Magyar Rendőr, 1976. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-22 / 29. szám
SZABÓ LÁSZLÓ nyomozó emlékezik Szép kis család (4.) Megszólal: dr. Dobos János rendőr alezredes, Budapest Varga igazat mondott. A helyszíniszemle-jegyzőkönyvben szerepelt, hogy a tettesek egyike valószínűleg megvágta az ütőerét, annyi volt a kifröcskölődött vér. De Varga egyben el is szólta magát. Azt mondta, ez akkor történt, amikor betörték az ablaküveget. Többes számban beszélt. Persze, hogy rácsaptunk: — És kik voltak még ott? — Én Csak magamról beszélek! ■ — Nagy kár! Mert ezzel a felelőssége is nő. Lehet, hogy maga volt a vezér? Varga ettől nagyon megijedt. Tudta, mennyivel több jár a vezéralaknak, a szellemi irányítónak. — Na jó, megmondom. A sógorom volt még ott. Kovács. Meg Sárközi Antal. De azt nem tudom, merre van most. — És mi történt a plébánia után? — Ők ketten átmentek a postára és azt megcsinálták. — Másutt nem volt a sógorával, csak Csávolyban ? — Csak. Erre a nagyesküt leteszem. Ellenem semmiféle bizonyítékot nem fognak találni, hogy másutt is lettem volna. Ezt most megmondom. — Nem is tud a többiekről? — Hallottam egyet és mást, de konkrétan egyikről sem tudok. Sokkal fontosabb volt a számunkra az ismeretlen kiléte. Egy hirtelen fordulattal rákérdeztünk, miután már jól kifaggattuk a csávolyi kettős betörés részleteiről. Ami — mellesleg — már a második fontos vallomása volt Kovács ellen. És ebben az esetben kifejezett bizonyíték is Kovács csávolyi postabetörésére. — Kovácsnak van egy haverja. Egy szőke srác. Motorral szokott odamenni, az nem volt ott? — Az nem. Itt nem volt... — Miért, máshol volt? — Azt nem tudom. De nagyon sokat susmutoltak. Szerintem az én sógorom rossz baja ez a szőke hapsi, Kocsis. — Honnan tudja a nevét? — Mert egyszer Baján, a rendőrség fogdájában találkoztam vele, csalásért volt benn. — Amikor a sógorához jött ez a Kocsis... Hogy is hívják? — Azt hiszem József ... — ... József, akkor sokáig maradt ott? — Nem maradt ott sokáig, csak egy kicsit, azután mind a ketten el is mentek Kocsis motorján. Mindig így volt. — Mikor került össze ezzel a Kocsissal a bajai fogdában? — Nemrégen, 1965 októberében ... Gyorsan meg tudtuk állapítani, hogy Kocsis Józsefet 1965. szeptember 29-én tartóztatták le csalás miatt. Kölcsönkért egy gépkocsit, amit eladásra hirdettek. Ezt — mint mondta — ki akarta próbálni, meg akart győződni üzemképességéről, állapotáról. Idáig rendben is lett volna a dolog, de az autót, mint saját tulajdonát 35 ezer forintért továbbadta. Kocsis Józsefről megállapítottuk továbbá, hogy érettségizett és munkahelyén csoportvezetőként foglalkoztatják. Büntetve — az autóügy előtt — nem volt, sőt rendőri eljárás sem indult még ellene. Úgy tűnt, ebben a Kocsisban sok az üzletelő hajlam, ami nehezen illeszthető össze a postákat feltörő cigánybűnözőkkel. Ráadásul érettségizett, Kovács és Sárközi viszont primitív. Nem értettük, mi hozhatta őket öszsze. A bűnözés? Igen ám, de Kocsis, ez a szőke férfi hogyan került a cigánybűnözők közé? Pontosabban azok hogyan vették a soraikba? Olyan óvatos, a cigánybűnözés szinte minden hagyományát megtartó bűnöző, mint Kovács vagy Sárközi, miért adná fel egyik pillanatról a másikra az általános szokást, amit úgy tartanak, mint a vérszerződést? Ez a közösködés sehogy sem fért a képbe. Elkészítettük Kocsis fényképét és bemutattuk a postabetörések környékén. Többen felismerték. Adva volt tehát a további lépés, hogy megismerkedjünk még közelebbről Kocsis Józseffel. Miután már volt letartóztatásban és ujjlenyomatot vettek tőle, elvégeztünk egy rutinfeladatot, vagyis elemzésre beküldtük a központi laboratóriumba, ahol a szakértők megint csak elvégezték rajta rutinfeladataikat. Igen, rutinból tettük, hiszen Kocsis József semmiféle rendőri nyilvántartásban nem szerepelt, még olyan eljárás sem indult ellene, amit esetleg megszüntettek bűncselekmény hiányában. Természetesen nem ez volt az egyetlen rutinmunkánk, amikor — hogy úgy mondjam — körbejártuk Kocsis személyét. S hogy milyen jelentősége van még a rutinmunkának is, mennyire nem szabad csak a papírokra, a