Magyar Rendőr, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

LILA-FEHÉREK A SZORÍTÓBAN Kétségtelen, az Újpesti Dózsa SC egyik legeredmé­nyesebb egysége 1980-ban az ökölvívó-szakosztály. Az esztendő legnagyobb sport­­eseményén, a XXII. nyári moszkvai olimpiai játéko­kon elért 4 pontjával je­lentős mértékben járult hozzá, hogy az egyesület a magyar klubok nem hiva­talos országos sportverse­nyében az első helyen vég­zett. Az is tény, hogy Lévai István ökölvívó bronzérme egyben azt jelenti, hogy a magyar nehézsúlyú bok­szolók közül súlycsoportjá­ban ő léphetett először olimpiai dobogóra, sőt azt is, hogy ő az első olimpiai érmese az Újpesti Dózsa ökölvívógárdájának. Megalapozott tehát a ma­gas elismerés: a Magyar Népköztársaság belügymi­nisztere a szakosztály elnö­kének, Tóth Aurélnak a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát nyúj­totta át, a vezető edzőt, Kellner Ferenc századost pedig soron kívül előlépte­tésben részesítette. — E magas elismerést mi úgy értékeljük — mondot­ta Tóth Aurél elnök, egy­ben az Iskolabútor- és Sportszergyár igazgatója —, hogy az mindenekelőtt szakosztályunk eredmé­nyességét, becsületes mun­káját, azaz kollektívánk teljesítményét fémjelzi. Igaz, nemcsak a negatí­vumokért kell vállalnia az ódiumot egy szakosztály vezetésének, osztozik a fá­radságos munkát koronázó siker gyümölcseiben is. Ki­váltképpen akkor, ha úgy tűnik, körültekintően el­határozott és következete­sen megvalósított teendők eredményeiről van szó. Mert igen megnyugtató­nak tarthatja a vezetés, hogy — persze hazai relá­cióban — jónak mondható az utánpótlása; sok tehet­séges 12, 13, 14 éves fiú látogatja az edzéseket. A szakosztály vezetése arra is büszke, hogy talán véglegesen sikerült a múlt lomtárába tenni a fenegye­rekek világát, amelynek is­mert s annyiszor bírált jel­lemzői nélkül sikerült a biztató jelen megteremtése, s további becsületes mun­kával a még reménykeltőbb jövőbe vezető út kimunká­lása. Ehhez igen nagy segít­ségnek vélik, hogy a szak­osztály az idén vette tel­jesen birtokába a minisz­térium, a klub gondosko­dása jóvoltából a minden igényt kielégítő edzőtermet az újpesti sportcsarnokban. Ennek valamennyi be­rendezése, technikai eszkö­ze célszerűen szolgálja fel­készítésüket. E létesítményt a szakosztály szocialista megőrzésre vette át, s a stadion igazgatója vélemé­nye szerint úgy, hogy az ökölvívók magatartása el­len eddig semmi kifogás nem merült fel. E felelősségteljesebb ma­gatartásuk mutatkozik meg még abban is, hogy ma már nem kevés sportoló — jövőjével törődve — tanul állami iskolában, s képezi magát úgy, hogy majd az aktív versenyzést abba­hagyva hasznos tagja le­hessen társadalmunknak. (Miként azok a már köz­­biztonsági szolgálatot tel­jesítő rendőrök, akik hiva­tásuk teljesítésével vívtak ki maguknak tekintélyt, immár nem a szorítóban, hanem a lakosok körében.) A becsületes munkával megalapozott jó légkör — amely egyébként az egész magyar ökölvívásban is va­lami új és kedvező válto­zás irányába mutat — ter­mészetesen megmutatkozik a szorítóban elért sikerek­ben is. A szakosztály túlteljesí­tette az 1980-ra tervezette­ket. Sikerült a junior EB-n harmadik helyezést elérnie, az országos csapatbajnoksá­gon — Lévai, nélkül — a Bp. Honvéd után végeznie. A Honvéd Kupán Lévait csupán másodpercek vá­lasztották el a világraszóló eredménytől, s nagyszerűen állt helyt az olimpián is. Megnyerte a csapat a Steinmetz nemzetközi ver­seny muzeális értékű kupá­ját. — 1981-ben választott funkciónkat