Magyar Repülés, 1948 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1948-03-10 / 2. szám

LÉCEK HAJLÍTÁSA Kezdő modellezők első modell­­jein gyakran látunk alaposan félresikerült gyűrött kinézésű lekerekítéseket és össze-vissza görbült törzsléceket. Ezek a sajnálatos hibák talán sok eset­ben annak köszönhetők, hogy noha a tervrajzokhoz csatolt műszaki leírásban benne van a léh­ajlításra vonatkozó utasí­tás, a tapasztalatlan kezdőnek halvány sejtelme sincs arról, hogy ezt hogyan hajtsa végre. Maga a „hajlító”, egyszerű borszeszlámpából és bádoglemez­ből készült hajlító boltozatból áll. Borszeszlámpát kereskedés­ben is vásárolhatunk, azonban könnyen készíthetjük magunk is. Kisméretű üveg (tintásüveg) a célnak kiválóan megfelel. Az üveg dugóján egy fémcsövet húzunk keresztül, ezen át fűzzük be azután a kanócot. A csőnek a dugó alatt és felett néhány milliméternyire ki kell állnia. Most már spirituszt is tölthetünk a lámpába (használat után a megmaradt den­­szeszt visszaöntjük a tároló üvegbe vagy pedig a borszeszlámpát zárjuk el, hogy a spiritusz ne párologhasson). A hajlító bádogot kb. 12 mm lemezből (konzervdoboz) az ábra szerint meghajlítjuk, majd egy alapdeszkára felszegeljük Ezzel készen is van a hajlítónk. Ha fenyőlécet akarunk meg­hajlítani, nézzük meg először a léc szálirányát. Rossz szál­­irányú lécet csak nagyon nehe­zen, vagy egyáltalán nem lehet meghajlítani. Lekerekítésekhez csak a párhuzamosan futó szál­­irányú léc használható. Ke­­vésbbé jó minőségű lécet aján­latos hosszabb időre vízbe áztat­nunk, míg a jó szálirányú léc meghajlításához elegendő, ha ala­posan benedvesítjük. A nedves lécet óvatosan nyomva ráhe­lyezzük a forró bádogra és las­san lefelé görbítjük, ha a hajlítás helyéről a víz már elsistergett, akkor itt újra megnedvesítjük és így hajlítjuk a kívánt alakra. Nem jó, ha a léceket nagyon megpörköljük, mert ezzel szi­lárdságuk lényegesen csökken. A léceket mindig úgy hajlítjuk, hogy a jobbik szálirány felé ha­joljon. Ha nagyobb görbületet hajl­lítunk, akkor a hajlítást a haj­­lítónak az A-val­ jelzett részén, ha pedig kisebb görbületet, akkor a B-vel jelzett részén végezzük. Kezdőknek ajánlatos a hajlítást először hulladéklécen gyakorolni. Haladottabb modellezők szá­mára közlünk egy olyan hajlítót, melynek segítségével 2 x 2 , 2 x 3, lécet akár spirálban is hajlít­hatunk. Ez az újrendszerű haj­lító egyes erősebb görbületeknél (pl. egybe készített elliptikus oldalkormány) nagyon jó szol­gálatokat tehet. Maga a hajlító nem áll másból, mint egy kúp­­alakúra hajlított bádoglemezből, melynek alul kifúrt nyílásába rakjuk a spirituszlámpát. A hajlítást a kúp hegyénél végez­zük, ahol a lécet bármilyen gör­­bületűre meg tudjuk hajlítani. Hajlítás előtt e­rősítsük az egész szerkezetet egy szorítóval az asztalhoz, hogy munka közben a hajlító ne tudjon elbillenni. Modelleink szépsége szorosan összefügg a hajlított alkatrészek kidolgozásával, nem is beszélve arról, hogy a görbén hajlított lekerekítések elősegítve az el­­csavarodást, zavarokat