kimutatásokra hagyatkozni, azt ez az eset különösen igazolja. Az ujjlenyomat rutinvizsgálata meglepő eredményre vezetett. A központi ujjlenyomat-nyilvántartásban a szakértők előszedték Kocsis korábbi ujjlenyomatait. De akkor még nem így hívták. Valódi neve Kolompár József. Mint fiatalkorút a kecskeméti bíróság lopásért 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Hohó... Nézzük csak tovább ... Még egy ujjlenyomat került elő, ami valójában az övé volt, de ott is más néven szerepelt. Katonai szolgálatát ugyanis Kocsis Kolompár már Lendvai József néven töltötte. Időközben bevonult katonának az öccse is, méghozzá ugyanahhoz az alakulathoz. Az öccsét Lendvai Rudolfnak hívták. Együtt szöktek meg a hadseregből, majd egy idős asszonyt kiraboltak. Lendvai Rudolfot nyolc évre, Lendvai Józsefet — vagyis a mi szereplőnket — hét évre ítélték. Kocsis-Kolompár-Lendvai József hat évet töltött a börtönben, s ezt követően feltételesen szabadult... Ekkor meg — felületesség, aho Kolompár József néven állították ki a személyi igazolványát, és így is kapta meg. Aztán 1960-ban magyarosította a nevét, Kocsisra. Ezt szabályosan tette, csakhogy egy adminisztrációs hiba történt megint, a névváltoztatást nem vezették át büntetőlapjára, és így állt elő az a lehetetlen helyzet, hogy 1965 őszén, az autóügyben mint büntetlen előéletű került a rendőrségre. Most már tehát tudtuk, kit rejtett oly sokáig az ismeretlenség homálya, ki a titokzatos harmadik, a szőke. Néhány további rutinellenőrzés újabb érdekes mozzanatot hozott a felszínre, amit a névből már sejtettünk is. Vagyis, hogy Kolompár-Lendvai-Kocsis tulajdonképpen cigány származású. A családja Szolnok megyében él, méghozzá a lehető legrégibb cigányszokások és tradíciók szerint, tisztességesen, bár nagyon zárt életformában. Vándorlással jutottak el a Duna—Tisza közéről a Tiszántúlra. Szőke cigányok. Ilyenek is vannak, igaz nem sokan, vándorúton levők is és Szegeden, Baján letelepedettek is. Barna a szemük, egészen világos a bőrük és szőkék. Tehát külsőben némiképp különböznek a cigányok többségétől. Kocsis hamar észrevette, hogy külsejéből nem tudnak a származására következtetni, s ez fontos mozzanat lett abban az elhatározásában, hogy bűnöző lesz. Látszólag szakított környezetével, nem cigány nőt vett feleségül, és legközelebbi rokonaival is csak igen titokban tartott kapcsolatot. Környezetében a munkahelyén, sőt sokáig még a felesége sem tudott cigány származásáról és arról, hogy jól beszéli a cigány nyelvet. Amiről egyébként úgy győződtünk meg, hogy a letartóztatott Vargát és az ugyancsak letartóztatott Kocsist a folyosón egymás mellett elvezettük. Egy rövid, halk tőmondat cigányul elég volt ahhoz, hogy tudjuk, Kocsis beszél cigányul. Erre azért volt szükség, hogy a későbbiekben, ha összehozzuk szembesítésre Kováccsal, nehogy cigányul szót tudjanak váltani. Tehát mindenképpen legyen a helyiségben valaki, aki érti a cigány nyelvet. Jó néhány nyomozónk pompásan beszélt cigányul, nem volt nehéz dolgunk ezt kivédeni. Érdeklődtünk Kocsis munkahelyén. Jó fellépésű, dicsekvő embernek ismerték. Azt még nem tudtuk megállapítani, hogy valóban van-e érettségije vagy sem, de amikor hallottuk, azzal kérkedett, hogy elvégezte a Vörös Akadémiát, kétségbe vontuk középiskolai végzettségét is. De erről már csak a papírok birtokában tudtunk meggyőződni. A munkahelyén papírok nélkül is elhitték neki, kiemelten bérezték, noha munkatársai észrevették, hogy közel sem ért úgy a szakmájához — ami a technikusi érettségi alapján elvárható lett volna —, mint amilyen megbecsülésben részesül. A Lendvai nevet egy hamis keresztnévvel tudta felvenni, miután testvérét tényleg Lendvainak hívták. Az adatok egyeztetésével más is kiderült, sajnos, utólag. Testvérét, Lendvai Rudolfot 1964-ben többrendbeli betöréses lopás miatt Dunaújvárosban elfogták, és a bíróság 10 évre ítélte el. Ebben az ügyben Kocsis is gyanúba került. De még az ügy vizsgálói sem tudták, hogy Lendvai és Kocsis testvérek. Ez a kettős életet élő bűnöző tehát igen agyafúrtan változtatta a nevét, és rendszeresen félrevezette környezetét, a