Magyar Rendőr, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-09 / 45. szám
Az 1985-ös esztendő — számos jelentős esemény mellett — a szocialista Magyar Polgári Védelem — illetve korábban a Magyar Légoltalom — megalakulásának 35. évfordulója is. Oczel János, a légoltalom első országos törzsparancsnoka mondta el néhány évvel ezelőtt: — 1949 novemberében értesítettek arról, hogy áthelyeztek a Belügyminisztériumba. Amikor jelentkeztem szolgálattételre, felajánlották a megszervezésre váró légoltalom országos törzsparancsnoki beosztását. Nagyon nehéz volt a kezdet, az idő azonban sürgetett. A nyugati országok hidegháborús politikája nem hagyott időt a fontolgatásra. Feladatunk pedig nem kevesebb volt, mint megalakítani a Magyar Légoltalom szervezetét. E munkához kezdetben a II. világháborúban működő hasonló szervezet felépítését tanulmányoztuk, majd rövidesen felhasználhattuk a Szovjetunió légoltalmának tapasztalatait. Ez jelentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy elkészíthessük a légoltalom felépítésére vonatkozó tervezetünket. A tervezetből határozat lett, és a Minisztertanács megbízása alapján 1950-ben — a Belügyminisztérium irányítása mellett — kezdetét vette az a munka, amelynek célját annak idején így határozták meg: „Az állampolgárok előkészítése az emberi élet, a nemzeti vagyon oltalmazására, valamint a légitámadások és egyéb ellenséges támadófegyverek által okozott károk csökkentésére és felszámolására." Hatalmas feladatokat kellett megoldania az új szervezetnek: kiépíteni a szakalakulatokat, kiképezni a beosztottakat, a parancsnokokat, működőképessé tenni a régi, meglévő óvóhelyeket új, védett létesítményeket tervezni. Ma már történelmi tény, hogy a kezdeti lépések sikerrel jártak szocialista légoltalmunk alapjainak megteremtésében, megalapozták a későbbi polgári védelem kiépítését, amely 1962-től a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá került. A légoltalomnak polgári védelemmé való átszervezését a hadügyben végbement jelentős változások indokolták. Az addigi helyi védelmi rendszer helyett az egész országot átfogó területi és össznépi feladatokat megoldó szervezet kiépítése vált halaszthatatlan feladattá. Ez a szervezet a honvédelem szerves részét képezi, mégis egyértelműen humanitárius feladatokat lát el. Hiszen parancsnoki és beosztotti állományát kiképezi, az ország lakosságát felkészíti azokra a legfontosabb tennivalókra, amelyek háborús körülmények között az emberi életek mentését, a pusztítás túléléséhez szükséges élelem, víz, levegő biztosítását teszi lehetővé. De a béke idejére is hasznos tudást nyújt. Hiszen a szervezet készen áll természeti csapások, ipari katasztrófák, tömeges balesetek időszakában hasonló feladatok ellátására. A 35 év történelme számos sikeres és sok nehéz napot foglal magában. Az 1956-os ellenforradalom idején a légoltalom katonái közül Gáspár György alhadnagy a Magyar Rádió védelmében halt hősi halált. 1951-ben a Magyar Néphadsereg 1. aknakutató zászlóaljából 22 hivatásos tűzszerész került át a légoltalom szervezetéhez, megalapozva az 1964-ig e keretek között dolgozó tűzszerészek állományát. Munkájukra jellemző, hogy akkoriban évente átlagosan 180—200 tonna, a II. világháborúból visszamaradt aknát, bombát, lőszert semmisítettek meg. S közülük is többen áldozták életüket mindannyiunk zavartalan hétköznapjainak biztosításáért vállalt megfeszített munkájuk során. Aztán 1964-ben megalakultak a polgári védelem első, új kiképzési rendszerű katonai alakulatai. Ezek az egységek katonai felkészülésük mellett 1972-ig, a polgári védelemhez való tartozásukig részt vettek szinte minden jelentősebb beruházás megvalósításában. Sok millió forint értékű munkát végeztek az ország kiemelt beruházásain, lakások, óvodák, iskolák építésén. Az elmúlt esztendőkben — és sajnos napjainkban is — a pusztító természeti csapások elleni védelemben, a károk felszámolásában nagy feladatok vártak és várnak a polgári védelem szervezetére. Már annak idején, az 1956-os jeges árvíz elleni küzdelemben részt vettek a légoltalom egységei. A felkészülés szintjének felméréséhez azonban az 1970-es nagy tiszai árvíz jelentett éles helyzetet. Városok, falvak kitelepítését, a bajba jutottak ezreinek kimenekítését kellett gyorsan, határozottan megszervezni és végrehajtani. Biztosítani kellett a befogadási helyeken a lakosság élelmiszerrel való és egészségügyi ellátását, a levonuló árhullám után a szennyezett terület, a kutak fertőtlenítését, az elpusztult jószágok elszállítását, megelőzve a