Magyar Repülő, 1947. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-10-01 / 3. szám

a Kezdők iskolája A szerszámismeret és némi kézügyesség megszerzése után már nagyobb bizalommal foghatunk az első repülő­­model készítéséhez. Első dolgunk tehát a szükséges anya­gok beszerzése Az ábra szerint adott méretek alapján 4 mm vastag furnírra, a törzshöz 4X6, a szárny főtartóihoz 3X2, a bordákhoz, valamint a kormányszervekhez 3X4 és a szárnyfelerősítéshez 3X12 mm-es fenyőfa lécre lesz szükségünk, majd a következő sorrendben kezdjük el a munkát. A rendelkezésünkre álló furnirból mindenekelőtt ki­vágjuk lombfűrésszel a törzs orrának alakját, amelyet fareszelővel és üvegpapírral simára kidolgozunk. Az így elkészített orrtönk felső, egyenes részére jobbról-balról, hidegenyvvel felerősítjük a két tözslécet (minden lécet előzőleg üvegpapírral simára kell csiszolni, hogy munkánk tiszta és rendes legyen). A két törzslécnek egymáshoz vi­­szonyítva párhuzamosan és végig egyenesen kell feküdnie. A ragasztott helyen pedig 3 darab facsipesszel szorítjuk az orrtönkre (szegezni nem­ szabad). Ugyanekkor a törzs­­léceik hátsó végére is közberagasztjuk a vezérsík két lécét (a ferdét és függőlegest), amelyet egy-egy facsipesszel szintén megrögzítünk. Az érintkezés két végét pedig ra­gasztószalaggal foglaljuk össze. Amíg az így előkészített törzs enyvezése szárad, az­alatt elkészítjük a vízszintes támaszsík (csillapító) keretét is, amelynek érintkező végeit ugyancsak ragasztószalag­gal erősítjük össze. A törzs megszáradása és a csipeszek eltávolítása után lelenyvezzük a szárnytartó vánkosfalécet is, amelyet szin­tén facsipesszel szorítunk a törzslécekre. Ügyelünk, hogy pontos derékszögben álljon az orrtönkhöz és a vezérsík­ MAGYAR REPÜLŐ hoz (nehogy a szárny ferdén helyeződjék a törzsre). Ezen­kívül enyves cérnakötéssel a támasztósíkot is felerősítjük a vezérsík alá. A hegyes előrészt keresztkötéssel, a hátsó, egyenes részt pedig burkolva erősítjük a törzs alsó ré­szére. Ezzel a művelettel befejezést nyer a törzs egyszerű, könnyű és mégis szilárd váza. Ezután munkába vesszük a szárnyat. Elsősorban le­szabjuk a két főtartólécet és a közepéről kiindulva ceru­zával kijelöljük —pontosan az adott méretek szerint — a bordák helyét Ekkor a rövidebb főtartót középen ke­­resztcérnakötéssel felerősítjük a szárny vánko­sfájára, amelynek vége 2 cm­-t áll el a főtartó léctől. Majd ki­jelöljük a vánkosfán a szárny szélességet és ugyanígy fel­erősítjük a hosszabb főtartót is. A két főtartónak a ván­kosfához viszonyítva pontos derékszögbe kell állnia, majd levágjuk a 7 darab bordalécet is szintén pontos, egyenlő hosszúra. Ezt a hosszúságot a két főtartó közti űr szabja meg, amelybe szorosan kell beleillenie. Ezután a középről kiindulva ragasztószalaggal felerősítjük a bordaléceket. A szárnyváz így létraszerű alakot nyer, amelynek derékszögű érintkezéseire, szigorúan ügyelünk. Végül le­vágjuk a létra két szélső bordalécét is, amelyet egy­szerűen a főtartóvégekhez tartva jelölünk ki, hogy a két végződés egyenlő ferdeséggel lássa el a szárny alakját. A felerősítés szintén ragasztószalaggal történik. Nagyon természetes­, hogy minden alkatrésznek sík­ban és egyenesen kell állnia. Ha mégis elhúzódás történ­nék, akkor a bevonás előtt a kifogástalan repülés érdekéd kében melegítéssel kell az elgörbült léceket helyreigazí­tani. A kész szárnyvázat és a kormányszerveket ezután vékony hártyapapírral (másolópapír) bevonjuk. Fel­­ragasztásához hígabb hidegenyvet használunk, a szárnyat csupán a felső felén vonjuk be. A felső oldalt tehát min­denütt beenyvezzük és a levágott papírcsíkot — a két végénél fogva — kifeszítve helyezzük a vázra, majd két tenyerünkkel a középről indulva,­­ végigsimítjuk. Ugyanígy vonjuk be a kormányszerveket is: a vezérsíkot mindkét oldalán, a támaszsíkot pedig csak az alsó felén. A műhelymunka befejezése után következik a legtöbb figyelmet követelő eljárás: a model kiegyensúlyozása, vagyis a repülésre való beállítása. Ettől függ, hogy milyen lesz a készítményünk repülőképessége. Eltörik-e már az első próbánál, vagy pedig úgy repül, mint ahogy azt epedve és türelmetlenül vártuk. Ennek az egyszerű modelnek ugyanis az a jó tulaj­donsága, hogy nagyon megkönnyíti az első elméleti ta­pasztalatok megszerzését, amely vázlatosan már a ko­moly repülőgépekre is vonatkozik. Az alapfogalmakat tehát így szerezzük meg: Elsősorban csupán a törzset egyensúlyozzuk ki. Hoz­závetőleges középponton az ujjunk hegyére állítjuk s előre- vagy hátratologatással kikeressük azt a mérlegkor­­szerű nyugalmi helyzetet, amelyben a törzs vízszintesen megáll. Az egyensúlynak ezt a helyét ceruzánkkal meg­jelöljük, mert ez a törzs „súlypontja“. Ugyanígy határoz­zuk meg a szárny egyensúlyát is. Ha megtaláltuk a hossz és keresztirányú vízszintes nyugalmi helyzetét, akkor ezt a pontot szintén megjelöljük, mert ez lesz a szárny „nyo­másközéppontja“. (Ez esetben a támaszsíkhoz viszonyítva

Next