Magyar Rendőr, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
Az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága 1982. július 23-án bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Ennek lényege az volt, hogy az utóbbi hetekben szokatlanul magasra emelkedett a 13+1 találatosok száma, és feltűnt, hogy egymást követőek a nyertes szelvények sorszámai. Ez utóbbiból azt a következtetést vonták le, hogy valami rendellenesség van a totójátékban. Ezzel közel egy időben ugyancsak bejelentések érkeztek a totózók részéről is, akik a Sportfogadás című újságban közölt, a nyertes szelvényekre vonatkozó adatokból jutottak arra a következtetésre, hogy bunda van a totóban. A bejelentések adatai azonban nem voltak elegendőek a bűncselekmény alapos gyanújának megállapításához, így a nyomozás elrendeléséhez sem. Ezért a BRFK népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi osztályának beosztottja, Tazekkei Béla százados kapta azt a feladatot, hogy ellenőrizze és egészítse ki az elsődleges adatokat. Szükség volt erre azért is, mert figyelemmel a totójáték szabályaira, a véletlen sem volt kizárható abban, hogy egymáshoz közeli sorszámú szelvényekkel értek el telitalálatot. Az ügy országos kiterjedésére, nagyságára és súlyára való tekintettel dr. Siklós György vezérőrnagy a BM Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjének bűnügyi helyettese irányította a felderítést. Utasítására egy ötfős brigád alakult, amelynek tagjai tovább folytatták a nyereményfelvevők meghallgatását. Ugyancsak feladatot kapott ebben a tevékenységben több megyei rendőr-főkapitányság társosztálya is. A meghallgatások során derült fény arra, hogy az egész országot átfogó hálózatról van szó, amely a totójátékkal összefüggésben alakított bűnszövetséget. A Tolna megyei csoport Molnár Tibor háztartási alkalmazott, szekszárdi lakos, a fővárosi pedig Faragó József tsz-melléküzemági részlegvezető, kiskunfélegyházi lakos körül tömörült. Ennek megállapításával alapossá vált a bűnelkövetés gyanúja, és december közepén három helyszínen, Kecskeméten Pataki Miklós autófényező kisiparos és Perei Gyula önálló kisiparos, Budapesten Bernáth Zoltán és Faragó, Szekszárdon pedig Molnár ellen elrendelték a nyomozást. A nyomozás során teljesedett ki aztán a három bűnszövetség tagjainak: a pénzembereknek, a játékoskijáróknak, a bírókat megkeresőknek a köre. A bűnszövetségben mindenkinek megvolt a maga feladata. A pénzemberek, akik valójában nem ismerték mélységében a totózás kollektív szelvényen való egyes változatait, csak a pénzükkel szálltak be a játékba. Az úgynevezett játékoskijárók a csapatokat keresték meg, és a kívánt eredmény elérése érdekében pénzt ajánlottak fel nekik. Mások feladata pedig a megvásárolt csapatok mérkőzéseinél a bírók megkeresése volt annak érdekében, hogy ne fújják le a mérkőzést a komolytalan játék miatt. A két társaság tudott a másik tevékenységéről, de nem háborgatták egymást. S csak ritkán fordult elő, hogy a másik által már megvásárolt csapatokat megkeresték volna. Bár megtörtént ilyen is! Az egyik alkalommal például mind a ketten megvették ugyanazt a csapatot 50— 50 ezer forintért ugyanarra az eredményre. Miután most már két, egymással párhuzamosan futó vonalról volt szó, külön-külön folyt a vizsgálat Budapesten a BRFK vizsgálati osztályának népgazdaság- és társadalmitulajdon-védelmi alosztályán Jankai István őrnagy, fővizsgáló vezetésével, Szekszárdon pedig a népgazdaság- és társadalmi tulajdonvédelmi osztály helyettes vezetője, Jelics Miklós őrnagy irányításával. Mivel a két munka egymással közel párhuzamosan haladt, szükségessé vált, hogy a BM ORFK népgazdaság- és társadalmitulajdon-védelmi osztályának munkatársa, Temesvári János százados koordinálja az ügyek vizsgálatát. Fontos volt ez azért is, mert a felderítéshez nélkülözhetetlen dokumentumokat így elégséges volt egyszer beszerezni azoktól a szervektől, amelyek mindvégig tevékenyen támogatták a rendőrségi nyomozási munkáját, valamint ha valamelyik ügy vizsgálata során újabb körülmény került napvilágra, valamilyen újabb elkövetési módszerre bukkantak, akkor Temesvári századoson keresztül tájékoztatták egymást. Az ügy méreteire és bonyolultságára