Magyar Rendőr, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

Jászkarajenő szabadult fel elsőként Pest megyében. 1944. október 31-ét mutatott akkor a naptár. Jászkara­jenő, az Alföld kis községe kezdhe­tett először új életet. 1945. január 3-án sza­badult fel Budajenő. Ez a másik kis község volt az utolsó a sorban Pest megye városai és községei közül. Két hónap kellett ahhoz, hogy mindenütt kitűzzék a nemzetiszínű zászló mellé a vörös lobogót. A Magyar Rendőr megkérdezte Pest me­gye mai vezető tisztségviselőit, milyen vál­tozást jelentett a megye sorsában a magunk mögött hagyott négy évtized. A kérdésekre Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának első titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke és dr. Ilcsik Sán­dor ezredes, a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetője válaszolt. A beszélgetést Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesz­tője vezette. — Néhányat lapozhattunk csak az új év naptárában. Amikor szilveszter éjjelén önök is koccintottak családjuk, barátaik körében, a személyes boldoguláson túl, mire ürítették poharukat? KRASZNAI LAJOS: Nemcsak azért, mert a felszabadulás negyvenedik évfordulója al­kalmából mostanában sokszor idézzük fel a háború borzalmas emlékeit, s ezzel együtt a Horthy-fasizmus népelnyomását, hanem mert az Amerikai Egyesült Államok fegyvercsör­tető politikája egy új háború rémét ébreszt­­geti a negyven éve békében élő Európában is, és növekszik a kapitalista világban az agresz­­szió, mindenekelőtt a békére ürítettem szil­veszterkor a poharam. Ebbe a szóba, hogy béke, belesűríthető az egyéni akarat éppúgy, mint az egész társa­dalom vágyainak a teljesítése, s ezen belül a mi szűkebb hazánk, Pest megye lakossá­gának a boldogulása. DR. ILCSIK SÁNDOR: Én azt kívántam, kívánom, hogy az itt lakó emberek félelem nélkül, jó közérzetben dolgozhassanak. Ugyanakkor azt is szeretném, hogy tovább erősödjék az állampolgári fegyelem és az egyéni felelősségérzet közös ügyeinkért. DR. MONDOK PÁL: Ehhez teszem hozzá: a közigazgatás átszervezése után egyszerű­södjön az ügyintézés, örömmel, szívesen for­dulhassanak az állampolgárok a tanácsok­hoz. Tudjuk, mindezt nem elég szilveszter­kor végiggondolni, óhajtani. Megvalósításu­kért fáradhatatlanul kell dolgoznunk. — Az utóbbi mondatba számos feladat fér. Csak néhányat említve: felszabadulásunk 40. évfordulójára nemcsak történelmileg pillan­tunk vissza. Az ünneplést összekapcsoljuk na­pi tennivalóinkkal. Véget értek az alapszer­vezeti beszámoló taggyűlések, következnek a helyi pártértekezletek, majd sor kerül a me­gyei pártértekezletre. Valamennyi a XIII. pártkongresszust hivatott előkészíteni. S az még be sem fejeződik, választjuk a taná­csokat és az országgyűlési képviselőket. Köz­ben nekigyürkőzünk a VI. ötéves terv befe­jezésének, de már formáljuk a VII. ötéves tervet. Kinek mit jelentenek ezek az ese­mények? KRASZNAI LAJOS: Hogy jobban meg le­hessen érteni feladatainkat, szeretném először röviden bemutatni Pest megyét. Meghatáro­zó, hogy a megye az ország legnépesebb köz­­igazgatási egysége, lakosságának száma meg­közelíti az egymilliót. A népesség háromne­gyed része a fővárost körülvevő agglomerá­ciós gyűrűben él. Ez önmagában is számos feszültség forrása. Százötvennégy lakos jut átlagosan egy négyzetkilométerre, egyes agglomerációs községekben az országos átlag háromszorosát is kiteszi ez a szám. Az itt élőknek csaknem 60 százaléka negyvenéves­nél fiatalabb, az aktív keresők száma meg­közelíti a 450 ezret. 