Magyar Rendőr, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
MIT VÁR 1986-BAN? év elején mindenki számot vet azzal: mit s hogyan sikerült megvalósítania elképzelései közül az elmúlt időszakban, s mit szeretne elérni az új évben. A vezetők egyben nemcsak a saját, hanem az általuk irányított szervezet ténykedését is értékelik, levonják a megfelelő következtetéseket, s ezek alapján tűzik ki az újabb feladatokat. Az 1986-os esztendő küszöbén ezúttal lapunkban adják közre terveiket, elképzeléseiket a rendőr-főkapitányságok vezetői. Természetesen több közös vonása is van ezeknek a nyilatkozatoknak, hiszen a rendőri munka legfontosabb jellemzői szerte az országban ugyanazok, viszont mindenütt a helyi sajátosságoknak megfelelően érvényesülnek. Munkájukról s magánéletükről szólnak a magas beosztású rendőrtisztek, amikor arra a kérdésünkre válaszolnak, hogy mit várnak 1986-ban? — 1986-tól elsősorban azt várom, hogy folytatódjon az a kiegyensúlyozottság, amely Tolna megye állam- és közbiztonsági helyzetére, közrendjére ez idáig is jellemző volt, s amelyet a személyi állomány tevékenységében és saját életvitelemben is meghatározónak tartok. Ezért mindenféle jósollgatás helyett, az elért eredményeinkről beszélek. Az elmúlt évtizedben a Tolna Megyei Rendőr-főkapiitányság nagy értékű beruházásokkal gazdagodott. Felépült a korszerű gépjárműtelep és a raktárbázis, elkészült a telefonközpont, és a kulturált szórakozás széleskörű lehetőségeit nyújtja a város központjában levő művelődési ház. Nem lényegtelen az sem, hogy a megyében dolgozó rendőrök lakásellátása is jónak mondható. S még folytathatnám a felsorolást. Itt jegyzem meg, hogy a megye gazdasági fejlődése az országos átlagnál jóval nagyobb ütemű. Ez a környék nagyszerű természeti adottságokkal rendelkezik. Kiváló a megművelt területek termőképessége, magas a napsütéses órák száma. S ez természetesen kiváltképp a mezőgazdaság eredményeiben mutatkozik meg. E mellett hallatlan mérvű az iparosodás. Az utóbbi tizenöt esztendő alatt mintegy hatvan üzem és vállalat jött létre, illetve újult meg. Ebből három országosan kiemelt beruházás volt. Közülük a legnagyobbat, a Paksi Atomerőművet említem meg. Mindezek következtében felgyorsult a megye urbanizálódása. A közelmúltban négy településünk kapott városi rangot. Természetesen nekünk, rendőröknek is változtak a feladataink, nőttek a munkánkkal szemben támasztott elvárások, amelyeknek, úgy vélem, sikerült eleget tennünk. A megváltozott körülményekhez igazítottuk a szolgálatellátást, és így tesszük ezt majd 1986-ban is. Az eddig elmondottak egyfajta számvetésnek is betudhatók, amelyből talán kitűnt, hogy jó néhány területen elégedettek lennénk a jövőben eredményeink szinten tartásával is. Ehhez nem hivalkodásként, hanem magyarázatul fűzöm, hogy az objektív statisztikai adatok alapján tekinthető eredményesnek bűnmegelőző, illetve bűnüldöző munkánk A megyei főkapitányságok közül az ismeretlen tettesek felderítési arányát tekintve az elsők között vagyunk. Valamennyien tudjuk, hogy ezeknek az eredményeknek a megtartása nem lesz egyszerű, megemlítve azt, hogy akadnak olyan területeink is, ahol még van tenni- és javítanivaló. Ezekről sem feledkezünk meg 1986-ban. Végül magamról annyit, hogy azok közé az emberek közé tartozom, akiknek a munkája, hivatása egyben a hobbija is. Hozzáteszem, azért engem is sok minden egyéb érdekel, így például régóta szőlészkedem pécsi telkemen. S ez nemcsak az aktív pihenést jelenti számomra, hanem kellemes időtöltést, egyfajta