy segítsek a vonathoz siető, de a szüleitől elmaradt síró gyermek mellett közömbösen elhaladni nem tudó asszonynak és magának a gyermeknek, s nem utolsósorban, hogy közelebbről megismerjem az intézkedő századost is, amikor lélekszakadva előkerült a gyermekét kereső, kétségbeesett anya, így a gyermek és a megtaláló problémája megoldódott — az enyém azonban nem. Ugyancsak meg kellett nyújtanom a lépéseimet, hogy utolérjem a rendőr századost. Bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy meggondoltnak tartja-e az intézkedését. A százados vitatkozni próbált, és azt mondta, ő a gyermeket a hangosbemondóhoz irányította volna, s hangsúlyozta, hogy ő is el akarta kísérni a megtalálót. Mondják, hogy „néha a látszat csal”. Higgyünk ennek a közmondásnak. De joggal kérdezzük: nem egyszerűbb lett volna a gyermeket megtaláló asszonyt inkább útjára engedni?! A százados sem felvilágosításával, sem pedig azzal nem kötelezett le, hogy amikor beosztási helye után érdeklődtem, névjegykártyáját kívánta átnyújtani. Sajnos, a szóban forgó és hasonló — ha nem is az írott joggal, szabályzattal, de az emberi együttélés általános normáival ellentétes . Intézkedések láttán a legszebben nyomott névjegykártya is elszürkül. L. B. * A rendőr szakaszvezető is elment a szabálysértés mellett (Foto: Bartal Ferenc)