Magyar Rendőr, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-09 / 45. szám

Az 1985-ös esztendő — szá­mos jelentős esemény mel­lett — a szocialista Magyar Polgári Védelem — illetve korábban a Magyar Légoltalom — megalakulásának 35. évfordulója is. Oczel János, a légoltalom első országos törzsparancsnoka mondta el néhány évvel ezelőtt: — 1949 novemberében értesítet­tek arról, hogy áthelyeztek a Bel­ügyminisztériumba. Amikor jelent­keztem szolgálattételre, felajánlot­ták a megszervezésre váró légol­talom országos törzsparancsnoki beosztását. Nagyon nehéz volt a kezdet, az idő azonban sürgetett. A nyugati országok hidegháborús politikája nem hagyott időt a fontolgatásra. Feladatunk pedig nem kevesebb volt, mint megalakítani a Magyar Lég­oltalom szervezetét. E munkához kezdetben a II. világháborúban működő hasonló szervezet felépí­tését tanulmányoztuk, majd rövide­sen felhasználhattuk a Szovjetunió légoltalmának tapasztalatait. Ez jelentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy elkészíthessük a légoltalom felépítésére vonatkozó tervezetün­ket. A tervezetből határozat lett, és a Minisztertanács megbízása alapján 1950-ben — a Belügyminisztérium irányítása mellett — kezdetét vette az a munka, amelynek célját an­nak idején így határozták meg: „Az állampolgárok előkészítése az em­beri élet, a nemzeti vagyon oltal­mazására, valamint a légitámadá­sok és egyéb ellenséges támadó­­fegyverek által okozott károk csök­kentésére és felszámolására." Hatalmas feladatokat kellett meg­oldania az új szervezetnek: kiépí­teni a szakalakulatokat, kiképezni a beosztottakat, a parancsnokokat, működőképessé tenni a régi, meg­lévő óvóhelyeket új, védett létesít­ményeket tervezni. Ma már történelmi tény, hogy a kezdeti lépések sikerrel jártak szo­cialista légoltalmunk alapjainak megteremtésében, megalapozták a későbbi polgári védelem kiépítését, amely 1962-től a Honvédelmi Mi­nisztérium irányítása alá került. A légoltalomnak polgári véde­lemmé való átszervezését a had­ügyben végbement jelentős válto­zások indokolták. Az addigi helyi védelmi rendszer helyett az egész országot átfogó területi és össznépi feladatokat megoldó szervezet ki­építése vált halaszthatatlan fel­adattá. Ez a szervezet a honvédelem szerves részét képezi, mégis egy­értelműen humanitárius feladato­kat lát el. Hiszen parancsnoki és beosztotti állományát kiképezi, az ország lakosságát felkészíti azokra a legfontosabb tennivalókra, ame­lyek háborús körülmények között az emberi életek mentését, a pusz­títás túléléséhez szükséges élelem, víz, levegő biztosítását teszi lehe­tővé. De a béke idejére is hasznos tudást nyújt. Hiszen a szervezet készen áll természeti csapások, ipari katasztrófák, tömeges bal­esetek időszakában hasonló felada­tok ellátására. A 35 év történelme számos sike­res és sok nehéz napot foglal ma­gában. Az 1956-os ellenforradalom idején a légoltalom katonái közül Gáspár György alhadnagy a Ma­gyar Rádió védelmében halt hősi halált. 1951-ben a Magyar Néphad­sereg 1. aknakutató zászlóaljából 22 hivatásos tűzszerész került át a légoltalom szervezetéhez, megala­pozva az 1964-ig e keretek között dolgozó tűzszerészek állományát. Munkájukra jellemző, hogy akko­riban évente átlagosan 180—200 tonna, a II. világháborúból visszama­radt aknát, bombát, lőszert semmi­sítettek meg. S közülük is többen áldozták életüket mindannyiunk za­vartalan hétköznapjainak biztosítá­sáért vállalt megfeszített munkájuk során. Aztán 1964-ben megalakultak a polgári védelem első, új kiképzési rendszerű katonai alakulatai. Ezek az egységek katonai felkészülésük mellett 1972-ig, a polgári védelem­hez való tartozásukig részt vet­tek szinte minden jelentősebb be­ruházás megvalósításában. Sok mil­lió forint értékű munkát végez­tek az ország kiemelt beruházásain, lakások, óvodák, iskolák építésén. Az elmúlt esztendőkben — és sajnos napjainkban is — a pusztító természeti csapások elleni védelem­ben, a károk felszámolásában nagy feladatok vártak és várnak a pol­gári védelem szervezetére. Már annak idején, az 1956-os je­ges árvíz elleni küzdelemben részt vettek a légoltalom egységei. A felkészülés szintjének felméréséhez azonban az 1970-es nagy tiszai ár­víz jelentett éles helyzetet. Váro­sok, falvak kitelepítését, a bajba jutottak ezreinek kimenekítését kellett gyorsan, határozottan meg­szervezni és végrehajtani. Biztosí­tani kellett a befogadási helyeken a lakosság élelmiszerrel való és egészségügyi ellátását, a levonuló árhullám után a szennyezett terület, a kutak fertőtlenítését, az elpusztult jószágok elszállítását, megelőzve a