Magyar Repülő, 1947. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-10-01 / 3. szám
MAGYAR REPÜLŐ szárnyunk egy síkot képez, tehát a légnyomás emelőereje a szárny szélesség közepét támadja meg. Ellenben, ha szárnyunk és a támsík húrja egymáshoz szöget képez, akkor ez a nyomásközéppont a szárny közepéről — a szélesség első harmada felé — előre vonul.) A kiegyensúlyozás után a szárnyat a vánkosfa előálló két végénél fogva gumiszállal és 3—4-szeri körülcsavarással a törzs vánkorgiájára erősítjük úgy, hogy a szárny nyomásközéppontja a törzsi súlypontjával egyezzék (ezért kellett e két pontot megjelölni). Próbamodelünk tehát olyan vízszintes „repülőegyensúllyal“ rendelkezik, amelynek segítségével — ha vízszintesen indítjuk — vízszintesen kell úsznia vagy siklania. Ezzel pedig eljutottunk ahhoz a nevezetes eseményhez, amelyben a legkevesebb kockázattal vethetjük művünket az első röptetés kellemes izalmai alá. A fontos művelethez lehetőleg zárt helyiséget, termet vagy szélmentes udvart keresünk, mert nyugtalan, szellős levegőben, amikor a model repülőtulajdonságát vizsgáljuk, a szél beavatkozása tévútra vezetheti megfigyelésünket, mert nem kaphatunk tiszta képet az esetleges hibák felismeréséhez. Ellenben nyugodt levegőben a mutatkozó legkisebb rendellenességen is könnyen és gyorsan segíthetünk. Tekintve, hogy a repülőegyensúly nagyon érzékeny ponton nyugszik, a legkisebb eltolódásból is mágaiskodás vagy fejrezuhanás származhat. Mindkét esetnek törés lehet a vége. Ha tehát azttapasztaljuk, hogy a model meredeken lefelé törekszik, akkor a szárnyat a törzsön kissé előbbre toljuk. Ha pedig ágaskodik, akkor hátral, mindaddig, amíg a vízszintes mozgást el nemérjük. Ilyen repülési próbákkal keressük ki a model egyenes úszását, miközben azt a komly tapasztalatot is megszerezzük, hogy ez a szép viselkedés milyen hajszálnyi pontosságon múlik. Ezért az első baleset se lohassza le a tettvágyat, mert a figyelmes, türelmi munka itt is meghozza gyümölcsét. Svachulay Sándor. (Folytatás következik.) : Kolibri törpe gumi motoros Építés előtt ajánlatos a mellékelt tervrajzot vázlatosan, eredeti méretekben megrajzolni. Tekintve azt, hogy itt 1:2 méretben van, mindent tehát a duplájára veszünk. A szárnybordát a mellékelt rajzon eredeti nagyságban közöljük, hogy ne veszítsenek időt modellezőink a felnagyításával. Ez természeténél fogva nagyobb munka lenne. SZÁRNY. A főtartó 2X4 mim-es fenyőléc. Benedvesítés után meghajlítjuk a kívánt mértékben, vagy kétrészből készítve egy kis darab rétegelt lemezt hozzákötve enyvezzük. Itt említjük meg, hogy ragasztóanyagul hidegenyvet vagy Aerofixet használjunk. Utóbbit jobban ajánljuk, mert könnyebb vele dolgozni, gyorsabban szárad. A bordákat 0,8 mm vastagságú rétegelt replemezből vágjuk ki és gondos egybecsiszolás után a főtartón megjelölt helyre ráfűzzük. A 10-f es számú borda egész hosszban, a 10/a bordák (minden második) csak fél borda hosszban. Az orrlécet 2X2-es lécből kapjuk, úgy, hogy az egyik oldalát megcsiszoljuk kissé. Meghajlítva beleillesztjük a helyére. Most, ha nincs elcsavarva a szárny, végig ragasztjuk Aerofixxel, ha el lenne csavarva, úgy kézzel könnyen utána igazítjuk. Az éllécet szintén 2X4-es fenyőlécből nyerjük, lecsiszolva 1.5 mm-esre. Meghajlítás után 1 mm-re bevágva beeresztjük a bordákat és ragasztjuk. Lekerekítési 1.5X1.5 mm-es bambuszból készítjük, vagy két drb. 1.5XI.5 mm-es fenyőlécből hajlítva és ragasztva (lásd ennek a módszernek leírását a lapunkban). A szárnyfelerősítő alapelemeit kivágva, cérnával rákötözzük és ragasztjuk a szárnyra. A szükséges 2° (két fok) szögbeállítást úgy kapjuk, hogy a főtartó alá 5 mm-es alátétet teszünk. A szárny felerősítését a törzsre 2 szál gumival történik. TÖRZS. Az 1., 3. és 9-es bordákat 2 mm-es, a többit 0.8-as replemezből kivágjuk. A tözsléceket 1.5X2-es fenyőlécekből előbb meghajlítjuk a rajznak megfelelően és azután állítjuk össze a törzset. Ragasztás megszáradása után a 3-as bordára rákötözzük a futóművet, amint azt a rajz mutatja. A 4-es és 5-ös borda közé fent a kabinnál 3 kis lécet kell beenyveznünk a rajzon satírozással jelölt helyen. A 9-es bordákhoz belülről kötözzük a farokcsúszót. A törzsvégdugót parafából (dugóból) készítjük el és beleerősítjük a gumihorgot. CSILLAPÍTÓ ÉS VEZÉRSÍK: a rajzon megadott méretekben készülnek, ú. m. borda nélküli laposa síkok. Lécméretek 1.5X15 mm-esek. Lekerekítést is készíthetjük ebből vagy bambuszból. A bordákat szolgáló kis léceket pausz-papírból kivágott kis háromszögekkel erősítjük (ragasszuk) a helyükre. A csillapítónak szögbeállást nem kell adnunk. ORRTÖNK ÉS LÉGCSAVAR. Légcsavart vagy hársfából faragjuk, vagy 1 mm-es rep.lemezből készítjük. Ilyen kis gépeknél nagyon bevált az utóbbi. Mindkét megoldás készen is kapható az Aeromechanikában. Légcsavar tengely 1 mm. átm. acélhuzal. Orr-tönköt balsa vagy fenyőfából faragjuk a rajz szerinti méretben. BEVONÁS. Az egész gépet a legkönnyebb pauszpapírral vonjuk be. Kormánysíkoknak mindkét oldalát kell bevonni. Bevonás után nedves ruhával vagy szivacsosal benedvezzük, hogy kifeszüljön. Ajánlatos a szárnyat kifeszítés alatt valami egyenes deszkadarabra lerajzszögezni, nehogy elcsavarodjon. MOTOR: A gumi minőségétől függően 10—45 szál (6—8 mtr) gumit veszünk és akasztjuk be a két gumihorog közé. BEREPÍTÉS. Először is motor nélkül besiklatjuk a gépünket. Ha orr-nehéz, a szárnyat előre, ha far-nehéz, hátra toljuk. A legjobb siklás elérése után a motort 20—30 fordulatra húzzuk fel és úgy indítjuk kis gépünket. Csak ha már így is jól repül, akkor húzzuk fel 150—200 fordulatra. Ezzel kis gépünk igen magasra felemelkedik és onnan szép siklásiban jön le. Sok szerencsét kívánunk a model megépítőinek és higyyék el, az öröm a kis gép repülése láttán túlhaladja azt a kis fáradságot, amitaz építésbe fektettünk. A mp- 9