okozhat­nak a modell repülésében. Ezért a hajlítást mindig lelkiismere­tesen végezzük és készítsünk magunknak okvetlenül rendes hajlítót. Végezetül meg kell még emlé­keznem a­­ balsalécek hajlításá­ról. A lehasított balsalécet csak kissé nedvesítsük be, mert a nagyon vizes léc odatapad a hajlítóhoz és pillanatok alatt lángra lobban. Arra is vigyáz­zunk, hogy ilyenkor a hajlító­lemez ne legyen túl forró. A megpörkölődött vékony balsaléc nagyon törékeny lesz. eh­s­d Csekkszámunk : Magyar Repülés Bp. 53.871 28 M­OLEKULA Kisméretű gumimotoros modell, aszimmetrikus szárnnyal Olyan modell készítésére törekedtem, mely az eddigi ilyen méretű modellektől eltérően valóban jól repül. A modellt mindenki könnyű szerrel el tudja készíteni. Pontos építés esetén nagyon szép repüléssel fogja meglepni készítőjét. Az eredeti példány szélcsendben repítve 1 perces átlagot ért el, ami eddig csak 1 méter körüli gépekkel volt elérhető. A tartósabb motorjárási idő érdekében a törzse a szo­kottnál hosszabbra készült, mert az a hosszabb guminyaláb hasz­nálatát tette lehetővé. A légcsavar méretezése zárttéri elvek szerint történt, azaz a csavarátmérő a fesztávolságnak közel a felével egyenlő (180 mm), emelkedése pedig a jobb hatásfok miatt az átmérő 1,5-szö­­röse (270 mm). A fellépő forgató­nyomaték kiegyensúlyozására a szárny aszimmetrikus kivitelben készült, a terhelt szárnyfél 20 mm-rel hosszabb. A kis felületi terhelés elérésére a szárny oldalviszo­nya : 1 : 5 (a szárnyszelvény hossza így nagyobb felületet ered­ményez.) A csillapító felületét a szárny felének vettem, hogy ezzel is növelni lehessen a hordfelületeket. A csillapító szelvénye is erősen­ ívelt. Az erősen emelő csillapító miatt a szárnynak elég nagy, 4 —5°-os állásszöget kell adni. *' A szárny. Építése nem okoz semmi nehézséget, mindamellett a modell repülésében a precíz munka itt­ jut leginkább kifejezésre. Ajánlatos a szárnyhoz a szárnysablon készítése, mert a vékony váz elcsavarodás mentessége így jobban biztosítható. A szárnybordák 1 mm-es, vagy 0.8-es réteges lemezből készülnek, a főtartó és az élléc anyaga 2 x 2-es, az orrléc 2 x 3-as fenyő, megfelelően lereszelve. Mindhárom lécet hajlítón egyszerűen meghajlítjuk. A lekerekítése­ket 3 x 2-es lécből készítjük. A léceket általában csiszolópapírral kissé­­el­vékonyíthatjuk. Acetonban oldott — lehetőleg apróra vágott — celluloid (aerofix) használata itt elengedhetetlen. A kész vázhoz még hozzá kell kötöznünk a rajzon látható felerősítő drótokat. A törzs. Ajánlatos a törzset legalább az elejétől a 3-as bordáig felnagyítani természetes nagyságban, hogy a léceket megfelelően­­ meghajlíthassuk, az orrtőkét pedig kifaraghassuk. A bordák anyaga ugyanaz mint a szárnybordáké. A 3, 4, 5-ös bordákba beragasztunk 2 db 2 x 2-es lécet, melyek a szárnyfelerősítés céljait szolgálják. A többi hosszanti léc anyaga is 2 x 2-es fenyő. Ha a törzset selyem­vagy cigarettapapírral vonjuk, alkalmazzunk az első és utolsó bor­daközökben keresztmerevítő léceket. Vékony pausznál ez