1983-ban 57 ezren köl­töztek ide az ország távolabbi megyéiből. Mindez fakad a főváros közelségéből, hiszen a boldogulni vágyók, a jobb munkalehetősé­get keresők, az iskoláztatás, a művelődés és a szórakozás nagyobb lehetősége, a könnyebb otthonteremtés reménye vonzza az idetelepü­­lőket. Sehol az országban nincs ennyi óriásra nőtt, s ebből fakadóan számtalan sajátos gonddal küszködő nagyközség, mint Pest megyében. Sok a bejáró, ingázó, mintegy száznyolcvan­­ezren járnak dolgozni Budapestre. A megye valaha ipar nélküli volt, elmara­dott mezőgazdasággal rendelkezett. Ma itt ál­lítják elő az ország ipari termelésének csak­nem tíz százalékát, s ez 130 milliárd forintot meghaladó összeget jelent. Az ásványbányá­szattól a vegyiparig, az építőanyag-előállí­tástól a villamosenergia-termelésig, a textil­feldolgozástól a járműgyártásig, az élelmi­szeripar valamennyi szakágáig minden meg­található szűkebb pátriánkban. Hozzá­teszem: a KGST-programokban jelentős szerepet ját­szik egy-egy üzem. A mezőgazdaság a fővárosi ellátásban vál­lalt számottevő szerepet, de abszolút értékét tekintve is nagy jelentőségű. Az állami gaz­daságok és a termelőszövetkezetek az orszá­gos termelés 15 százalékát adják, meghaladva az 50 milliárd forintos értéket. A megye mezőgazdaságának az ország la­kosságának egyharmadát kell naponta ellát­nia élelmiszerekkel. Ezt szolgálja a fejlett tejipar, hústermelés és -feldolgozás, a zöld­ség-, gyümölcstermelés és -feldolgozás mind a nagyüzemben, mind a vele hasznosan integ­rált háztáji gazdaságokban. A megye mezőgazdaságában négyezer fel­sőfokú végzettségű agrárszakember hozzáér­tése segíti hatékonyabbá tenni a termelést. Idekívánkozik: Gödöllő az agrárképzés köz­pontja, egyben kutatóbázis, szellemi hatása nagy befolyással van a gazdálkodásra. DR. MONDOK PÁL: Van önálló tanítókép­ző főiskolánk is Zsámbékon. A földrajzi adottságok, a történelmi hagyományok, a sok­sok műemlék révén Pest megye országos fon­tosságú üdülőterület, kirándulóhely, idegen­­forgalmi centrum. Egy-egy nyári szezonban hét-nyolcszázezer embernek nyújt pihenési, kirándulási lehetőséget. — Mindez csupán ízelítő abból a sok sa­játos jegyből, ami Pest megyére jellemző, mégis, kérem, a bemutatás mellett szólja­nak néhány szót a jelenlegi eredményekről, gazdálkodási problémákról. KRASZNAI LAJOS: Az ipar teljesítőképes­sége az országos mutatókhoz hasonlóan ala­kult a megyében az utóbbi öt esztendőben. Érzékelhetők itt is a visszafogott fejlődés hatásai de 1984 első hat hónapjában 3,2 százalékkal bővült a termelés. Ehhez hozzá kell számítani azt is, hogy az elmúlt három esztendőben 7,6 százalékkal csökkent az ipar­ban foglalkoztatottak száma. S bár az ipar­­vállalatok tiszta nyeresége három esztendő alatt 46 százalékkal nőtt, a szabályozóválto­zások következtében kevés pénz maradt fej­lesztésre. A beruházásokat több vállalat saját erejére építve — a gazdaságosabb termék­­szerkezet kialakítását támogató hitelpolitiká­val — csak mérsékelte, de nem hagyta abba. A világpiac számos keserves meglepetést okozott az iparnak, de a mezőgazdaságnak is, így például a hús, a baromfi, a mélyhű­tött zöldség és a gyümölcs keresletének inga­dozásával. Ehhez társult a hitelfelvételi lehe­tőségek megváltozása, valamint az aszályos évek okozta veszteség. A korábbi látványos fejlődés kissé mérséklődött ezek hatására, s némely helyen szükséges a pénzügyi helyzet megszilárdításához állami segítség is.