Magyar Rendőr, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
A SZAKMAITUDOMÁNYOS KONFERENCIÁK A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség idei mozgalmi akcióprogramja keretében államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napokat is rendeznek. A KISZ Központi Bizottsága által kezdeményezett országos szakmai-tudományos konferenciák szervezésében közreműködik a Belügyminisztérium, az Igazságügy-minisztérium, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Legfelsőbb Ügyészség, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és számos más állami, társadalmi, érdekképviseleti szervezet. Az októberi konferenciákon kilenc témakör kerül napirendre, amelyek közül három aktuális bűnüldözési kérdésekkel foglalkozik. A Pest Megyei Főügyészségen dr. Hegedűs András vezetésével tanulmányozzák a bűncselekmények felderítésének, bizonyításának nehézségeit, valamint a nyomozás hiányosságait az ítélkezés tükrében. . Előadás-sorozatra kerül sor a Csongrád Megyei Főügyészségen dr. Szántó Gábor szervezésében a személyi körülmények felderítéséről és értékeléséről a büntetőeljárás egyes szakaszaiban. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon dr. Kiss Daisy irányításával szintén érdekes téma kerül megvilágításra: akisvállalkozási formák polgári és büntetőjogi gyakorlati problémáiról lesz szó. A konferenciákra egyaránt várják az államigazgatási, az igazságügyi szervek, a különböző intézmények — így testületünk — fiataljainak jelentkezését. Szívesen látják azokat is, akik csak az előadások szakmai vitájába kívánnak bekapcsolódni. A részvételi szándékot a témavezető titkároknál augusztus 31- ig kérik jelezni a dolgozat egyidejű megküldésével. A résztvevők rövid előadásaikban ismertethetik munkájukat, az ennek során szerzett tapasztalatokat, különös tekintettel a következtetésekre, javaslatokra. Munkaközösségek által készített előadásokat is elfogadnak. Az előadásokon ismertetett új módszereket, tanulmányozásra érdemes vagy már alkalmazásra is ajánlható megoldásokat a konferencia rendezői öszszefoglalják, és az illetékes szervekhez továbbítják. Gondoskodnak a kiemelkedő munkák megjelentetéséről. Célszerű lehetőséget találni arra, hogy a fővárosból, illetve egy-egy megyéből jelentkező fiatal szakemberek a felkészülés időszakában egymással szervezetten találkozhassanak, véleményt cserélhessenek. SZ. P. ■r A SMAP MINDEN ÓRÁJÁBAN A Belügyminisztérium országos futárszolgálatáról lapunkban — és általában a sajtóban — igen ritkán esik szó. Pedig az ott tevékenykedők nehéz feladatokat látnak el, és méltán érdemelnek megbecsülést, figyelmet. Nem mond ellent ennek az a vélemény sem, hogy, a futárszolgálat akkor dolgozik jól, ha nem hallani róla. Igen, a futárok valóban a háttérben dolgoznak. Mindennapi munkájuk, a szolgálat nem látványos, de naponként és a nap minden órájában folyamatos, igen nagy pontosságot, felelősséget és olykor rendkívüli gyorsaságot igényel, s emellett komoly fizikai megterheléssel is együttár. Számukra a késés ismeretlen, mivel az igen súlyoshátrányokat eredményezhetne. A futárszolgálat lényegében átfogja az egész országot. Beszélgetőpartnereink: Bilkei Sándor százados, Suhajda István hadnagy és Sarang József zászlós szóltak e sajátos munkával járó szépségekről, örömökről és nehézségekről is, valamint az állomány helytállásáról. S arról az érzékeny veszteségről, amely az országos futárszolgálatot Sebestyén Ferenc zászlósnak a közelmúltban, negyvenhat évesen bekövetkezett hirtelen halálával érte. — Ki is volt Sebestyén Ferenc? — Kubikos családból érkezett a szorgalmas, környezetében nemcsak ismert, hanem tisztelt és nagyrabecsült