Magyar Rendőr, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-14 / 50. szám

Pér a megyeszékhelyhez­­­l. közel eső kisközség Győr- Sopron megyében, amelynek TM lakóit a közelmúltban egy nagyon súlyos bűncselekmény híre rázta meg. K. Józsefet és feleségét november 9-én hajnaliban vértbe fagyva találták meg a lakásukhoz közeli réten. Még a laikus számára is nyilvánvaló volt, hogy a közép­korú házaspár halálát gyilkos kés­szúrások okozták. A rendőrségi nyomozás egy hó­napja tart, s azóta van előzetes le­tartóztatásban a bűnügy gyanúsí­tottja, Rumi Béla helyi lakos. Szá­mos körülményt a legapróbb rész­letekig tisztáztak a győri nyomo­zók, de sok még a kérdőjel a bűn­ügyben. Rumi Béla részben beis­merte a bűncselekmény elkövetését, amelyet tárgyi bizonyítékok sora is alátámasztott. Egyszerű ügy, mi lehet a prob­léma? — vetődik fel bizonyára so­kakban a kérdés. Köztudott, hogy a rendőrségnek a büntetőeljárás rá­eső szakaszában nemcsak a „ki tet­te?” kérdésre kell választ keresnie, hanem egyebek között arra is, ho­gyan történt, és miért követte el a tettes a bűncselekményt. Nos, a két utóbbi kérdés körül sok a tisztá­zatlan tény, s ez ma még nehezíti a bűncselekmény jogi megítélését is. A kettős emberölés november 8-án este történt, áldozatai a helyi KISZ-lakótelepen laktak. Az ötla­kásos ház a község szélén áll, úgy­nevezett sorház, kétszintes laká­sokkal. K. József és családja a szél­ső lakásban éltek. A lakásnak két bejárata van, az egyik az utca felől nyílik egy kis előkertből, a másik nyitott terü­letre néz. A ház ugyanis nemrégen készült el, a kerítések megépítésére még nem került sor. November 8-án este 10 órakor K. Józsefek gyermekei becsengettek a szomszédos lakásba. Elpanaszolták, hogy a szüleik hirtelen elmentek otthonról, s még mindig nem tér­tek haza. Az édesanyjukon pon­gyola és papucs volt, édesapjuk tré­ningruhát viselt. A szomszéd be­fogadta a gyerekeket, megágyaz­tak nekik és lefektették őket, mi­után meggyőződtek róla, K. Józse­­fék valóban nem tartózkodnak ott­hon. A szomszédok furcsállották a dol­got, hiszen a szülőket nem úgy is­merték, mint akik egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a késő esti órák­ra magukra hagyják gyermekeiket. Türelmetlenül nézegettek ki a sötét utcára, várták, hogy megérkeznek a szülők. Már éjfél is elmúlt, de a házaspárnak nyoma sem volt. Kora reggel a szomszéd megzör­gette K. Józsefék lakásának abla­kait, de erre nem érkezett válasz. Elhatározta, hogy mielőtt fellár­mázza a falut, értesíti a családfő bátyját, K. Istvánt, aki ugyancsak a faluban lakik. K. István meglepetten hallgatta öccse szomszédjának elbeszélését, majd sietve felöltözött, s a KISZ- lakótelepre indult. Maga is körbe­járta a házat. Az első furcsa, szá­mára érthetetlen körülmény az volt, hogy a hátsó bejárat előtt levő vasból készült lábtörlőrácsot a lép­csőre fektetve találta. A lábtörlő mellett pedig egy levágott gally volt. S még egy érdekes megfigye­lést tett: öccsének sok baja volt a hátsó, üvegezett ajtóval, ugyanis a gitt az időjárás viszontagságai miatt minduntalan kihullott, így nem tartotta meg a keretben az üveget. K. József még a nyáron ki­szedte a gittet, és vékony léceket szögelt az ajtóra. K. István ezt a vékony lécet összefarigcsálva talál­ta. Első ránézésre megfogalmazó­dott benne: a vékony fadarabokat valaki megkísérelte kifeszíteni a he­lyéről. Ezután megkerülte a házat, és az első a­jtónál próbálkozott. Az ajtót zárva találta. S miután változatla­nul néptelennek tűnt a lakás, el­határozta, hogy a szomszédok se­gítségével átkutatják a környéket, hátha ily módon a rejtély nyitjára bukkannak. A ház mellett téglából épült kam­­rasor húzódik, s innen egy kitapo­sott ösvény vezet a réten át. A szomszédok kis csoportja a hajnali derengésben erre vette az irányt. Amint távolodtak