­­ Tulajdonképpen mindez már a követ­kező időszak feladataival is kapcsolatos. KRASZNAI LAJOS: Igen. Gondjaink meg­fogalmazásában már a jövő tennivalóit is körvonalazzuk. Mindenekelőtt saját mun­kánkkal kívánjuk jobbá, szervezettebbé ten­ni a gazdálkodást. Felelősséggel végiggondol­va, jobban kell törekednünk a többoldalú biz­tosítékokra, valamint a gazdaságtalan terme­lés megszüntetésére. Nem elég csak termel­nünk, az is lényeges, hogy mennyi anyagot használunk, mennyire élünk a rendelkezé­sünkre álló szellemi kapacitással, hogy kor­szerűbbet, minőségileg jobbat adjunk. Szigo­rítanunk kell a termelési fegyelmet, a munka megszervezését, az anyagellátást, a határ­idők betartását, a kooperációs fegyelmet. A VII. ötéves terv lényegét a XIII. párt­­kongresszus alapozza meg, de tulajdonképpen a jó előkészítésért nekünk is sokat kell ten­nünk. Mind az iparban, mind a mezőgaz­daságban az a dolgunk, hogy a belső tarta­lékok felkutatásával, megszervezésével jelen­tős kapacitást szabadítsunk fel és új, korsze­rű technikára alapozzuk a munkánkat. A mi­nőségi mutatókon lesz a hangsúly, valamint a fajlagos mutatók csökkentése a cél, a gaz­daságos, a piacon versenyképes termékek előállítása a feladat. A technika korszerűsí­tésére jelentős összegeket szükséges fordíta­nunk, enélkül elképzelhetetlen a versenyké­pesség fokozása. Az irányítás új rendszere új vezetési mód­szereket tartalmaz, a megújult eszközrend­szerrel jól kell tudnunk élni, s a pártszervek­nek ugyancsak megújult politikai eszközök­kel, módszerekkel kell segíteni érvényre jut­ni a demokratikusabb és hatásosabb irányí­tást.­­ A tanácsok munkájában az előbbiekhez hasonlóan tükröződnek Pest megye sajátos vonásai. Képesek-e ezekhez alkalmazkodni? DR. MONDOK PÁL: A társadalmi, a gaz­dasági élet követelményeitől a tanácsok sem maradhatnak el. A feladatok nagyságát, so­kaságát jelenti, hogy nemrégen tárgyalta a tanácsok tevékenységét az MSZMP Központi Bizottsága, valamint az országgyűlés, és hosz­­szabb időre meghatározta a teendőket. Most a helyi tanácsokat kell elsősorban segíteni, hiszen a közigazgatás átszervezése után megnőtt az önállóságuk, s egy év bizo­nyítja, ezzel jól is élnek. Éppen az új hely­zetből fakad, hogy a helyi tanácsok és a me­gyei tanács között megszűnt az áttétel, köz­vetlenebbek lettek a kapcsolatok. A megyei irányítás egyes feladatait a hat város és a hét városi jogú nagyközség közreműködésé­vel lehet megvalósítani. A munka színvonalát emelte, hogy a for­málisan tevékenykedő bizottságokat megszün­tettük és csak az életképesek kapnak jogo­sítványt. A demokratizmusnak jól bevált formája a falugyűlés, ahol a lakosság véle­ményével döntően befolyásolja a helyi tele­­püléspolitika alakulását. KRASZNAI LAJOS: Tulajdonképpen még nem telt el hosszú idő a közigazgatás át­szervezése óta, így korai lenne az átfogó értékelés. Azt azonban a helyi vélemények is igazolják: helyes és szükséges volt a vál­toztatás. A legszembetűnőbb hatást a politi­kai irányító munka élénkülésében lehet le­mérni. A munka összehangolását, a területi, térségi szemlélet alakítását szolgálják a mindenütt megalakított koordinációs bizott­ságok. A pártirányítás elvei változatlanok, módszerében, számos mozzanatában mégis jelentős új vonás bontakozik ki. DR. ILCSIK SÁNDOR: Szeretnék én is né­­hány szót szólni arról, hogy a