Magyar Rendőr, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-14 / 50. szám
Pér a megyeszékhelyhezl. közel eső kisközség Győr- Sopron megyében, amelynek TM lakóit a közelmúltban egy nagyon súlyos bűncselekmény híre rázta meg. K. Józsefet és feleségét november 9-én hajnaliban vértbe fagyva találták meg a lakásukhoz közeli réten. Még a laikus számára is nyilvánvaló volt, hogy a középkorú házaspár halálát gyilkos késszúrások okozták. A rendőrségi nyomozás egy hónapja tart, s azóta van előzetes letartóztatásban a bűnügy gyanúsítottja, Rumi Béla helyi lakos. Számos körülményt a legapróbb részletekig tisztáztak a győri nyomozók, de sok még a kérdőjel a bűnügyben. Rumi Béla részben beismerte a bűncselekmény elkövetését, amelyet tárgyi bizonyítékok sora is alátámasztott. Egyszerű ügy, mi lehet a probléma? — vetődik fel bizonyára sokakban a kérdés. Köztudott, hogy a rendőrségnek a büntetőeljárás ráeső szakaszában nemcsak a „ki tette?” kérdésre kell választ keresnie, hanem egyebek között arra is, hogyan történt, és miért követte el a tettes a bűncselekményt. Nos, a két utóbbi kérdés körül sok a tisztázatlan tény, s ez ma még nehezíti a bűncselekmény jogi megítélését is. A kettős emberölés november 8-án este történt, áldozatai a helyi KISZ-lakótelepen laktak. Az ötlakásos ház a község szélén áll, úgynevezett sorház, kétszintes lakásokkal. K. József és családja a szélső lakásban éltek. A lakásnak két bejárata van, az egyik az utca felől nyílik egy kis előkertből, a másik nyitott területre néz. A ház ugyanis nemrégen készült el, a kerítések megépítésére még nem került sor. November 8-án este 10 órakor K. Józsefek gyermekei becsengettek a szomszédos lakásba. Elpanaszolták, hogy a szüleik hirtelen elmentek otthonról, s még mindig nem tértek haza. Az édesanyjukon pongyola és papucs volt, édesapjuk tréningruhát viselt. A szomszéd befogadta a gyerekeket, megágyaztak nekik és lefektették őket, miután meggyőződtek róla, K. Józsefék valóban nem tartózkodnak otthon. A szomszédok furcsállották a dolgot, hiszen a szülőket nem úgy ismerték, mint akik egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a késő esti órákra magukra hagyják gyermekeiket. Türelmetlenül nézegettek ki a sötét utcára, várták, hogy megérkeznek a szülők. Már éjfél is elmúlt, de a házaspárnak nyoma sem volt. Kora reggel a szomszéd megzörgette K. Józsefék lakásának ablakait, de erre nem érkezett válasz. Elhatározta, hogy mielőtt fellármázza a falut, értesíti a családfő bátyját, K. Istvánt, aki ugyancsak a faluban lakik. K. István meglepetten hallgatta öccse szomszédjának elbeszélését, majd sietve felöltözött, s a KISZ- lakótelepre indult. Maga is körbejárta a házat. Az első furcsa, számára érthetetlen körülmény az volt, hogy a hátsó bejárat előtt levő vasból készült lábtörlőrácsot a lépcsőre fektetve találta. A lábtörlő mellett pedig egy levágott gally volt. S még egy érdekes megfigyelést tett: öccsének sok baja volt a hátsó, üvegezett ajtóval, ugyanis a gitt az időjárás viszontagságai miatt minduntalan kihullott, így nem tartotta meg a keretben az üveget. K. József még a nyáron kiszedte a gittet, és vékony léceket szögelt az ajtóra. K. István ezt a vékony lécet összefarigcsálva találta. Első ránézésre megfogalmazódott benne: a vékony fadarabokat valaki megkísérelte kifeszíteni a helyéről. Ezután megkerülte a házat, és az első ajtónál próbálkozott. Az ajtót zárva találta. S miután változatlanul néptelennek tűnt a lakás, elhatározta, hogy a szomszédok segítségével átkutatják a környéket, hátha ily módon a rejtély nyitjára bukkannak. A ház mellett téglából épült kamrasor húzódik, s innen egy kitaposott ösvény vezet a réten át. A szomszédok kis csoportja a hajnali derengésben erre vette az irányt. Amint távolodtak a