társunk, aki az országos futárszolgálatnak az MSZMP Központi Bizottságánál működő csoportjában teljesített szolgálatot — mondta Bilkei Sándor százados. — Sebestyén Ferenc igen fiatalon, sorkatonai szolgálatának letöltése után került a Belügyminisztérium személyi állományába, és a belügyi hivatást kormányőrként kezdte. A kemény kormányőri szolgálatot nagy odaadással teljesítette. Innen került át saját kérelmére a BM országos futárszolgálatához .1978-ban — vette át a szót Suhajda István hadnagy. — Új szolgálati helyén a tőle megszokott odaadással és fegyelemmel végezte a rábízott feladatokat. A szolgálattal kapcsolatos ismereteket rendkívül rövid idő alatt elsajátította. Feladatait kellő körültekintéssel, nagy szorgalommal és az igényeknek messzemenően megfelelve végezte. Példamutató szakmai tevékenysége mellett Sebestyén Ferenc a politikai munkában is igen aktív volt, a pártalapszervezet vezetőségének tagjaként a helyi pártmunkából nagy részt vállalt — kapcsolódott a beszélgetésbe Sarang József zászlós. — Munkahelyén és ahol megfordult, mindenütt igazi közösségi elsiker volt, de ha környezetében bármilyen kérdésben vita kerekedett, mindig állást foglalt, és megfontolt véleményére érdemes volt odafigyelni. — Szerénységére és fegyelmezettségére jellemző — szólalt meg ismét Suhajda hadnagy —, hogy akiket egykor tanított és akik később a vezetői lettek, azokkal soha nem éreztette a korábbi viszonyukat, hanem a legfegyelmezettebb segítőnek bizonyult a feladatok pontos elvégzésében. Sebestyén Ferencre munkatársai és vezetői szinte naponként hivatkoznak, mintegy bizonyságaként annak, hogy emléke, példája tovább él. Sebestyén Ferenc a sokrétű és egy-egy nagyobb szolgálati csoport területén belül is igen bonyolult és nagy felelősséget igénylő futármunkát teljes mélységében ismerte, és szükség esetén bármely területen lehetett rá számítani. Egyéniségéből adódóan egy-egy felkérésre nem is lett volna képes nemet mondani. Talán többek között azért sem, mert tudta, hogy a futárszolgálat bármely ponton való átmeneti elakadása is jelentős következményekkel járna. Kiváló szaktudására alapozva vezetői számos új beosztott betanítását is rábízták. E megbízatásokat mindenkor a tőle elvárt alapossággal és türelemmel végezte el. Suhajda István hadnagy azt is hangsúlyozta, hogy Sebestyén Ferenc a szakmai és a politikai munkában is meghatározó egyéniség volt. Példaként említette, hogy az MSZMP XIII. kongreszszusának előkészítése és tanácskozása során a legnehezebb technikai feladatok egyikét éppen Sebestyén Ferenc kapta. Közös véleményként hangzott el, hogy Sebestyén Ferenc zászlós mindig, minden körülmények között megfontoltan, megalapozottan foglalt állást emberekről, szakmai munkáról, írásos anyagokról, politikai kérdésekről és minden másról. A párt politikáját nemcsak elfogadta, hanem következetesen képviselte, vállalta az agitációval járó személyes meggyőző tevékenységet. Helytállását, példamutató magatartását parancsnokai és a pártszervek számos kitüntetéssel, dicsérettel és jutalommal ismerték el. Magánéletére a családcentrikusság és az otthonszeretet volt jellemző, de szívesen vett részt a családjával együtt a munkahelyi kollektíva által szervezett rendezvényeken. Feleségét és fiát rajongásig szerette, és minden tőle telhetőt megtett értük. Számíthattak rá mindig a barátai is, akikkel még nemrégiben is a jövőről, a közös tervekről és a közös munkáról beszélt. Sajnos, a közös tervek már nem válhatnak valóra. Távozásával nemcsak felesége, felnőtté lett fia és a munkatársai, barátai veszítettek sokat, hanem a BM országos futárszolgálata is. H. S. : A hivatás mesterei KORMÁNYBIZTOSKÉNT IS