nem szük­séges, a futómű hajlítása a rajzon feltüntetett módon történik (1 mm-es acéldrótból). A csillapítók: A függőleges csillapító bordáit 2 x 2-es lécekből készítjük a rajzon látható méretek szerint (70, 62, 33 mm). Egyéb­ként, ha pontosan fel akarjuk nagyítani, egyszerűen rajzolunk­­egy ellipszist, melynek fél nagytengelye 80, a kistengelye pedig 70 mm. Belépőéléhez a törzsbe a megfelelő helyre 2 x 2-es léc-darabkát ra­­­­gasztunk és így erősítjük fel az egész csillapítót természetesen cél- f­luloid ragasztóval. A vízszintes csillapító szerkezetében tökéletesen megegyezik a szárnnyal, ezért csak felerősítése okoz problémát. Amint azt az ábra is mutatja, az orrléchez erősítjük a törzsből kijövő 0.4 mm átmérőjű acéldrótokat, mégpedig úgy, hogy a léchez apró bálsa, kukoricaszár, parafa, vagy vastag puha karton darabkát ragasztunk és erősen kötözünk, ebbe dugjuk a drót behajlított végeit, így a csillapító levehető lesz. Hátul a törzshöz egy 0.4 mm belméretű karikát haj­lítunk és kötözünk, ebbe helyezzük a csillapítóhoz erősített acéltűt. Vigyázni kell arra, nehogy a felület valamilyen állásszöget kapjon. A légcsavar. Hárs-, éger- vagy kőrisfából faragjuk. Ügyelnünk kell, hogy a lapátokat kb. 0.8 mm vastagságúra és 3—4% ívelt­­ségűre csiszoljuk. A durva munkát reszelőkkel, a csiszolást üveggel, pengével és dörzspapírral végezzük. Fontos a légcsavar és az orrtőke pontos kifúrása. A tengelyt kb. 4—5°-nyira lefelé kell hajlítani. Ajánlatos szabadonfutó szerkezetet készíteni, hogy a modell siklása a motor lejárta után hosszabb legyen. Az orrtőkébe és szabadonfutó esetén a légcsavarágyba is, 1 mm belméretű rézcsövet rakunk. A tengely és a hátsó kampó 1 mm átm. acéldrótból készül. A csavar és az orrtőke közé apró gyöngyöt helyezünk. Bevonás és­ berepítés. Az elkészült modellt legjobb selyem- v. cigarettapapírral borítani, de megfelel a vékony pauszpapír­ is. Ra­gasztáshoz híg hidegenyvet használunk. Nagyon ügyeljünk, hogy az ívelt szárnyszelvény alsó részéhez jól ragaszszuk a papírt, mert különben a feszítésnél, a­melyet nagyon óvatosan végzünk — leválik. A cigarettapapírt csak bevizezett és összegyűrt cigarett­a- v. selyempapír darabbal tudjuk benedvesíteni, ronggyal nem lehet végigdörzsölni, mert beszakad. A modellt feszítése után lakkoz­hatjuk. Ha a kis gépet a rajz és a magyarázatok pontos betartásával “ készítjük, akkor a berepítésnél úgyszólván csak a súlypontot kell kikeresnünk és máris jól repül; a légcsavar megfelelő beállítását lécdarabkák segítségével végezhetjük. Ha van otthon mérlegünk akkor az adatokban ismertetett súlyok segítségével modellünket nagyon könnyűre építhetjük. Szárnyfelület: 3.062 dm2. Csillapítófelület : 1.504 dm3, össz­­felület: 4.566 dm1. Felületi terhelés szárnyfelületre: 11.6 gr/dm2. Felületi terhelés összefelületre : 7.7 gr/dm3. Törzs, függőleges csil­lapítóval, bevonva 12 g. Szárny bevonva 8 g. Vízszintes csillapító bevonva 3 g. Légcsavar orrtőkével és drótokkal 6 g. Gumi 6 g. (10 — 12 szál 1 mm átm.) Feléri Lorá­­d

Next