háztól, úgy vált egyre kivehetővé egy piros színű halom a távolban, így találtak rá előbb K. József, majd néhány méterrel távolabb K. Józsefné holttestére. K. István első döbbenetéből felocsúdva Nagy Lajos zászlós, körzeti megbízott lakására sietett. A körzeti megbízott, még mielőtt a helyszínre indult volna, telefonon jelentést tett a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletére K. István bejelentéséről. Az ügyeletvezető utasította, hogy biztosítsa a helyszínt, s jelentse az ott tapasztaltakat. Rövidesen megérkezett a körzeti megbízott rádión leadott jelentése: K. Józsefet és feleségét ismeretlen tettes több késszúrással megölte. Azonnal a helyszínre vonult a megyei rendőr-főkapitányság helyszíniszemle-bizottsága és a bűnügyi osztály számos nyomozójával megerősített forró nyomon üldöző csoport. A helyszíni szemlénbizottság K. Józsefék házánál kezdte a munkát. Aprólékosan átkutatták az egész házat, de bűncselekményre utaló adatot, nyomot, elváltozást nem találtak. Megdőlt hát az első számú verzió, amely szerint az emberölés a K. házaspár lakásában történt. Ezután a kertben, folytatták a nyomkutatást. A bizottság rögzítette a hátsó kijáratnál talált állapotokat, de nem találtak elfogadható magyarázatot a helyéről elmozdított lábtörlőre, a megfaragott ajtóra és a lábtörlő mellé helyezett ágdarabra. Találtak viszont néhány cigarettacsikket — K. Józsefék nem dohányoztak — és több értékelhető lábnyomot. A holttestek felé vezető utat a nyomozók szinte centiméterről centiméterre átvizsgálták, de sem további lábnyomra, sem vonszolási nyomra nem bukkantak. A bűnügyi technikus elkészítette a holttestekről a fényképfelvételeket, majd a bizottság orvosa látott munkához. K. Józsefen öt szúrt sérülést talált, ezek közül már a helyszíni szemlén hármat halált eredményezőnek minősített. E megállapítást később a boncolás megerősítette. K. Józsefnét mintegy négy méterrel távolabb, hanyatt fekve találták. Mellkasából egy hatalmas konyhakés állít ki, s nem kevesebb mint 12 mélyre hatoló szúrt seb volt látható rajta. A helyszínen észlelt körülmények alapján készült el az első nyomozási terv. A bűncselekmény feltűnően brutális végrehajtása azt sugallta, hogy a tettest bosszúvágy fűtötte. Így elsősorban ebbe az irányba igyekeztek puhatolózni a nyomozók, amikor sorra járták a község házait. Nem hallgatható el az sem, hogy a helyszíni szemlével egy időben megkezdett adatgyűjtés alkalmával már szóba került a későbbi gyanúsított, Rumi Béla neve. Az áldozatok egyik szomszédja mondta el a nyomozóknak: Rumi Bélától két esetben is hallotta, hogy K. Józsefnét megöli. Ezt azonban — mint mondotta — nem vette komolyan, mert mindkét esetben ittas volt a férfi, és egyébként is úgy tartotta, az ilyesmiről, ha valaki komolyan fontolgatja, nem beszél. Az adatszolgáltató azt is a nyomozók tudomására hozta, hogy a gyanúsított nemcsak neki mondott ilyesmit, hanem az italboltban többek előtt gyakran emlegette K. Józsefnét úgy, mint akire nagyon haragszik. Egy nyomozócsoport természetesen azonnal ezen a vonalon kezdte meg a munkát. Elsősorban azt kívánták tisztázni, miért neheztelt Rumi Béla K. Józsefnéra. Amegnevezett személyek előbb igyekeztek kitérni az egyenes válasz elől, aztán egyikük elmondta, Rumi Bélától hallotta, hogy K. Józsefnéval bizalmas viszonyban voltak. És ez az az első kérdés, amely a mai napig is tisztázatlan. Tisztázatlan, mert bár az egész faluban elterjedt ez a szóbeszéd, nincs egyetlen ember, aki látta volna őket kettesben. Azt viszont többen is állították, hogy a táncmulatságok alkalmával Rumi Béla mindig igyekezett az asszony közelébe férkőzni, felkérte táncolni, de mindig visszautasításra talált. A nyomozás azt is tisztázta, hogy a falubeliek csak Rumitól, illetve olyanoktól