Magyar Rendőr, 1977. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-31 / 51-52. szám
Zene és gyógyítás A Szerzői Jogvédő Hivatal kimutatása szerint Gábor S. Pál melódiái hazánkban a legnépszerűbbek közé tartoznak. 1974-ben Tokióban a Yamaha fesztiválon „Hány éjjel vártam" című dala elnyerte a II. díjat, a szerző pedig különdíjat kapott a zsűritől. 1975-ben a hollywoodi világdalfesztiválon 60 000 dalból (!) a „Hosszú, forró nyár” nyeri el a „Honorable mention” díjat. A Szovjetunióban a legnépszerűbb külföldi szerzők közé tartozik, dalaihoz az orosz szöveget barátja, Robert Rozsgyesztvenszkij írja. Az NSZK-ban Heidi Brüll énekli nagylemezre számait. „Találkozás egy régi szerelemmel”, „Nem lehet boldogságot venni”, „Ez az utolsó tánc”, „Kicsi, gyere velem rózsát szedni” — mind sláger lett első hallásra. Nyilván sokakban felmerül a kérdés, miért éppen a Belügyminisztérium lapjában írunk egy zeneszerzőről? Nos, az itthon és külföldön egyaránt népszerű komponista, dr. Gábor Pál rendőrorvos százados a BM Korvin Ottó Kórházban dolgozik pszichiáterként. „A slágerkirály” fehér köpenyben, orvosi szobájában fogad. A táncdalokról csak szűkszavúan nyilatkozik: — Élethivatásom az orvosi pálya, a zeneszerzés csak hobby. Persze a sikereknek nagyon örülök, de sohasem gondoltam arra, hogy szakítsak hivatásommal a zene kedvéért. A zene — így a zeneszerzés is — kikapcsolódás számomra, semmi több. Hogy ez mennyire így van, azt kollégáinak és betegeinek véleménye támasztja alá, akik közül mindenki ismeri dr. Gábor S. Pált, a pszichiátert, de csak kevesen Gábor S. Pált, a zeneszerzőt. — Így van ez jól. A beteg gyógyulni jön a Gorkij fasorba! — Mi lehet az oka annak, hogy a Korvin Ottó Kórház idegosztálya állandóan zsúfolt, és sajnos a betegek jó része harminc-negyven év közötti, tehát fiatal?. . A rendőri hivatás már önmagában is jelentős idegi megterheléssel jár. Gondoljunk csak arra, hogy milyen nagy idegfeszültséget jelent egy-egy bűnügy szálainak kibogozása egy bonyolult helyzetben történő rendőri intézkedés, mennyi stresszhatás éri az egyre növekvő forgalomban a közlekedési rendőrt, hogy csak a legáltalánosabb példákat említsem. Nos, ha az amúgy is nagy idegi igénybevételt jelentő munka helytelen életmóddal, rossz munkahelyi légkörrel és más negatív tényezőkkel párosul, nagy a valószínűsége, hogy az illető előbb-utóbb a mi betegünk lesz. — Van-e valami receptje a pszichiáternek a megelőzésre? — Mindenekelőtt száműzzük szolgálati helyünkről az intrikát. Hogy ez mennyi veszélyt rejteget magában, azt mi, orvosok tudjuk a legjobban. Aztán a szabad idő valóban szabad idő legyen, s talán szentségtörésnek tűnik, amit mondok, de a szabad időben soha ne dolgozzunk, ne vigyük haza munkahelyi gondjainkat. Menjünk színházba, hangversenyre, múzeumba, moziba — az itt szerzett élményeknek ugyanis nemcsak kulturális, hanem egészségügyi jelentőségük is van. És természetesen sokat mozogjunk, kiránduljunk és sportoljunk. Ez utóbbit már nemcsak a pszichiáter, hanem a sportorvos is mondja, mert dr. Gábor S. Pál orvosi diplomájának megszerzése után elvégezte a Testnevelési Főiskolát is. Szeretném faggatni készülő új nagylemezéről, de ő újra a hivatásáról beszél: — Korszerű szemléletű neurózisosztályon dolgozom, kollégáim is az új gyógyítási módszereket részesítik előnyben. Azon munkálkodunk, hogy minél jobban megismerjük az emberi lélek rejtelmeit, kutatjuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel még jobb eredményeket érhetünk el a gyógyításban. VEZDA A legfontosabb: megnyerni a betegek bizalmát (Fotó: Jentetics László) Gábor S. Pál és szövegírója Szenes Iván A TÖMEGSPORT HAVAS OLDALA Kellemesen furcsa, surrogó-sercegő hangot ad a sikló léc, s ha gyakorlott síző lábán van, a látvány sem mindennapi. Aki síelt már frissen esett porhóban, akit megcsapott már a hirtelen elébe táruló fehér mélység hideg szele, az — legalábbis így tartják — soha nem mond le erről a sportról. A dologban lehet valami, a Belügyminisztérium társadalmi és sportbizottsága síszakcsoportjának léte és rövid múltja mindenféleképpen erősíti ezt a megállapítást. 