Magyar Rendőr, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-13 / 28. szám
kerékpáros lámpája is égett, mert hátranéztem, amikor közeledett. Azt hittem, hogy kikerül majd. Nem is tudom, hogyan történhetett. A többit már nem volt nehéz formába, jegyzőkönyvbe öltöztetni. A vizsgálat során megállapították, hogy Krizsán saját figyelmetlenségével idézte elő halálát. Az orvosi vélemény szerint akkor is meghalt volna, ha nyomban kórházba szállítják. A cserbenhagyás bűntette természetesen így is fennállt, s a tettest fel kellett deríteni. Ez sikerült is, csakúgy, mint a többi háromé, amely az első félévben történt. Ez a körülmény a Bács-Kiskun megyeiek jó munkáját dicséri. Szilvási Ferenc Hatházi az iratismertetéskor maga is megdöbbent a fényképek láttán (Fotó: Túri Pál és Beke Béla) . Kérem, a kisiparos 105 forintot számlázott darabonként Ezt az öszszeget a zalaegerszegi gyár utalta át neki... Minden szabályosan történt. A vizsgálótiszt egy füzetet vesz elő — egyszerű, kékfedelű füzetet. Somlai meglepődve dőlt előre mint aki hinni sem akar a szemének, és közelebbről szeretne megbizonyosodni arról, amit néhány perccel ezelőtt maga sem hitt. — Ismeri ön ezt a kék füzetet? — Igen — válaszolja lehangoltan. — Milyen célt szolgálnak a bejegyzett adatok? — Magánelszámolást... — A kisiparost önök vagy pedig a Zalaegerszegi Cserépkályhagyár fizette? Válaszoljon, kérem! Somlai a kezét tördeli, izgatottan dörzsöli homlokát és kényszeredetten válaszol: — Belátom, kár a tagadás ... A kisiparos a részére kiutalt 105 forintból minden darab nikkelezett kályhaajtó után A vizsgálat hetek óta tart. Időközben a szakszerű és gyors házkutatás, a bűnjel-bizonylatok lefoglalása, a tanúk, a terhelt társak kihallgatása, a szembesítések és a szakértői vélemény megállapítása révén nagyszabású, körmönfont bűncselekmény szálai bontakoznak ki. Váczy és Somlai 1963-ban tértek a bűn útjára — és megrészegedtek a kezdeti sikerektől. Úgy gondolták — és nem ők az egyetlenek —, hogy a bűnüldöző hatóságok nem jönnek rá a társadalmi tulajdon fosztogatására. Előszeretettel számoltak a saját zsebükre, de végül is jól elszámolták magukat. íme rövid kis szemle az összeharácsolt javakról: A három előzetes letartóztatott mindegyikének Nyugatról származó gépkocsija van. A kirendeltség vezetője Balatonfüredben ,hatszemélyes vitorlás hajóval is rendelkezik. A hajó a gépkocsikkal együtt zár alá vételre került. De vajon miféle károk keletkeztek éshogyan? A kirendeltség vezetői a jó darabokat hamis selejtezéssel töröttnek tüntették fel. Az évekig sikkasztott cserépkályha-tartozékokban (csempe, samott-tégla stb.) keletkező hiányt „eltüntették”, s ezt a zalaegerszegi gyár — ellenőrzés hiánya miatt — elfogadta. A jóhiszemű megrendelők százai jutottak cserépkályhához (darabonként 2—3000 forintos áron), a bűnösök pedig megfelezték a hasznot. A kisiparos bevonásából, illetve a kályhaajtók nikkelezéséből csalás útján származó haszon továb gyarapította a harácsolok jövedelmét. A négy év alatt elkövetett visszaélések összege a vizsgálat első heteiben mintegy 400 000 forint értékben bizonyítható. Lovas A „Jómadár” elnevezésű hatszemélyes vitorláshajót is bűnügyi zár alá vették (Fotó: Tóth László és Ruttkay Pál) 35 forintot juttatott nekem és Váczynak ... * * » AZ ÚRVEZETŐ példás intézkedése Még másfél éve sincs, hogy a fiatal őrvezető magára öltötte a rendőrség egyenruháját, de máris úgy mozog az utcán, mintha több évi szolgálat, rendőriskola és sok-sok tapasztalat lenne mögötte. „Intézkedései határozottak, következetesek és szakszerűek” — jellemzik parancsnokai. Pedig a szolgálat ellátásához szükséges ismeretek megszerzéséhez eddig csak az egyhónapos előkészítő tanfolyamon és magánszorgalomból volt lehetősége. A közelmúltban is magabiztosan nyúlt szolgálati pisztolyához , amikor arra szükség volt. A SZOLGÁLAT UTOLSÓ PERCEIBEN A kisvárosban lassan már