családi összejövetelt is, mert bátyámmal és öcsémmel szomszédos területeket művelünk. Nagyon sok örömöm van továbbá felnőtt gyermekeimben és öt kisunokámban. — Félreértés ne essék, nem viccelődöm, amikor elsőként azt szeretném elérni 1986 végén, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi megelőző s felderítő munkáját megyénk lakossága ugyanolyan kedvezően értékelje, mint a Belügyminisztérium vezetése. Ezzel azt akarom mondani, hogy a lakosság érzékenyebben reagál a közrend és a közbiztonság helyzetében az utóbbi éveikben történt változásokra, tendenciákra. Ha tehát további erőfeszítéseink azzal az eredménnyel járnak, hogy bűnüldöző munkánk a lakosság viszonylagos elégedettségét is kiváltja, akkor elmondhatjuk, érdemes volt — nemegyszer éjt nappá téve — dolgozni rendőreinknek és önkéntes segítőinknek. Ennek érdekében persze azt is szeretném végre megérni, hogy megyénk lakossága osztja azt a véleményemet: meg kell szüntetni azokat a körülményeket, amelyek a bűnözőket vagy a bűnözésre hajlamos egyéneket bűncselekmények elkövetésére csábítják. Mostanság nagyon sokat költenek betörésjelző készülékek és berendezések reklámozására. Ez hasznos dolog, de az sem lenne haszontalan, ha a bűnüldözők antireklámozása sem maradna el. Mire gondolok? Például arra, hogy az állampolgárok megértsék, ha valaki egy bizonyos talponállóban „virít” a pénzével, könnyen lehetséges, hogy később kifosztják. Ha százszor annyi rendőr teljesíthetne szolgálatot a közterületeken, mint jelenleg, akkor is kevés lenne ahhoz, hogy mindenki teljes biztonságban érezzemagát. A bűnözök számontartását és ellenőrzését tekintve azonban a jelenlegi létszámhelyzet ellenére sem hivatkozhatunk arra, hogy nincs megfelelő, kellően felkészült erőnk ehhez. Tudom, rengeteget követelünk rendőreinktől, de teszünk is azért, hogy érezzék, mindez nem marad viszonzatlan. 1985-ben személyi állományunk igen tekintélyesnek mondható hányada részesült elismerésben, remélem, idén sem lesz ez másként. Nem kis büszkeséggel említem azt is, hogy a Szegedi Rendőrkapitányság elnyerte a Szeged városáért aranyplakettet. Mi, rendőrök tudjuk, a gazdasági folyamatokba való beavatkozás nem a dolgunk. Az viszont igen, hogy felderítsük és leleplezzük azokat a nyerészkedőket, akik bűncselekmények elkövetésével harácsolnak összes súlyos milliókat, s ezáltal olyan érzetet is kelthetnek, mintha nálunk ez megengedett lenne. Az efféle bűnözők büntetőeljárás alá vonása persze felkészültséget igényel. Becsülöm a bűnügyi technikát, de remélem, 1986-ban is mind többször győződhetünk meg arról: egy jó szemű körzeti megbízott sokszor többet ér a komputerizált bűnüldözésnél is. S mindezek előrebocsátása után még csak egyet kívánok ettől az évtől. A főkapitányságok eredményességi listáján ne kerüljünk hátrább a mostani negyedik helyezésünknél. Miként az ország más rendőri szerveié, a mi helyzetünk sem volt könnyű az elmúlt esztendőben, s ez még akkor is igaz, ha Somogy megyében nem történt a közrendet, a köznyugalmat súlyosan megzavaró, durva bűncselekmény. 1984- hez képest hat százalékkal több bűncselekményt követtek el megyénkben, s kedvező és kedvezőtlen jelek egyaránt tapasztalhatók. A kedvezőik közé sorolom azt, hogy kevesebb közlekedési bűncselekmény történt, csökkent a személyek elleni jogsértések száma, államellenes bűncselekmény pedig egyáltalán nem fordult elő. Sajnos az utóbbi esztendők a bűncselekmények alakulását illetően nem sok jót hoztak. Különösen a vagyon elleni jogsértések növekedése jelentős a személyek javai ellen. 