1975. decemberében az alakuló gyűlésükön 16-an voltak, ma 46 lelkes tagja van a szakcsoportnak, és még húszan szívesen belépnének, ha kapnának felszerelést. Ha az igényelt anyagi támogatást megkapják, ez utóbbiak ott lehetnek majd a hétvégi túrákon, részt vehetnek a közös rendezvényeken. A fejlődés kétségbevonhatatlan, tömegsportjellegről mégsem lehet beszélni. Hogy miért? A sífelszerelés pénzbe kerül, mintegy másfél ezer forintot kell kiadni a legszükségesebb eszközökre. (Igaz, a kezdéshez nem kell márkás léc és bot.) És még egy körülmény okoz gondot: a síelésre alkalmas lejtőkhöz eljutni nem egyszerű és nem is olcsó mulatság. A szakcsoport jelentős támogatást kapott, eddig minden évben tudták bővíteni kelléktárukat. A tagok közül sokan jól tudnak már síelni, ez az őszi alapozó edzések hasznát jelzi, és a házilag biztosított gyakorlati oktatást dicséri. Amikor a hegyekben van hó, minden héten autóbusz indul a Szabadság térről Galya-tetőre, Mátraházára vagy Bánkútra. A múlt idényben önköltségi alapon másfél hetet töltöttek az Alacsony-Tátrában, ez a lelkesedés és áldozatvállalás szerintünk egyedülálló a szakcsoportok között. A csoport talán éppen ezért is érdemelne több figyelmet, hiszen a tömegsport nem ötven embernél kezdődik. Síelni meg éppenséggel sokan szeretnének. Az idén sem jelent meg felhívás sehol a belépésre, mégis sokakat kellett elutasítani. A téli hónapokban nehéz termet találni sportolásra, de akinek módjában áll hetente egyszer-kétszer valahol teremben edzeni, az is szívesen felcserélné ezt a lehetőséget a szabadban, tiszta levegőn való testmozgásra. Ez persze a fejlődésnek csak egyik oldala — ha mégoly égetően fontos is. A szakcsoportban folyó munka színvonalának emelését illetően a vezetőségnek komoly elképzelései vannak. Országos belügyi járőrverseny rendezésére tettek javaslatot, s talán már a TSB-k elnökeinek kezében is vannak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőr-főkapitányság társadalmi és sportbizottsága, a BM tanulmányi és propaganda csoportfőnökség sportalosztálya és a központi állomány TSB-je síszakcsoportjának vezetősége által készített versenyfelhívás. A versenyt 1978 januárjában rendeznék Bánkúton, 5 fős csapatok részére. Értékelésében nemcsak az 5000 méteres pálya megtételének időeredménye számítana, hanem a technikai számokban elért pontszámok is aszerint, ki hány léggömböt talál el légfegyverrel, és hogy milyen pontosan tud kézigránátot dobni. Ez a tény, bármennyire is természetesnek tűnhet esetleg, nem azt jelenti, hogy a szakcsoportban a minőségi sportra kívánják helyezni a hangsúlyt. Ennek pont az ellenkezőjét szolgálja majd, nevezetesen azt szeretnék lemérni, mennyire fejleszti a mindennapi szolgálati feladatok megoldásához nagyon is szükséges állóképességet a társadalmilag szervezett és vezetett sportkörökben végzett rendszeres testmozgás. A síjárőrversenyről beszámolunk majd lapunk hasábjain, a színvonalas versengés hasznára válhat és újabb híveket szerezhet majd az amatőr sísportnak. OCSKAY (Fotó: Várhelyi László) A BELÜGYMINISZTÉRIUM KÉPES HETILAPJA Főszerkesztő: dr. TÓTH TIHAMÉR; főszerkesztő-helyettes: dr. KATONA JÓZSEF; olvasószerkesztő: KOMJÁTHI LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: BÍRÓ ÉVA SZERKESZTŐSÉG: 1051 Budapest, Münnich Ferenc utca 28. Kiadja a BM tanulmányi és propaganda csoportfőnöksége. Felelős kiadó: MÁNDI SÁNDOR LEVÉLCÍM: 1363 Budapest, Postafiók 19. POSTAUTALVÁNY: 235-90151-1115. TELEFON: szerkesztőség: 121-710, 313-700; kiadóhivatal: 52-72 mellék (terjesztés) 77.23112-51-52 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigazgató 15*6