gyérült a járműforgalom. Az ellenőrzésre vezényelt Kurucz János r. őrvezető órájára pillantott — néhány perc és húsz óra. Lejár a szolgálat, mehet haza a családhoz. Még egyszer végignézett a Jókai utcán. Az italbolt előtt éppen akkor kapaszkodott kerékpárjára egy ittas ember és a kivilágítatlan járművel — nagy cikcakkokat írva — megindult lefelé. — Ejnye, a nem jaját! — elégedetlenkedett az őrvezető. Úgyis sok a baleset Kiskunhalason — így hát motorkerékpárral utána ment a kerékpárosnak. — Kérem, ön szabálysértést követ el — mondta a megállított kerékpárosnak, aki a lába közé fogott kerékpárvázba kapaszkodott. — Szálljon le és tolja maga mellett! Az bizony már nem értett a szép szóból. Vitába szállt a rendőrrel, és azt is kijelentette, hogy ő bizony „reggelizni szokott” ilyen embereket. — Kérem a személyi igazolványát! — lépett fel erélyesebben az őrvezető. — Nincs nálam. — Akkor hívjon olyan személyt, aki személyadatait hitelt érdemlően igazolni tudja. Kramer Mihály helyi lakos ment oda, s mondta, ő ismeri az illetőt, tudja a nevét. A járőr felszólította a szabálysértőt a nevének bemondására. Ezt újabb vita követte, majd dr. Hakapai Györgynek mondta magát. — Nem így hívnak! — szólt rá Kramer. — Miért nem mondod meg, hogy Tusori Károly vagy? — Nézze Tusori, a történtek után előállítom magát az őrsre! — Engem? — vágott az a rendőr szavába. — Soha! Az erőszakos kézrátétel azonban jobb belátásra bírta a legénykedőt. BICSKÁVAL ÉS KŐVEL... — Induljon előttem és tolja a kerékpárját. Néhány lépés után Tusori felpattant a kerékpárra és otthagyta a rendőrt. Megkezdődött a hajsza. Az ittas ember szinte megveszett. A gyéren kivilágított utcákban hol a járdán, hol a kövezetlen kocsiúton száguldozott. Csodával határos, hogy nem törte ki a nyakát. A rendőr pedig — hiába volt motorkerékpárral — nem tudta ártalmatlanná tenni, mert ha megelőzte, az megfordult és más irányba hajtott. (Jó lett volna levétetni a láncot!) Végül a Bajza utca és Vörösmarty utca sarkán mégis útját állta. Tusori ekkor eldobta a kerékpárt, bicskát rántott és a közeledő rendőr felé ment. Az őrvezető gumibottal védte ki a támadást. — Figyelmeztetem, hogy dobja el a kést és hagyja abba a támadást, mert fegyvert használok! — gombolta ki a pisztolytáskát. De az hátraugrott, felkapott egy féltéglát és a rendőrhöz vágta. Még szerencse, hogy sikerült félrefordítania a fejét, így csak a bukósisak hátulján csattant a ké ,be is horpasztotta. A támadó a riasztólövés után sem tért észhez. Az utcában lakó és hazafelé igyekvő két nő kövé meredve nézte a megvadult embert, aki még ezután is nekirontott a rendőrnek. Az ismételt figyelmeztetést a lábra célzott lövés követte , és a lövedék Tusori bal combjának lágy részébe fúródott. Ekkor mintha kijózanodott volna, megállt, becsukta és zsebre tette kését. Meg sem moccant, míg a mentők el nem szállították. A FEGYVERHASZNÁLAT JOGOS VOLT A helyszínre kiszállt bizottság, majd később a vizsgálat is megállapította a fegyverhasználat jogosságát, így indokolta ezt többek között a Szegedi Katonai „Ez alkalommal a bukósisak a rohamsisak szerepét töltötte be” — magyarázza a fiatal rendőr (Fotó: Beke Béla) Ügyészség is a határozatában, amellyel a nyomozást megszüntette: „...Az 1963. évi 22. tvr. 3. §-ának f) pontja alapján a rendőr jogosan használta fegyverét a saját élete, testi épsége ellen intézett támadás, illetőleg az ilyen támadással közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására ... Kurucz r. őrvezető eleget tett a tvr. 5. § a) és e) pontjában meghatározott megelőző intézkedéseknek is . . .” Kurucz János r. őrvezető — a kiskunhalasi rendőrőrs beosztottja — most az alapfokú iskolára készül, hogy rendőri ismereteit tovább gyarapítsa. Támadója pedig a rabkórházban várja, hogy az ellene indított bűnvádi eljárás befejeződjön. Sz. F. Kurucz r. őrvezető, amikor megtámadták, bátran nyúlt a fegyveréhez