Magyar Rendőr, 1977. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-31 / 51-52. szám

Zene és gyógyítás A Szerzői Jogvédő Hivatal kimutatása sze­rint Gábor S. Pál melódiái hazánkban a leg­népszerűbbek közé tartoznak. 1974-ben Tokió­ban a Yamaha fesztiválon „Hány éjjel vár­tam" című dala elnyerte a II. díjat, a szerző pedig különdíjat kapott a zsűritől. 1975-ben a hollywoodi világdalfesztiválon 60 000 dal­ból (!) a „Hosszú, forró nyár” nyeri el a „Ho­norable mention” díjat. A Szovjetunióban a legnépszerűbb külföldi szerzők közé tartozik, dalaihoz az orosz szöveget barátja, Robert Rozsgyesztvenszkij írja. Az NSZK-ban Heidi Brüll énekli nagylemezre számait. „Találkozás egy régi szerelemmel”, „Nem lehet boldogsá­got venni”, „Ez az utolsó tánc”, „Kicsi, gyere velem rózsát szedni” — mind sláger lett első hallásra. Nyilván sokakban felmerül a kérdés, miért éppen a Belügyminisztérium lapjában írunk egy zeneszerzőről? Nos, az itthon és külföldön egyaránt népszerű komponista, dr. Gábor­­ Pál rendőrorvos százados a BM Korvin Ottó Kórházban dolgozik pszichiáterként. „A slágerkirály” fehér köpenyben, orvosi szobájában fogad. A táncdalokról csak szűk­szavúan nyilatkozik: — Élethivatásom az orvosi pálya, a zene­szerzés csak hobby. Persze a sikereknek na­gyon örülök, de sohasem gondoltam arra, hogy szakítsak hivatásommal a zene kedvéért. A zene — így a zeneszerzés is — kikapcsolódás számomra, semmi több. Hogy ez mennyire így van, azt kollégáinak és betegeinek véleménye támasztja alá, akik közül mindenki ismeri dr. Gábor S. Pált, a pszichiátert, de csak kevesen Gábor S. Pált, a zeneszerzőt. — Így van ez jól. A beteg gyógyulni jön a Gorkij fasorba! — Mi lehet az oka annak, hogy a Korvin Ottó Kórház idegosztálya állandóan zsúfolt, és sajnos a betegek jó része harminc-negyven év közötti, tehát fiatal?. . A rendőri hivatás már önmagában is je­lentős idegi megterheléssel jár. Gondoljunk csak arra, hogy milyen nagy idegfeszültséget jelent egy-egy bűnügy szálainak kibogozása egy bonyolult helyzetben történő rendőri in­tézkedés, mennyi stresszhatás éri az egyre nö­vekvő forgalomban a közlekedési rendőrt, hogy csak a legáltalánosabb példákat említ­sem. Nos, ha az amúgy is nagy idegi igénybe­vételt jelentő munka helytelen életmóddal, rossz munkahelyi légkörrel és más negatív té­nyezőkkel párosul, nagy a valószínűsége, hogy az illető előbb-utóbb a mi betegünk lesz. — Van-e valami receptje a pszichiáternek a megelőzésre? — Mindenekelőtt száműzzük szolgálati he­lyünkről az intrikát. Hogy ez mennyi veszélyt rejteget magában, azt mi, orvosok tudjuk a legjobban. Aztán a szabad idő valóban szabad idő legyen, s talán szentségtörésnek tűnik, amit mondok, de a szabad időben soha ne dol­gozzunk, ne vigyük haza munkahelyi gond­jainkat. Menjünk színházba, hangversenyre, múzeumba, moziba — az itt szerzett élmé­nyeknek ugyanis nemcsak kulturális, hanem egészségügyi jelentőségük is van. És természe­tesen sokat mozogjunk, kiránduljunk és spor­toljunk. Ez utóbbit már nemcsak a pszichiáter, ha­nem a sportorvos is mondja, mert dr. Gábor S. Pál orvosi diplomájának megszerzése után elvégezte a Testnevelési Főiskolát is. Szeret­ném faggatni készülő új nagylemezéről, de ő újra a hivatásáról beszél: — Korszerű szemléletű neurózisosztályon dolgozom, kollégáim is az új gyógyítási mód­szereket részesítik előnyben. Azon munkál­kodunk, hogy minél jobban megismerjük az emberi lélek rejtelmeit, kutatjuk azokat a le­hetőségeket, amelyekkel még jobb eredmé­nyeket érhetünk el a gyógyításban. VEZDA A legfontosabb: megnyerni a betegek bizalmát (Fotó: Jentetics László) Gábor S. Pál és szövegírója Szenes Iván A TÖMEGSPORT HAVAS OLDALA Kellemesen furcsa, sur­­rogó-sercegő hangot ad a sikló léc, s ha gyakorlott síző lábán van, a látvány sem mindennapi. Aki síelt már frissen esett porhóban, akit megcsapott már a hir­telen elébe táruló fehér mélység hideg szele, az — legalábbis így tartják — soha nem mond le erről a sportról. A dologban lehet valami, a Belügyminisztérium tár­sadalmi és sportbizottsága síszakcsoportjának léte és rövid múltja mindenféle­képpen erősíti ezt a megál­lapítást. 