Magyar Rendőr, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-07 / 1. szám
A INTERJÚJA HARMATI ISTVÁNNAL, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökével A NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁSI MOZGALOMRÓL 1945 szeptemberében csak a nagy világégés ért véget, Ázsia és Afrika sok országában az évek során újra dörögni kezdtek a fegyverek a szabadságukért küzdő népek legjobbjainak kezében. Az ellenség már nem a fasizmus volt, a harc a neokolonialista imperializmus ellen folyt és folyik ma is. Ebben a hősies küzdelemben a felszabadító mozgalmak számíthatnak a haladó erők támogatására. Nemrégiben fejeződött be a Magyar Szolidaritási Bizottság által szervezett őszi szolidaritási hónap. Ebből az alkalomból kértünk interjút Harmati Istvántól, a bizottság elnökétől. — Elnök elvtárs, kérjük, tájékoztassa olvasóinkat, milyen szervezeti felépítésben, hogyan működik a Magyar Szolidaritási Bizottság? — A magyar szolidaritási mozgalom a felszabadulás után kezdődött, amint talpra állt az ország, és a kommunista párt megkezdte legális működését. Körülbelül ez idő tájt kezdődtek a felszabadító mozgalmak, de jelentőségük nem volt a maihoz mérhető. Ezért a szolidaritási mozgalom vezetőinek testülete is csak alkalomszerűen munkálkodó volt, a közvélemény előtt ismert személyiségek, tudósok, politikusok vettek benne részt. Amint a felszabadító mozgalmak kiszélesedtek, mind több és több kérés érkezett, s ekkor már a testület az imént említett felépítésében nem felelt meg a követelményeknek. Társadalmi és tömegszervezetek képviselőiből alakult újjá a bizottság, amelynek 22 mai tagszervezete közül csak a legnagyobbakat említem, mint a szakszervezet, a KISZ, a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács. E szervezetek mögött hatalmas tömegek állnak, így ha valamilyen akciót indítunk meg, el tudunk jutni az ország szinte minden polgárához. A bizottsági ülések közötti időszakban a legnagyobb testületek képviselőiből álló 9 tagú elnökség intézkedik, amely mellett 3 tagú titkárság végzi az operatív irányítást. — Milyen formában nyújtanak segítséget a felszabadító mozgalmaknak? — A Magyar Szolidaritási Bizottság erkölcsi, politikai és anyagi támogatást ad az imperializmus ellen küzdő erőknek. Hadd emlékeztessek azokra az időkre, amikor Nixon, volt amerikai elnök elrendelte a VDK bombázását. Észak-Vietnam népét szörnyű csapások érték, az áldozatok között sok nő és gyermek volt. A legnagyobb nehézséget a gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér hiánya okozta. Kérésükre bizottságunk önkéntes véradásra mozgósított, és 3 hét alatt összegyűlt a szükséges mennyiségű vér. Ez felbecsülhetetlen értékű segítség volt a vietnami népnek. Lehetőségeinkhez mérten meghívjuk Magyarországra a felszabadítási mozgalmak sebesültjeit, és mindent megteszünk azért, hogy egészségüket visszanyerjék. Ha valaki ilyen országban járt, hallhatta: a nép tudatában van, hogy sok-sok ember azért maradt életben, mert magyar orvosok gyógyították. Amikor egy ország felszabadul a gyarmati sorból, nagy szüksége van képzett szakemberekre. Ezért mi a felszabadítási mozgalmak javaslata alapján szakembereket képzünk, akik aztán otthon fontos szerepet töltenek be a gazdasági életben. Megismertetjük őket a magyar nép életével, gyárakba, üzemekbe látogatnak el, s így átfogó képet kapnak a szocializmusról, amelyet népük majd perspektívául választ, s amelynek ők örök propagandistái lesznek. De azt is hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak a felszabadítási mozgalmakat támogatjuk, hanem segítünk akkor is, ha a világ bármely országát súlyos elemi csapások, természeti katasztrófák érik. Milyen kapcsolataik vannak a felszabadító mozgalmakkal, és hogyan működnek együtt a nemzetközi szolidaritási mozgalommal? — Valamennyi felszabadítási mozgalommal kétoldalú kapcsolatot tartunk fenn, ezenkívül létezik egy szervezet, az Afroázsiai Népek Szolidaritási szervezete, amelynek