a háztól, úgy vált egyre kivehetővé egy piros színű ha­lom a távolban, így találtak rá előbb K. József, majd néhány mé­terrel távolabb K. Józsefné holt­testére. K. István első döbbenetéből fel­ocsúdva Nagy Lajos zászlós, kör­zeti megbízott lakására sietett. A körzeti megbízott, még mielőtt a helyszínre indult volna, telefonon jelentést tett a Győr-Sopron Me­gyei Rendőr-főkapitányság ügyele­tére K. István bejelentéséről. Az ügyeletvezető utasította, hogy biz­tosítsa a helyszínt, s jelentse az ott tapasztaltakat. Rövidesen megérke­zett a körzeti megbízott rádión le­adott jelentése: K. Józsefet és fe­leségét ismeretlen tettes több kés­­szúrással megölte. Azonnal a helyszínre vonult a megyei rendőr-főkapitányság hely­­színiszemle-bizottsága és a bűnügyi osztály számos nyomozójával meg­erősített forró nyomon üldöző cso­port. A h­elyszíni szemlénbizottság K. Jó­zsefék házánál kezdte a munkát. Aprólékosan átkutatták az egész há­zat, de bűncselekményre utaló ada­tot, nyomot, elváltozást nem talál­tak. Megdőlt hát az e­lső számú ver­zió, amely szerint az emberölés a K. házaspár lakásában történt. Ezután a kertben, folytatták a nyomkuta­­tást. A bizottság rögzítette a hátsó kijáratnál talált állapotokat, de nem találtak elfogadható magyarázatot a helyéről elmozdított lábtörlőre, a megf­aragott ajtóra és a lábtörlő mellé helyezett ágdarabra. Találtak viszont néhány cigarettacsikket — K. Józsefék nem dohányoztak — és több értékelhető lábnyomot. A holttestek felé vezető utat a nyomozók szinte centiméterről cen­timéterre átvizsgálták, de sem to­vábbi lábnyomra, sem vonszolási nyomra nem bukkantak. A bűnügyi technikus elkészítette a holttestekről a fényképfelvétele­ket, majd a bizottság orvosa látott munkához. K. Józsefen öt szúrt sé­rülést talált, ezek közül már a hely­színi szemlén hármat halált ered­ményezőnek minősített. E megálla­pítást később a boncolás megerősí­tette. K. Józsefnét mintegy négy méterrel távolabb, hanyatt fekve ta­lálták. Mellkasából egy hatalmas konyhakés állít ki, s nem kevesebb mint 12 mélyre hatoló szúrt seb volt látható rajta. A helyszínen észlelt körülmények alapján készült el az első nyomo­zási terv. A bűncselekmény feltű­nően brutális végrehajtása azt su­gallta, hogy a tettest bosszúvágy fűtötte. Így elsősorban ebbe az irányba igyekeztek puhatolózni a nyomozók, amikor sorra járták a község házait. Nem hallgatható el az sem, hogy a helyszíni szemlével egy időben megkezdett adatgyűjtés alkalmával már szóba került a későbbi gyanú­sított, Rumi Béla neve. Az áldoza­tok egyik szomszédja mondta el a nyomozóknak: Rumi Bélától két esetben is hallotta, hogy K. József­nét megöli. Ezt azonban — mint mondotta — nem vette komolyan, mert mindkét esetben ittas volt a férfi, és egyébként is úgy tartotta, az ilyesmiről, ha valaki komolyan fontolgatja, nem beszél. Az adat­­szolgáltató azt is a nyomozók tu­domására hozta, hogy a gyanúsított nemcsak neki mondott ilyesmit, ha­nem az italboltban többek előtt gyakran emlegette K. Józsefnét úgy, mint akire nagyon haragszik. Egy nyomozócsoport természetesen azonnal ezen a vonalon kezdte meg a munkát. Elsősorban azt kívánták tisztázni, miért neheztelt Rumi Béla K. Józsefnéra. A­­megnevezett sze­mélyek előbb igyekeztek kitérni az egyenes válasz elől, aztán egyikük elmondta, Rumi Bélától hallotta, hogy K. Józsefnéval bizalmas vi­szonyban voltak. És ez az az első kérdés, amely a mai napig is tisztázatlan. Tisztá­zatlan, mert bár az egész faluban elterjedt ez a szóbeszéd, nincs egyetlen ember, aki látta volna őket kettesben. Azt viszont többen is állították, hogy a táncmulatságok alkalmával Rumi Béla mindig igye­kezett az asszony közelébe férkőzni, felkérte táncolni, de mindig vissza­utasításra talált. A nyomozás azt is tisztázta, hogy a falubeliek csak Rumitól, illetve olyanoktól