napi munkánk­nak tekintve ügyködünk azon, hogy sok örömet sze­rezzünk a hazai ökölvívás népes táborának — hang­súlyozta beszélgetésünk vé­gén Tóth Aurél szakosztá­lyi elnök. CSIZMADIA ” Lévai­­ a ringben (Rév Gábor felvételei) Edzés közben Kellner edző tanácsot ad „A HIVATÁSOM AZ ELSŐ” Mielőtt bekopogok az ajtón, amelyen felirat adja tudtomra, hogy a szoba dr. Gábor S. Pál orvos munkahelye, még egy­szer átismétlem magamban a róla eddig hallottakat. Először is tudom, hogy nehezen ad nyi­latkozatot, kicsit fél az újságíróktól, és nem szívesen beszél olyan dolgokról, amelyek személyes sikereit érintik. Éppen ezért néztem utána olyan eseményeknek, amelyekről előre várható, hogy harapó­fogóval sem könnyen lehet majd Gábor­­ Pálból kihúzni. Egy orvos barátjától tudtam meg pél­dául, hogy Gábor S. Pál belügyminiszté­riumi ösztöndíjjal végezte el az orvostu­dományi egyetemet, és 1965 óta a BM Kor­vin Ottó Kórház dolgozója. Azóta meg­szerezte a röntgenes, a belgyógyász és a neurológus szakképesítést. Jelenleg pedig pszichiátriával, neurózis — lelki eredetű betegségek — gyógyításával foglalkozik a kórház funkcionális idegosztályán. , Egy sportriporter pedig elárulta nekem: 1971 óta ismeri Gábor S. Pált a Testneve­lési Főiskoláról, ahol a doktor akkor sze­rezte meg edzői képesítését a súlyemelő szakon. Aztán olvastam néhány régebbi újság­ban, hogy Gábor S. Pál 1974-ben a Yama­ha Világdalfesztiválon 43 részt vevő or­szág zeneszerzői közül a második helyet szerezte meg hazánknak, egy évvel később pedig zeneszerzői produktumáért a holly­woodi American Song Festivalon hono­rable mention, azaz kiemelkedő zeneszer­zői díjat kapott. Egy 80-as Acker Rilk­­lemezen a kiváló klarinétos az ő dala fel­dolgozását játssza. Megtudtam még, hogy a Magyar Tele­vízió közel egyórás tánczenei műsort ké­szített, és dalai közül 22 slágert mutat be június 5-én. A válogatás nagyrészt Gábor S. Pál két éve elkészült szerzői nagyleme­zének az anyagát dolgozza fel. Ez a le­mez azóta közel százezer példányban fo­gyott el. Néhány előadó a műsorból: Zalatnai, Cserháti, Délhúsa, Kovács Kati, Katona Klári, Fábián Éva; és néhány dal: Hány éjjel vártam, Nem lehet boldogságot ven­ni, Úgy szeretném meghálálni. Közremű­ködik az M7-es együttes. Ennyit tudok, és most bekopogok. Hely­ivel kínál. — Meséljek magamról? — kérdez visz­­sza Gábor doktor, majd tűnődve bele­kezd. — Ha lehet, akkor most inkább olyan dolgokról szólnék, amelyek ugyan­úgy közel állnak hozzám, mint a zene­szerzés és a sport, de ritkábban adódik rá lehetőségem, hogy a nyilvánosság előtt ezekről beszélhessek. Nemrégiben olyan elismerésben volt ré­szem, amelyre magam sem számítottam. Pártpropagandista munkámért, amelyet 15 éve végzek, díszoklevelet és tárgyjutal­mat kaptam. Jelenleg is szemináriumvezető vagyok. Ebben az évben a nemzetközi politikai kérdések megvitatása és az aktuális bel­politikai események megbeszélése a té­mánk. Természetesen ezt a munkámat is, mint kedvteléseimet, orvosi tevékenységem gyakorlása mellett végzem. Számomra, mint a legtöbb kollégám számára, első a hivatás, a hozzánk kerülő betegek mielőb­bi meggyógyítása. A kórház dolgozóival együtt mindannyian azon fáradozunk, hogy az általunk kezelt gyógyulni" Vá­­gyok egészségesen hagyják el intézmé­nyünket, és visszatérhessenek családjuk­hoz, munkahelyükre. L. A. Gábor S. Pál munkahelyén és ... ... önálló tv-műsorának felvételén (Fotó: Sebestyén Jenő) EGYSÉGBE FOGLALT TUDNIVALÓK Valóban úttörő munkára vállalkozott a szerzőpáros, amikor