1975. decemberé­ben az alakuló gyűlésükön 16-an voltak, ma 46 lelkes tagja van a szakcsoport­nak, és még húszan szíve­sen belépnének, ha kapná­nak felszerelést. Ha az igé­nyelt anyagi támogatást megkapják, ez utóbbiak ott lehetnek majd a hétvégi túrákon, részt vehetnek a közös rendezvényeken. A fejlődés kétségbevon­hatatlan, tömegsportjelleg­ről mégsem lehet beszélni. Hogy miért? A sífelszerelés pénzbe kerül, mintegy más­fél ezer forintot kell kiadni a legszükségesebb eszkö­zökre. (Igaz, a kezdéshez nem kell márkás léc és bot.) És még egy körül­mény okoz gondot: a síe­lésre alkalmas lejtőkhöz el­jutni nem egyszerű és nem is olcsó mulatság. A szakcsoport jelentős támogatást kapott, eddig minden évben tudták bőví­teni kelléktárukat. A ta­gok közül sokan jól tudnak már síelni, ez az őszi ala­pozó edzések hasznát jelzi, és a házilag biztosított gya­korlati oktatást dicséri. Amikor a hegyekben van hó, minden héten autóbusz indul a Szabadság térről Galya-tetőre, Mátraházára vagy Bánkútra. A múlt idényben önköltségi alapon másfél­ hetet töltöttek az Alacsony-Tátrában, ez a lelkesedés és áldozatválla­lás szerintünk egyedülálló a szakcsoportok között. A csoport talán éppen ezért is érdemelne több fi­gyelmet, hiszen a tömeg­sport nem ötven embernél kezdődik. Síelni meg ép­penséggel sokan szeretné­nek. Az idén sem jelent meg felhívás sehol a belé­pésre, mégis sokakat kel­lett elutasítani. A téli hó­napokban nehéz termet ta­lálni sportolásra, de aki­nek módjában­ áll hetente egyszer-kétszer valahol te­remben edzeni, az is szí­vesen felcserélné ezt a le­hetőséget a szabadban, tisz­ta levegőn való testmozgás­ra. Ez persze a fejlődésnek csak egyik oldala — ha mégoly égetően fontos is. A szakcsoportban folyó munka színvonalának eme­lését illetően a vezetőség­nek komoly elképzelései vannak. Országos belügyi járőrverseny rendezésére tettek javaslatot, s talán már a TSB-k elnökeinek kezében is vannak a Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőr-főkapitányság tár­sadalmi és sportbizottsága, a BM tanulmányi és propa­ganda csoportfőnökség sportalosztálya és a központi állomány TSB-je síszakcso­portjának vezetősége által készített versenyfelhívás. A versenyt 1978 januárjában rendeznék Bánkúton, 5 fős csapatok részére. Értékelé­sében nemcsak az 5000 mé­teres pálya megtételének időeredménye számítana, hanem a technikai számok­ban elért pontszámok is aszerint, ki hány léggöm­böt talál el légfegyverrel, és hogy milyen pontosan tud kézigránátot dobni. Ez a tény, bármennyire is természetesnek tűnhet esetleg, nem azt jelenti, hogy a szakcsoportban a minőségi sportra kívánják helyezni a hangsúlyt. En­nek pont az ellenkezőjét szolgálja majd, nevezetesen azt szeretnék lemérni, mennyire fejleszti a min­dennapi szolgálati felada­tok megoldásához nagyon is szükséges állóképességet a társadalmilag szervezett és vezetett sportkörökben végzett rendszeres testmoz­gás. A síjárőrversenyről be­számolunk majd lapunk hasábjain, a színvonalas versengés hasznára válhat és újabb­ híveket szerez­het majd az amatőr sísport­nak. OCSKAY (Fotó: Várhelyi László) A BELÜGYMINISZTÉRIUM KÉPES HETILAPJA Főszerkesztő: dr. TÓTH TIHAMÉR; főszerkesztő-helyettes: dr. KATONA JÓZSEF; olvasószerkesztő: KOMJÁTHI LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: BÍRÓ ÉVA SZERKESZTŐSÉG: 1051 Budapest, Münnich Ferenc utca 28. Kiadja a BM tanulmányi és propaganda csoportfőnöksége. Felelős kiadó: MÁNDI SÁNDOR LEVÉLCÍM: 1363 Budapest, Postafiók 19. POSTAUTALVÁNY: 235-90151-1115. TELEFON: szerkesztőség: 121-710, 313-700; kiadóhivatal: 52-72 mellék (terjesztés) 77.2311­2-51-52 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigazgató 15*6

Next