HELYTÁLLT Dr. Csorbíró László nyugállományú rendőr ezredes a felszabadulás utáni évek és évtizedek egyik kiemelkedő rendőri szakembere. Halkszavú, rendkívül szerény ember. E tulajdonságai miatt, akik nem ismerik, visszahúzódó természetűnek hihetnék. Pedig dr. Borbíró László minden ízében közösségi, az emberekért fáradhatatlanul tenni kész személyiség. Három és fél évtizedes fegyveres szolgálata alatt sokféle poszton és beosztásban állt helyt, mindig oda ment és ott próbált a legjobb tudása szerint dolgozni, ahová a párt és a Belügyminisztérium vezetése állította. Minden munkahelyén s minden beosztásában szorgalom, fegyelmezettség, sokoldalú érdeklődés, tanulékonyság, kommunista példamutatás jellemezte. 1920-ban, a Szabolcs megyei Nagyhalászhoz tartozó Rétközön született és Ibrányban nevelkedett. Édesapja — akit betegsége miatt korán elvesztett — órássegéd volt. A családnak nagy segítséget és szép reményeket jelentett, hogy a fiút a hat elemi elvégzése után az iskola javaslatára és az egyház támogatásával Budapestre, kollégiumba küldték. Érettségi után írnokként helyezkedett el, majd 1941-ben behívták katonának. A hadseregben tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, tanulási szorgalmával ott is kitűnt. 1943-ban kellett volna leszerelnie, ám e helyett kivitték a frontra. 1944-ben, a nagy visszavonulás idején a németek őket hagyták utóvédnek. Ekkor a zászlóaljukból mintegy százötvenen, köztük ő is, úgy döntöttek, hogy átmennek a szovjet csapatokhoz. Így is történt. Hadifogolytáborba kerültek, ahonnan hamarosan — önkéntes jelentkezése alapján — politikai iskolára került, s annak elvégzése után a Guba-féle partizánegységhez osztották be. 1944-ben több bajtársával együtt kérte felvételét a Magyar Kommunista Pártba. 1945. február 17-én a partizánalakulat tagjai Magyarországra jöttek, és Debrecenben az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány rendelkezésére álltak. Nagyrészt az ő soraikból alakult meg az I. Honvéd Őrzászlóalj, amelynek Borbíró László is tagja lett. Miként elmondotta, a zászlóalj tagjai őrszolgálati feladatokat láttak el, mindenekelőtt a kormányépületek őrzését. Az ő alakulatuk képezte az új magyar kormány első fegyveres szervét. 1945 áprilisában a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére Borbíró Lászlót a Honvédelmi Minisztérium állományából a Belügyminisztériumhoz helyezték át. Máig is nevezetes számára, hogy 1945. május 9-én, a győzelem napján nevezték ki rendőrfelügyelőnek ami századosi rangnak felelt meg. Kinevezése után a Budapesti Főkapitányságra került, és mindjárt tanfolyamra küldték. Ennek elvégzése után a Vidéki Főkapitányság politikai osztályára helyezték át, ahol különböző fontos beosztásokat töltött be. Ha valahol nehéz és nagyon felelősségteljes feladatot kellett végrehajtani, ott igen gyakran jelen volt Borbíró László is. Szolgálati évei során kétszer volt kormánybiztos, és igen sokszor miniszteri biztos egy-egy kiemelt területen. Bár személyes helytállásáról igen nehezen nyilatkozik, azt azért sikerült megtudni tőle, hogy 1946 nyarán ő is részese volt annak a nagyszabású rendőri akciónak, amelynek során egyetlen éjszaka leforgása alatt sikerült ártalmatlanná tenni és elfogni a nyugatról hazaszökött csendőrök, nyilasok és egyéb mindenre elszánt fegyveres bujkálók népes csoportját. Ma is szívesen emlékszik vissza az 1947—1948-as évekre, amikor a I.Rendőrtiszti Tanfolyamnak ő volt a parancsnoka. Az ott végzettek évtizedeken át helytálltak a szolgálatban, de már valószínűleg mindnyájan nyugállományba kerültek. 