Magyar Rendőr, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

MIT VÁR 1986-BAN? év elején mindenki számot vet azzal: mit s hogyan sikerült megvalósítania elképzelései közül az elmúlt időszakban, s mit szeretne elérni az új évben. A vezetők egyben nemcsak a saját, hanem az általuk irányított szervezet ténykedését is értékelik, levonják a megfelelő következtetéseket, s ezek alapján tűzik ki az újabb feladatokat. Az 1986-os esztendő küszöbén ezúttal lapunkban adják közre terveiket, elképzeléseiket a rendőr-főkapitányságok vezetői. Természetesen több közös vonása is van ezeknek a nyilatkozatoknak, hiszen a rendőri munka legfontosabb jellemzői szerte az országban ugyanazok, viszont mindenütt a helyi sajátosságoknak megfelelően érvényesülnek. Munkájukról s magánéletükről szólnak a magas beosztású rendőrtisztek, amikor arra a kérdésünkre válaszolnak, hogy mit várnak 1986-ban? — 1986-tól elsősorban azt várom, hogy folytatódjon az a kiegyensú­lyozottság, amely Tolna megye ál­lam- és közbiztonsági helyzetére, közrendjére ez idáig is jellemző volt, s amelyet a személyi állomány tevékenységében és saját életvite­lemben is meghatározónak tartok. Ezért mindenféle jósollgatás helyett, az elért eredményeinkről beszélek. Az elmúlt évtizedben a Tolna Megyei Rendőr-főkapiitányság nagy értékű beruházásokkal gazdagodott. Felépült a korszerű gépjárműtelep és a raktárbázis, elkészült a tele­fonközpont, és a kulturált szórako­zás széles­­körű lehetőségeit nyújt­ja a város központjában levő mű­velődési ház. Nem lényegtelen az sem, hogy a megyében dolgozó rendőrök lakásellátása is jónak mondható. S még folytathatnám a felsorolást. Itt jegyzem meg, hogy a megye gazdasági fejlődése az országos át­lagnál jóval nagyobb ütemű. Ez a környék nagyszerű természeti adott­ságokkal rendelkezik. Kiváló a meg­művelt területek termőképessége, magas a napsütéses órák száma. S ez természetesen kiváltképp a mező­­gazdaság eredményeiben mutatkozik meg. E mellett hallatlan mérvű az ipa­rosodás. Az utóbbi tizenöt esztendő alatt mintegy hatvan üzem és vál­lalat jött létre, illetve újult meg. Ebből három országosan kiemelt beruházás volt. Közülük a legna­gyobbat, a Paksi Atomerőművet említem meg. Mindezek következ­tében felgyorsult a megye urban­i­­zálódása. A közelmúltban négy te­lepülésünk kapott városi rangot. Természetesen nekünk, rendőrök­nek is változtak a feladataink, nőt­tek a munkánkkal szemben támasz­tott elvárások, amelyeknek, úgy vé­lem, sikerült eleget tennünk. A megváltozott körülményekhez igazí­tottuk a szolgálatellátást, és így tesszük ezt majd 1986-ban is. Az eddig elmondottak egyfajta számvetésnek is betudhatók, amely­ből talán kitűnt, hogy jó néhány területen elégedettek lennénk a jö­vőben eredményeink szinten tar­tásával is. Ehhez nem hivalkodás­ként, hanem magyarázatul fűzöm, hogy az objektív statisztikai adatok alapján tekinthető eredményesnek bűnmegelőző, illetve bűnüldöző mun­kánk A megyei főkapitányságok kö­zül az ismeretlen tettesek felde­rítési arányát tekintve az elsők kö­zött vagyunk. Valamennyien tud­juk, hogy ezeknek az eredmények­nek a megtartása nem lesz egy­szerű, megemlítve azt, hogy akad­nak olyan területeink is, ahol még van tenni- és javítanivaló. Ezek­ről sem feledkezünk meg 1986-ban. Végül magamról annyit, hogy azok közé az emberek közé tarto­zom, akiknek a munkája, hivatása egyben a hobbija is. Hozzáteszem, azért engem is sok minden egyéb érdekel, így például régóta szőlész­­kedem pécsi telkemen. S ez nem­csak az aktív pihenést jelenti szá­momra, hanem kellemes időtöltést, egyfajta családi