Magyar Repülés, 1949 (2. évfolyam, 1-24. szám

1949-03-10 / 5. szám

NAGYTEJESÍTMÉNYŰ ZÁRTTÉ­RI MODELL A modell megtervezésére egy külföl­dön jól bevált hasonló méretű modell adta az alapgondolatot. Ez a 60 cm fesztávú külföldi gép a nálunk jelenleg zárttéri mo­dellekhez használatos hatszoros nyúlást­ barna, négyszögletes gumival 12 p 53 mp eredményt ért el. Ennek a gépnek a főbb méretei megegyeznek jelen gépünk­kel, súlyadatai pedig a következők vol­tak: szárny 0 34 gr, törzs 03 gr, csilla­­pítósík 0 12 gr, légcsavar 0­ 24 gr. A mo­dell üres súlya 1 gr volt, amelyhez még 1 gr gumisúly járul. Gumimotorja két szál szögletes barna gumi volt 450 mm hosszban. Erre körülbelül 1700—1800-at lehet maximálisan­­elcsavarni. Ezeket az adatokat figyelembe véve fogtam hozzá modellem tervezéséhez és építéséhez. A megépült gépet lemérve, örömmel tapasztaltam, hogy súlyát sike­rült az alapul vett gépnél könnyebbre ki­hozni, mert gépem súlya nem volt 0,9 gr sem. Berepítése a Műegyetem aulájában történt és igen jól sikerült­, mert ebben a nem elég magas és erősen a lámpa veszé­ lyes­ helyiségben is sorozatosan 5 percen felüli eredményeket produkált, 6 p 07 mp legjobb időeredménnyel. A gép anyaga: balsafa és szalma. Balsa hiányában hárs­­lemezből vagy lavinádból is elkészíthető. A balsából és a hárslemezből vonalzó mel­led vékony csíkot vágunk. A lavinádat vonalzó nélkül hasítjuk, mert a lavinád hasad a szálirányban. A lavinád külső­, fényes felét meg kell csiszolni egy kicsit, mert különben nem fogja meg a ragasztó. Törzs: A motortartó törzs 3—3­5 mm átmérőjű, 28 cm hosszú szalma. Ha nem akadna ilyen hosszú szalmaszál, úgy két darabból is el lehet készíteni. Az össze­fogáshoz egy kis balsahengert haszná­lunk, amely beleilleszkedik a szalmákba. Ezt a hengert bekenjük ragasztóval és mindkét oldaláról rátoljuk a szalmát és az egész illesztési helyet áttekerjü­k ragasz­tós cigarettapapírral. Ezt a cigarettapapír körü­ltekerést ajánlatos minden szalma vég köré alkalmazni, mert a szalma különben könnyen bereped. A szalmát a ragasztás helyén meg kell csiszolni, mert különben nem fogja meg a ragasztó. A törzs ele­jére a szokott módon 0,5 mm-es duralu miniumlemezből légcsavar-csapágyat, a végére pedig 0,4 mm-es acéldrótból (citerahúr) kampót készítünk. (MR I. évf. 14. szám.) Ragasztóul aerofixet vagy acetonban feloldott mozifilmet­ használunk. Ez házilag úgy készül, hogy közönséges mozifilmet 2-2-3 percig forró vízben főzünk, ezután lekaparjuk róla a képet, hogy tiszta legyen. Ha megszáradt, apróra fel­vagdaljuk és acetonba dobáljuk. 10—15 perc múlva teljesen feloldódik és jól ra­gaszt. . (1 dkg acetonba kb. 9—10 cm hosszú filmdarabot aprítsunk bele.) Szárny: A szárnyat igen nagy gonddal kell elkészíteni, mert ez a modell legfon­tosabb része. Legelőször is a szárnyat felnagyítjuk természetes nagyságra, az MR 11. évf. 1. számában közölt módon. Ajánlatos a szárnyat sablonban készíteni, a sablon előnye a könnyebb építés és a könnyű borítás. Keménybalsából vékonyat, puhabalsából vastagabb léceket hasítunk és ezeket a szárnyba mindig élére állítva használjuk, mert így szilárdabb lesz a modellünk. A szárny hosszanti léceit lehet egy darabból és két darabból is készíteni. Ha van megfelelő hosszú balsánk, akkor középen csak a V-be állításnak megfele­lően kell meghajlítanunk. A szárnyat badachinokra emeljük a törzs fölé. Ezekre ragasztjuk a 0,3 mm vastag acéldrót szárnyfelerősítő tűket, amelyek végeit tíi­­hegye­sre kell lecsiszolni. Ezekkel a tűk­ké fogjuk szabályozni a szárny elcsavará­­sát is. A szárnyat alulról vékony balsa­­lécekkel merevítjük ki. Csillapító: A felületek elkészítése h­a­­­­sonló a szárnyhoz. Ajánlatos ezt is réte­­geslemezre felnagyítani, azon építeni és beborítani. Az alul elhelyezett függőleges csillapító meglehetősen kicsi, de a modell így is elég stabilan repül és körözik. A törzs hosszabbítására vékony szalmát vagy balsalécet használjunk. Légcsavar: A légcsavar a modell máso­dik legfontosabb része. Készíthetünk egybe és állítható légcsavart is a géphez. Ha középrésznélkü­li légcsavart készítünk, ügyeljünk, hogy az összeragasztásnál a két lapátfél kissé előrehajoljon, mert a meghajlítás után csak így kapunk szép alakú légcsavart. Borítás: A gép bevonása a szokott mó­don, mikrofilmmel történik. (MR. II. évf. I. szám.) Berepítés: A szárnyat úgy szúrjuk bele a törzsbe, hogy a súlypont kb. a szárny­­szélesség felében legyen. Ha óvatos sikla­tásnál a modell szépen siklik a föld felé, megkezdhetjük a motoros repítést, előbb csak 300—400-at húzva a motorra. Moto­ros repülésnél, ha a modell rövid emelke­dés után bevág balra, a föld felé, a szár­nyat egy kicsit el kell csavarnunk, hogy a légcsavar forgatónyomatékát kiegyen­lítsük. Az elég könnyűre elkészített gép egész meredeken és lassan emelkedik, valósággal lóg a légcsavaron, teljes fel­húzásnál, 2—-3 szál gumival. A gumimotor mennyiségét úgy választjuk meg, hogy még járó motorral, kb. 100 felhúzással érjen földet. A modell megépítőinek a közelgő zárttéri versenyeken sok sikert kívánok. Fischer Károly 0 0•'­­ * \ ' : •',

Next