Magyar Rendőr, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-05 / 27. szám

A SZAKMAI­TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁK A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség idei mozgalmi akcióprogramja keretében államigazgatási és igazságügyi ifjúsági na­pokat is rendeznek. A KISZ Központi Bizottsága által kezdeményezett or­szágos szakmai-tudomá­nyos konferenciák szerve­zésében közreműködik a Belügyminisztérium, az Igazságügy-minisztérium, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Legfelsőbb Ügyészség, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és számos más állami, társa­dalmi, érdekképviseleti szervezet. Az októberi konferen­ciákon kilenc témakör kerül napirendre, amelyek közül három aktuális bűn­üldözési kérdésekkel fog­lalkozik. A Pest Megyei Főügyészségen dr. Hege­dűs András vezetésével tanulmányozzák a bűn­­cselekmények felderítésé­nek, bizonyításának ne­hézségeit, valamint a nyo­mozás hiányosságait az ítélkezés tükrében. . Elő­adás-sorozatra kerül sor a Csongrád Megyei Fő­ügyészségen dr. Szántó Gábor szervezésében a személyi körülmények fel­derítéséről és értékelésé­ről a büntetőeljárás egyes szakaszaiban. A­­ Pesti Központi Kerületi Bírósá­gon dr. Kiss Daisy irányí­tásával szintén érdekes té­ma kerül megvilágításra: a­­kisvállalkozási formák polgári és büntetőjogi gyakorlati problémáiról lesz szó. A konferenciákra egy­aránt várják az államigaz­gatási, az­­ igazságügyi szervek, a különböző in­tézmények — így testüle­tünk — fiataljainak je­lentkezését. Szívesen lát­ják azokat is, akik csak az előadások szakmai vi­tájába kívánnak bekap­csolódni. A részvételi szándékot a témavezető titkároknál augusztus 31- ig kérik jelezni a dolgo­zat egyidejű megküldésé­vel. A résztvevők rövid előadásaikban ismertethe­tik munkájukat, az ennek során szerzett tapasztala­tokat, különös tekintettel a következtetésekre, ja­vaslatokra. Munkaközös­ségek által készített elő­adásokat is elfogadnak. Az előadásokon ismertetett új módszereket, tanulmá­nyozásra érdemes vagy már alkalmazásra is ajánlható megoldásokat a konferencia rendezői ösz­­szefoglalják, és az illeté­kes szervekhez továbbít­ják. Gondoskodnak a ki­emelkedő munkák megje­lentetéséről. Célszerű lehetőséget ta­lálni arra, hogy a fővá­rosból, illetve egy-egy megyéből jelentkező fia­tal szakemberek a felké­szülés időszakában egy­mással szervezetten ta­lálkozhassanak, véleményt cserélhessenek. SZ. P. ■r A SMAP MINDEN ÓRÁJÁBAN A Belügyminisztérium orszá­gos futárszolgálatáról lapunk­ban — és általában a sajtóban — igen ritkán esik szó. Pedig az ott tevékenykedők ne­héz feladatokat látnak el, és mél­tán érdemelnek megbecsülést, fi­gyelmet. Nem mond ellent ennek az a vélemény sem, hogy, a fu­társzolgálat akkor dolgozik jól, ha nem hallani róla. Igen, a futárok valóban a háttérben dol­goznak. Mindennapi munkájuk, a szolgálat nem látványos, de naponként és a nap minden órá­jában folyamatos, igen nagy pon­tosságot, felelősséget és olykor rendkívüli gyorsaságot igényel, s emellett komoly fizikai megterhe­léssel is együtt­­­ár. Számukra a késés ismeretlen, mivel az igen súlyos­­hátrányokat eredményez­hetne. A futárszolgálat lényegében át­fogja az egész országot. Beszél­getőpartnereink: Bilkei Sándor százados, Suhajda István had­nagy és Sarang József zászlós szóltak e sajátos munkával járó szépségekről, örömökről és ne­hézségekről is, valamint az állo­mány helytállásáról. S arról az érzékeny veszteségről, amely az országos futárszolgálatot Sebes­tyén Ferenc zászlósnak a közel­múltban, negyvenhat évesen be­következett hirtelen halálával érte. — Ki is volt Sebestyén Fe­renc? — Kubikos családból érkezett a szorgalmas, környezetében nemcsak