Magyar Rendőr, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-14 / 7. szám

TARTJA RANGJÁT A DEBRECENI RÓZSA Nemrégiben jubilált a Debreceni Dózsa. Elnöke, dr. Varga Imre a 35 évről beszámoló kiadvány beve­zetőjében megindokolja, milyen cél­lók hozták létre három és fél év­tizede a szervezetet,­­az egykori Debreceni r­endőregyesület utóda­ként. „Az emberek szellemi és testi ké­pességeinek sokoldalú fejlesztésével lehet és kell is segíteni a dolgozók, különösen az ifjúság szabadidejé­nek helyes eltöltését. A versenyek pedig a nemzetközi viadalok révén a személyes kapcsolatok ápolásán kívül a népek barátságát is erősí­tik. Cselgáncsozóink a magyar csel­gáncssport élvonalába verekedték fel magukat, kézilabdázóink a ha­zai sportág csúcsára is eljutottak, számtalan játékost adtak a váloga­tottnak, a sportlövők itthon és kül­földön sok szép sikert arattak.” Ám a megtett út eredményes­ségének korántsem teljes listája mel­­­­lett a legfontosabbnak azt tartja az egyesület vezetősége, hogy egy­részt a sportsikerek jótékonyan hatottak a belügyi szervek nép­szerűségére, másrészt a volt ver­senyzők — főként a kézilabdázók­­ — közül nem kevesen teljesítenek felelős beosztásban rendőri szolgá­latot, például kapitányságvezetőként, osztályvezetőként Hajdú-Biharban. A ma működő szakosztályok kö­zül a belügyi szolgálatteljesítés szempontjából jelentős cselgáncs helyzetét elsőként taglalva érdemes hangsúlyozni: éppen ez az egyesü­let nagyon sokat tesz a sportág népszerűsítéséért. Van is rangja Debrecenben, bizonyára nem vélet­lenül rendeznek a megyeszékhelyen annyi nívós hazai és nemzetközi programot, legutóbb például az or­szágos viadalokon kívül felnőtt Európa-bajnokságot, továbbá Ifjú­sági Barátság Versenyt. Persze a népszerűsítés lehetősé­­ségének egyik titka: az egyesület vezetőségének szívügye ez a sportág. A másik: olyan gárdát foglalkoztat a tatamin,­­amely­­vonzóvá tudja tenni ezt a szép, küzdőkészséget és technikai felkészültséget egyaránt feltételező versenyzési alkalmat. Jó húsz éve érmeket hozó ez a szakosztály, minden korcsoport ki­vette részét a hazai és a nemzet­közi sikerekből, dobogós helyezé­sekből nemcsak az egyéni, a csa­patversenyekben is. Ma a felnőt­tek sorából a nagyon eredményes Sefcsik Sándort kell kiemelni, a fi­­atal korcsoporthoz tartozók közül Kristóf Attilát, Nyilas Tibort, Csősz Imrét hazai és nemzetközi jó sze­re­pléseikért. Biztató a jövő is. Garancia rá a­ ­ hozzáértő szakvezetés energikus irá­nyítása, a fiatal korosztályok mind nagyobb tudása, a debreceni sport­­iskolásokra való támaszkodás az utánpótlás megbízható forrásaként. Vannak júdós lányok is, sőt egyre gyakrabban hallatnak magukról, hála szorgalmuknak és törekvésük­nek. A nagy múltú kézilabda-szakosz­tály — 1975-ben magyar bajnoksá­got, majd MNK-t nyert — új­ra erősödőben van. 1986-ra ugyan a VI-IX. hely valamelyikének a megszerzését tűzte ki célul az immár megfelelő szakvezetés, de ez jobban sikerült, mert az V. helyen végzett az együttes az NB I-es tabellán. Többet is tartogat a jövő, hiszen fiatal játékosokkal folyik a csapat erősítése, tehát reálisak a remé­nyek. Így is van rendjén a sportág egyik