Magyar Rendőr, 1989. július-december (43. évfolyam, 26-52. szám)

1989-07-01 / 26. szám

PÁRTRENDEZVÉNY KÜLÖNVÉLEMÉNYEKKEL Ha nem tudtuk volna, hogy a meghívó az MSZMP Belügyminisz­tériumi Bizottsága alapszervezetei­nek fórumára szólt, akár azt is hihettük volna, hogy valamelyik al­ternatív szervezet vagy reformkor vitadélutánját hallgatjuk. A szónoki emelvényen Tóth And­rás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának munkatársa arról tájékoztat­ta a résztvevőket, hogy az MSZMP- nek és az alternatív szervezetek­nek, valamint pártoknak milyen a viszonya. Rövid összefoglaló is el­hangzott a legutóbbi központi bi­zottsági ülésekről, s az ellenzéki­­kerekasztal-beszélgetésekről. Majd amikor Füzesi Antal, a belügyi pártbizottság titkára megadta a szót a hallgatóságnak, egyszerre több tucat kéz lendült a magasba. A szónok dicséretére legyen mond­va, a kétszáz percig tartó kérdés­feleletben mindvégig állta a sarat. A felvetett kérdéseknek csupán egy töredékét idézve is érezhető, való­ban szükséges volna a gyorsabb és pontosabb információ áramoltatása, különösen most, a szinte óráról órá­ra változó történések időszakában. Hogy mire is voltak kíváncsiak e fórumon a megjelentek? Nos, egy csofcornyit idézünk az elhangzot­takból. Többek között arra, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt med­dig és hová fog visszahátrálni. A szocializmusból mindig feladnak egy lépést, és a párttagság nem tudja, hogy hol lesz az a határ, amikor megállnak és mikor. Azt sem hall­gatták el, hogy úgy érzik, az MSZMP sorozatosan kihagyja azo­kat a lehetőségeket, amelyekkel pe­dig élnie kellene. Azaz védekező álláspontra rendezkedett be, túl gyakran kényszerül magyarázkodás­ra, holott nem neki kellene e lé­péshátrányban lennie. Nem értik sokan, miért hagyja a párt veze­tése, hogy a munkában megörege­dett vezetőket a közvélemény előtt lejárassák, s miért nem védik őket meg. Ugyanakkor azok, akik vá­daskodnak az ismeretlenség homá­lyában maradtak. Róluk alig lehet tudni valamit; az elmúlt tizenöt­húsz év során ezek az emberek hol voltak, mit cselekedtek? Többen nemtetszésüket fejezték ki az iránt is, hogy a párt nem készíti fel megfelelően a saját kép­viselőit. Például a Napzártában, amikor Fejti György beszélgetett az alternatív szervezetek képviselőivel, úgy érezték, a Központi Bizottság titkára az első tizenöt percben el­vesztette a mérkőzést. Bár utána felzárkózott, de ez a felzárkózás már nem olyan, mintha az indítás is így sikerült volna Hasonló problémát vetettek fel a belügyi vezetéssel kapcsolatosan is. Azon a bizonyos, a Fidesz által szervezett tüntetésen az ország köz­véleménye a televízión keresztül láthatta a Belügyminisztérium kép­viselőit, akik igencsak akadozva válaszolgattak a riporter kérdéseire. Egyszóval nyilatkozásra képes sze­mélyeknek kellene képviselnie min­den szervezetet, testületet, intéz­ményt, hangzott el a felvetett ja­vaslatban. Ugyancsak a többség előtt ért­hetetlen, miért zajlott zárt ülésen Kádár János felmentése, holott a párttagság is szerette volna tudni, hogy ki javasolta ezt, és milyen arányban fogadták el a Központi Bizottság tagjai a döntést. Egyálta­lán, azt sem értik, hogy a Köz­ponti Bizottság jogosult volt-e en­nek a határozatnak a meghozatalá­ra, mert a közvélemény szerint ezt a kongresszusnak kellett volna el­döntenie. A késő esti órákba nyúló fóru­mot végül is Füzesi Antal azzal a kéréssel zárta, hogy akinek ideje s kedve van, még maradjon, a to­vábbiakban kötetlen beszélgetés ke­retében kicserélhetik véleményü­ket, de sok olyan kérdés hangzott el eddig is, amely továbbra is nyi­tott maradt, és sem a Központi Bi­zottság munkatársa, sem a belügyi pártbizottság képviselői nem hiva­tottak ezeknek a megválaszolására. A jelenlevők egyöntetűen elfogad­ták ezt a javaslatot, de korántsem volt ilyen egyhangú a megítélése annak a bejelentésnek, hogy a Bel­ügyminisztérium pártbizottsága szó­vivőt nevezett ki Molnár József személyében. Az sem hatott pozití­van a résztvevőkre, hogy a párt­­bizottság ideológiai titkárának be­tegsége miatt ezúttal az informá­ciós jelentésekben felvetett kérdé­sekre, kérésekre nem