ismert, hanem tisztelt és nagyrabecsült társunk, aki az országos futárszolgálatnak az MSZMP Központi Bizottságánál működő csoportjában teljesített szolgálatot — mondta Bilkei Sándor százados. — Sebestyén Ferenc igen fia­talon, sorkatonai szolgálatának letöltése után került a Belügy­minisztérium személyi állomá­nyába, és a belügyi hivatást kor­mányőrként kezdte. A kemény kormányőri szolgálatot nagy oda­adással teljesítette. Innen került át saját kérelmére a BM orszá­gos futárszolgálatához .1978-­ban — vette át a szót Suhajda Ist­ván hadnagy. — Új szolgálati helyén a tőle megszokott oda­adással és fegyelemmel végezte a rábízott feladatokat. A szol­gálattal kapcsolatos ismereteket rendkívül rövid idő alatt elsa­játította. Feladatait kellő körül­tekintéssel, nagy szorgalommal és az igényeknek messzemenően megfelelve végezte.­­ Példamutató szakmai tevé­kenysége mellett Sebestyén Fe­renc a politikai munkában is igen aktív volt, a pártalapszer­­vezet vezetőségének tagjaként a helyi pártmunkából nagy részt vállalt — kapcsolódott a beszél­getésbe Sarang József zászlós. — Munkahelyén és ahol megfor­dult, mindenütt igazi közösségi elsiker volt, de ha környezetében bármilyen kérdésben vita kere­kedett, mindig állást foglalt, és megfontolt véleményére érdemes volt odafigyelni. — Szerénységére és fegyelme­zettségére jellemző — szólalt meg ismét Suhajda hadnagy —, hogy akiket egykor tanított és akik később a vezetői lettek, azokkal soha nem éreztette a korábbi viszonyukat, hanem a legfegyelmezettebb segítőnek bi­zonyult a feladatok pontos el­végzésében. Sebestyén Ferencre munkatár­sai és vezetői szinte naponként hivatkoznak, mintegy bizonysága­ként annak, hogy emléke, pél­dája tovább él. Sebestyén Ferenc a sokrétű és egy-egy nagyobb szolgálati cso­port területén belül is igen bo­nyolult és nagy felelősséget igénylő futár­munkát teljes mély­ségében ismerte, és szükség ese­tén bármely területen lehetett rá számítani. Egyéniségéből adó­dóan egy-egy felkérésre nem is lett volna képes nemet mondani. Talán többek között azért sem, mert tudta, hogy a futárszolgá­lat bármely ponton való átmene­ti elakadása is jelentős követ­kezményekkel járna. Kiváló szaktudására alapozva vezetői számos új beosztott betanítását is rábízták. E megbízatásokat mindenkor a tőle elvárt alapos­sággal és türelemmel végezte el. Suhajda István hadnagy azt is hangsúlyozta, hogy Sebestyén Ferenc a szakmai és a politikai munkában is meghatározó egyé­niség volt. Példaként említette, hogy az MSZMP XIII. kongresz­­szusának előkészítése és tanácsko­zása során a legnehezebb techni­kai feladatok egyikét éppen Se­bestyén Ferenc kapta. Közös véleményként hangzott el, hogy Sebestyén Ferenc zászlós mindig, minden körülmények között megfontoltan, megalapo­zottan foglalt állást emberekről, szakmai munkáról, írásos­ anya­gokról, politikai kérdésekről és minden másról. A párt politiká­ját nemcsak elfogadta, hanem következetesen képviselte, vállal­ta az agitációval járó személyes meggyőző tevékenységet. Helyt­állását, példamutató magatartá­sát parancsnokai és a pártszer­vek számos kitüntetéssel, dicsé­rettel és jutalommal ismerték el. Magánéletére a családcentri­kusság és az otthonszeretet volt jellemző, de szívesen vett részt a családjával együtt a munka­helyi kollektíva által szervezett rendezvényeken. Feleségét és fiát rajongásig szerette, és min­den tőle telhetőt megtett értük. Számíthattak rá mindig a bará­tai is, akikkel még nemrégiben is a jövőről, a közös tervekről és a közös munkáról beszélt. Saj­nos, a közös tervek már nem válhatnak valóra. Távozásával nemcsak felesége, felnőtté lett fia és a munkatársai, barátai ve­szítettek sokat, hanem a BM országos futárszolgálata is. H. S. : A hivatás