jellemző, hogy több mint hetven csapatot kellett megkeresni, hiszen a befolyásolt mérkőzések száma elérte a 175-öt, és csak Budapesten 200 játékost hallgattak ki tanúként. A vizsgálat e szakaszában is aktívan és hatékonyan működött közre majd valamennyi megye, amelyekre nem kis feladat hárult. A megyeiek végezték az egyes személyek felkutatását, kihallgatását, majd a későbbiekben a tanúk és a gyanúsítottak útbaindítását Pestre, illetve Szekszárdra. A biztos tippekért kifizetett összeg Tolna megyében 1 millió 800 ezer, Budapesten 1 millió 600 ezer forint volt. Ezért a befektetett pénzért pedig a vizsgált időszakban — 1981—82-ben — Molnárék 8 millió, Faragóék pedig 31 millió 624 ezer forint nyereményt zsebeltek be. A vizsgálati munka alaposságát bizonyítja az, hogy Szekszárdon a teljes összeget, Budapesten pedig 22 millió forintot sikerült az eljárás során részben készpénzben, részben takarékbetétkönyvben, illetve zár alá vétellel biztosítani. A további hiányzó összeg minden valószínűség szerint viszavándorolt a totóba, mivel a játékot a nyári kupa után sem hagyták abba. Ekkor már nagy összeget kellett rendszeresen befizetniük, hiszen ebben az időben már nem keresték fel biztos tippért a csapatokat. Miután pedig nem voltak fix tippjeik, sokat is vesztettek. Mint minden más ügyben, a vizsgálók itt is súlyt fektettek a gyorsaságra. Miután az első vallomásokból kibontakozott az, hogy szervezett bűnbandával áll szemben a nyomozás, rövid időn belül megállapították, hogy kinek mi volt a feladata. Az elsődleges adatokra támaszkodva elkészült a vizsgálati terv, amely rögzítette, kinek mi a további munkája a szerteágazó bűnügyben. Az ország alacsonyabb osztályú csapatainak közel egyharmada részt vett a bundázásokban, köztük néhány NB II-es egyesület is. Ezért a további feladat az volt, hogy megállapítsák, melyik héten ki menyiért, melyik csapatot vette meg nyerésre, illetve vesztésre. Ebben a munkában is nagy segítséget nyújtott az Országos Testnevelési és Sporthivatal, amely rendelkezésre bocsátotta az érintett mérkőzések jegyzőkönyveit, az ellenőri jelentéseket és a csapatok igazolt játékosainak névsorát. Bár a vizsgálat a 81—82-es évre korlátozódott, Molnárról, illetve Faragóról és társairól az is kiderült, hogy már évekkel korábban is kerestek meg csapatokat fix tippekért, de ekkor még bizonyíthatóan nem ajánlottak fel komolyabb öszszegeket. 1981-től azonban már nagyobb pénzeket áldoztak annak érdekében, hogy a csapatok ne a totózók többsége által megjátszott, az erő alapján valószínűsített eredményeket hozzák, hanem meglepetésre játszanak, vagyis a papírforma szerinti erősebb csapat kapjon ki, vagy az otthon játszó a gyengébbtől is vereséget szenvedjen. A Szekszárdon folyó vizsgálat megállapította, hogy Molnár Tibor a Nyári Totó Kupában kisebb arányban vett részt, az ő több milliós nyereménye már a korábbi évekből származik. A totókirály — ahogy a többiek nevezték — inkább a játékoskijárók kategóriájába tartozott, mivel a csapatokat ő kereste fel, az üzletek nagy részét egyedül kötötte meg, társai inkább tőkéjükkel vettek részt az irányított szerencsevadászatban. Eleinte még szinte lehetetlennek tűnt, hogy van Magyarországon olyan ember, aki akkora tőkével rendelkezzen, amellyel a totórészvételt biztosító befizetések mellett heti 6—9 mérkőzést is meg tudjon venni. Nehezen volt elképzelhető, hogy a sportszerető közvéleményt így be lehessen csapni. Faragót 1981-ben, a 45. játékhéten kereste meg két kecskeméti lakos, Pataki Miklós és Perei Gyula azzal, hogy alakítsanak egy totózótársaságot. Javaslatukat azzal indokolták, hogy fölösleges különkülön megkeresniük a csapatokat, pénzt adni nekik, mert ha a továbbiakban is így csinálják, akkor csökken a nyereményesély és a felosztásra kerülő nyereményalap. Miután megegyeztek, elfogadták Pataki azon javaslatát, miszerint 30—50 ezer forinttal adjanak kellő komolyságot a dolognak a csapatok előtt, így nagyobb lett annak a valószínűsége, hogy azok a totómérkőzéseken a kívánt eredményt hozzák. Mindezek további biztosítására pedig bevezették a kauciót, azaz biztosítékot kértek a csapatoktól. A kaució értéke általában a felajánlott összeg fele volt. Ezt aztán, ha nem a