Magyar Rendőr, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

A történelmi múlt, az­­ építő jelen és a gaz­dag távlatok adnak itt egymásnak randevút. Mert a hely, ahol a város áll, nemcsak a magyar nép, de az európai nemzetek sorsa alakulásának is met­széspontja. Viharos törté­nelme során nemegyszer került a pusztulás szaka­dékénak a szélére. Az új Magyarország történelmi sorsfordulójának ágyúdör­­géses vajúdásában a szebb élet reményének sugarai és a múlt kísérteties árnyai hónapokig tartó küzdelmet vívtak a város birtoklá­sáért. Többször is gazdát cserélt, amíg 1945 márciu­sának végén végleg kiűz­ték a fasiszta csapatokat, s új nap virradt a legré­gibb magyar városra. Az élet megindul, a ro­mokat eltakarítják. Azután megkezdik egy új Székes­­fehérvár megteremtését, amely távlataiban szép és modern, valamint ember­­központú lesz, s egyben megőrzi a múlt értékes emlékeit mint a pannon táj történelmi alakulásá­nak hatalmas reliefje az ősi hadi utak és az új autópályák mentén. A városi tanács elnöké­nél tett látogatásunk so­rán minderről szót ejtünk Seres Józseffel, a végre­hajtó bizottság elnökével. Az elnök lelkes szeretettel szól a városról, amelynek neve néhány tucat legré­gibb szavunk egyikeként maradt ránk a tihanyi apátság 1055-ben kelt ala­pítólevelének tanúsága sze­rint. Az ezt megelőző idők hadi és kereskedelmi út­vonalairól, amelyeken ró­mai légiók masíroztak, és megrakott kereskedőkara­vánok haladtak országokat összekapcsoló útjukon. A letelepült magyarság ál­lamalapító tevékenysége nyomán létrejött városról AZ EZERÉVES VÁROS és annak nagyszerű épüle­teiről, majd a török hódolt­ság és a felszabadító har­cok, a labancs kuruc világ gazdacseréivel együttjáró pusztulásairól és az itt élő nép mindig megújulást hozó építőmunkájáról. Miközben kint a szelíd márciusi alkony borul a városra, itt benn az elnök plasztikus és szuggesztív szavai nyomán végigrepü­lünk a múlt évszázadain, és a második világháború várost romboló katarzisán keresztül érkezünk az épí­tő jelenhez, amikor az új lakónegyedek, gyárak és utak, áruházak már nap­jaink valóságát mutatják. És a fejlődő, épülő-szépülő város közép- és hosszú tá­vú tervei szerint mind je­lentősebb központjává vá­lik az észak-dunántúli táj­nak, a benne és vonzáskö­rében élő embereknek. Ezt a Székesfehérvárt már mi, a szocialista Ma­gyarországot építő nép al­kotjuk meg. De féltve és vigyázva a ránk maradt nemes és szép értékeket, a történelmi város emlékeit. Mert mindez a miénk. Része történelmünknek, al­kotóeleme jövőnknek. Köszöntünk Székesfehér­vár, évezredes és mégis ifjú város! MARTINECZ GYÖRGY (Fotó: Beke Béla)

Next