mesterei KORMÁNYBIZTOSKÉNT IS HELYTÁLLT Dr. Csorbíró László nyugállomá­nyú rendőr ezredes a felszabadulás utáni évek és évtizedek egyik ki­emelkedő rendőri szakembere. Halk­­szavú, rendkívül szerény ember. E tulajdonságai miatt, akik nem is­merik, visszahúzódó természetűnek hihetnék. Pedig dr. Borbíró László minden ízében közösségi, az embe­rekért fáradhatatlanul tenni kész személyiség. Három és fél évtizedes fegyveres szolgálata alatt sokféle poszton és beosztásban állt helyt, mindig oda ment és ott próbált a legjobb tudása szerint dolgozni, ahová a párt és a Belügyminiszté­rium vezetése állította. Minden munkahelyén s minden beosztásá­ban szorgalom, fegyelmezettség, sokoldalú érdeklődés, tanulékony­ság, kommunista példamutatás jel­lemezte. 1920-ban, a Szabolcs megyei Nagyhalászhoz tartozó Rétközön született és Ibrányban nevelkedett. Édesapja — akit betegsége miatt korán elvesztett — órássegéd volt. A családnak nagy segítséget és szép reményeket jelentett, hogy a fiút a hat elemi elvégzése után az iskola javaslatára és az egyház tá­mogatásával Budapestre, kollégium­ba küldték. Érettségi után írnok­ként helyezkedett el, majd 1941-ben behívták katonának. A hadseregben tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, tanulási szorgalmával ott is kitűnt. 1943-ban kellett volna leszerelnie, ám e helyett kivitték a frontra. 1944-ben, a nagy visszavonulás ide­­jén a németek őket hagyták utó­védnek. Ekkor a zászlóaljukból mintegy százötvenen, köztük ő is, úgy döntöttek, hogy átmennek a szovjet csapatokhoz. Így is történt. Hadifogolytáborba kerültek, ahon­nan hamarosan — önkéntes jelent­kezése alapján — politikai iskolára került, s annak elvégzése után a Guba-féle partizánegységhez osztot­ták be. 1944-ben több bajtársával együtt kérte felvételét a Magyar Kommunista Pártba. 1945. február 17-én a partizán­alakulat tagjai Magyarországra jöt­tek, és Debrecenben az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány rendel­kezésére álltak. Nagyrészt az ő so­raikból alakult meg az I. Honvéd Őrzászlóalj, amelynek Borbíró László is tagja lett. Miként elmon­dotta, a zászlóalj tagjai őrszolgálati feladatokat láttak el, mindenekelőtt a kormányépületek őrzését. Az ő alakulatuk képezte az új magyar kormány első fegyveres szervét. 1945 áprilisában a Magyar Kom­munista Párt kezdeményezésére Borbíró Lászlót a Honvédelmi Mi­nisztérium állományából a Belügy­minisztériumhoz helyezték­­ át. Máig is nevezetes számára, hogy 1945. május 9-én, a győzelem napján ne­vezték ki rendőrfelügyelőnek ami századosi rangnak felelt meg. Kine­vezése után a Budapesti Főkapi­tányságra került, és mindjárt tan­folyamra küldték. Ennek elvégzése után a Vidéki Főkapitányság poli­tikai osztályára helyezték át, ahol különböző fontos beosztásokat töl­tött be. Ha valahol nehéz és nagyon felelősségteljes feladatot kellett végrehajtani, ott igen gyakran je­len volt Borbíró László is. Szolgá­lati évei során kétszer volt kor­mánybiztos, és igen sokszor mi­niszteri biztos egy-egy kiemelt te­rületen. Bár személyes helytállásá­ról igen nehezen nyilatkozik, azt azért sikerült megtudni tőle, hogy 1946 nyarán ő is részese volt an­nak a nagyszabású rendőri akció­nak, amelynek során egyetlen éj­szaka leforgása alatt sikerült ártal­matlanná tenni és elfogni a nyugat­ról hazaszökött csendőrök, nyilasok és egyéb mindenre elszánt fegyve­res bujkálók népes csoportját. Ma is szívesen emlékszik vissza az 1947—1948-as évekre, amikor a I.­­Rendőrtiszti Tanfolyamnak ő volt a parancsnoka. Az ott végzet­tek évtizedeken át helytálltak a szolgálatban, de már valószínűleg mindnyájan nyugállományba kerül­tek. 1948-ban a Belügyminisztérium személyzeti osztályára került, és et­től az időtől kezdve végig a köz­ponti állományban maradt, egészen 1975. november 30-ig, nyugállo­mányba vonulásáig. A Belügymi­nisztériumban a személyzeti osztá­lyon kívül dolgozott a szervezési, a kiképzési, a vasúti, a közrendvé­delmi és a közlekedésrendészeti osz­tályon. 