hatóságokat. Közben a gépkocsival kapcsolatos csalásért elítélték, az egyik börtönben töltötte napjait. Érte mentünk. Az első beszélgetéseken ismerkedtünk. Nem árultuk el, miért szállítottuk át a börtönből a rendőrségre. Csupán azt jeleztük, hogy a csalások körül még nem minden tiszta. És tényleg két olyan újabb csalás áldozatát derítettük fel, akiket Kocsis becsapott, és ezekkel az ügyekkel még nem számolt el a bíróságon. Hihetetlen önfegyelemről, nagy óvatosságról tett tanúbizonyságot. Még akkor is minden szót külön értékelt, amikor általánosságokban beszélgettünk. Válaszai rövidek, kimértek és egyben kérdők voltak. Egy gyakorlatlan kihallgatót rövidesen ő kérdezett volna ki és nem fordítva. Ezért azután már a második kihallgatását előre megterveztük, még a közömbösnek tűnő kérdéseket is meghatározott terv szerint tettük fel. Magabiztos válaszokat kaptunk. Igaz, még nem tudta, hogy előélete tisztázott, s mi tudjuk, hogy szó sincs valami megtévedt dolgozó emberről, hanem egy visszaeső bűnöző ül előttünk. (Folytatjuk.) Mtv A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1976. június 3-án tárgyalta Betzkei András belügyminiszter elvtárs előterjesztése alapján a közrend és a közbiztonság helyzetét. A folyóirat teljes terjedelmében ismerteti a tanácskozás anyagát. A belügyminiszter elvtárs hangsúlyozta: hazánkban a közrend és a közbiztonság szilárd, további fenntartása érdekében azonban fokozott figyelemmel kell kísérni a bűnözés alakulását, és ehhez mérten biztosítani az eredményes és minden szinten összehangolt bűnüldöző tevékenységet. A népgazdaság gyors fejlődése, a termelés koncentrációja, a nagy értékű és korszerű berendezések alkalmazása, valamint a műanyagok használatának terjedése megköveteli a tűzvédelem fokozott korszerűsítését is. Az Interjú rovatban Horváth Sándor tűzoltó ezredes, a BM TOP országos parancsnokhelyettese válaszol az ágazati tűzvédelemmel, az eddig elért eredményekkel, és a még megoldásra váró problémákkal kapcsolatos kérdésekre. A kriminalisztikai témák közül igen figyelemre méltó dr. Dobos János júliusi számából rendőr alezredes A nyomozási holtpont értelmezése és feloldása címmel megjelent tanulmánya. Az ismeretlen tettesű bűnügyek felderítésének, illetve egy-egy személy bűnössége bizonyításának egyaránt lehetnek olyan problémái, amelyek a felderítést vagy a bizonyítást veszélyeztetik. Ezt a helyzetet a nyomozói szóhasználat holtpontnak nevezi. A szerző az ezt előidéző okokkal és körülményekkel foglalkozik, és javaslatot tesz feloldásuk lehetőségeire. A Tudományos élet rovatban dr. Wiener A. Imre számol be a Magyar Jogász Szövetség és a Budapesti Ügyvédi Kamara 1976 áprilisában rendezett vitaüléséről, ahol védők, ügyészek és vizsgálótisztek részvételével tárgyalták meg a védelemhez való jog gyakorlatban történő érvényesülésének problémáit. Több cikk foglalkozik kriminológiai kérdésekkel, így dr. Pusztai László Kriminálgeográfia című tanulmánya, a Külföldi tapasztalatok rovatban A tudományos-technikai forradalom hatása a kriminológiai előrejelzésre című írás és az előző számban megjelent, a cigánybűnözésről szóló tanulmányhoz dr. Ferencz Zoltán hozzászólása A közterületek közrendje és közbiztonsága megszilárdításának egyik alapvető tényezője a járőrszolgálat megfelelő szervezése. Dr. Virág Ferenc rendőr alezredes a kaposvári rendőrkapitányság működési területén meghonosított járőrkörzeti rendszer tapasztalatait ismerteti. Tanulságos, változatos a Bűncselekmények-nyomozások rovat. Kasszabetörések felderítéséről, kisiparos üzérkedésének leleplezéséről, valamint a KONSUMEX-áruk eladásával elkövetett bűncselekmények tapasztalatairól számol be a téma iránt érdeklődőknek. A titkos háború történetéből című sorozatban a II. világháború nagy aktivitással működő ügynökei egyikének kétkulacsos ténykedéséről közöl izgalmas epizódot a folyóirat. A Lapszemle és a Tájékoztató rovatok továbbra is a külföldi szaklapok legújabb érdekességeiből öszszeállított válogatással jelentkeznek. A közlekedési feltevéspályázat 5. számú feltevése megoldásának ismertetésével zárul a júliusi szám. G. L.-né