hazánkban elsőként egy helyen — szép kiállítású, szemléle­tes ábrákkal gazdagon illusztrált kötetben — közkinccsé tette azokat a KRESZ­-ben és tankönyvekben aligha található. Kellő részletességgel nem oktatott, ám mégis lé­nyeges közlekedési és büntetőjogi tudni­valókat, amelyek ismerete biztosítékot jelent arra, hogy az olvasó a jövőben gép­kocsivezetés közben ne veszélyeztesse sa­ját maga és mások életét, testi épségét. Dr. Irk Ferenc és dr. Fehér Lenke A közlekedési jogról és alkalmazásáról min­denkinek című könyvének első része a kevesek által ismert, de nagyon fontos, országszerte a szakmai körökben egysé­gesen alkalmazott állásfoglalásokat, irány­elveket, eseti döntéseket gyűjti csokorba és adja közre. Elöljáróban visszatekint a közlekedési balesetek történetére, megis­merteti az olvasót a hazai közlekedési szabályok kialakulásával a múlt század előírásaitól napjaink számos időszerű, so­kakat érdeklő és érintő kérdéséig. A mai KRESZ-tankönyv rendszerét kö­vetve a következőkben felsorolja a külön­féle helyeken megfogalmazott állásponto­kat, uralkodónak tekinthető nézeteket, egyedi esetekben rögzített döntéseket. Aki áttekinti a párbes­zédsz­erűen, kérdés-fele­letként közreadott tételeket, feltétlenül igazat ad az első rész írójának, dr. Irk Ferencnek, amikor így vélekedik: „Ezek ismerete ma már minden közlekedő szá­mára éppoly fontos, mint azok részére, akiknek a szabályokkal hivatásuknál fogva kell foglalkozniuk.” A könyv második része dr. Fehér Lenke munkája. Ugyancsak első ízben is­merteti népszerűen, közérthetően az 1979-ben hatályba lépett Büntető Tör­vénykönyv járművezetőket érintő részét. Ezek a fejezetek elsősorban arra adnak választ, hogy melyek a közlekedési bűn­cselekmények sajátosságai, hogyan törté­nik a büntetőjogi felelősségre vonás, és milyen büntetések alkalmazhatók az elkö­vetőkkel szemben. A legfontosabb közlekedési tudnivalók: szerves egységbe ötvözésével az első rész­ben foglaltak segítséget adnak az olvasó­nak ahhoz, hogy a második részben le­írt problémákkal sohase kerüljön szembe. De talán azokhoz is eredménnyel szólnak, akik eddig közlekedésük során hibás ma­gatartásuk esetleges büntetőjogi következ­ményeivel nem sokat foglalkoztak. A könyv elolvasása után sokkal érthetőbbé válik, hogy kit, milyen szabálysértésért vagy bűncselekményért, miért úgy bün­tetnek meg, ahogy éppen elmarasztalták. Bevezetőben a könyv szerzői hálával és tisztelettel emlékeznek meg az élete, munkássága zenitjén elhunyt jogtudósról, Viski Lászlóról, akinek tervei között he­lyet foglalt hasonló munka összeállítása, korai halála azonban abban is megakadá­lyozta, hogy részletes feljegyzéseket ké­szítsen elképzeléseiről. Az élő közlekedési jogot reprezentáló kötetet dr. Demeter András és dr. Vágó Tibor lektorálta. Az ábrákat Klobusitzky György rajzolta. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) SZ.­P A BELÜGYMINISZTÉRIUM KÉPES HETILAPJA Főszerkesztő: dr. TÓTH TIHAMÉR; főszerkesztő-helyettes: dr. KATONA JÓZSEF; olvasószerkesztő: KOMJÁTHI LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: BÍRÓ ÉVA SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Münnich Ferenc utca 28., 1051. Kiadja a BM oktatási és közművelődési csoportfőnöksége. Felelős kiadó: MÁNDI SÁNDOR LEVÉLCÍM: Budapest, postafiók 19., 1363. POSTAUTALVÁNY: 235-90151-1115. TELEFON: szerkesztőség: 121-710, 313-700; lapterjesztés: 52-72 vagy 50-77. 81.2311/2-22 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató HU ISSN 0230-192­1751

Next