1975-ben a Belügyminiszté­rium közlekedésrendészeti csoport­főnökének helyettesi posztjáról ke­rült nyugállományba. 1975-ig aktív tagja volt a BM Országos Rendőr­főkapitányság pártbizottságának. 1975-ben ő volt az ORFK kommu­nistái pártértekezletének az elnö­ke. Az értekezleten rosszul lett, gyomorvérzéssel került kórházba. A testületnél eltöltött évtizedei alatt mindig so­kat dolgozott, és köz­ben tanított meg tanult is. Munka mellett szerzett diplomát az egyetem állam- és jogtudományi karán és a marxizmus—leninizmus esti egye­tem általános tagozatán. 1956-ban esküjéhez híven a néphatalom vé­delmében ő volt a­­belügyi karha­talmi egység egyik parancsnoka. Elvhű magatartása miatt azok, akik néhány vezetővel együtt az ellenfor­radalom melllé szegődtek, feketelis­tára tették. Az ellenforradalom leverését kö­vető hónapokban a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány megbízásából a fegyveres erők mi­nisztere kormánybiztosként Zalaiba küldte, hogy ott közvetlenül irá­nyítsa a törvényes rend helyreállí­tását. Az 1960-as évektől kezdve különö­sen a közlekedéssel összefüggő terü­letek rendőri, rendészeti feladatai­ban játszott jelentős szerepet. Mun­kája, hozzáértése, precizitása nagy­mértékben segítette a vasúti rendé­szet, a vízi- és a légirendészet át­szervezését. Az 1960-as évektől a magyarországi közúti közlekedés is új helyzetbe került. A motorizáció elterjedése, a személygépkocsik szá­mának nagymértékű megnövekedé­se, a magánautók tömeges megjele­nése a közúti forgalmat a korábbi évek többszörösére növelte. A közle­kedés irányítása és a közlekedés­rendészet számára a feladatok meg­növekedtek. A közlekedés rendjének újraszabályozása, új KRESZ kiadá­sa vált szükségessé. Ebben a fel­adatban dr. Borbíró László és a BM közlekedésrendészeti csoportfőnöksé­ge dolgozói nagy munkát végeztek. Dr. Borbíró Lászlónak a közlekedés­rendészet tárgykörében megjelent szakmai munkáit a Rendőrtiszti Fő­iskola hallgatói ma is felhasználják. Az 1970-es években a közutak for­galma tovább nőtt. Az M7-es autó­pálya megnyitása és az ott összpon­tosuló nagy forgalom szükségessé tette az autópálya-rendőrség létre­hozását. E munkában dr. Borbíró Lászlónak is szerepe volt. A felso­roltak mellett gyakran dolgozott egy-egy nehéz feladat végrehajtá­sában a minisztérium megbízásából szakértőként. Ilyen eset volt például a máig is emlékezetes mendei vas­úti szerencsétlenség, amelynek vizs­gálatában részt vett, hasonló ki­emelt feladatot teljesített az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai ár­vizeknél. Mindezeken túl ezen a helyen is tisztelettel említjük meg, hogy dr. Borbíró László tagja volt a Magyar Rendőr szerkesztőbizottsá­gának. Az aktív szolgálat évei 1975. no­vember 30-án véget értek dr. Bor­bíró László számára, de a dolgozó nép szolgálata nem. Ma is tevé­keny ember. Nyugdíjazása óta tár­sadalmi munkatársa az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottságának, 1985-ig az I. kerület 2-es körzeté­ben alapszervezeti párttitkár volt és már második évtizede aktívája a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének, ahol a szociális bi­zottság tagja. Arra a kérdésünkre, hogy mit tanácsolna a mai fiatal rendőröknek, azt felelte: — Tanulja­nak és legyenek szilárdak, s mindig hosszú távra tervezzenek! Aki rö­vid távra tervez, könnyen türelmet­lenné és elégedetlenné válik. HAJDÚ SÁNDOR ______________________________________________________________________

Next