Magyar Repülés, 1949 (2. évfolyam, 1-24. szám
1949-03-10 / 5. szám
NAGYTEJESÍTMÉNYŰ ZÁRTTÉRI MODELL A modell megtervezésére egy külföldön jól bevált hasonló méretű modell adta az alapgondolatot. Ez a 60 cm fesztávú külföldi gép a nálunk jelenleg zárttéri modellekhez használatos hatszoros nyúlást barna, négyszögletes gumival 12 p 53 mp eredményt ért el. Ennek a gépnek a főbb méretei megegyeznek jelen gépünkkel, súlyadatai pedig a következők voltak: szárny 0 34 gr, törzs 03 gr, csillapítósík 0 12 gr, légcsavar 0 24 gr. A modell üres súlya 1 gr volt, amelyhez még 1 gr gumisúly járul. Gumimotorja két szál szögletes barna gumi volt 450 mm hosszban. Erre körülbelül 1700—1800-at lehet maximálisanelcsavarni. Ezeket az adatokat figyelembe véve fogtam hozzá modellem tervezéséhez és építéséhez. A megépült gépet lemérve, örömmel tapasztaltam, hogy súlyát sikerült az alapul vett gépnél könnyebbre kihozni, mert gépem súlya nem volt 0,9 gr sem. Berepítése a Műegyetem aulájában történt és igen jól sikerült, mert ebben a nem elég magas és erősen a lámpa veszé lyes helyiségben is sorozatosan 5 percen felüli eredményeket produkált, 6 p 07 mp legjobb időeredménnyel. A gép anyaga: balsafa és szalma. Balsa hiányában hárslemezből vagy lavinádból is elkészíthető. A balsából és a hárslemezből vonalzó melled vékony csíkot vágunk. A lavinádat vonalzó nélkül hasítjuk, mert a lavinád hasad a szálirányban. A lavinád külső, fényes felét meg kell csiszolni egy kicsit, mert különben nem fogja meg a ragasztó. Törzs: A motortartó törzs 3—35 mm átmérőjű, 28 cm hosszú szalma. Ha nem akadna ilyen hosszú szalmaszál, úgy két darabból is el lehet készíteni. Az összefogáshoz egy kis balsahengert használunk, amely beleilleszkedik a szalmákba. Ezt a hengert bekenjük ragasztóval és mindkét oldaláról rátoljuk a szalmát és az egész illesztési helyet áttekerjük ragasztós cigarettapapírral. Ezt a cigarettapapír körültekerést ajánlatos minden szalma vég köré alkalmazni, mert a szalma különben könnyen bereped. A szalmát a ragasztás helyén meg kell csiszolni, mert különben nem fogja meg a ragasztó. A törzs elejére a szokott módon 0,5 mm-es duralu miniumlemezből légcsavar-csapágyat, a végére pedig 0,4 mm-es acéldrótból (citerahúr) kampót készítünk. (MR I. évf. 14. szám.) Ragasztóul aerofixet vagy acetonban feloldott mozifilmet használunk. Ez házilag úgy készül, hogy közönséges mozifilmet 2-2-3 percig forró vízben főzünk, ezután lekaparjuk róla a képet, hogy tiszta legyen. Ha megszáradt, apróra felvagdaljuk és acetonba dobáljuk. 10—15 perc múlva teljesen feloldódik és jól ragaszt. . (1 dkg acetonba kb. 9—10 cm hosszú filmdarabot aprítsunk bele.) Szárny: A szárnyat igen nagy gonddal kell elkészíteni, mert ez a modell legfontosabb része. Legelőször is a szárnyat felnagyítjuk természetes nagyságra, az MR 11. évf. 1. számában közölt módon. Ajánlatos a szárnyat sablonban készíteni, a sablon előnye a könnyebb építés és a könnyű borítás. Keménybalsából vékonyat, puhabalsából vastagabb léceket hasítunk és ezeket a szárnyba mindig élére állítva használjuk, mert így szilárdabb lesz a modellünk. A szárny hosszanti léceit lehet egy darabból és két darabból is készíteni. Ha van megfelelő hosszú balsánk, akkor középen csak a V-be állításnak megfelelően kell meghajlítanunk. A szárnyat badachinokra emeljük a törzs fölé. Ezekre ragasztjuk a 0,3 mm vastag acéldrót szárnyfelerősítő tűket, amelyek végeit tíihegyesre kell lecsiszolni. Ezekkel a tűkké fogjuk szabályozni a szárny elcsavarását is. A szárnyat alulról vékony balsalécekkel merevítjük ki. Csillapító: A felületek elkészítése hasonló a szárnyhoz. Ajánlatos ezt is rétegeslemezre felnagyítani, azon építeni és beborítani. Az alul elhelyezett függőleges csillapító meglehetősen kicsi, de a modell így is elég stabilan repül és körözik. A törzs hosszabbítására vékony szalmát vagy balsalécet használjunk. Légcsavar: A légcsavar a modell második legfontosabb része. Készíthetünk egybe és állítható légcsavart is a géphez. Ha középrésznélküli légcsavart készítünk, ügyeljünk, hogy az összeragasztásnál a két lapátfél kissé előrehajoljon, mert a meghajlítás után csak így kapunk szép alakú légcsavart. Borítás: A gép bevonása a szokott módon, mikrofilmmel történik. (MR. II. évf. I. szám.) Berepítés: A szárnyat úgy szúrjuk bele a törzsbe, hogy a súlypont kb. a szárnyszélesség felében legyen. Ha óvatos siklatásnál a modell szépen siklik a föld felé, megkezdhetjük a motoros repítést, előbb csak 300—400-at húzva a motorra. Motoros repülésnél, ha a modell rövid emelkedés után bevág balra, a föld felé, a szárnyat egy kicsit el kell csavarnunk, hogy a légcsavar forgatónyomatékát kiegyenlítsük. Az elég könnyűre elkészített gép egész meredeken és lassan emelkedik, valósággal lóg a légcsavaron, teljes felhúzásnál, 2—-3 szál gumival. A gumimotor mennyiségét úgy választjuk meg, hogy még járó motorral, kb. 100 felhúzással érjen földet. A modell megépítőinek a közelgő zárttéri versenyeken sok sikert kívánok. Fischer Károly 0 0•' * \ ' : •',