Magyar Rendőr, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-06 / 14. szám

IFJÚGÁRDISTÁK SEGÍTSÉGE A IX. kerületi Rendőrkapitányság és a BRFK közlekedésrendészet KISZ- alapszerve vezetőinek elhatározásából született az a kezdeményezés, hogy a kerület ifjúgárdistáit bevonják a közlekedési rend fenntartásába. Március 7-én a BRFK közlekedésrendészetén rövid ünnepséggel kezdődött az első közös szolgálat a MÁV Ferencvárosi csomópont ifjúgárda-szakaszának tagjaival. Megnyitójában Szénási Ottó főhadnagy, a közlekedésrendészet párt­­bizottsága által megbízott KISZ-összekötő annak a reményének adott kifejezést, hogy a közlekedési feladatok ellátásában rendkívül hasznos lehet az a társa­dalmi segítség, amelyet az Ifjú Gárda tagjai nyújtanak majd. Megállapodás történt Balogh Sándor, a MÁV Ferencvárosi csomópont KISZ-bizottságának titkára és az érintett rendőrségi KISZ-vezetők között, hogy az ifjúgárdisták közlekedést segítő munkájához, illetőleg az ezzel kapcsolatos kiképzésükhöz messzemenő segítséget nyújtanak. A fiatalok körében igyekez­nek kialakítani a közlekedési problémák iránti érdeklődést és segíteni akarást. Vannak olyanok közöttük — állapították meg —, akik már évekkel ezelőtt is segítettek a közlekedési rendőröknek, de akkoriban még csak mint a köz­lekedési úttörőőrsök tagjai. Ott kedvelték meg ezt a munkát, amelyet most tovább kívánnak folytatni. Az első közös szolgálat alkalmából emléklapot adtak át a megjelenteknek. A közös szolgálat során igen sok élményben volt részük a fiataloknak. Aktívan segítették a forgalmas gyalogosátkelőhelyeken általában a gyalogo­sok — különösen a rászoruló öregek, gyermekek — biztonságos áthaladását. De közreműködtek a radarral végzett gyorshajtás ellenőrzésében is. Elmondták, hogy a szolgálat során egyrészt megismerték a közlekedési problémáknak azt az oldalát, amelyre eddig — mint gyalogosok vagy utasok — fel sem figyeltek, másrészt még jobban megbecsülik a rendőröknek a közle­kedési fegyelem megszilárdítására, a szabálysértések megelőzésére és meg­szüntetésére tett erőfeszítéseit. A tapasztalatok alapján a jövőben is szívesen vállalnak részt a közlekedési rend biztosításában. Festő János rendőr főhadnagy Sebes­ség­ellenőrzés — radar­ral (Fotó: Kristóf László) Intéz­kedés — élénk eszme­cserével JURA KÖZTETEK LESZEK...” „... Vitéz Kálmán önkéntes rendőr­­csoportvezetőt többször is megláto­gattam a csornai kórházban. Az első látogatásnál a súlyos sérült még igen gyenge volt, és az orvos csupán egy­két percet engedélyezett a beszélge­tésre. Ezt a kevés időt használta fel a sebesült arra, hogy tudtomra adja: nagyon sokat köszönhet annak, hogy az önkéntes rendőri továbbképzés so­rán többször is gyakorolták az ön­védelmi fogásokat, mert csakis ez mentette meg a felesége és az ő éle­tét, amikor a kés megvillant a szeme előtt” — írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében Várhalmi Péter fő­törzsőrmester, bősárkányi körzeti megbízott. A támadást megelőző események a bősárkányi italboltban zajlottak le még napokkal előbb. Itt mulatozott ugyanis Szűcs Péter, a falu határán túl is hírhedt, büntetett előéletű „ne­hézfiú”. Ha ivott, nem lehetett bírni vele, így hát ezúttal sem mert neki szólni senki. Azaz mégis akadt egy ember, aki eléje állt és felszólította botrányos viselkedésének abbahagyá­sára. Az illető nem volt más, mint Vitéz Kálmán önkéntesrendőr-cso­­portvezető. Mintha Dávid állna szemben Gó­liáttal, úgy néztek farkasszemet egy­mással. Vitéz Kálmán ugyanis 59 esztendős, vékony, alacsony­­ember, Szűcs Péter pedig 21 éves, bivalyerős fiatalember, aki eddig nemigen kop­tatta el az erejét munkával — a ve­rekedésben viszont annál inkább ki­élte magát. Most is ráüvöltött az előtte álló idős emberre: — Ki a rendőr itt? Csak nem ma­ga!? — fricskázott Vitéz felé a csapszéki verekedő. — Eltalálta! önkéntes rendőr va­gyok, ezért jogom van figyelmeztet­ni! — hangzott a higgadt válasz. A határozott fellépés másokat is felbátorított, így hát a nagyhangú „nehézfiú” kénytelen volt távozni az ivóból. A körzeti megbízott éppen jelen­téstételre Csornára utazott, amikor Szűcs Péter egy 38 cm hosszú kony­hakéssel megtámadta Vitéz Kálmánt és feleségét a lakásán. A cselekmény pillanatok alatt játszódott le. — Most aztán megfizetek maguk­nak a feljelentésekért! — sziszegte a bosszúálló és mellbeszúrta az idős embert. Egy másik szúrás Vitézné felé irá­nyult, de az éles penge kissé lecsú­szott, úgy, hogy „csak” a fejbőrt sér­tette fel. De ez a „csak” azért követ­kezhetett be, mivel a vérző önkén­tes rendőrnek volt még ereje egy gyors fogás alkalmazására, így hul­lott ki a kés a támadó kezéből. Még egy ügyes fogás, és a meglepett Szűcs már a földön fetrengett. — Mindössze arra emlékszem, hogy a kezem ügyében levő piszka­vassal is a támadó felé sújtottam, majd a vasalózsinórral megkötöztem — emlékezik az önkéntes rendőr, aki csak órákkal később tért magához a kórházi ágyon. — Az utolsó pillanatban érkeztem, miután Vitéz néni, vérezve bár, de átszaladt hozzánk segítségért — fe­jezi be a történtek felidézését a szomszéd, Németh Károly önkéntes tűzoltó, aki akkor lépett közbe, ami­kor Vitéz Kálmán már elvesztette az eszméletét. A kórházi ágynál és a most már lábadozó önkéntesrendőr-csoportve­­zető otthonában egymásnak adták és adják a kilincset a falubeliek. Fi­gyelmességükkel halmozzák el azt az embert, aki — mint hangoztatták — „őértük is verekedett”! Az idős harcost, aki a Közbizton­sági Érem arany fokozatával, a Ki­váló Határőr kitüntetéssel és a 10 éves önkéntes Rendőri Szolgálatért jelvénnyel rendelkezik, a Csornai Városi és Járási Rendőrkapitányság vezetője bátor magatartásáért pénz­jutalomban részesítette. A csoportjának most azt üzeni: — Hamarosan felerősödöm, és új­ra köztetek leszek... Rozs Mihály Vitéz néni Várhalmi Péter főtörzsőrmester­nek felidézi a nehéz perceket Vitéz Kálmán önkén­­tesrendőr-csoportve­­zető és felesége a ki­tüntetéseket szemlélik (Fotó: Gáli Ferenc)

Next