1985-ben harminc százalékkal több bűncselekményt követtek el, mint az azt megelőző évben. Tény, hogy e növekedésben olykor a sértettek is szerepet játszanak, mert nem vigyáznak megfelelően értékeikre. Igaz, a lopások többsége kisebb értékekre — például különböző gépjárműalkatrészekre, s csekély értékű ingóságokra — irányul, ám a Balaton partján s Kaposvárott több olyan betörés is történt a múlt évben, amelynek során a tettesek jelentős értékű holmit vittek magukkal. Szeretném, ha az új esztendőben személyi állományunknak valamivel több idő jutna a pihenésre, kikapcsolódásra, mert 1985-ben erre rendőreinknek nem nagyon volt módjuk. Ez természetesen egyet jelentene a bűncselekmények számának csökkenésével is, s itt jegyzem meg, hogy aggasztónak tartom a fiatalkorú bűnelkövetők arányának növekedését. A mi megyénkben különösen nyáron észlelhetjük ezt, amikor igen sok fiatal jön a Balaton partjára, s közülük többen nem vagy legalábbis nem kizárólag a kikapcsolódást keresik. A nyári szezonban a bűncselekményeket gyakoribb ellenőrzésekkel próbáljuk majd az idén is megelőzni, s e munka eredményességét szolgálná, ha a Balaton-parti közbiztonsági feladatok végzésében egyre fontosabb szerephez jutó gyakorlóőrsök már teljes létszámmal dolgoznának. S ha már a nyárnál tartunk, remélem, hogy 1986-ban sokkal kevesebb embernek fejeződik be idő előtt a szabadsága, üdülése vízi vagy közúti baleset miatt. Magánéletemben az új esztendőben nincsenek nagy terveim, szeretnék minél több időt tölteni az unokámmal, aki 1985 nyarán született. Azt hiszem, nem lehet nagyobb öröme egy magamkoraibeli embernek, mint az, ha együtt játszadozhat egy kisgyermekkel, aki most ismerkedik a világgal, most tanulja szavakká képezni a hangokat. Csupán egy gondunk van: a fiamék a fővárosban laknak, így többnyire csak a hétvégeken lehetünk együtt. Igaz, nyáron aztán a Balaton-parti kisnyaralónkban bepótoljuk a mulasztást, s együtt pihen az egész család. Amit a fiamat illeti: neki nem sok ideje lesz 1986-ban pihenésre, hiszen orvos, és a második szakvizsgájára készül. Kívánom, hogy eredményesen jusson túl rajta. — Az 1985-ös esztendő a számomra némiképpen rosszul végződött. Október közepe óta betegállományban vagyok, így az első kívánságom természetesen az, hogy mielőbb helyreálljon az egészségem, és újra teljes értékű munkatársává váljak a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Az orvosok szigorúan eltiltottak attól, hogy akárcsak a távolból is figyelemmel kísérjem a főkapitányság munkáját. Ám, ha az orvosi intelmek közül megszegtem valamelyiket, ez az. Így aztán, ha nincs is teljes, átfogó képem az utolsó három hónap eredményeiről, nagy vonalakban mégis ismerem a legfontosabbakat. Bizonyos, hogy főkapitányságunk teljes személyi állománya tisztességesen, becsülettel helytállt, és az 1985. esztendő küszöbén kitűzött célokat elértük. Annak tudatában állítom ezt, hogy a rendőrség munkájának megítélésében nem mindig a rendőri vezető véleménye a mérvadó. Fontosabbnak tartom a megye párt-, állami, gazdasági szerveinek és egész lakosságunknak a véleményét. Ezekben az eredményekben természetesen nemcsak a rendőrség munkája tükröződik. Megítélésem szerint némiképpen javult az állampolgári fegyelem, a gazdasági szervek vezetői egyre inkább eleget tesznek a társadalmi tulajdon védelme terén fennálló kötelezettségeiknek. Az előbbi állításomat csak két számadattal szeretném alátámasztani. A társadalmi tulajdont károsító lopások száma 23 százalékkal csökkent 1985-ben. És sikerült a bűnözés növekedésének ütemét is megállítanunk. 