összejövetelt is, mert bátyámmal és öcsémmel szom­szédos területeket művelünk. Nagyon sok örömöm van továbbá felnőtt gyermekeimben és öt kis­­unokámban. — Félreértés ne essék, nem vic­celődöm, amikor elsőként azt sze­retném elérni 1986 végén, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság bűnügyi megelőző s felde­rítő munkáját megyénk lakossága ugyanolyan kedvezően értékelje, mint a Belügyminisztérium vezetése. Ez­zel azt akarom mondani, hogy a lakosság érzékenyebben reagál a közrend és a közbiztonság helyze­tében az utóbbi éveikben történt változásokra, tendenciákra. Ha tehát további erőfeszítéseink azzal az eredménnyel járnak, hogy bűnüldöző munkánk a lakosság vi­szonylagos elégedettségét is kivált­ja, akkor elmondhatjuk, érdemes volt — nemegyszer éjt nappá téve — dolgozni rendőreinknek és önkéntes segítőinknek. Ennek érdekében persze azt is szeretném végre megérni, hogy me­gyénk lakossága osztja azt a vé­leményemet: meg kell szüntetni azokat a körülményeket, amelyek a bűnözőket vagy a bűnözésre haj­lamos egyéneket bűncselekmények elkövetésére csábítják. Mostanság nagyon sokat költenek betörésjelző készülékek és beren­dezések reklámozására. Ez hasznos dolog, de az sem lenne haszonta­lan, ha a bűnüldözők antireklámozá­­sa sem maradna el. Mire gondolok? Például arra, hogy az állampolgá­rok megértsék, ha valaki egy bizo­nyos talponállóban „virít” a pén­zével, könnyen lehetséges, hogy ké­sőbb kifosztják. Ha százszor annyi rendőr telje­síthetne szolgálatot a közterülete­ken, mint jelenleg, akkor is kevés lenne ahhoz, hogy mindenki teljes biztonságban érezze­­magát. A bű­nözök számontartását és ellenőrzé­sét tekintve azonban a jelenlegi létszámhelyzet ellenére sem hivat­kozhatunk arra, hogy nincs meg­felelő, kellően felkészült erőnk eh­hez. Tudom, rengeteget követelünk rendőreinktől, de teszünk is azért, hogy érezzék, mindez nem marad viszonzatlan. 1985-ben személyi állományunk igen tekintélyesnek mondható hányad­a részesült elisme­résben, remélem, idén sem lesz ez másként. Nem kis büszkeséggel említem azt is, hogy a Szegedi Rendőrkapitányság elnyerte a Sze­ged városáért aranyplakettet. Mi, rendőrök tudjuk, a gazda­sági folyamatokba való beavatko­zás nem a dolgunk. Az viszont igen, hogy felderítsük és leleplezzük azo­kat a nyerészkedőket, akik bűncse­lekmények elkövetésével harácsol­nak összes súlyos milliókat, s ezál­tal olyan érzetet is kelthetnek, mintha nálunk ez megengedett len­ne. Az efféle bűnözők büntetőeljá­rás alá vonása persze felkészültséget igényel. Becsülöm a bűnügyi technikát, de remélem, 1986-ban is mind több­ször győződhetünk meg arról: egy jó szemű körzeti megbízott sokszor többet ér a komputerizált bűnül­dözésnél is. S mindezek előrebocsátása után még csak egyet kívánok ettől az évtől. A főkapitányságok eredmé­nyességi listáján ne kerüljünk hát­rább a mostani negyedik helyezé­sünknél.­­ Miként az ország más rendőri szerveié, a mi helyzetünk sem volt könnyű az elmúlt esztendőben, s ez még akkor is igaz, ha Somogy megyében nem történt a közrendet, a köznyugal­mat súlyosan megza­varó, durva bűncselekmény. 1984- hez képest hat százalékkal több bűn­­cselekményt követtek el megyénk­ben, s kedvező és kedvezőtlen jelek egyaránt tapasztalhatók. A kedve­zőik közé sorolom azt, hogy keve­sebb közlekedési bűncselekmény történt, csökkent a személyek elleni jogsértések száma, államellenes bűncselekmény pedig egyáltalán nem fordult elő. Sajnos az utóbbi esztendők a bűncselekmények alakulását ille­tően nem sok jót hoztak. Különö­sen a vagyon elleni jogsértések növekedése jelentős­ a személyek javai ellen. 