munkájában mi is részt veszünk. Éppen legutóbb, a Bagdadban tartott titkársági ülésen kaptak új státust a szocialista országok szolidaritási szervezetei, az eddigi „meghívott” státust „társult tag” megnevezés váltotta fel. (Erre az a felismerés vezette a 79 szolidaritási mozgalom képviselőit, hogy mivel a szocialista országok adják a legjelentősebb támogatást a felszabadító mozgalmaknak, helyesebb, ha a döntésekbe is beleszólhatnak. Nagyon jelentős változás ez számunkra, mert a nemzetközi szervezet ülésein részt vevő delegációk sok lényeges információt tudnak adni a felszabadító mozgalmak helyzetéről, s így mi is jobban tudjuk tájékoztatni a magyar közvéleményt. Természetesen szorosan együttműködünk a szocialista országok szolidaritási bizottságaival, köztük a legtapasztaltabbal, a Szovjetunió afroázsiai szolidaritási szervezetével. Más méretekben, de azonos elvek szerint végezzük munkánkat. Mi azért választottuk a Magyar Szolidaritási Bizottság nevet, mert ezzel akarjuk kifejezésre juttatni, hogy a világ bármely pontján a felszabadulásukért küzdő erőknek készek vagyunk segítséget nyújtani. A szocialista országok szolidaritási bizottságai évente egyszer konzultatív tanácskozásra ülnek össze. Ezen tájékoztatják egymást eredményeikről, áttekintik mozgalmuk helyzetét, és koordinálják a segítségnyújtást. Igyekszünk kapcsolatot tartani a kapitalista országok hasonló jellegű szervezeteivel, de ez nem könynyű, mert általában külön vannak az egyes mozgalmaknak a szolidaritási szervezetei, így például Olaszországban létezik Angolát megsegítő szolidaritási bizottság, Vietnamot megsegítő szolidaritási bizottság és a többi. — 1977-ben is megrendezték az őszi szolidaritási hónapot. Mennyire volt eredményes ez az akció, s melyek a bizottság célkitűzései az 1978-as esztendőre? — Évről évre megrendezzük az őszi szolidaritási hónapot, mert ez az az időszak, amikor a legtöbb mozgalom megindítja a nagy offenzívát, ekkor van az Afrika-nap, az apartheidellenes nap, az emberi jogok napja, amelyek jelentős rendezvények a szolidaritási mozgalmak számára. A mostani rendezvénysorozat elsősorban politikai-agitációs jellegű volt. Mindenki előtt közismert, hogy a mi szolidaritási bizottságunk is csak azt tudja odaadni, ami összegyűlik a magyar dolgozók által felajánlott forintokból. Tevékenységünk fontos eleme tehát az anyagiak előteremtése, ami csak magas fokú politikai felvilágosító munkával párosítva lehetséges és eredményes. Minden dolgozónak tudnia kell, hogy mire ajánl fel egy bizonyos pénzösszeget. Az utóbbi időben nagyon megerősödtek a felszabadító mozgalmak, főként Afrikában, ahonnan egyre több helyről kérnek tőlünk segítséget. Anyagi tartalékaink megcsappantak, ezért 1978-ban a szolidaritási anyagi alapot feltöltő program kezdődik. Ahol termelés folyik, ott szolidaritási műszakokat szervezünk. Természetesen a nem termelő területen dolgozókat is bevonjuk majd a mozgalomba a különböző társadalmi szervezeteken belül, s ezek keretében egyéni vagy csoportos befizetéseket szervezhetnek, vagy társadalmi munkát végezhetnek, és az ebből származó jövedelmet befizetik majd a szolidaritási alapra. Agitációs tevékenységünkhöz döntő segítséget kapunk a tagszervezetek aktivistáitól, s így az ő közreműködésükkel minden, a felszabadító mozgalmakkal rokonszenvező magyar állampolgárhoz eljuthatunk. Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy a lap hasábjain köszönetemet fejezzem ki a Belügyminisztérium vezetőinek és minden dolgozójának, akik az elmúlt években is jelentősen támogatták a szolidaritás ügyét, és előre megköszönöm az elkövetkezendő időkben adandó segítséget. Amíg a világon valahol elnyomott nép harcol, addig szükség lesz a Belügyminisztérium dolgozóinak a támogatására is. Olvasóink nevében köszönjük az interjút. O. Z. Tokaji gimnazisták tiltakozó gyűlése a neutronbomba gyártása ellen Chilei szolidaritási nagygyűlés Csepelen Ifjúsági szolidaritási fesztivál a BNV-n