járványos betegségek kialakulásá­nak a lehetőségét. A társ fegyveres testületekkel — döntően a rendőr­ség erőivel — együttműködve kel­lett ellátni a szennyezett terüle­tek zárásának biztosítását, a la­kosság anyagi javainak védelmét. De a polgári védelem szervezetei vettek részt a romok eltakarításá­ban, az új építkezések megkezdé­sében is. A legutóbbi időszakban az augusztusi földrengés tette próbára a polgári védelem erejét. Itt a leg­veszélyeztetettebb területeken — Peremarton, Berhida, Balatonal­mádi térségében — a polgári vé­delmi törzsek az első pillanattól részt vettek a felderítés, a lakos­ság elhelyezésének megoldásában. Október végén pedig a polgári vé­delem szakszolgálati erői hozzá­kezdtek Berhidán a statikailag ro­mosnak ítélt épületek lebontásá­hoz. Az ipari katasztrófák helyszínén is megtalálhatók a polgári védelem egységei. Az 1970-es években be­következett, emlékezetes szolnoki gázrobbanás idején is a polgári vé­delem megyei szervezete irányította a romok eltakarítását, a lakosok elhelyezését, ellátását is. A polgári védelem eddig is részt vett a különböző gázkitörések el­leni harcban, döntően egészségügyi biztosítást adva. A legutóbbi, a Hajdú-Bihar megyében bekövetke­zett gázkitörés helyszínén a köz­ség polgári védelmi parancsnok­sága szinte órák alatt megszer­vezte a veszélyeztetett lakosság át­telepítését. A polgári védelem katonai és polgári szervezetei ma már átfog­ják hazánk egész területét. S azok a tiszteletre méltó eredmények, amelyeket az említett „éles” hely­zetekben képesek produkálni az üzemi dolgozókból, termelőszövet­kezeti tagokból, orvosokból vagy éppen hivatalnokokból szervezett egységek, annak a következetes felkészítésnek köszönhetők, ame­lyek a gyakorlatok rendszerét jel­lemzik. Az elméleti felkészítés után ugyanis immár 15—20 eszten­deje egyre nagyobb teret kap a gyakorlati kiképzés. A megyei, vá­rosi szintű gyakorlatok egé­sz sora bizonyította, hogy megfelelő politi­kai előkészítés után — szombato­kon, vasárnapokon — a beosztott állomány mellett a lakosság ezreit lehet mozgósítani a felkészülés ér­dekében. Ezt tanúsítják azok a rendőrkapitányságok, amelyek a területükön végrehajtott polgári védelmi gyakorlatok sikerét minden alkalommal odaadó, lelkiismeretes közreműködéssel is segítik. De ha­sonló eredmények születtek az utóbbi időszakban az üzemi szintű komplex gyakorlatokon. A gyakorlati felkészítés színvo­nalának emelését biztosítja az a ma már egyre jobban kiépülő ki­képzőbázis-rendszer, amely a mo­dern kor követelményeinek megfe­lelő audiovizuális felszereltséggel szolgálja az ismeretek elsajátítását. E mellett természetesen jól felsze­relt gyakorlópályák teremtenek le­hetőséget az ismeretek elsajátításá­hoz, a jártassági szint eléréséhez. Hazánk a Varsói Szerződés Szer­vezetének tagja. A polgári véde­lem — feladataiból adódóan — a honvédelem, az országvédelem szer­ves része. Ezért célkitűzésünk, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő tagországokkal való együtt­működésben oldjuk meg a lakos­ság védelmével kapcsolatos tenni­valókat. Ezt szolgálják a tapaszta­latcserék, a találkozók, s ennek a célkitűzésnek a megvalósítása ér­dekében kerülnek sorra a különbö­ző együttműködési gyakorlatok. Különösen említésre méltók a Csehszlovák Szocialista Köztársa­sággal megtartott közös gyakorla­tok. Ezek sorában 1978-ban a Hanság-Dunai gyakorlat keretében Pozsonyból „kitelepülőket” fogad­tak Győr-Sopron megyében, a me­gye műszaki alakulatai pedig Po­­zsonyliget régi lakónegyedének bon­tásában vettek részt az ottani ala­kulatokkal közösen. De sor került már az elmúlt években négy or­szág — Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország — közös gyakorlatára is. A Varsói Szerződés tagállamai között jó és szoros együttműködés alakult ki a kiképzés és a tervezés, a tudományos munka, a gyakorla­tok tervezése és végrehajtása terén. Harmincöt év a történelemkönyv lapján nem nagy idő, de az ember életének jelentős része. Sokan nem élnek már azok közül, akik 35 esz­tendővel ezelőtt építeni kezdték azt a szervezetet, amely ma igazi férfikorát éli, és nagy tekintélyű erős szervezetté alakult. Az elődök áldozatos munkája azonban nem volt hiábavaló, mert ma már reá­lis tény: a polgári védelem képes teljesíteni feladatait békében és háborúban egyaránt. TÓTH KÁROLY 35 ÉVES A MAGYAR POLGÁRI VÉDELEM Munkában a tűzszerészek Az 1970-es tiszai árvíz Szennyezett terepen A kitelepített lakosság megérkezik a befogadási helyre (Fotó: Páros György) Felderítők a kárterületen A sérülteket a helyszínen részesítik elsősegélyben

Next