sokrétű fel­adatok megoldásában milyen szerep jut a rendőrségnek. A megye közrendje és köz­­biztonsága, erkölcsi helyzete az egész or­szág életére nézve meghatározó. Megálla­pítható, hogy szűkebb környezetünk köz­rendje és közbiztonsága a meglevő gondok ellenére is kielégítő. Pest megye bűnügyi fertőzöttsége arányos az országos átlaggal, tehát közepes. Az elkö­vetett bűncselekmények abszolút számát te­kintve azonban a megyék között az elsők vagyunk. A múltban évenként 8—10 százalé­kos volt az emelkedés, ami a bűncselekmé­nyek számát tekintve 1983 végére elérte a 13 ezret. Az 1984-es első félév adatai sze­rint nincs emelkedés. Az agglomerációs öve­zet közbiztonsága sem romlott, inkább a me­gyei átlaghoz közelít. A bűnügyek nagyobb hányadát, mintegy 58—60 százalékát még mindig a vagyon el­leni bűncselekmények képezik. Ezen belül a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cse­lekmények száma 20, a személyi tulajdon sérelmére elkövetetteké 8 százalékkal csök­kent- Súlyos gond azonban a romló közleke­dési fegyelem. A közlekedési bűncselekmé­nyek egyébként magas száma négy, ezen belül az ittas vezetők száma két százalékkal nőtt. A szabálysértési feljelentések száma két százalékkal csökkent, azonban hét százalék­kal több az elzárással is sújtható, tehát a társadalomra fokozott veszélyt jelentő sza­bálysértés. Az utolsó félév javuló tendenciája ellenére sem vagyunk elégedettek. A rendőrségi ha­táskörbe tartozó jogsértések évente elérik a harmincezres nagyságrendet.­­ A fejlődés ellenére sok a gondunk, né­hányat már emlegettünk is. Jó lenne hallani azokról a problémákról, amelyekről a lako­sok mostanában sokat beszélnek: míg egyik oldalon sok az áldozatvállaló, önzetlen, a közösségért fáradozó ember, a másik olda­lon gyarapszik a csak az anyagiakkal törő­dök száma, bontják a fegyelmet, dézsmálják a társadalmi tulajdont. Az egészhez képest elenyésző a számuk, de tetteiknek nagy a hatása. KRASZNAI LAJOS: A megyei pártérte­kezletre készülve azt tapasztaltuk, hogy az egyéni és a csoportos beszélgetések során szinte mindenki foglalkozott ezekkel a kér­désekkel Gazdasági vívmányaink féltése ve­zeti az embereket, a társadalmi munka meg­szokott közösségformáló, értéket egyaránt teremtő erejét kívánják megőrizni, amikor e gondokról nyíltan beszélnek. Bíznak a párt­ban s élnek demokratikus jogaikkal, amikor bírálják a szocialista viszonyoktól idegen je­lenségeket. örülünk a bírálatoknak, mert a gazda fe­lelőssége csendül ki a szavakból, s az a bizalom, hogy a megoldást a párttól várják. Akik gondjainkat megfogalmazzák, nemcsak elmondják véleményüket, hanem részt is vesznek a munkában, sokat vállalnak a kö­zös terhekből. Bármikor számíthattunk a lakosság támo­gatására, ha kórházat, óvodát, iskolát, mű­velődési házat építettünk. Korosztályra és nemre való tekintet nélkül mindenki segí­tett társadalmi munkával. Éppen ezért két­szeresen figyelünk szavukra. DR. MONDOK PÁL: A hatodik ötéves terv során eddig 4,4 milliárd forint volt a tár­sadalmi munka értéke. Az elmúlt másfél év­tizedben több mint százezer új lakás épült, ennek kilencven százaléka hagyományos, magánerős formában. A lakásépítési ütem ma is kedvező a megyében, mintegy kilenc­ezer lakás építése van folyamatban. Tízezer telek vár rendezésre, hogy alkalmas legyen lakásépítésre. Az egészséges ivóvízzel való ellátás min­dig kiemelt program volt. Jelenleg a lakos­ság hetven százaléka jut vezetékes