Magyar Repülő, 1947. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-10-01 / 3. szám
a Kezdők iskolája A szerszámismeret és némi kézügyesség megszerzése után már nagyobb bizalommal foghatunk az első repülőmodel készítéséhez. Első dolgunk tehát a szükséges anyagok beszerzése Az ábra szerint adott méretek alapján 4 mm vastag furnírra, a törzshöz 4X6, a szárny főtartóihoz 3X2, a bordákhoz, valamint a kormányszervekhez 3X4 és a szárnyfelerősítéshez 3X12 mm-es fenyőfa lécre lesz szükségünk, majd a következő sorrendben kezdjük el a munkát. A rendelkezésünkre álló furnirból mindenekelőtt kivágjuk lombfűrésszel a törzs orrának alakját, amelyet fareszelővel és üvegpapírral simára kidolgozunk. Az így elkészített orrtönk felső, egyenes részére jobbról-balról, hidegenyvvel felerősítjük a két tözslécet (minden lécet előzőleg üvegpapírral simára kell csiszolni, hogy munkánk tiszta és rendes legyen). A két törzslécnek egymáshoz viszonyítva párhuzamosan és végig egyenesen kell feküdnie. A ragasztott helyen pedig 3 darab facsipesszel szorítjuk az orrtönkre (szegezni nem szabad). Ugyanekkor a törzsléceik hátsó végére is közberagasztjuk a vezérsík két lécét (a ferdét és függőlegest), amelyet egy-egy facsipesszel szintén megrögzítünk. Az érintkezés két végét pedig ragasztószalaggal foglaljuk össze. Amíg az így előkészített törzs enyvezése szárad, azalatt elkészítjük a vízszintes támaszsík (csillapító) keretét is, amelynek érintkező végeit ugyancsak ragasztószalaggal erősítjük össze. A törzs megszáradása és a csipeszek eltávolítása után lelenyvezzük a szárnytartó vánkosfalécet is, amelyet szintén facsipesszel szorítunk a törzslécekre. Ügyelünk, hogy pontos derékszögben álljon az orrtönkhöz és a vezérsík MAGYAR REPÜLŐ hoz (nehogy a szárny ferdén helyeződjék a törzsre). Ezenkívül enyves cérnakötéssel a támasztósíkot is felerősítjük a vezérsík alá. A hegyes előrészt keresztkötéssel, a hátsó, egyenes részt pedig burkolva erősítjük a törzs alsó részére. Ezzel a művelettel befejezést nyer a törzs egyszerű, könnyű és mégis szilárd váza. Ezután munkába vesszük a szárnyat. Elsősorban leszabjuk a két főtartólécet és a közepéről kiindulva ceruzával kijelöljük —pontosan az adott méretek szerint — a bordák helyét Ekkor a rövidebb főtartót középen keresztcérnakötéssel felerősítjük a szárny vánkosfájára, amelynek vége 2 cm-t áll el a főtartó léctől. Majd kijelöljük a vánkosfán a szárny szélességet és ugyanígy felerősítjük a hosszabb főtartót is. A két főtartónak a vánkosfához viszonyítva pontos derékszögbe kell állnia, majd levágjuk a 7 darab bordalécet is szintén pontos, egyenlő hosszúra. Ezt a hosszúságot a két főtartó közti űr szabja meg, amelybe szorosan kell beleillenie. Ezután a középről kiindulva ragasztószalaggal felerősítjük a bordaléceket. A szárnyváz így létraszerű alakot nyer, amelynek derékszögű érintkezéseire, szigorúan ügyelünk. Végül levágjuk a létra két szélső bordalécét is, amelyet egyszerűen a főtartóvégekhez tartva jelölünk ki, hogy a két végződés egyenlő ferdeséggel lássa el a szárny alakját. A felerősítés szintén ragasztószalaggal történik. Nagyon természetes, hogy minden alkatrésznek síkban és egyenesen kell állnia. Ha mégis elhúzódás történnék, akkor a bevonás előtt a kifogástalan repülés érdekéd kében melegítéssel kell az elgörbült léceket helyreigazítani. A kész szárnyvázat és a kormányszerveket ezután vékony hártyapapírral (másolópapír) bevonjuk. Felragasztásához hígabb hidegenyvet használunk, a szárnyat csupán a felső felén vonjuk be. A felső oldalt tehát mindenütt beenyvezzük és a levágott papírcsíkot — a két végénél fogva — kifeszítve helyezzük a vázra, majd két tenyerünkkel a középről indulva, végigsimítjuk. Ugyanígy vonjuk be a kormányszerveket is: a vezérsíkot mindkét oldalán, a támaszsíkot pedig csak az alsó felén. A műhelymunka befejezése után következik a legtöbb figyelmet követelő eljárás: a model kiegyensúlyozása, vagyis a repülésre való beállítása. Ettől függ, hogy milyen lesz a készítményünk repülőképessége. Eltörik-e már az első próbánál, vagy pedig úgy repül, mint ahogy azt epedve és türelmetlenül vártuk. Ennek az egyszerű modelnek ugyanis az a jó tulajdonsága, hogy nagyon megkönnyíti az első elméleti tapasztalatok megszerzését, amely vázlatosan már a komoly repülőgépekre is vonatkozik. Az alapfogalmakat tehát így szerezzük meg: Elsősorban csupán a törzset egyensúlyozzuk ki. Hozzávetőleges középponton az ujjunk hegyére állítjuk s előre- vagy hátratologatással kikeressük azt a mérlegkorszerű nyugalmi helyzetet, amelyben a törzs vízszintesen megáll. Az egyensúlynak ezt a helyét ceruzánkkal megjelöljük, mert ez a törzs „súlypontja“. Ugyanígy határozzuk meg a szárny egyensúlyát is. Ha megtaláltuk a hossz és keresztirányú vízszintes nyugalmi helyzetét, akkor ezt a pontot szintén megjelöljük, mert ez lesz a szárny „nyomásközéppontja“. (Ez esetben a támaszsíkhoz viszonyítva