hallottak az állítólagos kapcsolatról, akiknek a gyanúsított beszélte ezt el. Az egyik tanú, aki ugyancsak a faluban lakik, figyelmet érdemlő esetről számolt be a nyomozóknak. Elmondása szerint még 1982-ben munkahelyéről másik három kollégájával együtt továbbképzésen voltak az egyik nagyvállalatnál. A tanfolyamra küldöttek között ott volt K. Józsefné is. Ezt követően értesült róla, Rumi azzal gyanúsítja őt, hogy a továbbképzés alkalmával K. Józsefnéval bizalmas viszonya szövődött. Rumi Béla egyik ismerősét arra biztatta, ölje meg a vetélytársat, és kap 20 ezer forintot A férfi, amikor erről értesült, a helyi körzeti megbízotthoz fordult segítségért, aki haladéktalanul intézkedett. Jegyzőkönyvben figyelmeztette Rumi Bélátés azt a személyt is, akit a bűncselekményre fel akart bérelni. A tanú felkereste K. Józsefékat, elmondta Rumi rágalmait, és tisztázta magát. Rumi Béla november 9-én őrizetbe, majd három nap múlva előzetes letartóztatásba került. A bűncselekmény elkövetését úgyszólván az első kihallgatásakor beismerte. Tagadja viszont, hogy készült a gyilkosságra, mi több, valamiféle jogos védelmi helyzetet igyekszik beállítani az őt kihallgató rendőrtiszt előtt. A történet, amelyet jegyzőkönyvbe mondott, így hangzik: Még októberben megbeszélte K. Józsefnéval, hogy november 8-án este a házuk mögötti területen találkozni fognak. Az már többször előfordult, hogy este, éjszaka a faluban megkergették, ezért mielőtt elindult volna, magához akarta venni a zsebkését, de hiába tette tűvé a lakását, nem találta sehol. Ezért aztán — jobb híján — azt a kést süllyesztette a belső zsebébe, amelyet disznóvágások alkalmával szokott használni. A gyanúsított állítása szerint abban egyeztek meg K. Józsefnéval, hogy ha megérkezik, egyszer-kétszer le- és felkapcsolja az udvari világítást. A kapcsoló a hátsó kijárati ajtó mellett, a házon kívül, a falra van felszerelve, ő azon az estén így tett, amire K. Józsefné pongyolában, hálóingben és papucsban ki is jött az udvarra. Arra kérte őt, hogy menjen a gazdasági épületek mögé, mindjárt jön, majd visszament a házba. A gyanúsított elmondása szerint óvatosan lopódzott a közeli sufnik felé, amikor egyszercsak valaki előtte termett, lerántotta a földre, fölé került és ütlegelni kezdte, ő pedig védekezésképpen előrántotta a hatalmas konyhakést és szúrt. Hogy hányszor? Arra bizony nem tud válaszolni — vallotta, hiszen annyira meg volt rémülve, hogy úgyszólván semmire sem emlékszik vissza. Amikor az első rémületéből magához tért, és rádöbbent tettének súlyosságáral, menekülésre fogta a dolgot. De akkor — elmondása szerint — K. Józsefné állta az útját. Az asszony elgáncsolta és egy kemény tárggyal arcul ütötte, majd a karját sebesítette meg. Erzel a kezében levő késsel összeszurkálta az asszonyt. Hangsúlyozzuk, a fenti állítások Rumi Bélától származnak, s eddig egyetlen adat sem támasztja alá a gyanúsított állítását. A gyanúsított lakásán megtartott házkutatás alkalmával a kályhából előkerült — igaz, szénné égve — az a ruha, amelyet Rumi Béla a bűncselekmény elkövetésekor viselt. S a kályhában a hamu között ott volt az a zsebkés is, amelyet állítólag hasztalan keresett, mielőtt K. Józsefék lakása felé indult volna. Ma még tisztázatlan a bűncselekmény számos fontos körülménye, így motívuma, indítéka is. A bűnügyben a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a vizsgálatot. ZOMBORI ATTILA A MllRTPF Mil in fl UVnnZAQ All If Al ACZT !■ ifllUllllli IllflJII II IIIJMULflU fill MflLflULI (Fotó: Várhelyi László és Koós András) A gyilkos eszköz Losonczi István alezredes, osztályvezető Tullner István századossal konzultál A közelmúltban épült ház, amely körül a kerítés még nem készült el Az első értékelhető nyomra a hátsó ajtónál bukkantak a nyomozók