vidéki fellegvárában. Mert ha nehezen is, vissza lehet hódítani a közönséget. Kiváltképpen a fia­talokra építve, akik közül többen szerepeltek az Ifjúsági Barátság Versenyt nyert magyar csapatban, másrészt debreceniek képviselték a hazai sportágat a szocialista orszá­gok belügy- és állambiztonsági mi­nisztériumai sportszerveinek Hallé­ban rendezett spartakiádján. Csupán a gólkülönbségen múlott, hogy nem küzdhettek a döntőben. Nemcsak az egyesület vezetése segíti igen körültekintően ezt a szakosztályt, támogatja a megyei, a városi sportvezetés azzal, hogy a sportág megyei bázisát éppen a Dó­zsa szakosztályában látja. Ez per­sze többet jelent az erkölcsi támo­gatásnál. Megvan a feltétele annak, hogy 1987-ben a felnőtt kézilabdá­zók stabilizálják helyüket a magyar élmezőnyben. B kategóriában a sportlövőszak­osztály 34 éve működik. Sokrétűen látja el teendőit, megteszi a ma­gáét, hogy tökéletesítse a rendőrök lőkészségét, megszerettesse az Ifjú Gárda tagjaival, a KISZ-es fiata­lokkal a sportlövészetet, közremű­ködjék a középiskolások honvédel­mi nevelésében. A Határ úti sport­telepen létesített gyakorló lőtér mo­dern, jól felszerelt, 30 állásos, al­kalmas két futóvadlövésre. E szakosztályban szintén az egy­re jobban lövő fiatalok táplálják az ígéretesebb jövőt. Sikerült ugyanis felnevelni belőlük első osztályú versenyzőket, továbbá mind több az arany-, az ezüst- és a bronzjelvé­nyes ifjúsági versenyző. Két közép­iskola adja az utánpótlást, a deb­receni sportiskola pedig — az együttműködési szerződésnek meg­felelően — a szakosztályba irányít­ja sportlövőit. Nem megoldott vi­szont a minőségi lőszer, a fegyve­rek beszerzése. Nehezíti a helyze­tet, hogy mind a kettő sok valutát igényel. Ami az úszósportot illeti, kezde­nek feltűnni azok a tehetséges gye­rekek, akikre építve majd B ka­tegóriájú lehet ez a szakosztály. Támogatja a vezetés ezt a törek­vést, mert tisztában van vele, mi­lyen fontos, hogy a rendőr tudjon úszni, s a családtagok is program­ba iktathassák az úszás megtanu­lását s később a háziversenyzést is. A belügyi dolgozók gyerekeinek úszótanfolyamát az egyesület fő­foglalkozású edzője irányítja. Végül a sikerek feltételrendszeré­nek két tényezőjét kell még érté­kelni. Az egyikhez azok az intéz­mények, vállalatok tartoznak, ame­lyek a Belügyminisztérium közpon­ti és területi szerveinek támogatá­sa mellett nélkülözhetetlen segítsé­get jelentenek. A másik tényező az egyesület mellett működő sokszorosítóüzem. Úgy funkcionál, ahogy azt minél több sportkör esetében szeretné látni az Állami Ifjúsági és Sport­­hivatal. Az éves gazdasági tervet már novemberben teljesítették a sportot ugyancsak kedvelő régi dol­gozók. Többletteljesítményük az anyagi garancia arra, hogy a szak­osztályok az idén is megfelelően működhessenek. Ez pedig annál fontosabb, mert az országosan ki­emelt DMVSC mellett éppen a Debreceni Dózsára számít a me­gye, a város sportot kedvelő kö­zönsége. CSIZMADIA GYÖRGY Felvonulásra készül éppen az újjáalakult Debreceni Dózsa Rohamoznak a kézilabdázók Sefcsik Sándor és ellenfele a tatamin AZ OKBT FILMJEI Az elmúlt évben számos új ismeretterjesztő film készült el