1948-ban a Belügyminisztérium személyzeti osztályára került, és ettől az időtől kezdve végig a központi állományban maradt, egészen 1975. november 30-ig, nyugállományba vonulásáig. A Belügyminisztériumban a személyzeti osztályon kívül dolgozott a szervezési, a kiképzési, a vasúti, a közrendvédelmi és a közlekedésrendészeti osztályon. 1975-ben a Belügyminisztérium közlekedésrendészeti csoportfőnökének helyettesi posztjáról került nyugállományba. 1975-ig aktív tagja volt a BM Országos Rendőrfőkapitányság pártbizottságának. 1975-ben ő volt az ORFK kommunistái pártértekezletének az elnöke. Az értekezleten rosszul lett, gyomorvérzéssel került kórházba. A testületnél eltöltött évtizedei alatt mindig sokat dolgozott, és közben tanított meg tanult is. Munka mellett szerzett diplomát az egyetem állam- és jogtudományi karán és a marxizmus—leninizmus esti egyetem általános tagozatán. 1956-ban esküjéhez híven a néphatalom védelmében ő volt abelügyi karhatalmi egység egyik parancsnoka. Elvhű magatartása miatt azok, akik néhány vezetővel együtt az ellenforradalom melllé szegődtek, feketelistára tették. Az ellenforradalom leverését követő hónapokban a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megbízásából a fegyveres erők minisztere kormánybiztosként Zalaiba küldte, hogy ott közvetlenül irányítsa a törvényes rend helyreállítását. Az 1960-as évektől kezdve különösen a közlekedéssel összefüggő területek rendőri, rendészeti feladataiban játszott jelentős szerepet. Munkája, hozzáértése, precizitása nagymértékben segítette a vasúti rendészet, a vízi- és a légirendészet átszervezését. Az 1960-as évektől a magyarországi közúti közlekedés is új helyzetbe került. A motorizáció elterjedése, a személygépkocsik számának nagymértékű megnövekedése, a magánautók tömeges megjelenése a közúti forgalmat a korábbi évek többszörösére növelte. A közlekedés irányítása és a közlekedésrendészet számára a feladatok megnövekedtek. A közlekedés rendjének újraszabályozása, új KRESZ kiadása vált szükségessé. Ebben a feladatban dr. Borbíró László és a BM közlekedésrendészeti csoportfőnöksége dolgozói nagy munkát végeztek. Dr. Borbíró Lászlónak a közlekedésrendészet tárgykörében megjelent szakmai munkáit a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói ma is felhasználják. Az 1970-es években a közutak forgalma tovább nőtt. Az M7-es autópálya megnyitása és az ott összpontosuló nagy forgalom szükségessé tette az autópálya-rendőrség létrehozását. E munkában dr. Borbíró Lászlónak is szerepe volt. A felsoroltak mellett gyakran dolgozott egy-egy nehéz feladat végrehajtásában a minisztérium megbízásából szakértőként. Ilyen eset volt például a máig is emlékezetes mendei vasúti szerencsétlenség, amelynek vizsgálatában részt vett, hasonló kiemelt feladatot teljesített az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai árvizeknél. Mindezeken túl ezen a helyen is tisztelettel említjük meg, hogy dr. Borbíró László tagja volt a Magyar Rendőr szerkesztőbizottságának. Az aktív szolgálat évei 1975. november 30-án véget értek dr. Borbíró László számára, de a dolgozó nép szolgálata nem. Ma is tevékeny ember. Nyugdíjazása óta társadalmi munkatársa az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottságának, 1985-ig az I. kerület 2-es körzetében alapszervezeti párttitkár volt és már második évtizede aktívája a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének, ahol a szociális bizottság tagja. Arra a kérdésünkre, hogy mit tanácsolna a mai fiatal rendőröknek, azt felelte: — Tanuljanak és legyenek szilárdak, s mindig hosszú távra tervezzenek! Aki rövid távra tervez, könnyen türelmetlenné és elégedetlenné válik. HAJDÚ SÁNDOR ______________________________________________________________________