Magyar Repülés, 1948 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1948-06-10 / 5. szám

A következő számban: A „SRÁC“ leírása P­OLTK Könnyen elkészíthető „kezdő“ gumimotoros modell­­­ jük, nem fog húzni és így gépünk repü­­lőerőre. Lévén modellünk gumimotiö­­lése nem lesz kielégítő. Először a lég­i kezdő modellezőknek is a legked­vesebb típusa a gumimotoros modell. Olyan gumimotoros, amely amellett, hogy jól repül, a legegyszerűbben el­készíthető is. Ez sikerült is ! Elkészítése megépítése alig igényel néhány órát. Újszerű szerkezete nagy szilárdságot biztosít és így a kezdőktől nagyon félve fogadott törések javítása nem okoz gondot. A szárny és a csillapító (régen faroknak mondták) váza alumínium. Erősebb ütődésre elgörbülhet ugyan, de egy kézmozdulattal újra helyre­hozható. Építési leírás : A szárny váza 2 mm-es alumínium­drótból készült. Egy darabból kell elkészíteni. A rajzon jól látható, hogyan hajlítsuk meg a huzalt. A hajlítást a hátsó résznél kezdjük ; egy kis darabon derékszögben meghajlítjuk és a szárny hátsó részének megfelelő hosszú dara­bon kiegyenesítjük, ezután görbítjük meg a lekerekítést. (A szárny végének elkészítését.) A szárny elején a drótot kihajlítjuk visszagörbítjük és elkészít­j­ük a másik szárnyfelet is. A kész­­eretet ragasztóval és cérnával hozzá­erősítjük a középső felerősítő léchez. Elől 5x5-ös lécből egy kis „tuskót“ teszünk a váz alá, hogy feljebb legyen, mint a hátsó része (szaknyelven : a szárny „állásszöget” kap.) Tanácsos a szárnyat természetes nagyságban felrajzolnunk és eszerint hajlítanunk. Amint látjuk, a szárny két fele nincs egy síkban, hanem lapos „V” betűt alkot. A „V”-be állítást csak a bevonás után adjuk meg. A törzs 5 x 5-ös lécből készül. Ele­jére felragasztózzuk és cérnázzuk az egy, esetleg másfél mm-es alumínium­vagy rézlemezből készült csapágyat. Ennek kitámasztását egy 5 mm-es lemezből kivágott háromszög darabká­val biztosítjuk. A csapágyazás mögé kerül a futómű, ezt 1 mm-es acéldrót­ból készítjük. Kerék helyett a két drótvéget egyszerűen karikában vissza­görbítjük. A hátsó gumikampót, mely egyben csúszó is, szintén 1 mm-es acél­drótból hajlítjuk és ragasztós cérnával felerősítjük. (Jól nézzük meg a raj­zokat.) A légcsavar kis modellünk legfon­tosabb része. Ha pontatlanul készít­csavar közepét az úgynevezett lég­­csavaragyat készítjük el 5 x 6-os fenyő­­lécdarabkából. Ezt átlós irányban, alul, felül, ellenkező értelemben ferdén befűrészeljük. A légcsavarlapátok 1 mm-es réteges lemezből készülnek. A rajzon levő hálózat segítségével fel­nagyítjuk a lapátokat a lemezre, lomb­­fűréssz­el kivágjuk és jól bekenve, ragasztóval — a megfelelő helyen —, a légcsavaragyba erősítjük. A lég­csavaragyat 1 mm-es fúróval ki­fúrjuk. Vigyázzunk, hogy a fúrás tökéletesen középen és merőlegesen tör­ténjen, mert ha ezt nem tartjuk be, légcsavarunk nem lesz kiegyensúlyo­zott és alaposan „rázni” fog. A lég­csavar tengelyét 1 mm-es acéldrót­ból készítjük, elejét derékszögben visszahajlítjuk és erősen a csavarágy­hoz kötözzük enyves