1985-ben — szemben az előző évek 5—8 százalékos emelkedésével — 1,1 százalékos emelkedést regisztráltunk. Kívánságaim csak címszavakban: szeretném, ha a rendőri munka esetenkénti bürokratikus vonásai csökkennének, ha ügyvitelünk korszerűsödne, ha a rendőri vezetők önállósága növekedne, és végül, ha a rendőri állomány munkaterhei csökkennének. DR. FEHÉR GÉZA vezérőrnagy, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: — Mindenekelőtt azt kívánom, amit a Föld lakóinak túlnyomó többsége: a világpolitikában győzzenek a realitások, s ennek velejárójaként legyen végre mindenütt béke. Ha ez sikerülne, hazánkban is előmozdítaná azoknak a törekvéseknek a megvalósulását, amelyek eredményeként — no persze, az eddiginél jobb munkával — az ország és népe egyaránt gazdagodhatna. Ilyen közegben bizonyára tovább erősödik szocializmust építő hazánknak az a vívmánya is, amely igen sok országban elérhetetlennek tűnik. A szilárd közrend és közbiztonság, amelynek ugyan nálunk is mutatkoznak kedvezőtlen tendenciái, de nemzetközi összehasonlításban még mindig kimagaslóan jó. Amikor a közrendről és a közbiztonság javítása szükségességéről beszélek, természetesen nemcsak a gyilkosok, rablók, betörők, tolvajok, csalók, sikkasztók, üzérek, ügyeskedő és korrupt személyek ellen vívott küzdelem hatékonyságának a javítására gondolok, hanem arra is, hogy felvilágosító munkával, intő szóval és a törvény szigorával emberek sokaságát mentsük meg. De ha már megadatott nekem is, hogy ez évi kívánságaimat közreadhassam, a vállalatok, állami gazdaságok, szövetkezetek és intézmények vezetőitől azt kérném, ebben az esztendőben az eddigieknél is jobban óvják és gyarapítsák a kezelésükre bízott népvagyont, a lakosságtól pedig azt, hogy féltőbben ügyeljenek arra, amit évek, s nemegyszer életük szorgos munkájával szereztek. Ha ezt a tanácsot megfogadnák, a betörők és tolvajok közül a legtöbben „munka” nélkül maradnának, s az is megeshet: nagyon sokan közülük befejeznék bűnözői pályafutásukat. Szeretném, ha az új éviben a rendőri kollektívákban még oldottabbá válna a viszony, jobban érvényesülne az az íratlan törvény, hogy növekedjék az egymás iránti érzett felelősség a hivatali és az azon túli időben egyaránt. Ez is elősegíthetné az összrendőri szemlélet további erősödését, növelné a hivatástudatot,.§okozná a munkakedvet, s közvetve kihatna arra is, hogy mind többen vállalják a rendőri szolgálatot. Családon belüli kívánságaim közül most csak kettővel hozakodom elő. Feleségemmel együtt azt kívánjuk, hogy leányunk sikeresen folytassa 1986-ban is tanulmányait az orvostudományi egyetemen, s mivel feleségem és én is szenvedélyes horgászok hírében állunk, bőséges legyen a haltermés, s abból — hadd legyek maximalista — kétszer annyit foghassunk ki kettesben, mint 1985-ben. S utoljára, de nem utolsósorban azt várom 1986-tól, hogy a Belügyminisztérium nagy családjának tagjai egészségben és boldogságban köszönthessék a következő éveket is, a Magyar Rendőr pedig legalább annyi alkalommal látogasson meg bennünket szűkebb hazánkban, mint a múlt esztendőben. DR. ADRIAN ZSIGMOND vezérőrnagy, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: DR. BARNA SÁNDOR, ezredes, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: DR. BOROCZ ISTVÁN vezérőrnagy, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: DARÓCZI ANDRÁS ezredes, a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője.