Magyar Rendőr, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-13 / 28. szám

kerékpáros lámpája is égett, mert hátranéztem, amikor kö­zeledett. Azt hittem, hogy ki­kerül majd. Nem is tudom, hogyan történhetett. A többit már nem volt ne­héz formába, jegyzőkönyvbe öltöztetni. A vizsgálat során megállapították, hogy Krizsán saját figyelmetlenségével idéz­te elő halálát. Az orvosi véle­mény szerint akkor is meg­halt volna, ha nyomban kór­házba szállítják. A cserbenhagyás bűntette természetesen így is fennállt, s a tettest fel kellett deríteni. Ez sikerült is, csakúgy, mint a többi háromé, amely az első félévben történt. Ez a körül­mény a Bács-Kiskun megyeiek jó munkáját dicséri. Szilvási Ferenc Hatházi az iratismertetés­kor maga is megdöbbent a fényképek láttán (Fotó: Túri Pál és Beke Béla) . Kérem, a kisiparos 105 forintot számlázott darabonként Ezt az ösz­­szeget a zalaegerszegi gyár utalta át neki... Minden szabályosan tör­tént. A vizsgálótiszt egy fü­zetet vesz elő — egysze­rű, kékfedelű füzetet. Somlai meglepődve dőlt előre mint aki hinni sem akar a szemének, és kö­zelebbről szeretne meg­bizonyosodni arról, amit néhány perccel ezelőtt maga sem hitt. — Ismeri ön ezt a kék füzetet? — Igen — válaszolja lehangoltan. — Milyen célt szolgál­nak a bejegyzett adatok? — Magánelszámolást... — A kisiparost önök vagy pedig a Zalaegersze­gi Cserépkályhagyár fi­zette? Válaszoljon, ké­rem! Somlai a kezét tördeli, izgatottan dörzsöli hom­lokát és kényszeredetten válaszol: — Belátom, kár a ta­gadás ... A kisiparos a részére kiutalt 105 forint­ból minden darab nikke­­lezett kályhaajtó után A vizsgálat hetek óta tart. Időközben a szak­szerű és gyors házkuta­tás, a bűnjel-bizonylatok lefoglalása, a tanúk, a terhelt társak kihallgatása, a szembesítések és a szakértői vélemény meg­állapítása révén nagysza­bású, körmönfont bűncse­lekmény szálai bontakoz­nak ki. Váczy és Somlai 1963-ban tértek a bűn útjára — és megrésze­gedtek a kezdeti sikerek­től. Úgy gondolták — és nem ők az egyetlenek —, hogy a bűnüldöző ható­ságok nem jönnek rá a társadalmi tulajdon fosz­togatására. Előszeretettel számoltak a saját zsebük­re, de végül is jól elszá­molták magukat. íme rövid kis szemle az összeharácsolt javak­ról: A három előzetes letar­tóztatott mindegyikének Nyugatról származó gép­kocsija van.­­ A kiren­deltség vezetője Balaton­füredben ,hatszemélyes vi­torlás hajóval is rendel­kezik. A hajó a gépko­csikkal együtt zár alá vé­telre került. De vajon miféle károk keletkeztek és­­hogyan? A kirendeltség vezetői a jó darabokat hamis selejte­zéssel töröttnek tüntették fel. Az évekig sikkasztott cseré­pkályha-tartozékok­­ban (csempe, samott-tégla stb.) keletkező hiányt „el­tüntették”, s ezt a zala­egerszegi gyár — ellen­őrzés hiánya miatt — el­fogadta. A jóhiszemű megrendelők százai ju­tottak cserépkályhához (darabonként 2—3000 fo­rintos áron), a bűnösök pedig megfelezték a hasz­not. A kisiparos bevoná­sából, illetve a kályha­ajtók nikkelezéséből csa­lás útján származó ha­szon továb gyarapította a harácsolok jövedelmét. A négy év alatt elkövetett visszaélések összege a vizsgálat első heteiben mintegy 400 000 forint ér­tékben bizonyítható. Lovas A „Jómadár” elneve­zésű hatszemélyes vi­torláshajót is bűnügyi zár alá vették (Fotó: Tóth László és Ruttkay Pál) 35 forintot juttatott ne­kem és Váczynak ... * * » AZ ÚRVEZETŐ példás intézkedése Még másfél éve sincs, hogy a fiatal őrvezető magára öltötte a rend­őrség egyenruháját, de máris úgy mozog az ut­cán, mintha több évi szolgálat, rendőriskola és sok-sok tapasztalat len­ne mögötte. „Intézkedé­sei határozottak, követ­kezetesek és szaksze­rűek” — jellemzik pa­rancsnokai. Pedig a szol­gálat ellátásához szük­séges ismeretek meg­szerzéséhez eddig csak az egyhónapos előkészítő tanfolyamon és magán­­szorgalomból volt lehe­tősége. A közelmúltban is ma­gabiztosan nyúlt szolgá­lati pisztolyához , ami­kor arra szükség volt. A SZOLGÁLAT UTOLSÓ PERCEIBEN A kisvárosban lassan már gyérült a járműfor­galom. Az ellenőrzésre vezényelt Kurucz János r. őrvezető órájára pil­lantott — néhány perc és húsz óra. Lejár a szolgálat, mehet haza a családhoz. Még egyszer végigné­zett a Jókai utcán. Az italbolt előtt éppen ak­kor kapaszkodott kerék­párjára egy ittas ember és a kivilágítatlan jár­művel — nagy cikcakko­kat írva — megindult lefelé. — Ejnye, a nem jaját! — elégedetlenkedett az őrvezető. Úgyis sok a baleset Kiskunhalason — így hát motorkerékpárral utána ment a kerékpá­rosnak.