járványos betegségek kialakulásának a lehetőségét. A társ fegyveres testületekkel — döntően a rendőrség erőivel — együttműködve kellett ellátni a szennyezett területek zárásának biztosítását, a lakosság anyagi javainak védelmét. De a polgári védelem szervezetei vettek részt a romok eltakarításában, az új építkezések megkezdésében is. A legutóbbi időszakban az augusztusi földrengés tette próbára a polgári védelem erejét. Itt a legveszélyeztetettebb területeken — Peremarton, Berhida, Balatonalmádi térségében — a polgári védelmi törzsek az első pillanattól részt vettek a felderítés, a lakosság elhelyezésének megoldásában. Október végén pedig a polgári védelem szakszolgálati erői hozzákezdtek Berhidán a statikailag romosnak ítélt épületek lebontásához. Az ipari katasztrófák helyszínén is megtalálhatók a polgári védelem egységei. Az 1970-es években bekövetkezett, emlékezetes szolnoki gázrobbanás idején is a polgári védelem megyei szervezete irányította a romok eltakarítását, a lakosok elhelyezését, ellátását is. A polgári védelem eddig is részt vett a különböző gázkitörések elleni harcban, döntően egészségügyi biztosítást adva. A legutóbbi, a Hajdú-Bihar megyében bekövetkezett gázkitörés helyszínén a község polgári védelmi parancsnoksága szinte órák alatt megszervezte a veszélyeztetett lakosság áttelepítését. A polgári védelem katonai és polgári szervezetei ma már átfogják hazánk egész területét. S azok a tiszteletre méltó eredmények, amelyeket az említett „éles” helyzetekben képesek produkálni az üzemi dolgozókból, termelőszövetkezeti tagokból, orvosokból vagy éppen hivatalnokokból szervezett egységek, annak a következetes felkészítésnek köszönhetők, amelyek a gyakorlatok rendszerét jellemzik. Az elméleti felkészítés után ugyanis immár 15—20 esztendeje egyre nagyobb teret kap a gyakorlati kiképzés. A megyei, városi szintű gyakorlatok egész sora bizonyította, hogy megfelelő politikai előkészítés után — szombatokon, vasárnapokon — a beosztott állomány mellett a lakosság ezreit lehet mozgósítani a felkészülés érdekében. Ezt tanúsítják azok a rendőrkapitányságok, amelyek a területükön végrehajtott polgári védelmi gyakorlatok sikerét minden alkalommal odaadó, lelkiismeretes közreműködéssel is segítik. De hasonló eredmények születtek az utóbbi időszakban az üzemi szintű komplex gyakorlatokon. A gyakorlati felkészítés színvonalának emelését biztosítja az a ma már egyre jobban kiépülő kiképzőbázis-rendszer, amely a modern kor követelményeinek megfelelő audiovizuális felszereltséggel szolgálja az ismeretek elsajátítását. E mellett természetesen jól felszerelt gyakorlópályák teremtenek lehetőséget az ismeretek elsajátításához, a jártassági szint eléréséhez. Hazánk a Varsói Szerződés Szervezetének tagja. A polgári védelem — feladataiból adódóan — a honvédelem, az országvédelem szerves része. Ezért célkitűzésünk, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő tagországokkal való együttműködésben oldjuk meg a lakosság védelmével kapcsolatos tennivalókat. Ezt szolgálják a tapasztalatcserék, a találkozók, s ennek a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében kerülnek sorra a különböző együttműködési gyakorlatok. Különösen említésre méltók a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal megtartott közös gyakorlatok. Ezek sorában 1978-ban a Hanság-Dunai gyakorlat keretében Pozsonyból „kitelepülőket” fogadtak Győr-Sopron megyében, a megye műszaki alakulatai pedig Pozsonyliget régi lakónegyedének bontásában vettek részt az ottani alakulatokkal közösen. De sor került már az elmúlt években négy ország — Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország — közös gyakorlatára is. A Varsói Szerződés tagállamai között jó és szoros együttműködés alakult ki a kiképzés és a tervezés, a tudományos munka, a gyakorlatok tervezése és végrehajtása terén. Harmincöt év a történelemkönyv lapján nem nagy idő, de az ember életének jelentős része. Sokan nem élnek már azok közül, akik 35 esztendővel ezelőtt építeni kezdték azt a szervezetet, amely ma igazi férfikorát éli, és nagy tekintélyű erős szervezetté alakult. Az elődök áldozatos munkája azonban nem volt hiábavaló, mert ma már reális tény: a polgári védelem képes teljesíteni feladatait békében és háborúban egyaránt. TÓTH KÁROLY 35 ÉVES A MAGYAR POLGÁRI VÉDELEM Munkában a tűzszerészek Az 1970-es tiszai árvíz Szennyezett terepen A kitelepített lakosság megérkezik a befogadási helyre (Fotó: Páros György) Felderítők a kárterületen A sérülteket a helyszínen részesítik elsősegélyben