hallot­tak az állítólagos kapcsolatról, akik­nek a gyanúsított beszélte ezt el. Az egyik tanú, aki ugyancsak a faluban lakik, figyelmet érdemlő esetről számolt be a nyomozóknak. Elmondása szerint még 1982-ben munkahelyéről másik három kollé­gájával együtt továbbképzésen vol­tak az egyik nagyvállalatnál. A tanfolyamra küldöttek között ott volt K. Józsefné is. Ezt követően értesült róla, Rumi azzal gyanúsítja őt, hogy a továbbképzés alkalmával K. Józsefnéval bizalmas viszonya szövődött. Rumi Béla egyik isme­rősét arra biztatta, ölje meg a ve­­télytársat, és kap 20 ezer forintot A férfi, amikor erről értesült, a helyi körzeti megbízotthoz fordult segítségért, aki haladéktalanul in­tézkedett. Jegyzőkönyvben figyel­meztette Rumi Bélát­­és azt a sze­mélyt is, akit a bűncselekményre fel akart bérelni. A tanú felkereste K. Józsefékat, elmondta Rumi rá­galmait, és tisztázta magát. Rumi Béla november 9-én őrizet­be, majd három nap múlva előze­tes letartóztatásba került. A bűn­cselekmény elkövetését úgyszólván az első kihallgatásakor beismerte. Tagadja viszont, hogy készült a gyilkosságra, mi több, valamiféle jogos védelmi helyzetet igyekszik beállítani az őt kihallgató rendőr­tiszt előtt. A történet, amelyet jegy­zőkönyvbe mondott, így hangzik: Még októberben megbeszélte K. Józsefnéval, hogy november 8-án este a házuk mögötti területen ta­lálkozni fognak. Az már többször előfordult, hogy este, éjszaka a fa­luban megkergették, ezért mielőtt elindult volna, magához akarta venni a zsebkését, de hiába tette tűvé a lakását, nem találta sehol. Ezért aztán — jobb híján — azt a kést süllyesztette a belső zsebébe, amelyet disznóvágások alkalmával szokott használni. A gyanúsított állítása szerint ab­ban egyeztek meg K. Józsefnéval, hogy ha megérkezik, egyszer-kétszer le- és felkapcsolja az udvari vilá­gítást. A kapcsoló a hátsó ki­járati ajtó mellett, a házon kívül, a falra van felszerelve, ő azon az estén így tett, amire K. Józsefné pongyo­lában, hálóingben és papucsban ki is jött az udvarra. Arra kérte őt, hogy menjen a gazdasági épületek mögé, mindjárt jön, majd vissza­ment a házba. A gyanúsított elmondása szerint óvatosan lop­ód­zott a közeli sufnik felé, amikor egyszercsak valaki előtte termett, lerántotta a földre, fölé került és ütlegelni kezdte, ő pedig védekezésképpen előrántotta a hatalmas konyhakést és szúrt. Hogy hányszor? Arra bizony nem tud válaszolni — vallotta, hiszen annyira meg volt rémülve, hogy úgyszólván semmire sem emlékszik vissza. Amikor az első rémül­etéből ma­gához tért, és rádöbbent tettének súlyosságáral, menekülésre fogta a dolgot. De akkor — elmondása sze­rint — K. Józsefné állta az útját. Az asszony elgáncsolta és egy ke­mény tárggyal arcul ütötte, majd a karját sebesítette meg. Erze­l a kezében levő késsel összeszurkálta az asszonyt. Hangsúlyozzuk, a fenti állítások Rumi Bélától szár­maznak, s eddig egyetlen adat sem támasztja alá a gyanúsított állítá­sát. A gyanúsított lakásán megtartott házkutatás alkalmával a kályhából előkerült — igaz, szénné égve — az a ruha, amelyet Rumi Béla a bűncselekmény elkövetésekor vi­selt. S a kályhában a hamu között ott volt az a zsebkés is, amelyet állítólag hasztalan keresett, mielőtt K. Józsefék lakása felé indult volna. Ma még tisztázatlan a bűncselek­mény számos fontos körülménye, így motívuma, indítéka is. A bűnügyben a Győr-Sopron Me­gyei Rendőr-főkapitányság folytatja a vizsgálatot. ZOM­BORI ATTILA A Mll­RTPF Mil in fl UVn­nZAQ All If Al ACZT !■ ifllUllllli IllflJII II III­­JM­­ULflU fill MflLflULI (Fotó: Várhelyi László és Koós András) A gyilkos eszköz Losonczi István alezredes, osztályvezető Tullner István századossal konzultál A közelmúltban épült ház, amely körül a kerítés még nem készült el Az első értékelhető nyomra a hátsó ajtónál bukkantak a nyomozók

Next