ivóvíz­hez. Az állampolgárok anyagilag is támo­gatták a program megvalósulását. A környe­zet védelme szintén közös ügy. Gyermek­­intézményeink fejlesztése a társadalom nagyarányú közreműködése nélkül nem való­sulhatott volna meg. A három ötéves terv során kétezer általános iskolai tanterem épült fel. KRASZNAI LAJOS: Az elmúlt hetekben sok lakos mondhatta el véleményét a me­gye fejlesztésének hosszú távú elképzelései­ről. A kormány elé, majd az országgyűlés elé kerülő településfejlesztési és agglomerá­ciófejlesztési koncepció része az ország fej­lesztési tervének. Mi a fővárossal közösen készítettük el az agglomeráció fejlesztési tervét, hiszen Budapest és a fővárost körül­vevő gyűrű fejlődése elválaszthatatlan egy­mástól. A távlati elképzelésekben is első helyen szerepel a lakáskérdés megoldása, a csatornázás s mindaz, ami közvetlenül be­folyásolja az állampolgárok jobb életét. E tervekben is megfogalmaztuk: a lakosok tár­sadalmi hozzájárulása nélkül a legszebb elképzelések sem valósulnak meg, össze kell egyeztetnünk a nehezedő viszonyok közepet­te is az egyéni és a társadalmi érdeket. DR. ILCSIK SÁNDOR: Előbb szó volt az anyagiasságról, arról, hogy vannak, akik mindent pénzzel mérnek, ügyeskednek. Vé­leményem szerint elsősorban a társadalmi megítélésnek kellene egyértelműbbnek, ka­­tegorikusabbnak lennie. S abban is szüksé­ges a szemléletváltozás, hogy a társadalmi tulajdon megsértőit legalább úgy ítéljék el, mint akik a személyi tulajdonban tesznek kárt. Számos bűncselekményt meg lehetne előzni akkor is, ha az emberek jobban őriz­nék az értékeket. Az elkövetett bűncselekmények felderítése és az elkövető gyors elfogása is a bűnmeg­előzés körébe tartozik. A hatékony felderí­tés alapfeltétele rendőri állományunk magas szintű szakmai, politikai felkészültsége. A rendőrök jelentős része tanul, képezi magát. Közvetlen a munkakapcsolatunk a Buda­pesti Rendőr-főkapitánysággal, éppen Pest megye sajátosságára való tekintettel. Szá­mos felderített eset bizonyította már, milyen értékes az összehangolt munka. — Önök röviden bemutatták Pest megye dolgozóinak életét. Amikor a felszabadulás 40. évfordulóján összegezzük sikereinket, úgy érzem, elégedettek lehetünk. A hétköznapi tettek formálták Pest megyét és alakítják tovább történelmét. Ennek irányát fogalmaz­za meg a XIII. pártkongresszus. KRASZNAI LAJOS: A pártélet, a párt­­munka a párt XII. kongresszusa határozatá­nak szellemében fejlődött a megyében. Az új kongresszusra, a megyei pártértekezletre készülve összegyűjtött tapasztalatok azt iga­zolják, hogy érvényesült a párt vezető sze­repe, a testületi irányítás. A továbblépés fontos eleme volt a párt munkamódszerének, munkastílusának fejlődése. A gazdaságirányítási rendszer továbbfej­lesztésével azonban ismét napirendre kerül­nek a módszerek és ez igen nagy feladatot jelent. Finomításokat követel például az ön­állóság kiterjesztésében, a kádermunkában. Ehhez a gondolkodási módnak is változni kell. A kongresszusi felkészülés időszakában tehát a pártmunkások egész serege vizsgá­zik politikai érzékből, megújulási képesség­ből. Másrészt viszont szorosan összefügg a testületi irányítás hatékonyságával a párt­élet demokratizmusa, annak tartalmasabbá tétele, mely kihat az egész társadalom fejlő­désére. A társadalmi fejlődés folyamata min­dig újabb követelményeket támaszt, s ezek­nek is meg kell felelni. Kerekasztal-beszélgetés »Z IN­ ft KÖDEIM - PEST MEEK d­EM

Next