az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács megbízásából. Az alkotások szórakoztató formá­ban hasznos közlekedési isme­retekre hívják fel a figyelmet. A filmek az IPV és a KÖZDOK stúdióiban Magyar József, Ko­vács Miklós és dr. Kárpáti György rendezésében készültek. A Magyarország közútjain cí­mű film a gépjárművön ha­zánkba látogató külföldi turis­tákhoz szól, de honi gépkocsi­­vezetőinknek is megszívlelendő tanácsokkal szolgál. Napjainkban világszerte egy­re nagyobb figyelem fordul a közlekedésből adódó környezet­szennyeződés csökkentésére. A Környezetvédelem és közleke­désbiztonság című film ezt a té­mát járja körbe, felsorakoztat­va a környezetszennyeződésből adódó problémákat, a kiküszö­bölésükre tett, illetve tervezett intézkedéseket, az állami, tár­sadalmi szervek törekvéseit. S nem utolsósorban rámutat a gépjárművezetők felelősségére is. Segítsük őket a címe annak az alkotásnak, amely­­a vakok és a csökkentlátók közlekedés­ben való részvételéről, a vakve­zető kutyák szerepéről szól. A tizenéveseknek készült a Nem vagytok már gyerekek cí­mű film. A gyalogosan vagy kerékpárral közlekedő kamaszok figyelmét hívja fel a felelőtlen magatartásból adódó baleseti ve­szélyekre.­­ A Pedálos boldogság című film játékos formában mutatja be, hogy amikor a fiatalok és az idősek nyeregbe szállnak, a ke­rékpározás szépségei mellett nem árt, ha a rájuk­­vonatkozó közlekedési szabályokat sem té­vesztik szem elől. A filmeket a budapesti és a megyei közlekedésbiztonsági ta­nácsok díjmentesen kölcsönzik az érdeklődőknek. Úgy gondol­juk, hogy különösen azok a KISZ-szervezetek és szocialista brigádok élhetnének ezzel a le­hetőséggel, amelyek gyermekin­tézményeket patronálnak, szak­munkásképzőkben, középiskolák­ban, gyárakban szerveznek programokat,­­ B. J. TRABANT A HÓBAN A főváros lakossága is meg­mondhatója annak, hogy hó­ban gazdag napokat értünk át. A Fővárosi Tanács és a Bel­ügyminisztérium a tömegkom­munikációs eszközök segítségé­vel többször felhívta a fővá­rosi gépjármű-tulajdonosok fi­gyelmét,­­hogy olyan helyen par­koljanak autójukkal, ahol a hó eltakarítását nem akadályoz­zák. Számos ilyen kijelölt s egy­ben őrzött parkolóhelyet alakí­tottak ki erre a célra. Amint az megfigyelhető volt, még a gyakran megismételt fel­hívás­­ellenére is, számos autó parkolt Budapest utcáin, akadá­lyozta a hó eltakarítását, gátol­va ezzel is, hogy megindulhas­son a közlekedés. A fotón is látható Trabantot a Kmety György utcában egy emeletes öreg ház előtt állította le a tulajdonosa. A tetőzetről az olvadás miatt megcsúszott hótömeg olyan elemi erővel zú­dult alá, hogy a Trabant tete­je beszakadt. Szöveg és kép: MARTINKÓ KÁROLY VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT NYERTEK A Magyar Rendőr 1986. 51—52. számában közölt keresztrejtvény megfejtése „Karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra”. Vásárlási utalványt nyertek: Magyar Jenőné, Kaposvár; Tóth Lajos, Mátészalka; Csatár Zsuzsanna, Budapest; Fraknói Gyula, Budapest; Lehoczki János, Endrefalva; Kőhegyi Antal, Budapest; Kőműves György, Dunavarsány; Fábián Gábor, Békéscsaba; Sza­­lágyi Endre, Karcag; Ollé Ferenc, Budapest.

Next