kívánt eredmény jött be, nem is adták vissza. Faragó újabb javaslattal állt elő. Elmondta társainak, hogy vannak olyan kapcsolatai Bernáth Zoltán anyagbeszerző, Sárközi István és Kaszner (Kaszás) András volt labdarúgók, Bodnár Dezső repülőgépszerelő és a baráti körükhöz tartozó Száraz Zoltán üzletvezető, Dados Tibor raktáros, valamint Kuluncsics Péter vevőszolgálati vezető személyében, akik megfelelő ismeretséggel rendelkeznek a labdarúgók között, és megfelelő díjazásért vállalkoznak a csapatok felkeresésére, az üzletek lebonyolítására. Pécsi László géplakatos, aki korábban maga is bíró volt, vállalkozott arra, hogy felkeresi a játékvezetőket, és pénzt ajánl fel a kedvező mérkőzésirányításért. A bűnszövetség megalakulásakor abban is megállapodtak, hogy ők is kijárnak a csapatokhoz továbbra is üzletkötésre. Ezért Faragó bemutatta Patakinak Kajtár Istvánt, a Szarvas SE játékosát, aki vállalta, hogy személyes ismeretségei révén segítségére lesz a csapatok látogatásánál. Ettől kezdve a közös kiadás heti 600—800 ezer forintra emelkedett. Ez magában foglalta a csapatoknak és a játékvezetőknek kifizetett összegeket és a megjátszott kollektív szelvények részvételi díját. Mivel Pataki és Perei ekkor még nem rendelkeztek akkora anyagi fedezettel, hogy hétről hétre enynyit kifizessenek, Pataki maga mellé vette társnak Fejes Ferenc szűcsöt, Perei pedig Szabó Istvánt, aki foglalkozására nézve kisegítő családtag volt. Ez az együttműködés egészen az 1982-es év 21. játékhetéig tartott, amikor is Pataki és Perei elegendő tőkére tett már szert. Ebben az időszakban Fejes és Szabó fejenként 1 millió 217 ezer forint nyereményrészt vett fel. Nem sokkal ezután, a 25. játékhéten kezdődött meg a Nyári Totó Kupa. Addigra viszont tovább bővült a bűnszövetség létszáma. Faragó — társait megtévesztve — oldalágon egy külön társaságot hozott létre. Megállapodott Lőrincz József debreceni lakos, egyetemi hallgatóval, hogy a keleti csoportból minden héten két mérkőzés fix tippjét vásárolja meg neki. Kioktatta Lőrinczet, hogy mindezt a legjobban egy olyan játékos segítségével lehet megoldani, aki megfelelő ismeretséggel rendelkezik a keleti csoportban, és némi anyagi ellenszolgáltatásért elintézi a csapatoknál a kívánt eredményt. Elmondta a kauciórendszer előnyeit is. Lőrincz nem tudva azt, hogy Faragót 'máshol is'érdékesít'felhajtotta Kovács Gábor magántaxist, aki régebben a Debreceni USEM egyesületében játszott. Ezután Lőrincz a Faragóval 50—50 százalékban megosztott nyereményekből a felét Kovácsnak adta. Lőrincz és Kovács részesedése az 1982-es Nyári Totó Kupából 2 millió 21 ezer forint volt. Faragó, amikor megszervezte a játékoskijárók feladatát, gondoskodott arról is, hogy azok ne tudjanak egymásról, és a megvett eredményeket csak vele közöljék. Ezek eleinte nem is ismerték egymás tevékenységét, de később már kölcsönösen eladták a többi játékoskijárónak is a mérkőzések megvásárolt eredményét. Így öszszejátszva ők is nagyobb nyereményekre tettek szert. De nem tartott sokáig a Kánaán! Amikor a pénzemberek tudomására jutott a dolog, Faragó olyan intézkedést tett, hogy miután már a játékoskijárók minden fix eredményt megszereztek és maguk is megjátszották, a totózók pedig már bezártak, akkor ő, Pataki és Perei útra keltek, és megfordították a megvásárolt mérkőzések eredményeit. Természetesen ők előzőleg már ezeket a megfordított eredményeket írták a szelvényeikre. Bár Faragóék alapjában egy társaság voltak, mégis oda-vissza ment egymás becsapása is. Így például Pécsi László, aki a bírók megvételéért volt felelős, úgy gondolta, hogy felesleges a játékvezetők részére a Faragóéktól küldött 20—25 ezer forintot átadnia — főleg miután mind a két szemben álló csapat meg volt már véve —, ezért csak 5—10 vagy éppen 15 ezret adott át nekik. Végül is lezárult a vizsgálat, amely a Legfőbb Ügyészség elvi állásfoglalása alapján Molnár Tibort és társait, illetve Faragó Józsefet és társait a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás bűntettének elkövetésével gyanúsítja. LAKATOS ANDRÁS 31 997 905 ji ♦ 4f r0 J # Ai3 *» fr» I Sárközi István Faragó József »t" 4 i 'll 1 .A fotókat a Kék fény forgatásán Sebestyén Jenő készítette Pócsi László