kaphatnak választ. A fórumot követően néhány vé­leményt idézünk, amelyek talán a jövőben segíteni tudják a hasonló rendezvények szervezését. Dr. Gyurácz István, a 2-es párt­­bizottság titkára így értékelte a történteket: — A fórumon elhangzott gondo­latok nyolcvan százalékát az újság­olvasó emberek már ismerhették. Ezért nincs értelme ennyi embert összehívni, s szerintem éppen ezért nem is érte el azt a célt, amiért eredetileg tervezték. Véleményem szerint talán kevesebb napirendi pontot kellene megjelölni, de arra olyan előadót hívjanak meg, aki több információval rendelkezik. Szerintem ma már bátrabbaknak és őszintébbeknek kellene lennünk egymás között is, és én leginkább itt az „is”-re tenném a hangsúlyt. Nagy Sándor, a Vörös Csillag Ér­demrenddel kitüntetett BM For­radalmi Rendőri Ezred pártbizott­sági titkára így látta: — A sajtót figyelemmel kísérők­nek talán ha tízszázaléknyi újat adott ez a fórum, ugyanakkor célját, az újszerű forrást pozitív­nak ítélem. Én ennél is nagyobb gondnak tartom azt, hogy a két­százhetven belügyi alapszervezetből még kétszázan sem képviseltették magukat, a színházterem székeinek kétharmada üresen maradt. Nem szabadna ennyire érdektelennek lenni. Ugyancsak szépséghibának tartom, annak ellenére, hogy mun­kaidőben, tehát délután négy óra­kor kezdődött a fórum­, sokan ötkor már indultak haza. A jövőben sze­rintem kevesebb napirend kell, de azt részletesebben szükséges elemez­ni. A magam részéről például szí­vesen hallanám már a belügyi szakmai vezetés véleményét arról, hogy a minisztériumon belüli poli­­tizálási feltételek milyenek lesznek, az MSZMP szerepe hogyan alakul a többpártrendszerben. R. M. Az elnökségi asztalnál volt mit hallgatni és jegyzetelni Akik eljöttek, feszülten figyeltek, érdeklődéssel hallgattak, s bosszankodtak a sok üres szék miatt (Fotó: Sebestyén Jenő) A RENDŐR IS KATONA A fegyveres testületek hivatá­sos állományú tagjai — így a rendőr is — jogilag katonának számítanak. Ha bűncselekményt követnek el, tettük fölött álta­lában a katonai bíróság ítélke­zik. Hatályos jogunk a bírói út mellett ismer egy másféle igaz­ságszolgáltatást is: a fegyelmi jogkörben való elbírálást. E jogintézményt napjainkban egyre többen vitatják, megkér­dőjelezve létjogosultságát. Az al­kotmányosság, a törvény előtti egyenlőség elve megköveteli, hogy a büntetőjogi felelősségről kizárólag bíróság döntsön. A fe­gyelmi jogkör gyakorlásának ed­digi tapasztalatai viszont arra intik a jogalkotót, hogy ennek a privilegizált eljárási módnak előnyei is vannak. A rendőrök által elkövetett bűncselekmények hány százalé­kát bírálják el parancsnoki jog­körben? Az elöljárók élnek, vagy inkább visszaélnek ezzel a lehe­tőséggel? A fegyelmi felelősség vitatott kérdéseiről dr. Nagy Gé­za alezredessel, a Katonai Fő­ügyészség belügyi főosztályának helyettes vezetőjével beszélget­tünk. — A törvény lehetővé teszi, hogy a parancsnok a rendőr ál­tal elkövetett vétségeket és a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő ka­tonai bűntetteket fegyelmi jog­körben bírálja el. Lehetőség van arra is, hogy megrovás helyett kerüljön sor fegyelmi felelősség­re vonásra, ilyen határozatot azonban csak a katonai ügyész vagy a katonai bíróság hozhat. Az elöljáró milyen arányban dönt a fegyelmi felelősségre vo­nás mellett? — A rendőrök által elkövetett bűncselekményekről vannak adataink. Ezek azokat a bűntet­teket is magukban foglalják, amelyekben kizárt a fegyelmi út. Évente a bűncselekményeknek körülbelül a felét bírálják el pa­rancsnoki jogkörben. Hozzáte­szem, hogy a súlyos bűncselek­ményekre mindez nem vonatko­zik. Például a kényszervallatás és a hivatali vesztegetés eseté­ben az utolsó szót természete­sen a katonai bíróság mondja ki. — Mi dönti el, hogy a pa­rancsnok — például egy ittas vezetés esetén — saját hatáskö­rében való felelősségre vonás vagy a büntetőeljárás mellett foglal állást? — Általában a cselekmény tár­gyi súlya a meghatározó. Köny­­nyen belátható, hogy a gondat­lan emberölés ugyan vétség, de az elöljáró ilyen esetben a nyo­mozást és az esetleges ítélkezést szakemberekre bízza. A példánál maradva, ha valamelyik rendőr­­kapitányságon az ittas vezetés abban az évben már a sokadik eset, célszerűbb a vádra utalás. A másik szempont, ebből kitű­nően, az alakulat általános fe­gyelmi helyzete, emellett jelen­tősége lehet az elkövető szemé­lyiségének is. — „Az általános fegyelmi helyzet” kissé dodonai megfogal­mazás. Mi a biztosíték arra, hogy a parancsnok — szubjektív meg­fontolásoktól mentesen — jól vá­laszt a fegyelmi út kérdésében? — Nem állítom, hogy a rész­rehajlás veszélye nem áll fenn. A jogalkotó és a gyakorlat azon­ban abból indul ki, hogy a pa­rancsnok alaposan ismeri, pon­tosan tisztában van a saját ala­kulatának aktuális fegyelmi helyzetével. Ezzel együtt, véle­ményem szerint, a jövő útja ga­ranciaként a bírósági felülvizs­gálat. Ha az eljárás alá vont sze­mély a fegyelmi eljárással nem ért egyet, a bírósághoz fordul­hasson. — A jogalkalmazás, ezen belül a fegyelmi felelősségre vonás törvényességén az ügyészi szer­vezet őrködik. Milyen eszközei vannak a katonai ügyésznek ar­ra, hogy az elöljáró döntéseinek jogszerűségét biztosítsa? — A választ kissé távolabbról kezdeném. Magyarországon a katonai ügyészségek szervezeti beosztása nem követi a megye­határokat. Hazánkban a fővá­rost is beleszámítva, összesen öt elsőfokú katonai ügyészség mű­ködik, Győrben, Debrecenben, Szegeden és Kaposvárott. A ka­tonai ügyészi szervezet munká­jának egységességét a Katonai Főügyészség hivatott biztosítani. Az úgynevezett területtartó ka­tonai ügyész feladata éppen az, hogy az adott rendőrkapitánysá­gok fegyelmi helyzetét felügyel­je. A rendőrségen emellett a fe­gyelmi eljárás szakmai előkészí­tését a fegyelmi előadók végzik. A határozatot ugyan a parancs­nok írja alá, de a bonyolultabb esetekben mindig kikéri a kato­nai ügyész véleményét. Ezenkí­vül az ügyész a katonai vétség kivételével minden konkrét ügy­ben megváltoztathatja a pa­rancsnok döntését, tehát akár vádat is emelhet. Hosszú évek tapasztalata alap­ján mondhatom, hogy a belügyi vezetők hallgatnak ránk. Jó partnereink, hiszen az ő felelős­ségük elsősorban a fegyelem fenntartása. — A katonai ügyészek szak­mai ismeretekkel, tapasztalataik­kal hogyan segítik az elöljárót? — Azon kívül, amit már el­mondtam, az ügyészek a min­dennapi — nem formális — munkakapcsolatban számtalan­szor adnak tanácsot. Évente szervezett formában is oktatá­sokon ismertetjük a fegyelmi előadókkal a bírói, ügyészi gya­korlat és a jogszabályok válto­zásait. —■' Az alárendelt által elköve­tett bűncselekményeket eszerint sokszor a parancsnok bírálja el fegyelmi jogkörben. A magasabb beosztású parancsnok által el­követett ugyanilyen cselekmé­nyeket ki ítélheti meg? — Egy rendőr-főkapitányság vezetője vagy a Belügyminiszté­rium magas rangú munkatársa elvileg azonos megítélés alá esik, azzal az eltéréssel, hogy a fe­gyelmi jogkör gyakorlója ilyen­kor — végső fokon — a belügy­miniszter. Az előkészítést pedig a BM fegyelmi osztálya végzi, amely közvetlenül a miniszter alá tartozik. Ilyen esetről azon­ban nincs tudomásom, de el­méletben így kell eljárni. Ha büntetőjogi felelősségre vonás szükséges, a hatásköri lista sze­rint a Katonai Főügyészség vagy megbízásából a BM fegyelmi osztálya nyomoz. Jelenleg a Bu­dapesti Katonai Bíróságon fo­lyik egy büntetőper, amelynek vádlottai közül ketten ebbe a kategóriába tartoznak. — Visszatérve a fegyelmi fele­lősségre vonásra, valóban kedve­zőbb az a bírósági eljárásnál? — Nem minden esetben. Elvi­leg a büntetőeljárás sokkal sú­lyosabb hátrányt jelent, mint a fegyelmi felelősségre vonás. A gyakorlatban azonban a pa­rancsnok szankcionálási lehető­sége igen széles, megszüntetheti a rendőr szolgálati viszonyát, le­fokozhatja, és rövidebb időre a szabadságától is megfoszthatja. Előfordult olyan eset, amikor a rendőrt ugyanazért a vétségért ,a fegyelmi jogkörben rendfoko­zatban visszavetés fenyítést ka­pott — a bíróságon nagy való­színűséggel csak pénzbüntetésre ítélték volna. A fegyelmi fenyí­tés a gyakorlatban tehát sokszor nagyobb hátrányt jelent az el­követőnek. Kevéssé ismert, hogy a fegyelmi eljárásban is léteznek már ma is garanciák, az eljárás alá vont személy például védőt fogadhat. BALLA PÉTER

Next