­­ — Kérem, ön szabály­­­sértést követ el — mond­ta a megállított kerék­párosnak, aki a lába kö­zé fogott kerékpárvázba kapaszkodott. — Száll­jon le és tolja maga mellett! Az bizony már nem értett a szép szóból. Vi­tába szállt a rendőrrel, és azt is kijelentette, hogy ő bizony „reggeliz­ni szokott” ilyen embe­reket. — Kérem a személyi igazolványát! — lépett fel erélyesebben az őrve­zető. — Nincs nálam. — Akkor hívjon olyan személyt, aki személy­adatait hitelt ér­demlően igazolni tudja. Kramer Mihály helyi lakos ment oda, s mond­ta, ő ismeri az illetőt, tudja a nevét. A járőr felszólította a szabály­­sértőt a nevének bemon­dására. Ezt újabb vita követte, majd dr. Haka­­pai Györgynek mondta magát. — Nem így hívnak! — szólt rá Kramer. — Miért nem mondod meg, hogy Tusori Károly vagy? — Nézze Tusori, a tör­téntek után előállítom magát az őrsre! — Engem? — vágott az a rendőr szavába. — Soha! Az erőszakos kézráté­­tel azonban jobb belá­tásra bírta a legényke­­dőt. BICSKÁVAL ÉS KŐVEL... — Induljon előttem és tolja a kerékpárját. Néhány lépés után Tu­sori felpattant a kerék­párra és otthagyta a rendőrt. Megkezdődött a hajsza. Az ittas ember szinte megveszett. A gyéren kivilágított ut­cákban hol a járdán, hol a kövezetlen kocsiúton száguldozott. Csodával határos, hogy nem törte ki a nyakát. A rendőr pedig — hiába volt mo­torkerékpárral — nem tudta ártalmatlanná ten­ni, mert ha megelőzte, az megfordult és más irányba hajtott. (Jó lett volna levétetni a lán­cot!) Végül a Bajza utca és Vörösmarty utca sarkán mégis útját állta. Tusori ekkor eldobta a kerék­párt, bicskát rántott és a közeledő rendőr felé ment. Az őrvezető gumi­bottal védte ki a táma­dást. — Figyelmeztetem, hogy dobja el a kést és hagyja abba a támadást, mert fegyvert használok! — gombolta ki a pisz­tolytáskát. De az hátra­­ugrott, felkapott egy fél­téglát és a rendőrhöz vágta. Még szerencse, hogy sikerült félrefordí­tania a fejét, így csak a bukósisak hátulján csat­tant a ké ,­be is hor­­pasztotta. A támadó a riasztólö­vés után sem tért észhez. Az utcában lakó és ha­zafelé igyekvő két nő kövé meredve nézte a megvadult embert, aki még ezután is nekiron­tott a rendőrnek. Az is­mételt figyelmeztetést a lábra célzott lövés kö­vette , és a lövedék Tusori bal combjának lágy részébe fúródott. Ekkor mintha kijóza­nodott volna, megállt, becsukta és zsebre tette kését. Meg sem moccant, míg a mentők el nem szállították. A FEGYVERHASZNÁLAT JOGOS VOLT A helyszínre kiszállt bizottság, majd később a vizsgálat is megállapí­totta a fegyverhasználat jogosságát, így indokol­ta ezt többek között­­ a Szegedi Katonai „Ez alkalommal a bukósisak a rohamsi­sak szerepét töltötte be” — magyarázza a fiatal rendőr (Fotó: Beke Béla) Ügyészség is a határoza­tában, amellyel a nyo­mozást megszüntette: „...Az 1963. évi 22. tvr. 3. §-ának f) pontja alapján a rendőr jogosan használta fegyverét a saját élete, testi épsége ellen intézett támadás, illetőleg az ilyen táma­dással közvetlenül fe­nyegető magatartás el­hárítására ... Kurucz r. őrvezető eleget tett a tvr. 5. § a) és e) pontjá­ban meghatározott meg­előző intézkedéseknek is . . .” Kurucz János r. őrve­zető — a kiskunhalasi rendőrőrs beosztottja — most az alapfokú isko­lára készül, hogy rend­őri ismereteit tovább gyarapítsa. Támadója pedig a rabkórházban várja, hogy az ellene in­dított bűnvádi eljárás befejeződjön. Sz. F. Kurucz r. őrvezető, amikor megtámadták, bátran nyúlt a fegy­veréhez

Next