1985-ben harminc szá­zalékkal több bűncselekményt kö­vettek el, mint az azt megelőző évben. Tény, hogy e növekedésben olykor a sértettek is szerepet ját­szanak, mert nem vigyáznak meg­felelően értékeikre. Igaz, a lopások többsége kisebb értékekre — például különböző gépjárműalkat­részekre, s csekély értékű ingósá­gokra — irányul, ám a Balaton partján s Kaposvárott több olyan betörés is történt a múlt évben, amelynek során a tettesek jelentős értékű holmit vittek magukkal. Szeretném, ha az új esztendőben személyi állományunknak valami­vel több idő jutna a pihenésre, ki­­kapcsolódásra, mert 1985-ben erre rendőreinknek nem nagyon volt módjuk. Ez természetesen egyet je­lentene a bűncselekmények számá­nak csökkenésével is, s itt jegyzem meg, hogy aggasztónak tartom a fiatalkorú bűnelkövetők arányának növeked­ését. A mi megyénkben különösen nyáron észlelhetjük ezt, amikor igen sok fiatal jön a Bala­ton partjára, s közülük többen nem vagy legalábbis nem kizárólag a kikapcsolódást keresik. A nyári sze­zonban a bűncselekményeket gya­koribb ellenőrzésekkel próbáljuk majd az idén is megelőzni, s e munka eredményességét szolgálná, ha a Balaton-parti közbiztonsági feladatok végzésében egyre fonto­sabb szerephez jutó gyakorlóőrsök már teljes létszámmal dolgoznának. S ha már a nyárnál tartunk, re­mélem, hogy 1986-ban sokkal keve­sebb embernek fejeződik be idő előtt a szabadsága, üdülése vízi vagy közúti baleset miatt. Magánéletemben az új eszten­dőben nincsenek nagy terveim, sze­retnék minél több időt tölteni az unokámmal, aki 1985 nyarán szü­letett. Azt hiszem, nem lehet na­gyobb öröme egy magamkoraibeli embernek, mint az, ha együtt ját­szadozhat egy kis­gyermek­kel, aki most ismerkedik a világgal, most tanulja szavakká képezni a han­gokat. Csupán egy gondunk van: a fiamék a fővárosban laknak, így többnyire csak a hétvégeken lehe­tünk együtt. Igaz, nyáron aztán a Balaton-parti kis­­nyaralónkban be­pótoljuk a mulasztást, s együtt pi­hen az egész család. Amit a fiamat illeti: neki nem sok ideje lesz 1986-ban pihenésre, hi­szen orvos, és a második szakvizs­gájára készül. Kívánom, hogy ered­ményesen jusson túl rajta. — Az 1985-ös esztendő a számom­ra némiképpen rosszul végződött. Október közepe óta betegállomány­ban vagyok, így az első kívánságom természetese­n az, hogy mielőbb hely­re­álljon az egészségem, és újra tel­jes értékű munkatársává váljak a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitány­ságnak. Az orvosok szigorúan eltiltottak attól, hogy akárcsak a távolból is fi­gyelemmel kísérjem a főkapitányság munkáját. Ám, ha az orvosi intel­mek közül megszegtem valamelyiket, ez az. Így aztán, ha nincs is teljes, átfogó képem az utolsó három hónap eredményeiről, nagy vonalakban mégis ismerem a legfontosabbakat. Bizonyos, hogy főkapitányságunk teljes személyi állománya tisztessé­gesen, becsülettel helytállt, és az 1985. esztendő küszöbén kitűzött cé­lokat elértük. Annak tudatában állí­tom ezt, hogy a rendőrség munkájá­nak megítélésében nem mindig a rendőri vezető véleménye a mérv­adó. Fontosabbnak tartom a megye párt-, állami, gazdasági szerveinek és egész lakosságunknak a vélemé­nyét. Ezekben az eredményekben termé­szetesen nemcsak a rendőrség mun­kája tükröződik. Megítélésem sze­rint némiképpen javult az állampol­gári fegyelem, a gazdasági szervek vezetői egyre inkább eleget tesznek a társadalmi tulajdon védelme terén fennálló kötelezettségeiknek. Az előbbi állításomat csak két szám­adattal szeretném alátámasztani. A társadalmi tulajdont károsító lopá­sok száma 23 százalékkal csökkent 1985-ben. És sikerült a bűnözés nö­vekedésének ütemét is megállíta­nunk. 1985-ben — szemben az előző évek 5—8 százalékos emelkedésével — 1,1 százalékos emelkedést regiszt­ráltunk. Kívánságaim csak címszavakban: szeretném, ha a rendőri munka ese­tenkénti bürokratikus vonásai csök­kennének, ha ügyvitelünk korsze­rűsödne, ha a rendőri vezetők ön­állósága növekedne, és végül, ha a rendőri állomány munkaterhei csök­kennének. DR. FEHÉR GÉZA vezérőrnagy, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: — Mindenekelőtt azt kívánom, amit a Föld lakóinak túlnyomó többsége: a világpolitikában győz­zenek a realitások, s ennek vele­járójaként legyen végre mindenütt béke. Ha ez sikerülne, hazánkban is előmozdítaná azoknak a törek­véseknek a megvalósul­ásá­t, ame­lyek eredményeként — no persze, az eddiginél jobb munkával — az ország és népe egyaránt gazdagod­hatna. Ilyen közegben bizonyára tovább erősödik szocializmust építő ha­zánknak az a vívmánya is, amely igen sok országban elérhetetlennek tűnik. A szilárd közrend és köz­­biztonság, amelynek ugyan nálunk is mutatkoznak kedvezőtlen ten­denciái, de nemzetközi összehason­lításban még mindig kimagaslóan jó. Amikor a közrendről és a köz­­biztonság javítása szükségességéről beszélek, természetesen nemcsak a gyilkosok, rablók, betörők, tolvajok, csalók, sikkasztók, üzérek, ügyes­kedő és korrupt személyek ellen ví­vott küzdelem hatékonyságának a javítására gondolok, hanem arra is, hogy felvilágosító munkával, intő szóval és a törvény szigorával em­berek sokaságát mentsük meg. De ha már megadatott nekem is, hogy ez évi kívánságaimat közre­adhassam, a vállalatok, állami gaz­daságok, szövetkezetek és intézmé­nyek vezetőitől azt kérném, ebben az esztendőben az eddigieknél is jobban óvják és gyarapítsák a ke­zelésükre bízott népva­gyont, a la­kosságtól pedig azt, hogy féltőb­ben ügyeljenek arra, amit évek, s nemegyszer életük szorgos munká­jával szereztek. Ha ezt a tanácsot megfogadnák, a betörők és tolva­jok közül a legtöbben „munka” nélkül maradnának, s az is meg­eshet: na­gyon sokan közülük be­fejeznék bűnözői pályafutásukat. Szeretném, ha az új éviben a rendőri kollektívákban még oldot­­tabbá válna a viszony, jobban ér­vényesülne az az íratlan törvény, hogy növekedjék az egymás iránti érzett felelősség a hivatali és az azon túli időben egyaránt. Ez is előse­gíthetné az összrendőri szemlélet további erősödését, növelné a hi­vatástudatot,­.§okozná a munkaked­vet, s közvetve kihatna arra is, hogy mind többen vállalják a rend­őri szolgálatot. Családon belüli kívánságaim kö­zül most csak kettővel hozakodom elő. Feleségemmel együtt azt kí­vánjuk, hogy leányunk sikeresen folytassa 1986-ban is tanulmányait az orvostudományi egyetemen, s mivel feleségem és én is szenvedé­lyes horgászok hírében állunk, bő­séges legyen a haltermés, s abból — hadd legyek maximalista — két­szer annyit foghassunk ki kettes­ben, mint 1985-ben. S utoljára, de nem utolsósorban azt várom 1986-tól, hogy a Belügy­minisztérium nagy családjának tag­jai egészségben és boldogságban köszönthessék a következő éveket is, a Magyar Rendőr pedig legalább annyi alkalommal látogasson meg bennünket szűkebb hazánkban, mint a múlt esztendőben. DR. ADRIAN ZSIGMOND vezérőrnagy, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: DR. BARNA SÁNDOR, ezredes, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: DR. BOROCZ ISTVÁN vezérőrnagy, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: DARÓCZI ANDRÁS ezredes, a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője.

Next