cérnával. Ennek elkészültével szintén 1 mm-es fúró­val kifúrjuk a törzsön levő csapágyat és egy apró gyöngy közbeiktatásával, átdugjuk rajta a légcsavar tengelyét. Ezután a tengely végére meghajlítjuk a „gumihorgot”. A csillapítósikoki készítése teljesen megegyezik a szárny építésével. Elő­ször a vízszintes csillapítót hajlítjuk meg, 2 mm alumíniumdrótból, majd hasonló módon a függőlegest. Ha már készen vannak, akkor felkötjük a víz­szintes csillapítót, majd ennek bevo­nása után a függőlegest. A borítás. Először a szárnyat vonjuk be közepes vastagságú borítópapírral. A rajzon jól látható az egész bevonás menete. A papírt körülbelül 1 cm-rel szélesebbre kell szabni, mint a váz. A lekerekítéseknél a körbe való be­hajlítások miatt a papírost be kell vagdalni (ez is egyébként az ábrán világosan látható.) A csillapítósíkok bevonása szintén a fent leírt módon történik. Borításhoz legjobb ragasztó a hidegenyv, vázrészekhez leginkább a celluloid ragasztót ajánlom. Berepítés. Gépünk elkészült, már csak szárnyra kell bocsájtanunk. Min­denekelőtt azonban szüksége van haj-1 A laikusok faroknak, kormányfelületeknek mondják, de mi már tudjuk a helyes nevüket is : Vízszintes és függőleges „csillapító” síkok­­ros, tehát motorja gumi. A két kampó között 14 szál 1 mm-es gummiszálat fűzünk be. A gumit azonban nem szabad megfeszíteni, hanem mindig lazára kell hajtni. A szárnyat gumival felköltik úgy, hogy előre, hátra tologatható legyen. Megkeressük a modell súlypontját. A szárnyat addig kell állítgatni, míg a súlypont a szárny első harmada alá nem kerül. Ha ezzel elkészültünk, megkísérelhetjük a siklatást. A modellt jobbkezünkbe véve, gyenge lökéssel enyhén lefelé megdobjuk. Ha merede­ken lefelé megy, akkor a szárnyat kissé előbbre toljuk, viszont, ha a modell bukdácsolva repül, azaz eldobáskor lefelé megy, de közvetlen utána fel­felé tart, akkor a szárnyat hátrább kell helyezni. Amikor modellünk már kiegyensúlyozottan repül, csavarjunk a gumimra 40—50 fordulatot. Fel­húzáskor a légcsavart mindig az óra­mutató járásával megegyező irányba kell forgatni. Ha az első motoros próba jól sikerült, többet is húzhatunk a gumira. A motor körülbelül 600—700 fordulatot bír ki, ennél többel ne nagyon kísérletezzünk, mert hamar elszakadhat a gumi. A különböző irányba való elkanya­­rodásokat a felületek elcsavarásával egyenlítjük ki. A légcsavar forgási irányával ellentétes oldalon bizonyos „forgatónyomaték” keletkezik, s ez a modellt „bedönti”. Tehát a légcsavar forgási irányával ellenkező oldalon (jelen esetben az élőbről nézett balolda­lon) a szárnyvéget enyhén fel kell csavarnunk, így a forgatónyomatékot ki tudjuk egyenlíteni. Ha kis modellünket pontosan ké­szítettük el, teljes felhúzással úgy kéz­ből mint földről indítva gyönyörű szép repüléssel lep majd meg bennün­ket. A modell adatai: Fesztávolság : 50 cm. Szárnyfelület: 3,86 dm8. Csillapítófelület: 112 dm8, össz­­felület: 4,98 dm*. Teljes hossz : 55 cm. Légcsavar átmérő : 20 cm. Gumi­: 14 szál 1 mm-es. Teljes súly : 40 g. Poleh Loránd 67

Next